A hirdetéses... (13-14)
13. A hirdetéses
A hirdetéses újsághírvetésből vesz gépet. Nagyon bizalmatlan, a gépet hússzor indíttatja el. Végül fizet és boldogan hazaviszi. Otthon derül ki, hogy a gépben 4 db 120 MB-os SCSI wincsehster muzsikál, ettől volt olyan nehéz. Az alaplap kicsit törött, de ügyes kezek összeforrasztották, a processzorfoglalat füleit letörték, így a hűtőbordát Epokitt ragasztóval küzdötték fel. A hirdetéses kocsiba vágja magát és visszamegy az eladóhoz. Mire odaér, a házat már lebontották, az utcát átnevezték. A gépnek csúfolt roncsot rendbe akarja hozatni, de mikor megtudja a várható költségeket, elmegy és felad egy hirdetést...
14. A számlás
A számlás a legjobban szeretne járni. A számlás már a telefonban megkérdi, nem lehetne-e áfa nélkül, a választ meg se várva vihog bele a telefonba: tudom-tudom... majd személyes! Személyes megjelenésekor képtelen elhinni, hogy nem lehet a beszerzési árnál kicsit olcsóbban gépet venni. Elmegy, kisvártatva visszajön: és féláfával? Mikor megtudja, hogy ez sem megy, elájul. Nem szabad hozzányúlni, rövidesen feltámad. Nagy sóhajjal veszi tudomásul, hogy a gépet csak áfás számlával kaphatja meg. Fizet, a számlát elteszi, és a gépet hóna alá csapva fütyörészve távozik.
Fél óra múlva beállít: baj van! Kérdésre előadja, hogy a számla nem jó, más névre kell kiállítani. Új számla elkészül, ismét vidáman távozik. Mindenki megkönnyebbül, pezsgőt bontanak. Három nap múlva a számlás ismét jelentkezik: az új számla sem jó, most tételekre kellene bontani, de egy tétel sem lehet bruttó 20 forintnál több. A személyzet sírógörcsöt kap, a számlás meg egy számlatömböt, írjon magának, amit akar...
