Hirdetés

Dragon Quest 3 HD-2D Remake teszt

Az 1988-as Dragon Quest III korának egyik meghatározó, évtizedének egyik legsikeresebb játéka volt. Most kiderül, hogy ez a klasszikus mit tud 2024-ben, csodálatosan felújítva, de csak kicsit kibővítve.

Hirdetés

Dungeons & Dragons & Quests

A Famitsu magazin 1989-ben minden idők legjobb játékának választotta. Máig ez a legjobban fogyó Dragon Quest-epizód Japánban. A megjelenés napján annyian lógtak a Japán iskolákból, hogy az Enix ezt követően inkább vasárnap küldte boltokba a széria tagjait. Nem túlzás tehát, hogy a Dragon Quest III igazi generációs élménynek és örökös viszonyítási alapnak számít Japánban – és ezt az is jelzi, hogy az új HD-2D verzió konzervatívan számolva is már a harmadik teljes remake belőle. Ehhez képest az első trilógiát – előzménysztoriként – záró Dragon Quest III Európában alig ismert tagja a szériának; már csak azért is, mert nálunk a 2014-es mobilverzió megjelenéséig legálisan elérhetetlen volt. Most azonban megindulhat az ismerkedés, hiszen a leginkább a Octopath Traveler játékokból ismerős HD-2D prezentációval felvértezve megjelent új verzió már mindenhol elérhető.

A remake nem füllent a címével: a tatarozás során a legtöbb fejlesztői figyelmet kétségkívül a Dragon Quest III kinézetének teljes átalakítása kapta. A nagyfelbontású sprite-ot kapott karakterek, illetve a stílusosan szögletes poligonvilág kombinációja itt is remekül működik – legalábbis a kiválóan bevilágított dungeonök mélyén, valamint a gyönyörűen berendezett városokban. A világtérkép, a vadon azonban érthetetlenül szegényes lett, és a külön képernyőn zajló csaták hátterei és igen korlátozottan animált szörnyetegei láttán sem mindig csettintettem elégedetten. A játék az eredeti zenék nagyzenekari verzióit is megkapta, és már részleges szinkron is van – japánul ez jól működik, de angolul egészen bizarr, ahogy majd’ minden település egy specifikus földi akcentussal rendelkezik. Az egyik faluban mindenki durva arab akcentussal beszél, a nyilván Rómáról mintázott Romaria pedig a Star Trek legendás maffiabolygóját idézi meg a vaskos olasz ízzel kommunikáló lakóival.


[+]

Mivel az eredeti játék 1988-ban jelent meg, természetesen a játékmenetre is ráfért némi finomítás – itt azonban felemás lett az eredmény. A szabadon állítható három nehézségi fok megjelenése dicséretes, még akkor is, ha a könnyű fokozat valójában nem jelent könnyebb csatákat, mert ez cska egy kapcsoló, ami a karakterhalált iktatja ki. Sokkal, de sokkal jobb lett volna, ha a Final Fantasy Pixel Remaster kollekció játékaihoz hasonlóan állíthatnánk a kapott XP és pénz mennyiségét, netán kikapcsolni vagy ritkítani a random csatákat. Ilyen opciók híján utóbbiak tényleg a klasszikus NES-korszakot hozzák vissza, hiszen roppant sűrűn, 15-20 másodpercenként érkezik egy újabb csapatnyi bestia. Ugyan a csaták sebessége gyorsítható, és néhány automatikus taktikai profil is aktiválható, de így is vannak olyan modern funkciók, amelyek nagyon hiányoznak. Nem állítható be például, hogy a karakterek megjegyezzék legutóbbi parancsot és célpontot, gyógyításnál nem választja ki automatikusan a program a leginkább sérült karaktert, és engem az utóbbi évek sok RPG után az is zavart, hogy nincs egygombos „mindenki támadjon szimplán fegyverrel” parancs. Szintén furcsa, hogy minden kör – minden. egyes. kör! – elején meg kell erősíteni, hogy nem, tényleg nem akarunk elfutni, hanem igenis csatázni akarunk.

[+]

Az audiovizuális átalakítások mellett tehát a Dragon Quest III remake-je talán több is lehetett volna – és nem is csak az Atlus és a Nihon Falcom újrakiadásai szolgáltathattak volna ehhez mintát, de a Square saját remake-jei is. A pár hete tesztelt Romancing SaGa 2-újrakiadás például a harcrendszerbe is bele mert nyúlni, mert az eredetit már túlontúl egyszerűnek érezték a fejlesztők – itt ez a hozzáállás teljesen hiányzik. A tárgyrendszer a több hátizsákkal és a minden karakternél limitált pakolható hellyel például üvöltött volna egy áramvonalasabb és kezelhetőbb megoldásért – kész rémálom, hogy mennyit kell szenvedni azért, hogy egy hátizsákba került új páncélt feladjunk egy teli pakkos karakterre.

[+]

Ez persze csak az új játék egyik oldala – a másik pedig maga a játék, a Dragon Quest III azon része, ami annak idején rabul ejtette egész Japánt. Az indulás nem valami dinamikus: minden JRPG-klisét bevetve tinihősünket anyja keltegeti tipikus fantasy falucskájukban, amelynek infrastruktúrája mintha kifejezetten a kalandozók kiszolgálására termett volna: vegyesbolt és templom, fegyverüzlet és fogadó jelentik a település épületlistáját, nem is beszélve a kút mélyén lakó medálmániás alakról, aki mindenféle tárgyakkal jutalmazza a kincsesládákat fosztogató kalandort. Első utunk a királyhoz vezet, aki hősi küldetése során elhunyt apánk emlékének köszönhetően megadja a zöld utat a mi kalandorrá válásunkhoz is – mehetünk első szintű senkiháziként tombolni a vadonba. Érdekes módon ez a Dragon Quest szériaidegen módon nem kidolgozott társakat ad mellénk, hanem egyszerűen a zsoldosközvetítő irodában igazolhatunk le tetszés szerinti alakokat – pontosabban illetve induláskor egy harcost, egy mágust és egy papot, de később szabadon váltogathatjuk őket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Fotóznál vagy videóznál? Mutatjuk, melyik okostelefon mire való igazán!

PR Vásárlás előtt érdemes megnézni, mit kínálnak az aktuális telefonok, ha igazán ütős képeket vagy profi mozgóképeket szeretnénk készíteni.

Azóta történt

  • Fantasian – Neo Dimension teszt

    Hironobu Sakaguchi, az első tíz Final Fantasy mögött álló designer valószínűleg legutolsó nagy játéka a Fantasian, ami három év késéssel befutott konzolokra és PC-re is.

  • Eternal Strands teszt

    Ki ne szeretne egy ötven éve elzárt, és látszólag elhagyatott mágusvárost kifosztani? Na ugye – Brynn is óriási lendülettel veti bele magát a küldetésbe, ami egész biztos nem lesz veszélyes.

  • Cuisineer teszt

    A műfajkeverés nem új ötlet, de néhány indie fejlesztő mintha versenyt űzne új kombinációk kitalálásából. A műfaj bajnoka a Dave the Diver, de a Cuisineer is sok dologgal egészíti ki az éttermesdit.

  • Kingdom Come: Deliverance II teszt

    Hét hosszú éven (és még két héten) keresztül zajlott a magyar sereg által felégetett Skalitz-ből származó Henry további kalandjainak elkészítése – és a hosszú idő hasznosan telt a cseh stúdiónál.

Előzmények

  • Dragon Age: Veilguard teszt

    Nehéz elhinni, de már egy évtized telt el azóta, hogy a harmadik Dragon Age, az Inquisition megjelent. A negyedik résznek így aztán hatalmas elvárásokkal kellett számolnia – megnézzük, megugrották-e a szintet.

  • Metaphor: ReFantazio teszt

    A névnek ugyan nem sok értelme van, de ezt megbocsáthatjuk, hiszen a Personákért felelős kreatív csapat most is egy pörgős harcokkal és meghökkentő történettel csábító RPG-t készített el.

  • Visions of Mana teszt

    A Mana-sorozat igen hosszú múltra tekint vissza, de a legutóbbi új részt 2006-ban láttuk – most azonban egy friss epizódban követhetjük végig a Mana Fa védelmezőinek kalandjait.

  • Final Fantasy VII: Rebirth teszt

    Cloud és Sephiroth magánháborúja tovább folytatódik – és a kergetőzés ezúttal a városhatárokon kívül zajlik, némi kártyázással, napozással és chocobo-neveléssel egyetemben.