Hirdetés

Részletek, összegzés

Mint korábban azt már említettem a belsőnézet a játék jelentős részében külsőnézetre váltott, ezzel együtt az irányítás is jelentősen módosult. Az Other M esetében nincs szükség a Nunchuk használatára, helyette a Wii Mote-ot eredeti helyzetétől 90°-kal balra elfordítva, vízszintes helyzetben használhatjuk. Alapvetően így a D-pad mellett két gombot használunk, egyet lövésre, egyet pedig ugrásra. Természetesen e mellett azért akadnak különféle menü gombok, és a Morph Ball-t előcsaló A gomb is, de lényegében a két gombbal és az irányokkal vezéreljük a játékot. Ez csak elsőre tűnik furának, így is maximális Metroid élményt ad, főleg, hogy ha a Mote-ot visszaforgatjuk. Ekkor ugyanis belső nézetbe váltunk, és így nézelődni tudunk, valamint pontos lövéseket adhatunk le. Apropó célzás, ez a külső nézetben félautomata módon működik, nekünk mindössze közelítőleg irányba kell állnunk és már be is céloztuk az ellenséget. Az egyszerű irányításnak viszont vannak hátrányai is. A D-pad ugyan jól használható, de négy irányra korlátozza mozgásunkat, ami a legtöbb esetben a pályák felépítése miatt nem okoz gondot, de olykor szükségét érezhetjük a precízebb irányváltásra is, amit sajnos ez esetben nem kapunk meg.

A játékmenet szempontjából fontos a helyszín felépítése, ami ebben az esetben kifejezetten jól sikerült. Ugyan alapvetően egy lineáris játékkal van dolgunk, de ennek ellenére változatos, izgalmas és legfőképpen élvezetes. Megjegyzendő, hogy egy kifejezetten nagy kiterjedésű játéktérrel van dolgunk, de mégsem érezzük magunkat elveszve benne. Az egyes részek okosan, egymásba fűzve következnek, és kellően átgondolt távolságokra vannak egymástól a mentés helyéül szolgáló terminálok. Nem kell igazán hosszan rohangálnunk ahhoz, hogy menteni tudjunk, és esetleges elhalálozáskor sem kell feltétlen a hajunkat tépni, vagy a controllert büntetni, ugyanis a legtöbb esetben az előző „szobából” folytathatjuk a játékot. Ez a játékosbarát megközelítés igazán gördülékennyé és frusztrációmentessé teszi a játékot. Ami elmondható az Other M egészéről. Érezhető a Team Ninja az irányú törekvése, hogy megtartsák a Metroidot jellemző tényezőket, de olyanok számára is élvezhetővé tegyék alkotásukat, akik eddig tartózkodtak a franchise-tól. Próbálkozásuk részben sikeresnek mondható, de érezhetően van még mit csiszolniuk rajta, hogy valóban eltalálják az arany középutat, amivel a fanatikus rajongók kívánalmainak és az "átlagos" akciójáték kedvelőknek is megfelelnek.

A Metroid Other M egyéb részei is legalább olyan profin vannak felépítve, mint például a pályatervezés. Gondolok itt elsősorban a grafikára. Grafikailag kétségtelenül a Wii egyik legszebb játékával van dolgunk. A Team Ninja hozta a tőle elvárható szintet, így a játék ezen részét csak szőrszálhasogatás szintjén tudnánk kritizálni. Bár személy szerint néhány animáció nem nyerte el a tetszésemet, összességében remek grafikáról beszélhetünk, Wii-s viszonylatban mindenképpen. A zene területén már kevésbé makulátlan a helyzet, bár vannak kellemes taktusok, azért a Prime szintjét nem éri el. Nincsenek olyan betétek, amik napok múlva is ott motoszkálnának a fejünkben. A hanghatások viszont a szokásos Metroid hangok, Metroid minőségben.

Összességében elmondható, hogy egy remek játékot készített a Team Ninja. Érdemes azoknak is beszerezni, akik esetleg eddig nem kedvelték a Metroidokat, ugyanis az Other M-et pörgős játékmenet, alkalmanként ötletes fejtörők (elakadás esetén érdemes jól szétnézni belsőnézetből), szép grafika és a múltba repítő Metroid hangulat jellemzi. Azoknak is érdemes egy próbát tenni, akik korábban a Prime-ban találták meg az Alfát és Omegát, az első fél órában ugyan lehet, hogy fanyalogni fognak, de a későbbiek folyamán beindul a játék, és onnantól igazi élvezet.

Az Other M sajnos közel sem hozta a Nintendo elvárásait. Az amerikai eladások csak valamivel több mint 500 000 példánynál tartanak, míg világviszonylatban is csak 770 000 környékén tart. Ez a Metroid Prime 3 1.6 milliós vagy éppen a Metroid Prime első részének 2.8 milliós eladásaihoz képest kifejezetten szerénynek mondható. Ennek ellenére bízunk benne, hogy a Nintendo és a Team Ninja folytatja ezt az irányt.