Bevezető, specifikációk

A játékra szánt, de vezeték nélküli egerek meglétének ténye gyakorlatilag évtizedekig mosolygásra késztette a témában kicsit is otthonosabban mozgó embereket, tegyük hozzá, joggal. Az ilyen rágcsálók jellemzően több sebből véreztek: általában – az akkumulátornak köszönhetően – kifejezetten nehezek voltak, sokszor a szenzoruk sem volt a helyzet magaslatán, de talán a leginkább lényeges pont, ahol rendre elbuktak, az a beviteli késés vizsgálatakor volt tetten érhető. A vezeték nélküli kapcsolat egyszerűen lassan, késve továbbította a beviteli jeleket, amit természetesen még megfejelt a kijelző, valamint a hálózat késése is, és így összesítve alakult ki a játszhatatlan input lag, amit minden magára valamit is adó (multiplayer) játékos messziről került, mint a tüzet.

A doboz tartalmát csak az extra moduláris oldalgombok dobják fel [+]

A Logitech Lightspeed technológiájának híre azonban reményre adott okot azoknak, akik szentül hittek abban, hogy egy napon a vezetékmentesség érdemben beköszönthet a PC játékosok asztalaira, és mint utóbb kiderült, nem volt hiábavaló ez a reménykedés: ebben az értelemben a Lightspeed jött, látott, győzött. Ez tulajdonképpen egy 802.11-es (2,4 GHz) kapcsolat, amit a gyártó mérnökei megfejeltek annyival, hogy intelligens módon kutat szabad csatornák után, s ha a szükség úgy hozza, egy adott csatornáról képes kisöpörni az "irreleváns" jeleket, így felszabadítván azt, és ennek következtében a megszokottnál sokkal gyorsabb kapcsolatot hoz létre.

Jó kis tech, és a legszebb benne, hogy úgy fest, működik is. A G PRO Wireless pedig különösen feladta a leckét, mivel 1 mm vastag műanyagának és réteges belső felépítésének köszönhetően sikeresen belépett a pehelysúlyú kurzorkergető apparátusok táborába a maga 80 grammos tömegével. Egyéb fizikai dimenziói sincsenek a ló túlsó oldalán, hiszen 125 mm hosszú, 63,5 mm széles és 40 mm magas, tehát a mérőszalag számai arányosak a mérlegen mértekkel.

A moduláris oldalgombok, a (töltő)kábel és a wireless egység az egér társaságában [+]

Vonzó profil [+]

A burkolata egységes, nagyon sima tapintású plasztik, s bár mi nem tapasztaltunk vele problémát, izzadósabb tenyerű egyéneknek elképzelhető, hogy lesznek vele gondjai egy-egy huzamosabb lövölde után. Házi kedvencünk bendőjében a Logitech HERO 16K (High Efficiency Rated Optical) szenzora tevékenykedik, melynek maximális felbontása az értelmetlen, de kétségkívül jól hangzó 16 000 cpi, viszont örömmel jelenthetjük, hogy az okafogyott számhalmazok és hangzatos marketing mögött most igazság is rejtezik, hiszen az egység határozottan reszponzív és kellemes, precíz használatot tesz lehetővé – ez a tény hatványozottan igaz 2000 cpi-ig.

Viselkedése hasonló a PixArt PMW3366-hoz, de fogyasztása csupán töredéke annak – itt kerül igazán képbe, hogy miért járunk vele jobban, hiszen ez hosszabb üzemidőt jelent két feltöltés között. A gyári beállítások követik a megszokott vonalat: 400, 800, 1600, 3200, illetve 6400 cpi-ről van szó, de természetesen kedvünk szerint variálhatunk velük. A LoD kifejezetten alacsony: egy DVD-nyi magasságról (körülbelül 1,2 mm) már nem érzékelte az alatta futó felületet, ezért nincs szükség sem vastagabb talpakra, sem az ismert ragasztószalagos trükkre, hogy kezesbárányt faragjunk a cincogóból.

Az eltávolított felső szekció belseje, illetve a HERO szenzor, kicsit közelebbről [+]

Összesen hét programozható gombot találunk rajta, de ez nem ilyen egyszerű. Alapból a bal, középső és jobb klikk mellett a bal oldalon terpeszkedik két gomb, míg a jobb oldali kettőt két műanyag fedőlap takarja. Mind ezeket a fedőlapokat, mind pedig a két oldalsó pöcköt mágnesek rögzítik a kapcsolótáblához, így ezeket szabadon csereberélhetjük: ha arra van igényünk, a jobb oldalra is bepasszinthatunk két gombot, vagy akár a bal oldalt is elláthatjuk szimpla fedőlapokkal, hogy effektíve háromgombossá változtassuk az egeret. Jópofa megoldás, meg kell hagyni, és a dobozban minden szükséges kis mütyürt megtalálhatunk a manőver elvégzéséhez. Hozzátennénk még, hogy jól reagálnak az aktiválásra, nincs holtjátékuk. Mondjuk az egész egérről elmondható, hogy összeszerelési minősége végre kielégítő: nem nyüszög, nem nyekeg, minden pöccre működik.

Jól látható a kiszedett gombtakarók mögött a mikrokapcsolókkal érintkező, mágneses felület [+]

A bal, illetve a jobb klikk alatt sajnos csak kínai Omron D2FC-F-K mikrokapcsolókat találunk, melyeknek 50 milliós leütést ígérő élettartama mese habbal. Akárhogy is, határozott nyomáspontjuk (és telt hangjuk) van, kicsit talán fárasztó is folyamatosan, nagy sebességgel kattintgatni velük. A görgő halk, könnyen jár, de a fokozatok egészen jól elkülönülnek, és egy TTC white encoder továbbítja a tuszkolását. A középső klikk egy kicsit nehezebben jár, mint balos és jobbos társa, szubjektív véleményünk szerint nem lett volna hátrány, ha kicsivel könnyebben lenyomható, de talán nem fogjuk annyiszor használni, hogy ez igazán zavaró lehessen.

Remekül megfigyelhetők a kínai Omron D2FC-F-K kapcsolók [+]

Az alsó fertályon három kisebb és egy nagyobb teflontalpat találunk, melyek alatt a szétszedéshez szükséges csavarok kaptak helyet, összesen hét. Itt található még a cpi-váltó gomb is, amit helyzetéből adódóan garantáltan nem fogunk véletlenül lenyomni, de pont emiatt játék során rendkívül kényelmetlen lesz a használata – ami nem is feltétlenül baj, hiszen erről érdemes amúgy is leszokni. Az utolsó kétállású kapcsoló a hastájékon a wireless jelét inicializálja vagy éppen állítja le. Van itt még egy szintén mágneses, kör alakú fedőlapocska, amit ha eltávolítunk (3 gramm egyébként), akkor az alatta megbúvó kis üregben dedikált helyre bukkanhatunk a Logitech parányi adójának (szállítási célzattal).

A hasfal, rajta a cpi állítóval, a vezeték nélküli jelet inicializáló gombbal, a mágneses fedőlappal és a négy talppal [+]

A lecsatlakoztatható, 1,8 méteres kábel felel az akksi töltéséért, és bár harisnyázást nem, de egérbe futó része testhezálló keretet kapott a micro USB dugasz köré, hogy csökkenjen a véletlen kihúzódás kockázata. Szerencsére elég könnyű is, így nem fog minket akadályozni semmiben.

Az egyedüli, ami objektíven nem tetszett nekünk, az a rengeteg csavar megléte, főleg belül. Harmincegy(!) darabot számoltunk össze, mire teljesen szétszedtük őkelmét (a világításért felelős LED-ek kis paneljét már nem zargattuk), úgyhogy ember legyen a talpán, aki ebbe önszántából belekezd. Az összerakási folyamatot sem könnyítette meg az erős mágnesek jelenléte a burkolat alatt, hiszen rendre a lehető legrosszabb pillanatban fejtették ki vonzó hatásukat, minek eredménye a két műanyag lap közé, elérhetetlen helyre beszipkázott csavar volt. Tehát nem egy hálás folyamat a szétszedés-összeszerelés: ha tudjuk, kerüljük el, amíg csak lehet. Nem tartjuk kizártnak, hogy ha a csavarok felét egyszerűen nem helyeztük volna vissza furataikba, a strukturális integritás még úgy sem szenvedett volna csorbát: csak ennyire van túlépítve delikvensünk.

Driver

A Logitech Gaming Software-t feltelepítve a szokásos kezdőképernyő fogad minket, csak ominózus egerünk sziluettjével. A program beállításai is a szokott helyükön vannak.

[+]

[+]

[+]

Összesen öt különböző profil áll a rendelkezésünkre (amit aztán az egér belső memóriába is elraktároz), és a gombokat játszi könnyedséggel tudjuk programozni, valamint makrók rögzítésére is adódik módunk. A szenzor felbontását 100 és 16 000 cpi között tudjuk állítani, 50-es léptékben, és szintén öt külön fokozatba menthetjük az általunk kívánatos lépcsőket.

[+]

[+]

A világítással való szöszölés meglehetősen egyszerű. A színt egy RGB-csúszka segítségével keverhetjük ki, és háromféle effekttel dobhatjuk fel a pislákolást, úgy mint rögzített szín, ciklikusan változó színek, valamint a jó öreg "lélegző" hatás. A fényorgia a sajtfaló hátán díszelgő G betűre és a szenzor felbontását visszajelző LED-ekre van hatással. Tudjuk még variálni a fényerőt és a villódzás gyakoriságát is – vagy akár mindent "lopakodó" módba kapcsolhatunk, ezáltal csökkentve a munkaállomásunk környékét bombázó fotonok számát, növelvén egyúttal az akkumulátor készenléti idejét.

[+]

[+]

Az utolsó füleken az említett akkumulátor töltöttségi állapotáról és az energiafogyasztás tételes elemzéséről kaphatunk információt, illetve arról, hogy az egér gombjait hányszor és milyen arányban használjuk egy rögzített periódus keretein belül. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a szoftvert angol nyelvűre változtatni csak a megfelelő registry fájl módosításával tudjuk, a kezelőfelületen nem található ilyen opció.

Tesztek, felhasználás

A Mouse Tester alkalmazást használtuk a szenzorteljesítményt és az USB frissítési rátájának stabilitását vizsgálandó. Elsőként a perfect controlra voltunk kíváncsiak, ezért hamarost bele is vágtunk a gyári alapbeállítások (400, 800, 1600, 3200 és 6400 cpi) ellenőrzésébe, kiegészítve azt a felső határnak számító 16 000 cpi-vel.

A jobb oldali grafikonok ne lepjenek meg senkit: érdekes formájuk abból adódik, hogy míg a bal oldalon az egértevékenység rögzítésének során tesztünk alanyát eszeveszetten ráncigáltuk jobbra-balra, addig a jobb oldalon egy jobbra irányuló, gyors rántást követően fizikailag megemeltük őt, és újrapozicionáltuk a kezdőponthoz – így talán kicsivel érzékletesebb a végeredmény.

[+]

[+]

[+]

[+]

[+]

[+]

Röviden összefoglalva a látottakat, a cibálás során stabilan kaptunk 4-4,5-5 m/s-os értékeket (néha kicsit fölé is csúsztunk), gyakorlatilag felbontástól függetlenül. Minden valószínűség szerint ez ment volna feljebb is, de öregedő karunk sajnos nem tette lehetővé, hogy fényt meghazudtoló tempóban kalimpáljunk. Ellenben meg kell nyugtatnunk mindenkit, hogy a legalacsonyabb érzékenységgel játszó felhasználók is csak szökőévente tesznek 3,5-4 m/s-os mozdulatokat, ezért kijelenthetjük, hogy az egér jelesre vizsgázott perfect controlból.

Ezek után azt vettük górcső alá, hogy miként alakul az USB csatoló frissitési frekvenciájának stabilitása különböző értékeken.

[+]

Ismét jó hírrel szolgálhatunk: a G PRO Wireless rátája 125, 250, 500, valamint 1000 Hz-en is teljesen konzisztens volt, nyugodtan használhatjuk azt az 500-as vagy 1000-es frissítést.

Végül a Microsoft Paint "tesztje" következett, ahol betűket, számokat és egy takaros spirált rajzoltunk annak a kiderítésének érdekében, hogy vajon találkozunk-e angle snappinggal, netán jitterrel.

[+]

Ahogyan azt vártuk, a legkomfortosabbnak a 400, illetve a 800 cpi bizonyult, semmi angle snapping vagy jitter, az ecset gyönyörűen követte az általunk megtenni szándékozott utat. Még az 1600-as érték is belefér ebbe a halmazba, aztán 3200-tól a romlásba vezet az út, 16 000-en pedig totálisan használhatatlan a periféria.

A mindennapokban kellemes társnak bizonyult a G PRO Wireless, soha nem röccent meg egy pillanatra se, mindig azonnali volt a reakciója, akár elmozdításról, akár kattintásról volt szó. Gondoltuk, ne csak böngésszünk vele, hanem szorongassuk meg kicsit Quake Live-ban is. Szintetikus tesztek ide vagy oda, még mindig volt némi fenntartásunk a lightspeedes jövevénnyel szemben, de ez hamar szertefoszlott: játékban is megtartotta jó szokását, és "harapott az inputra": leegyszerűsítve a dolgot azt mondhatnánk, effektíve ugyanúgy reagált célzási törekvéseinkre, mintha csak egy vezeték lógna ki az orra alól. A rakétázás és railezés kézre esett vele, bár a tracking aimet követelő lightning gunnal akadtak kisebb nehézségeink – igaz, ez valószínűleg csak megszokás kérdése, hiszen nem szembesültünk szenzoranomáliákkal és mindkét teszthez használt padon (kopott, 2 mm-es SteelSeries QcK+ és egy új Razer Goliathus Control) ugyanazt tapasztaltuk. Úgy fest tehát, hogy online FPS-re is rendben van a kicsike.

A pöttömnyi, 5 gramm tömegű akkumulátor [+]

A mindössze 5 gramm tömegű akkumulátor egy töltéssel durván 50 órát bír, de erre befolyással vannak a világítással kapcsolatos beállításaink, illetve az USB frekvencia is: ha 125/250 Hz-en használjuk lekapcsolt pilácsok mellett, a készenléti idő felkúszhat 100 óra tájékára is. Ha teljesen lemerül, akkor sincs okunk a kétségbeesésre, hiszen a (töltő)kábel csatlakoztatásával ott tudjuk folytatni ténykedésünket, ahol abbahagytuk, nem kell közbeiktatnunk pihenőt. Az egér amúgy támogatja a Logitech PowerPlay töltést is az aljában található két mágnesnek köszönhetően, így ha ilyen egérpadunk van, újabb alternatív kakaóadagolási módozat áll rendelkezésünkre.

Összegzés

Azt kell mondjuk, kellemes csalódásban volt részünk a G PRO Wirelesst illetően – bár a korábbi, hitelesnek tekinthető lightspeedes beszámolók alapján gyakorlatilag ezt is vártuk. Ha meg tudunk barátkozni a tömeggel és a formával, ez az egér semmiképp sem lesz szűk keresztmetszet online csatározásaink során, hiszen kellően precíz és reszponzív. A szoftver kezelése egyszerű, és számos beállításra kínál lehetőséget. Az akkumulátor napokig bírja, pláne ha a világítást lekapcsoljuk, de a töltés is hamar megvan. Ahogy már korábban is írtuk, az összeszerelési minőségre nem lehet panasz, talán kissé még túl is van tervezve belül a jószág.

[+]

Az igazi eltántorító tényező az ár lehet, ami jelenleg körülbelül 48 000 forint. Pontosan ezért sem tudjuk önfeledten ajánlani, hiszen ennyiből már vásárolhatunk egy jó egeret, egy jó egérpadot, egy már használható, MX-kópiás mechanikus billentyűzetet és még egy nem teljesen vacak fejhallgatót is. Sajnos a Logitech Lightspeedje jelenleg az egyetlen megoldás a konzumer piacon, ami ilyen szintű vezeték nélküli kapcsolatot tud biztosítani, és amíg nem jelenik meg épkézláb konkurencia, addig nem is valószínű, hogy számíthatunk az árak mérséklődésére. Ezzel szemben igazságtalan volna részünkről, ha nem díjaznánk az eszközt, hiszen a likviditásunkat rombadöntő árcédulától eltekintve igenis pozitív benyomást tett ránk a közösen eltöltött egy hét alatt, ezért egy "Tetszett" plecsnivel honoráljuk az igyekezetét.

Logitech G PRO Wireless egér

Synthwave

A Logitech G PRO Wireless egeret a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.