LG 47LW650S Cinema 3D tévé okos funkciókkal

LG 47LW650S

Az LG háza táján úgy vélik, hogy a 3D relatív sikertelenségének oka az aktív shutteres megoldásban keresendő, ezért az idei évben a passzív polarizációs képalkotásra helyezték a hangsúlyt. A 2011-es modellek már a saját fejlesztésű FPR technológiát használják, amellyel a cég állítása szerint sikerült kiküszöbölni az polarizációra jellemző korábbi hibákat. Ezt muszáj volt kipróbálnunk, úgyhogy megnéztük, hogyan teljesít az LG LW650S!

Külsőre

Az LG, bár nem tartozik a konzervatív gyártók közé, az LW650 esetében mégis a tradicionális utat választotta, legalábbis ami a modell kialakítását illeti. A polarizációs 3D megjelenítés miatt el kellett felejteniük a frontfelületet egyetlen síkba helyező "borderless" vonalat, viszont ez még nem magyarázza az átlagosnál vastagabb kávát. Ráadásul a keret lakkfekete borítást kapott, ami utoljára talán három éve számított menőnek. A két oldalt végigfutó szilvalekvár színű műanyag él is meglehetősen elcsépelt mára, ráadásul az árnyalata sem az igazi. Az ujjlenyomatok persze meglátszódnak rajta, ami annak lehet leginkább bosszantó, aki gyakran használná a beépített médialejátszót, hisz ilyenkor óhatatlanul is meg kell fogdosni a szélét.

A két rejtett hangszóró nem látszik egyáltalán, pedig ezek is az alsó részre kerültek, ahogy az érintőgombok is. Ezek a szokásokkal ellentétben egészen jól használhatóak, persze a távirányítóval nem vehetik fel a versenyt. A talp illeszkedik a formavilágba, viszont a fémből készült masszív nyak érthetetlen okból került ide. Nem mintha csúnya lenne, csak itt nincs helye egyáltalán.

Az edge-lit LED háttérvilágításnak köszönhetően a vastagságot sikerült három centiméteren belül tartani. A kecses modell csatlakozókínálatára nem lehet panasz: a négy 1.4-es HDMI bemenet mellett került oldalra két USB port, illetve egy CI slot, amely a kódolt adásokhoz szükséges kártya fogadására ad módot. Ezen kívül megtalálható rajta egy Ethernet, egy D-Sub, egy RS-232C, illetve egy SCART csatlakozó, komponens és kompozit bemenetek, az optikai hangkimenet, a Wi-Fi aljzat, valamint a fülhallgató csatlakozója.

Rendelkezik beépített digitális tunerekkel, így a digitális adások vételéhez nem szükséges külön set-top-box-ot vagy egyéb, e célra alkalmas kiegészítőt bevetni. A típusjelzés utolsó, S betűje arra utal, hogy a DVB-T, DVB-C adások mellett a műholdas DVB-S szabványt is támogatja. A képernyő visszatükröződik ugyan, de a helyzet egyáltalán nem vészes; persze azért közvetlenül ablakkal szembe nem tanácsos állítani.

LG 47LW650S
Panel Edge-lit LED háttérvilágítású FPR IPS panel
Képernyőméret 47 hüvelyk
Maximális kontrasztarány 9 000 000:1
Válaszidő 2 ms
Felbontás Full HD, 1920x1080 (16:9)
24p lejátszás Támogatott
Képbeállítások Élénk/Normál/Mozi/Játék/ 2 db felhasználói
Hangszórók 2 x 10 watt
Hangzásmód Normál/Zene/Sport/Játék/Mozi
Beépített digitális tunerek DVB-T, DVB-C, DVB-S
Interfész 4 db HDMI, 2 db USB, komponens, D-Sub, Scart, RS-232C, analóg audiobemenet, optikai audiokimenet, Wi-Fi csatlakozó, Ethernet csatlakozó, CI slot
Extrák TruMotion 200 Hz technológia, képvarázsló, rejtett hangsugárzók, külső fényérzékelés, digitális zajcsökkentés, beszédhang-kiemelés (Clear Voice), Smart TV funkciók, 3D, 2D-3D konverzió, automatikus kikapcsolás, alvásfunkció, gyerekzár, Infinite virtuális térhangzás
Teljesítményfelvétel Otthoni módban: 85 watt; készenléti állapot: 0,1 watt
Méret 1119 x 684 x 29,9 (állvánnyal 255) mm
Tömeg 18,2 kg (21 kg állvánnyal)
Gyártó honlapja www.lg.hu
Termék honlapja LG 47LW650S
Fogyasztói ár 347 000 forint

Képminőség

Panel, képjavító technológiák

Az edge-lit LED háttérvilágítású tévéknél már egy ideje felbukkantak a Local Dimminghez hasonló megoldások, azaz a fénykibocsátó diódákat csoportokba rendezték, amelyek fényereje külön-külön szabályozható; ez elvileg valósághűbb képet és jobb kontrasztarányt ígér. Ez az eljárás ebből a készülékből sem maradt ki, egészen pontosan 16 zónát hoztak létre. Viszont korántsem működik olyan jól, mint egy Full LED háttérvilágítású termék esetében, amikor a LED-ek mátrixszerűen helyezkednek el a kijelző mögött.

Az összhatás sokszor zavaró az aktiválása során, úgyhogy az a legjobb, ha szépen kikapcsolja az ember. Ugyanez a helyzet a dinamikus kontraszttal is, amely túlságosan agresszív. A TruMotion névre hallgató, saját fejlesztésű interpolációs technológia sem maradhatott ki ebből a készülékből. Más tévékhez hasonlóan itt is illik óvatosan bánni vele, hiszen magas fokozaton teljesen mesterkélt és életszerűtlen lesz a végeredmény. A modell támogatja a 24p technológiát, azaz a mozifilmek az eredeti, másodpercenkénti 24 képkockás sebességgel nézhetőek meg.

A képminőségre különösebb panasz nem lehet. Az alkalmazott IPS panelnek köszönhetően a színhelyesség teljesen rendben van. Néhány éve az LG modellek ezen a téren nem szerepeltek túl jól, de mára ez már a múlté. Az árnyalatok normális beállítások mellett természetesek és visszafogottak. Az edge-lit LED technológiából fakadóan clouding van, de egyáltalán nem vészes. A logók és az alul végigfutó szövegcsíkok, illetve egyéb animációk megjelenítésére semmi panasz nem lehet. A színek nem esnek szét, egyedüli problémát a sűrű csíkok képernyőre kerülésénél tapasztaltuk. A zebrák szőre vagy mondjuk a Juventus játékosainak (az ő becenevük mellesleg Zebrák) meze hajlamos sárgásan villódzni, de ez sajnos az LCD tévéknél általános probléma.

A ferde vonalakkal is akadnak bajok. Sokszor, főleg ha rossz minőségű a jel, túlságosan lépcsőzetesek lehetnek ezek az egyenesek. A 3D esetén pedig még rosszabb a helyzet. Tulajdonképpen ez a legnagyob hiba, és az is igaz, hogy utánhúzásnak, akadozásnak nyoma sincs, még akkor is remek a gyors mozgások megjelenítése, ha nincs bekapcsolva a TruMotion. A betekintési szög 160-165 fokig hibátlan, ezután a sötét árnyalatok torzulni, világosodni kezdenek.

Tévé

Az analóg tuner a tavalyi modelleknél is remekül szuperált, így nem meglepő, hogy itt is jól működik a csapnivaló forrás ellenére. A digitális adásokkal természetesen össze sem lehet hasonlítani, azoknak kifogástalan a képe, egy egyszerű szobaantennával is gond nélkül bejönnek, és nem is esik szét a kép. Az antennát a modell képes energiával ellátni, így azt nem feltétlenül szükséges a hálózati áramforráshoz csatlakoztatni. A csatornakeresés a szokásoknak megfelelően igen kulturált és gyors. Az első indítás után nagyjából hét percet kell várni, és máris lehet tévézgetni.

Cinema 3D - a passzív 3D

Előnyök és hátrányok

Az LG háza táján úgy értékelték, hogy a 3D megjelenítők viszonylagos sikertelensége az aktív shutteres technológiának köszönhető, ezért a tavalyi tétova próbálkozásaik után idén már az összes háromdimenziós modelljuk a passzív megjelenítésre épül. Ennek lényege, hogy a két szemnek szánt képek egy időben jelennek meg a képernyőn, sorokra bontva. Minden páratlan sor a bal szemnek szól, a páros sorokba pedig a jobb szem képei kerülnek. Ezek szűrését a lencsék polarizálásával oldják meg, tehát kizárt, hogy rossz tartalom kerüljön az adott szembe, azaz a 3D megjelenítés egyik legnagyobb rákfenéjét, a szellemképesedést elvileg el is lehet rögtön felejteni. Mivel a néző folyamatosan látja a képet, ezért az aktív shutteres megoldásnál tapasztalt agyzsibbasztó vibrálással sem kell számolni. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem kellenek a szemüvegbe épített LCD "monitorok", amelyek kitakarják a másodperc tört részére a képet, így energiára, tehát beépített akkumulátorra sincs szükség . Nem kell attól tartani, hogy lemerül, a formatervezőknek is nagyobb szabadságot ad. Emellett tömege is sokkal kisebb, viselni sem olyan kényelmetlen, és nem utolsósorban az ára is jóval kedvezőbb. Ráadásul az LG az eljárás népszerűsítése érdekében komoly akciókat is beindított, így akár öt szemüveget is ingyen kaphat tévéjéhez az a szerencsés, aki jókor vásárolja meg Cinema 3D tévéjét.

Az aktív shutteres tévéknél a gyártók nem felejtették el megjegyezni, hogy gyermekeknek 12 éves kor alatt nem igazán ajánlják a használatát. A fiziológiai változások ebben a korban még nem fejeződtek be, a szervezet állandó fejlődésben van, és bár az LG szerint a passzív tévék egyáltalán nem fenyegetik őket, azért az óvatosság sosem árt!

Ha ilyen csudijó a passzív 3D, akkor miért nem ezzel operál mindenki? – érkezhet a kérdés teljesen jogosan. Nos az eljárásnak vannak árnyoldalai, amelyek közül a legkomolyabb, hogy a polarizáció miatt háromdimenziós tartalmak esetén a felbontás feleződik, azaz volt Full HD, nincs Full HD. Emellett a függőleges betekintési szöggel komoly problémáink adódtak. A speciális szemüveg csak úgy képes hatékonyan zárni a fény útját, ha az ember feje nagyjából egy síkban tartózkodik vele, a hivatalos technikai specifikáció szerint 26 fok lehet a maximális eltérés. Ennek átlépése után bizonyos képi információk rossz szembe kerülhetnek, amely a szellemkép kialakulását eredményezi, azaz magyarul rövid idő után a pozicíó megváltoztatását vagy a 3D kikapcsolását vonja maga után. Talán nem kell ecsetelni, hogy milyen rossz hír ez annak, aki az ágyában fetrengve szerette nézni a magasan a falra szerelt tévét, vagy aki a padlón végzett tornagyakorlatok közben gyönyörködne a Vad Angyal kalandjaiban. Oldalról nézve a képet nincs gond, így félkör alakban köré ülhet a nép minden gond nélkül.

A vállalat idei tévéinél az egyik legnagyobb újítás az FPR (Film-type Patterned Retarder) névre hallgató megoldás. Ez maga a polarizációs szűrő, amelyet a speciális eljárásnak köszönhetően a panel részeként tudnak legyártani. Ez az oka, hogy a korábbinál olcsóbban állítják elő a televíziókat, mindezt ráadásul úgy, hogy a kép minősége is jobb lett.

A készülék egyébként az összes létező 3D szabványt támogatja. Így elboldogul a frame-by-frame mellett a top-and-bottom, illetve a side-by-side formátumokkal is, amelyek közül a legelsővel érhető el a legnagyobb felbontás, míg a digitális adások esetén (már ha lenne ilyen) meg kell elégedni a 960x540 képponttal, ami a Full HD felbontásnak pont a negyede. A háromdimenziós tartalmak kezelésével sohasem volt komolyabb gond. Így ez a tv is, amennyiben térhatású, egészen pontosan frame-by-frame tartalmat érzékel, magától 3D módba vált. Ha ez mégse történne meg vagy más szabvánnyal kell dolgoznia, akkor a távirányítón található 3D gomb megnyomásával vagy a menürendszerben kiválasztott opció engedélyezésével aktiválható.

A gyártók hamar észrevették, hogy kevés lesz a tartalom, ezért már tavaly megjelentek azok a modellek, amelyek képesek voltak kétdimenziós tartalmakból térhatásút varázsolni. Az LG kicsit kivárt ezzel az eljárással, inkább a trendkövetők közé tartoztak, de a lényeg, hogy az újabb modellekben, így ebben is már megtalálható ez az opció.

Smart TV és kezelés

Más gyártókhoz hasonlóan az LG is átalakította idei modelljein a kezelőfelületet. A korábban megszokott nyitókép helyett egy manapság oly divatos, látványos felület fogad. Ezt négy nagy csoportra osztották, melyek közül a legnagyobb helyet az éppen futó tévéadás, illetve a beállításokhoz vezető pontok foglalják el. Külön fakkba kerültek az elérhető alkalmazások, illetve mellettük a források listája, amelyek segítségével a beépített médialejátszóra transzportálhatóak különféle tartalmak.

Ez a tévé már megkapta az idei fejlesztésű Smart TV rendszert, amely a képernyő alsó részén terpeszkedik. Innen érhető el a böngésző, az integrált játékok, a kereső funkció, valamint az LG Apps. Ez utóbbi egyelőre Magyarországról nem érhető el, a hazai képviselettől származó információk szerint erre legalább őszig kell várni. Az új felület teljesen rendben van, látszik, hogy a laikusokat szeretnék ezzel is közelebb édesgetni a tévéhez. Felépítése és működése meglehetősen hasonlít a másik nagy koreai gyártó által kidolgozott szisztémára, de ez nem baj, a lényeg, hogy könnyen és gyorsan kezelhető.

A beépített widgetek számát megnövelték, igaz, a tizennégy különféle elérhető alkalmazás nem túl sok, akad olyan konkurens termék, ami ennél jóval többet kínál. Ezek között megtalálható a Port.hu, mint egyetlen magyar nyelvű tartalom. Az elektronikus programmagazinokhoz hasonlóan működik, de annál a jóval több információt kínál. Ezen kívül helyet kapott a kínálatban a Facebook, a Picasa, a Twitter és a YouTube is. A böngésző a Flasht nem támogatja, viszont meglehetősen gyors, és gond nélkül, olvashatóan jeleníti meg az oldalakat. A saját fejlesztésű browser a Chrome-hoz hasonlóan működik a tekintetben, hogy ha a beírt szöveg nem mutat konkrét weboldalra, akkor a Google-találatokat listázza ki.

Beépített Wi-Fivel nem rendelkezik és nem is jár hozzá adapter, ám külön megvásárolható a stick. A készülék az IEEE 802.11n-es szabványt használja, ez pedig elméletben azt jelenti, hogy a nagyfelbontású anyagok vezeték nélküli adatátvitele is problémamentes.

Régi menürendszer és régi távirányító

A korábban alkalmazott, kép-, hang-, antenna- és egyéb beállításokat tartalmazó menüsor is megmaradt. Ez örvendetes, hiszen ebben az LG az egyik legerősebb a piacon. Az eligazodást a feliratok mellett kis piktogrammok segítik, a különböző opciókhoz vezető elérési út logikus, és maga a felépítés kellően sekély. Egyedül a kisleixikon funkció hiányolható kicsit, nagyon hasznos tud lenni egy ilyen beépített kisokos. Az egy gombnyomással elérhető gyorsmenü is megmaradt, viszont a körcikkes megoldás helyett az alsó sávban kaptak helyet az egyes menüpontok.

A távirányító a tavalyi modellek mutációja. Minimális változtatást eszközöltek rajta, ami annyit tesz, hogy a Menu feliratot lecserélték Home-ra. Az anyagválasztás a szokásos, tehát (nagyméretű) gumi gombok, fényes fekete műanyagborítás, ami jól néz ki, de üvöltenek róla az ujjlenyomatok. A fontosabb funkciók külön gombot kaptak, és a háttérvilágítást sem spórolták ki belőle, ami sötétben óriási áldás. A trendeknek megfelelően a készülék vezérelhető okostelefonokkal is, ami elsősorban a böngészés, illetve bejegyzések írása közben jöhet jól, hiszen a virtuális billentyűzet jóval használhatóbb, mint a távvezérlő.

Médialejátszó és EPG

Fotó és zene

Mint minden hasonló kategóriájú tévé, ez is rendelkezik beépített médialejátszóval, amely bizonyos korlátok között képes képek és videók megjelenítésére, illetve zeneszámok lejátszására. A korlátokat a támogatott formátumok köre jelenti, hiszen képek esetén csupán a JPG, zenéknél az MP3 jöhet szóba.

Lejátszási listát egyik esetében sem tudtunk létrehozni, tehát a felhasználónak először egy külön könyvtárba kell rendeznie a lejátszani kívánt fotókat vagy dalokat. Az ID3 tagek kezelésére nem megoldott, ami azért elég nagy hiányosság. A számok elindítása után néhány másodperccel egy érdekes, villogó ablak tűnik fel benne az előadóval és a dal címével, amely képernyővédőként ide-oda vándorol a képernyőn. Jópofának jópofa, sok értelme viszont nincs.

A képekről természetesen készít kisméretű promóképet, amelynek a minősége megfelelő. A képarányt megtartja, viszont a kép méretét nem, így tehát egy kisebb fotó túlságosan elmosódott lesz. Érdekes, hogy a 2D-3D konverzió az állóképek esetén is működik, ami jól hangzik, viszont a végeredmény csak arra jó, hogy kiemelje a technológia hiányosságait és némi agyzsongást okozzon.

Videók

Az audivizuális tartalmak vizsgálatához már jól bevált teszcsomagunkat használtuk. Kezdjük is a feketelevessel! A modell nem ismeri fel az AVCHD (BDAV_1080p@8Mbps.m2ts) fájlt, amivel pedig általában még a gyengébb képességű modellek integrált médialejátszói is kiválóan boldogulnak. A kegyetlen „Killa_sample” ezt a tévét is kifektette, bár felismerte, a lejátszással már gondjai akadtak. A 720p Quicktime fájl képi anyagával nem volt gond, ám a hang kifogott rajta.

Ezen kívül kisebb problémémát érdekes módon a 3,8 Mbps bitrátájú MKV videónál tapasztaltunk, amely észrevehetően akadozott. A többi fájllal nem volt semmi gond. A színeket valósághűen jelenítette meg, a mozgás sebességével sem volt gubanc. A DTS hangsávokkal nem boldogul, viszont külső feliratok társíthatóak hozzá, és bár ezek mérete és színe nem módosítható, ez nem gond, mert a végeredmény teljesen jól látható. A korábbi beépített médialejátszókkal ellentétben ez már képes arra, hogy teljesen magától fejezetekre bontsa a videóanyagot. Igaz, ezt nem tartalom alapján teszi, hanem bizonyos időközönként létrehoz egy fiókot, és rendel hozzá egy képet. Összességében elmondható, hogy egy jó átlagos szintet hoz ez a kiegészítő szolgáltatás. Egy külső eszközzel nem veheti fel a versenyt, de a hasonló kategóriájú tévék között nem vall szégyent.

EPG

Az elektronikus programmagazin ma már nem hiányzohat egyetlen tévéből sem. Ez a szolgáltatás 2011-re teljesen letisztult, kialakult a megfelelő, legjobban használható séma, így nem meglepő, hogy az LG fejlesztői is ezt az utat választották. Bal oldalon a csatornalista, felül pedig az idősáv, így a végeredmény átlátható és logikus. Az Info gomb megnyomása után általában egy többsoros ismertetést kapunk, de ennek részletessége a szolgáltatótól függ.

Előre beállítható egy-egy program, és ha eljön a kezdési időpont, akkor a készülék automatikusan átkapcsol erre. Ráadásul több is kijelölhető, sőt ezeket a készülék kérésre listába is rendezi. Hiányosság, hogy tartalom alapján nem válogathatunk a műsorok között, pedig erre már 2010-es modellek esetén is volt példa. Az EPG jól használható, alkalmas arra, hogy kiváltsuk vele a tévéújságot, viszont tökéletesnek túlzás lenne nevezni.

Beállítások: hang és kép

Hangzás

Audio opciók alatt mód nyílik az Auto Hang aktiválására, amely elvileg kiegyenlíti az egyes műsorfajták hangerejét, ami elsősorban a reklámok berobbanásánál lehet hasznos. Kár, hogy ez a valóságban nem működik száz százalékos hatékonysággal, de azért persze nem árt bekapcsolni.

A modell lehetővé teszi, hogy a tartalomhoz igazítsuk a megszólalást is, így ötféle előzetes equalizer beállítás közül választhatunk. A Normál mellett megtalálható a Zene, a Mozi, a Sport és a Játék fakk is, kár, hogy érdemi különbséget nem tapasztalunk, ha egyikről a másikra váltunk. Ugyanez a helyzet a Tiszta Hang névre hallgató menüponttal is, amely elvileg kiemeli a dialógusokat, de a gyakorlatban ez nem bizonyosodott be.

Van természetesen itt is virtuális térhangzás, ami az Infinite 3D Surround névre hallgat. Persze azon nem lepődtünk meg, hogy a hangzatos elnevezés ellenére a készülék nem varázsolt térhatású hangot a szobába, ezt két rejtett tíz wattos, lefelé sugárzó hangszórótól elvárni dőreség lett volna. A megszólalás teljesen átlagos, nagy extrát nem nyújt, viszont az is igaz, hogy nem recseg, nem rezonál, és nem is ciripel a tévé.

Kép

A normál opció mellett a kínálatban helyet kapott egy Mozi, egy Játék és egy Élénk elnevezésű fiók. Ez utóbbi önmagáért beszél, sajnos a szokás szerint talán ez használható a legkevésbé: a kép túlságosan világos, a színek természetellenesen harsányak. A Játék hasonlóan hideg színekkel operál, ám jóval visszafogottabb. A Normál az arany középutat képviseli, ami teljesen használható beállításokat takar. A Mozinál a meleg színvilág dominál, és az utóbbi kettőhöz hasonlóan ennek használata is nyugodtan ajánlott.

Ezen kívül fontos kiemelni, hogy két, a felhasználók saját elképzelései szerint módosítható bállítás is elérhető. Itt nyugodtan kísérletezhet az ember, és természetesen a rendszer el is menti a változtatásokat.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Ezek sorrendben: Élénk, Játék, Normál és Mozi. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a DeltaE, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a DeltaE értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.


Itt pedig következzenek az általunk legjobbnak gondolt beállítások:

LG LW650S
Kontraszt 80
Fényerő 62
Energiatakarékos üzemmód Ki
Vízszintes élesség 40
Függőleges élesség 38
Fehéregyensúly zöld 1
Fehéregyensúly kék 2
Fehéregyensúly piros -8
Dinamikus kontraszt Ki
Zajcsökkentés Ki
Gamma Közepes
Fekete szint Magas
Képélesség 3
Színhőmérséklet Meleg
Élkiemelő Ki
Színskála Normál

Mágia

Az vállalat tévéinél már megszokott a Képvarázsló névre hallgató szolgáltatás. Ez tulajdonképpen egyszerűen és látványosan segít eligazodni abban, hogy az egyes funkciók mit jelentenek, illetve az optimális beállítások megtalálását is támogatja. Természetesen nem egy kalibrátorszintű dologra kell gondolni, de egy átlagos felhasználó számára ez is épp elég lehet.

A 3D élmény és értékelés

A fent említett elméleti előnyök jó része a gyakorlati használat során is bebizonyosodott. Sokkal kényelmesebben viselhetőek ezek a könnyű szemüvegek, ráadásul lencséik is nagyobbak, mint aktív shutteres társaiké. Nincs idegesítő vibrálás, nincs crosstalk hatás, viszont nincs Full HD sem, és ami még rosszabb, hogy valódi 3D, az meg aztán pláne nincs.

A térhatást itt is úgy kell értelmezni, mint korábban: kétdimenziós objektumok mozognak egymástól eltérő síkban a térben. Tehát például egy kutyán nem tűnik fel, hogy 3D lenne, de ha két blöki áll egymás mögött, akkor már megvan a térérzet. Csak ez így egy kicsit kevés. A technológiából fakadóan a felbontás a háromdimenziós tartalmak esetén minimum feleződik, ami azt jelenti, hogy jobban tesszük, ha a megszokottnál távolabb ülünk a tévétől. Tapasztalataink azt mutatták, hogy egy rendes, nagyfelbontású film esetén 2-3 méter már elég, de ha gyengébb minőségű forrást használunk, akkor akár 4-5 méterre is megnőhet az ideális nézési távolság.

Ezzel pedig pont a „mozi” rész vész el a Cinema 3D elnevezésből. Míg a vászon ott szinte teljesen betölti a látómezőt, ebben az esetben épp csak egy kis falatkát harap ki belőle. Bár a konverzió működik, nagy különbség fedezhető fel a direkt háromdimenziósként forgatott, és az átalakított anyagok között. Ez utóbbi egész jól működik, bár érdemes a legagresszívebbre állítani a térhatást, mert sokszor csak úgy látszik valami különbség. Érdekes és bosszantó apróság, hogy csatornaváltáskor elfelejti, hogy épp 3D módban voltunk, úgyhogy minden egyes alkalommal ismét meg kell neki parancsolni, hogy konvertálgasson.

Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a passzív 3D képmegjelenítés sem tökéletes, viszont nyilvánvaló hátrányai mellett igen erősérvek szólnak mellette az aktív shutteres eljárással szemben, azonban a valódi háromdimenziós élménytől még ez is távol van. Természetesen a tartalomtól is függ, hogy mennyire lesz ütős a háromdimenziós megjelenítés. A természet- és dokumentumfilmeket, magazinműsorokat, tehát általában a lassabb, kevéssé mozgalmas dolgokat valóban fel tudja dobni. Hasonló a helyzet az animációs alkotásokkal is, bár a konverziónál ott azért bele lehet már futni egészen ügyetlen végeredménybe is. A sport és az akciófilm felejtős, ezeknél a térhatás kimondottan idegesítő.

Vélemény

A passzív 3D mindenképpen jó döntésnek tűnik még a nyilvánvaló hátrányai ellenére is: az alacsonyabb felbontást és vertikális betekintési szöget kompenzálja a kisebb, könyebb és olcsóbb szemüveg, illetve a villódzás eltűnése, magyarul a kényelmesebb használat. A 3D élmény megvan, bár ezzel továbbra is vannak fenntartásaink, sőt a 2D-3D konverzió is egészen jól működik, de az is igaz, hogy itt is van még hova fejlődni.

A kiegészítő szolgáltatások közül az EPG hibátlan, a játékok jópofák, de nem valószínű, hogy valaki ezért döntene a vásárlás mellett. A Smart TV rendszer nem rossz, kár, hogy az LG Apps csak ősztől működik, és beépített böngésző ide vagy oda, a neten való szörfölésre továbbra is jóval alkalmasabb egy számítógép. A legfontosabb, hogy a kép minőségére nem lehet semmi panasz, az előzetes beállítások is használhatóak, a csatornakezelés kulturált, a menürendszer pedig a varázslóval kiegészítve egyszerűen és kényelmesen kezelhető.


LG 47LW650S

elefant

Az LG 47LW650S televíziót az LG magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.

  • Kapcsolódó cégek:
  • LG

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés