Üres a doboz
Ritkán látni jelentős forradalmat a verekedős játékok mára talán kicsit kiszámíthatóvá vált világában, de egy dolgot mindenképpen a LEGO Brawls fejlesztőinek javára kell írnunk: olyat mertek meglépni, amire korábban még senki nem volt hajlandó. Egy ideális világban ez nyilván valami elképesztően jó ötlet zseniális megvalósítása lenne, de hát 2022-ről ordít, hogy nem ideális világban élünk. Nem is titkolózok tovább: az általam korábban nem ismert RED stúdió verekedős játékában egyetlen játszható karakter szerepel csupán, akinek nincs ennél sokkal több eltérő támadása sem. Ezt a tényt persze próbálták feledtetni a készítők, de ez olyan eszelős negatívum, amelytől egy sokkal jobban kitalált programot is nehéz lenne megmenteni.
A játék ihletője jól láthatóan a Super Smash Bros.-sorozat volt, vagyis az oldalról látott, többemeletes, platformokkal teli pályákon akár nyolc apró figura is ugrálhat és vadulhat az épp kezében tartott fegyverekkel. A Free For All csatákban mindezt a Nintendo játékához hasonlóan egyetlen képernyőre tömöríti, de a csapatokra épülő játékmódokban azért kicsit szélesebb helyszíneket kapunk. Az életerő-rendszer is hagyományosabb lett: életerő-csíkok a megszokott módon működnek, de az újraéledés a mindenki-mindenki-ellen módot leszámítva korlátlan. Természetesen mindaz, ami a Nintendo szériáját olyan vonzóvá tette – nevezetesen a szinte végtelen tartalom, a teljesen eltérő taktikát igénylő karakterek serege, illetve a tökéletesen kiegyensúlyozott játékmenet – fájóan hiányzik a kicsit hasonló látvány mögül.
[+]
Multiplayer-fókuszú játékról van szó, így még csak kísérlet sem történt arra, hogy valamiféle egyjátékos-módot a játékba pakoljanak. Aki offline, egyedül akar játszani, annak nincs sok lehetősége; igaz, igazából az online játékosok sincsenek elkényeztetve. A főmenüben csak két játékmód látható: a szimpla Brawl csaták, illetve az általunk szerkeszthető feltételekkel zajló Party mód. Előbbiek terén a meccsek előtti pályaválasztó tulajdonképpen a játékmódok közt is dönt: a Jurassic Park-arénában például csak a Control Point mód érhető el, a vízeséses Ninjago pályán pedig őszibarackot kell gyűjteni a nagy haddelhadd közepette.
Nincs itt semmi látnivaló
Az eddig elhangzottak akár egy jó játék alapját is képezhetnék, de a bevezetőben mondottak tényleg szó szerint igazak. Hiába tűnnek fel ugyanis a képeken és videókon radikálisan eltérő öltözetű és fegyverzetű alakok, ami a tényleges játékmenetet illeti, egyetlen karakter van csupán a játékban: az egyszeri, sárga LEGO-minifigura. Persze fejét és lábát, fejfedőjét és ruháját, no meg a kezében tartott fegyverét bármikor lecserélhetjük, de mivel egy nyuszikosztümös, bagett-tel hadonászó figura pontosan olyan tulajdonságokkal, mozgásokkal és támadásokkal bír, mint a fémpáncélt viselő és energiapengét forgató társa, ez szerintem csak a fiatalabb korosztálynak lesz fontos.
[+]
Illetve talán még nekik sem, hiszen az első fél órában szélsebesen megnyíló alapkarakterek örömét követően előbb csigatempójúra, majd jóval az alá csökken az új komponensek előhozatalának a tempója. Egy battle pass-szerű skálán előrehaladva lehet megnyitni az új LEGO-darabkák százait, de irtózatosan sok meccset kell lejátszani ahhoz, hogy egy adott készletet teljes egészében megnyissunk – arról nem is szólva, ha mindent meg akarnánk kaparintani. Legalább a mikrotranzakcióktól nem kell félni, ez ugyanis teljesen ingyenes – valószínűleg még a legkapzsibb pénzügyes is pontosan tudta, hogy ezért a teljes vételáron felül senkiből nem tudnának kiszipolyozni egyetlen további fillért sem.
[+]
Merthogy a LEGO Brawls egy végtelenül üres játék. Pályái fapados, fantáziátlan helyszínek, melyek csak minimális mennyiségű taktikai lehetőséget kínálnak. De hát hogyan is tehetnék ezt, hiszen a harcok két dologból állnak: az egyetlen támadásgomb vad nyomogatásából, illetve az ugrásokból. Fegyvertől függetlenül minden karakter ugyanannyit és ugyanúgy sebez, és egy levegőből indított, meglehetősen kevéssé hatékony becsapódós támadáson kívül tényleg nincs más offenzív lehetőségünk. Nincsenek kombók vagy tölthető támadások, nincsenek speciális mozgások, nincsenek ultimate attakok, vagy bármi más, amit a műfaj az elmúlt 30 évben magára szedett. Az első (!) Street Fighter jóval mélyebb volt ennél, márpedig annál fapadosabb verekedős játékot nem nagyon láttam még. De jöjjön egy nem ennyire szakállas összevetés: a nemrég – ingyen! – megjelent MultiVersus nagyságrendekkel kidolgozottabb, látványosabb és élvezhetőbb játék ugyanebből a műfajból; és nem mellékesen kitűnően prezentálja, hogy az eltérő karakterek mennyire létfontosságúak egy ilyen játéknak.
Minotaurusz és szemeteskuka
Nem túlzás: a harcrendszer annyira primitív, hogy rendszernek nevezni is komoly túlzás. Ebbe a megalázóan egyszerű felállásba a powerupok, a véletlenszerűen megjelenő, felkapható bónuszok visznek egy kis színt. Alapból csak maroknyi általánosan használható érhető el ezek közül: gyógyító pizza, védelmező szent grál, vagy éppen lovagi dárdaroham indítása. Ezeken felül a legtöbb pálya felkínál néhány oda jellemző extrát is, a western helyszínen például hatlövetűt foghatunk sárga kezünkbe, vagy éppen egy kiszámíthatatlanul őrjöngő bika nyergébe ugorhatunk egy gombnyomással.
[+]
Eleinte meglepődötten fogjuk nézni, hogy a többiek milyen extra képességeket is bevetnek: ennek magyarázata az, hogy néha úgynevezett bajnoki karakterek is megnyílnak a játékban. Ezek mindegyike három-három speciális poweruppal rendelkezik, és ha elég sokszor (rettentő sokszor, 30-40+ alkalommal) használtuk azokat, azok végül megnyílnak minden más karakter számára is. Igazán ezek sem erősebbek a többinél, de legalább minimális változatosságot csempésznek az agyatlan vagdalkozásba.
[+]
Néhány pálya is nyújt kicsit izgalmasabb dolgokat: a Jurassic Park-pályán például mindkét csapatnak van egy nagy dinoszaurusza, amely rövid ideig az elfoglalandó pontot védi. Ehhez hasonlóan az egyik Ninjago-helyszínen egy fából készült lépegetőszerűségbe is beülhetünk, jóval hatékonyabban védve a pontot, mint gyalogosan. Az egyik Free For All-helyszínt rendszeresen láva borítja el – nyilván ez sem egy agyrepesztően kreatív megoldás, de legalább valami kis extra az amúgy még így is állandó ritmusú, taktikai lehetőségek nélküli csaták végtelen sorában.
[+]
Sajnos azonban még ez sem segíthet a LEGO Brawls katasztrófáján. A partijátékok, arénafighterek közt ugyan szerintem már azzal azonnal elvágta magát, hogy nincs eltérés az eltérő kosztümmel szerelt karakterek közt, de ezt még csak tetézi az, hogy a karakterek mozgása zavaróan szellős és lebegős, a konkrét harcrendszer pedig az ehhez a stílushoz illő precizitástól és mélységtől a lehető legmesszebb álló, kifejezetten lehangoló játékélményt nyújt. A csaták 99%-a szó szerint azzal telik, hogy a játékosok vadul lengetett fegyverükkel rohannak egymás felé, aztán a játék valahogy eldönti, hogy melyikük sérül meg és pattan vissza a találkozó hatására. Külön bónuszként a hasonlóan kinéző karakterek őrjöngése közepette igen könnyű elveszíteni saját minifiguránkat a tömegben.
[+]
Érthetetlen, hogy ilyen szűkös tartalommal és sekélyes játékmenettel a Namco úgy gondolta, hogy van e mobiltelefonra készült programnak keresnivalója a „nagy” piacon is. 2019-ben, amikor az Apple Arcade előfizetős szolgáltatás részeként megjelent, akkor az ember kipróbálta, majd fintorogva letörölte; most, a 14 ezer forintos vételár kipengetése után ez sokkal komolyabb traumát okozhat.
Érthetetlen, hogy nem elég, hogy nincs benne egyjátékos tartalom, de még a LEGO-kötődés miatt magától értetődő pályaépítés sem került bele a programba. Nincs semmi, csak a végtelen, őrjítően lassú grindelés az újabb színes LEGO-darabkák után – amelyeknek aztán nincs semmi gyakorlati haszna.
Érthetetlen, hogy ennek ki kell jönnie a számból, de az ezer sebből vérző (és már rég döglött) PlayStation All-Stars Battle Royale játékipari titánként magasodik a LEGO Brawls fölé. És aki próbálta azt, az tudja, hogy milyen földbedöngölő kritika ez…
A LEGO Brawls a korábbi iOS-debütálást követően most PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re és Xbox konzolokra jelent meg.
Összefoglalás
Egy partijátéknak szánt arénafighter program, amely minden szinten azonnal elbukik. Akárhogy is építik át a sárga minifigurákat, nem rejthető el a tény, miszerint csak egyetlen karakter irányítható a játékban, és annak is csak kétféle támadása van! A végtelen grindeléssel megnyitható powerupok kicsit javítanak ezen – csakhogy ennek az a hátulütője, hogy órák tucatjait kell a LEGO Brawlsba ölni…
A LEGO Brawls legjobb pontjai:
- A minifigura-szerkesztő látványos;
- a powerupok kis színt visznek a csatákba.
A LEGO Brawlsleggyengébb részei:
- Egy (1) irányítható karakter!;
- végtelenül primitív „harcrendszer”;
- minimális tartalom van csak benne;
- rondácska, és Switch-en még szaggat is.
Bényi László
