További bemutatkozás

A hátlapon megtalálható egy-egy PS2 port a billentyűzet és az egér számára, két soros és egy párhuzamos port, négy USB 2.0 port, egy RJ-45-ös LAN-csatlakozó, és a szokásos három audiokonnektor (Line-In, Line-Out és Mic-In).

Az alaplap mellett a dobozban találtunk egy felhasználói kézikönyvet, egy gyors és részletes üzembe helyezési útmutatót (mit hova kell dugni, stb.), egy driver CD-t, egy floppy és egy ATA100-as IDE-kábelt, egy SATA-kábelt és -tápkábelt, illetve egy hátlapi panelt.

Továbbá jár az alaplaphoz egy két USB 2.0 portos és egy két-IEEE1394 portos hátoldali panel is, illetve egy S/PDIF hátoldali panel is, amelyen egy RCA S/PDIF-kimenet, egy optikai koax-kimenet és egy közép basszus-, illetve egy jobb/baloldal kimenet található.

BIOS és tuning

A FIC K8-800T-t a gyárilag kiadott első VXA41 nevezetű BIOS-szal teszteltük. Az alaplap az AWARD BIOS-ra épül, ennek következtében minden szokásos AWARD BIOS feature-rel rendelkezik.

POST / hőmérsékletek / DRAM

A gép bekapcsolása után egy hófehér képernyő fogad, ahol különböző billentyűkombinációk révén bizonyos programokat lehet elindítani már azonnal a POST lefutása után. A BIOS-ba belépve először is kíváncsiak voltunk a hőmérsékletekre és a feszültségekre, és kissé meglepő módon azt vettük észre, hogy az FIC-alaplap a processzor hőmérsékletét nem méri jól, hiszen az Athlon 64 3400+-os processzorunk még terhelés hatására sem lett melegebb 25 foknál, márpedig a szobahő 20-22 fok volt. Ez azért fájó kissé, mert az eddig tesztelt Athlon 64-es alaplapok jórészt (1-2 kivétel akad) ugyanolyan hőmérsékleteket mutattak. Továbbindultunk a DRAM Configuration menübe, ahol a memóriával kapcsolatos beállításokat eszközölhetjük: az alaplap nem bővelkedik a beállításokban, ugyanis mindössze a memória FSB-hez viszonyított relatív frekvenciáját engedte beállítani, viszont az időzítésekhez nem nyúlhattunk.

FREQ / FSB / VDDR / VAGP

Kalandozásunk utolsó lényeges állomása a tuningolás elősegítését sejtető "Frequency/Voltage Control" menüpont, ahol nem meglepően a processzor frekvenciájával és a gépben található különböző komponensek feszültségével kapcsolatban buherálhatunk kicsit. Processzorunk "FSB"-jét (az Athlon 64 esetében nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett rendszerbuszról) mindössze 232 MHz-ig emelhetjük, a memória feszültségét 2,5 V és 2,8 V között, illetve az AGP feszültségét 1,5 V és 1,8 V között 0,1 V-os lépésközökkel állíthatjuk be. Bármily furcsa is, nem hagytunk ki semmit, ugyanis a processzor feszültségét beállító menüpontot nem találtunk (pedig sokáig kerestünk).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!