Bevezetés, specifikációk

Bekopogtatott szerkesztőségünkbe a Samsung első QLC NAND-dal szerelt konzumer SSD-je, a 860 QVO, ami a 860-as családfát három tagra bővíti (QVO, EVO, PRO). Mivel a meghajtó a belépőszintet képviseli kategóriájában, ráadásul a gyártó flash-alapú termékei általában jó benyomást szoktak ránk tenni, marasztaltuk egy kicsit, hogy kiderítsük, mennyire kifizetődő megoldás, ha őt választjuk a következő bevásárló körutunk alkalmával.

[+]

A szokott stílusban dizájnolt, visszafogott dobozt kibontva csupán egy információs füzetecskét, illetve természetesen magát az SSD-t találjuk egy fekete tálcán pihenve.

[+]

A drive kinézetében semmilyen drasztikus változás nem történt (mindössze a fekete festést sötétszürke váltotta fel), de a burkolat alatt már van némi érdemi differencia a rokonsághoz képest; ahogy azt említettük, a 860 QVO cellánként 4 bites, 64 cellarétegű, 1 Tb-es 3D NAND lapkákat használ (szám szerint 8 darabot), amit QLC NAND-ként ismerünk. A cellánként 2 bites MLC (közismertebben szimplán csak MLC) lapkák egyre jobban kikopnak mind a konzumer piacról, mind a vállalati szektorból, és mindinkább teret hódít a TLC (3 bites MLC) és immáron a QLC. Ahogy szaprodnak a cellánkénti bitek, úgy csökken a NAND-ok írási kapacitása, valamint teljesítménye, és az eszközöknek egyre finomabban kell megkülönböztetniük a feszültségszinteket.

[+]

Ez nem hangzik túl bíztatóan, de nem eszik ennyire forrón a kását: bár igaz, hogy a QLC kezdetben úgy festett, hogy nagyon hamar használhatatlanná válik és kifejezetten óvatosan kell majd a leendő munkaterhelést megterveznünk, ellenben amint eljutottunk arra a pontra, hogy az ajtón kopogtatott a tényleges tömeggyártás, nyilvánvalóvá vált, hogy általános célokra teljesen megfelelő lesz a lapkák élettartama.

A problémát úgy kerülik meg a mérnökök, hogy több NAND-ot használnak fel, így az írási folyamatok párhuzamosan jobban meg tudnak oszlani a megnövekedett számú lapka közt. Tesztünk alanya 360 TBW-re van hitelesítve, ami naponta mintegy 300 GB adat (0,3 DWPD) írását teszi lehetővé a garanciaidő (3 év) lejártáig – ez bőven-bőven elegendő a hétköznapok folyamán. Az azonban érdekes, hogy ha megnézzük a hivatalos weboldalt, az ott szereplő specifikációs táblázatban "4-bit MLC-t" fogunk találni, ami bár helyes forma, de kissé félrevezető lehet a témában kevésbé jártas felhasználók számára. Nem vagyunk benne biztosak, hogy ez szándékosan megtévesztő marketingfogás, de ettől függetlenül a vállalat igazán megjegyezhetné zárójelben, hogy ez a hangzatos megnevezés bizony nem egészen az, mint aminek első blikkre tűnik.

[+]

Továbbhaladva a belső szemrevételezésével, a QVO széria ugyanazzal a Samsung MJX vezérlővel operál, mint a 860 EVO és PRO modellek, és a tárhelyméretet illetően igencsak terebélyesre hízott, hiszen a legkisebb verzió is 1 TB-os; ez tette tiszteletét nálunk is (a megformázott felhasználható lemezterület: 931,5 GB). Ha valakinek nem volna elég ennyi, akkor 2 és 4 TB-os variáns is elérhető, viszonylag mérsékelt árképzéssel – ezt talán még visszább is vehették volna, mert az új SSD-k ára jelenleg nem nagyon tér el a már piacon lévő TLC-s megoldásokétól. Az 1 GB DRAM buffer (a nagyobb testvérek többet kaptak) mellé kapunk dinamikusan méreteződő SLC cache-t is - ennek fontossága a QLC jelen implementációját tekintve (maximum 80 MB/s-os fenntartott írás) különösen jelentős. Az 1 TB-os példány minimuma 6 GB, maximuma 42 GB, ami valljuk be, lehetne több is; a Samsung ismét a konzervatív, agresszív megközelítést alkalmazta a cache ürítésére az idle fázis idején a cache méretének növelése helyett.

A 2,5 hüvelykes QVO csatolófelülete a régi ismerős SATA 6 Gbps, melynek adatátviteli paramétereit hozza is SLC-vel való működés közben, de amint elfogy a cache, durva teljesítmény-visszaesést tapasztalunk, különösen a lineáris írás során. A tipikus csúcsfogyasztás mérettől függően 2, illetve 3 watt.

Tesztkörnyezet, kiolvasható információk

A már bevált konfiguráció elemein nem változtattunk, s miként mindig, most is megjegyezzük, hogy a nyitott tesztpadnak köszönhetően a meghajtó közvetlenül érintkezett az iroda (22 °C-os) levegőjével, és semmilyen plusz hűtést nem biztosíttunk a számára. A másolásos méréseket (az ADATA SX8200 Pro és a GoodRAM CL100 gen.2 teszt mintájára) újfent a DiskBench nevezetű programocska segedelmével végeztük el.

A bemutatót szokás szerint a Hard Disk Sentinel info- és S.M.A.R.T. képernyőinek, valamint a CrystalDiskInfo által nyújtott információk prezentálásával kezdjük.

[+]

[+]

HD Sentinel, hőfokok

Az első rundot a jó öreg Hard Disk Sentinel indította. Az olvasási teszt során a kezdeti 28 °C-os hőmérséklet fél perc múltán 34 °C-ra ugrott, majd újabb 5 perc elteltével 39 °C-ra nőtt, ismét 5 perccel később 40-re, és megint 5 perc múltán 41-re, mely érték a mérés befejeztéig állandósult. A sebességet illetően az induló 460 MB/s-os tempó szinte rögtön 480 MB/s-ra emelkedett, és a benchmarkot lezáró gong megszólaltáig a szórás 20 MB/s-os határon belül maradt.

[+]

[+]

Az írást reprezentáló grafikon is igen erős konzisztenciát mutat, ha az adatátvitel iramát vizsgáljuk, bár nem feltétlenül a magasztalandó fajtából: az SSD a 400 MB/s-os start után 40 GB-ig 370-380 MB/s között lavírozott, s mivel (minden valószínűség szerint) itt elfogyott az SLC cache, egy hirtelen lendületvesztés következtében stabilan a nem túl impozáns 80 MB/s lett a QLC-s valóság, egészen a zárszóig. Az írási folyamat alatt a termális mutató 32 °C-ról indult, ami a harmadik percre 46 °C-ra, nem sokkal később pedig 49 °C-ra változott. Innentől kezdve effektíve 2 °C-on belül maradtak a különbségek, kivéve a legvégső fázisban, amikor visszatértünk 46 °C-ra.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Összességében egy pár fokkal lehett volna hűvösebb az SSD, de igazából ez csak szőrszálhasogatás, mert bár ezek a számok a belső szenzorból származnak, Voltcraft infra hőmérőnket közvetlenül a vezérlőre irányítva 35,4 °C-ot rögzítettünk.

AIDA64, CDM, AS SSD

[+]

Az AIDA64 Read Test Suite-ja a bufferelt olvasás kivételével nagyjából megközelítette a gyári dokumentációban foglalt értéket (520 MB/s) 476-486 MB/s-os eredményeivel. Ezek a számadatok visszaköszöntek a szekvenciális olvasás próbájának végén is, és egy határozottan tetszetős, konzisztens grafikon rajzolódott ki. A meghajtó nem lassult 448 MB/s alá, az átlag pedig 479 MB/s lett. A véletlenszerű olvasás hasonló eredmény produkált, 455 MB/s-os minimummal és 475 MB/s-os középértékkel.

[+]

Igazából nem is az olvasás méréseibe kezdtünk bele érdeklődéssel (hiszen közelítőleg azt kaptuk, amit vártunk), hanem az íráséba. Először a szekvenciális írás volt terítéken, ami nagyon is statikus (kis költői túlzással élve gyakorlatilag egyenes) teljesítménygörbét rajzolt a képernyőre. Azt azért illik hozzátennünk, hogy a QLC NAND végett számoltunk a lassúsággal, de azzal nem, hogy ennyire hamar elfogy a dinamikus cache; a rajtvonalnál mért 470-500 MB/s-os svung szinte azonnal (pár gigabájt után) bezuhant a már az első oldalon szóvá tett, 80 MB/s-os érték tőszomszédságába; 87 MB/s-os átlagot sikerült megörökítenünk – ennél még a Toshiba TR200-asa is derekasabban szerepelt, igaz, az TLC-s lapkákat használ.

[+]

A véletlenszerű írásban már egy leheletnyivel jobban teljesített a 860 QVO, és láthatóan az SLC cache is tudott érvényesülni: az első 60 GB alatt 480 MB/s tájékán mozgolódott a "kilométeróra mutatója", majd az ominózus cache elfogytával 90-110 MB/s környékére érkeztünk, s végül 111 MB/s-os átlag látott napvilágot. Igaz ugyan, hogy ennél még a GoodRAM abszolút fapados üdvöskéje is többet tud, de talán mégsem lesz annyira számottevő probléma ez a mindennapok folyamán.

Az AIDA64-et bezárva beizzítottuk a CrystalDiskMarkot, amiben a tradicionális öt tesztfutást párosítottuk a 16 GiB-os tesztmérettel.

[+]

Az olvasás szekvenciális szakaszában nagyon szépen kijött a gyári adat, sőt meg is szaporodott egy egészséges 40 MB/s-mal (562 MB/s), és érdemi lassulás csak a 4K-s lemezműveletek esetén volt tapasztalható, különösen 1-es queue depth mellett. Ami érdekes, hogy a szekvenciális írás vonatkozásában rögtön az igen alacsony QLC-s specifikációt kaptuk meg, viszont az legalább tartotta magát a 4K-s műveletek (még 1-es queue depth) alatt is.

[+]

A közkedvelt AS SSD-ben kellemesebb eredményeket kaptunk, melyek jóval közelebb voltak a Samsung által meghatározott SLC-s sebességekhez; úgy látszik, a meghajtó most rendesen ürítette a cache-t, így sikeresen megostromolhattuk az 500 MB/s-os "álomhatárt" és a drive hibahatáron belül hozta az 500 GB-os 860 EVO teljesítményét. Bár az IOPS értékek nem igazán fordíthatók le a mindennapi használat "nyelvére", a teljesség kedvéért mellékeltük őket.

[+]

Az applikáció Copy Benchmark része egy nagy (ISO), sok kisméretű (Program), továbbá kis- és nagyméretű fájlokat (Game) másol vegyesen, majd számokba önti a procedúrák alatt eltelt időt. A 860 QVO a prognózisnak megfelelően a sok apró állomány (Program rész) másolásakor volt a legkomótosabb. Ebben a tesztprogramban az új háttértároló ismét hibahatáron belül hozta a 860 EVO eredményeit, sőt a Game szegmensben mintegy 30 MB/s előnyre is szert tett.

Anvil's Storage, PCMark 8

Az Anvil's Storage Utilitiesben sem rugaszkodtunk el a már korábban alkalmazott beállításoktól, így 12 GB-os tesztmérettel kezdtünk bele a benchmarkolásba.

[+]

Ugyan a papíron szereplő adatokat (550/520 MB/s) nem egészen érte el az SSD, de szépen a közelébe került azoknak, és szekvenciális manőverek esetén, valamint a 4K-s írás oldaláról vizsgálva a dolgot alapvetően egy halmazba került a 860 EVO-val és PRO-val – igaz, 4K-s olvasás alatt azért jócskán lemaradt.

A rivaldafény a PCMark 8 Storage, illetve Expanded Storage próbáira vándorolt, melyeknek működését a Kingston A1000-es tesztünk során már bemutattuk.

A Storage 2.0-ban tulajdonképpen egymáshoz igen hasonlatos eredmények születtek a 860-as família tagjai között, jellemzően 1-2 másodperces eltérésekkel. Az Adobe Photoshop heavy v2 kivételével mind az EVO-tól, mind a PRO-tól lemaradt a QLC-s nóvum, de nem jelentős mértékben, ha a jóval alacsonyabb sávszélességet nem vesszük bele a képletbe. Sajnos a 860 PRO-hoz hiányoznak egyes mérések, mert azok egy olyan időszakból származnak, amikor még egy kicsit más tesztmetodikával dolgoztunk, szerencsére azonban így is érdemben össze tudtuk vetni a versenyzőket.

Egy-egy grafikon erejéig elkülönítettük a Battlefield 3 (játék), a Microsoft PowerPoint (nem túl erőforrásigényes alkalmazás) és az Adobe Photoshop heavy (a gépet eléggé leterhelő környezet) benchek idejét, plusz a Storage 2.0 közben rögzített sávszélességet.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

A soron következő napirendi pont az igen-igen hosszadalmas Exp Storage lefuttatása volt, melynek végén háromféle eredménycsoportot kapunk kézhez: a Disk busy time az applikáció SSD-re történő várakozási idejét, a Total bandwidth a lemezműveleti átlagtempókat, míg a Total service time az egy-egy méréshez szükséges időt számszerűsíti. Mivel a legnagyobb terhelést az Adobe Photoshop heavy v2 teszt adja, így ennek mentén eresztettük egymásnak a 860-as triumvirátust.

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

(forrás: PROHARDVER!) [+]

Nem lepett meg bennünket túlságosan, hogy a QVO megkérdőjelezhetetlenül a sor végén kullogott, de mentségére legyen mondva, hogy legalább a zero datával történő teleírás során (recovery fázis) felzárkózott a mezőnyhöz.

Másolás, konklúzió

Másolás

A meghajtó nyúzását a másolással zártuk: a DiskBench segítségével mozgattuk a Batman: Arkham Origins 8888 fájlt tartalmazó, 18,4 GB-os mappáját, továbbá egy 26,2 GB-os Acronis lemezképet RAM diskről SSD-re, majd onnan vissza RAM diskre. A kapott időket az alant látható táblázatban foglaltuk össze, ám sajnos a 860 PRO-hoz nem álltak a rendelkezésünkre ilyen jellegű adatok, így csupán a QVO-EVO páros közt tudtunk párhuzamot állítani.

Konklúzió

Az összegzést tekintve több dolgot is érdemes tisztázni. Elsőként azt, hogy a QLC-s NAND használatának fő célja nem a teljesítménymutatók egekbe srófolása, hanem minél nagyobb tárhelyet szolgáltatni minél olcsóbban, még ha ennek a lemezműveleti sebesség is látja kárát. Mondhatni a minőséget áldozzuk be a mennyiség oltárán; inkább tekintendő a konvencionális merevlemezek alternatívájának, mintsem a flash technológia páratlan alkotásának – bár az ára ehhez még egy kicsit magas.

[+]

Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne piaca a 860 QVO-nak, hiszen a motoros-tányéros HDD-knél még így is jóval gyorsabb; különösen igaz ez, ha az SLC cache is részt vesz a munkában (így nagyjából lépést tud tartani felmenőivel). A QLC hátulütője akkor kerül igazán szem elé, mikor fenntartott írás közben elfogy a szóban forgó cache, illetve mikor azt az időt vizsgáljuk, ami a meghajtó cache ürítéséhez szükséges.

Ez rosszabbul hangzik, mint amilyen valójában, mert a szimpla, mindennapos felhasználás során, mint amilyen például a különböző médiatartalmak fogyasztása vagy a böngészés, ezek nem igazán fognak gondot okozni. A korai ijesztgetések, miszerint az új NAND-ok elképesztő módon hamar degradálódnak, szerencsére nem bizonyultak igaznak, mert az írási kapacitás még mindig adekvátnak mondható. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a konkurenciaként felhozott előd, a jóhírű 860 EVO 1 TB-os modellje durván 9000 forinttal (az MLC-s "nagyvad" PRO pedig majd' 45 000(!) forinttal) kerül többe, máris biztatóbb kép bontakozik ki előttünk, különösen, ha hozzátesszük, hogy az SSD-k árai csökkenő tendenciát mutatnak. Az is pozitívum, hogy a gyártó nem erőltette az 1 TB alatti verziók megjelentetését, amit szerintünk bölcsen tett – minden bizonnyal nem tudta volna úgy szépíteni az árcédulán szereplő összeget, hogy ne nyúltunk volna szívesebben egy ugyanakkora tárhelymérettel rendelkező, ám picit felsőbb kategóriás, TLC-s lapkákkal szerelt darab után.

Díjat csak azért nem osztunk ki most a 860 QVO-nak, mert úgy gondoljuk, hogy a Samsung még lefaraghatna egy pár ezrest abból az árból, ellenben ha jó ajánlatot/akciót találunk valahol a neten, nem kell tartanunk a megvásárlásától.

Synthwave

Az 1 TB-os Samsung 860 QVO SSD-t a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.