Patriot Viper

Az itthon nem túlságosan ismerős, Patriot márkanevű termékek egyik partnerünk jóvoltából felkerültek a hazai „étlapra”, ezért úgy gondoltuk, hogy érdekes lenne a nemrégiben összeállított DDR3-1600-as tesztünket kiegészíteni, hátha valamiféle meglepetés ér minket. Ennek eredményeképpen kiválasztottunk három eltérű típusjelölésű memóriapárt, és a korábbi bemutatóban is látott rendszerben leteszteltük őket.

A Patriot a többi nagy memóriagyártóhoz hasonlóan már nem csak memóriákkal foglalkozik, a termékpalettán megtaláljuk az SSD-ket, USB pendrive-okat, flash memóriakártyákat, illetve néhány kütyüt, úgymint hűtők, merevlemezkeretek vagy médialejátszók, de alapvetően a memóriák jelentik a fő profiljukat. Azon kívül, hogy a gyártóról nem tudunk sokat, egy dolog biztosan elmondható a memóriaszettekről: olcsón adják őket. Ha a Patriot memóriáit összehasonlítjuk a többi neves gyártó termékeivel, akkor gondolkodóba eshetünk, ugyanis egyik tesztalanyunk még a Kingmax DDR3-1600-as „kitjénél” (a Kingmax valójában nem kínál kitet, a 2 GB-os DDR3-1600-as moduljából kell kettőt venni) is alacsonyabb áron kelleti magát, szóval felmerül a kérdés, hogy hol itt a hiba? Először is, ami a csomagolást illeti, a Patriot sem lóg ki a sorból, egy szimpla műanyag tokban tálalja portékáit.

Tesztkonfigurációk:

Patriot Viper Series

Első tesztalanyunk a Viper, ami nem keverendő össze a Viper II-vel. A Viper a Patriot Extreme Performance, azaz extrém teljesítményű vonalát erősíti, de ne gondoljunk semmi különlegesre, a hangzatos elnevezés mögött egyszerűen egy tuningosoknak, 3DMark-rajongóknak szánt memóriatípus áll. Ez a memóriapár gyárilag 9-9-9-24-es időzítésekre képes 1,8 V-os feszültség mellett, ami mondhatni átlagos, ebben nincs semmi speciális. A modulokon egy szürke, Patriot logóval ellátott alumínium hűtőborda található, ami a tetején meg van hosszabbítva, így lényegében egyfajta radiátorhatást elérve. A bordákat közelebbről szemügyre véve feltűnt, hogy ezek igencsak vékonyak és hajlékonyak, kicsit olcsó hatást keltenek. A Viper kb. 32 000 forintba kerül, így megközelítőleg egy árban adják a Corsair vagy a GeIL olcsóbbik párosával, vagy két darab Kingmax modullal, ugyanakkor jóval olcsóbb az OCZ megvizsgált típusainál, a GeIL EVO-nál és a Kingston HyperX-nél is, annak ugyanis némileg felment az ára.

Az Everesttel történő vizsgálódás kimutatta, hogy az SPD szerint ez gyakorlatilag egy DDR3-1066-os memória átmatricázva, de ezen már nem lepődtünk meg, ugyanis több korábban tesztelt típusnál is ezt láthattuk. Ennél érdekesebb, hogy a modulokon Micron D9KPT jelölésű chipeket találtunk, melyek igencsak ismertek manapság, ezeket alapjában véve DDR3-1333-as modulokon láthatjuk viszont, de a felhasználók többségénél jó tuningalanynak bizonyulnak, egyes esetekben viszik a DDR3-1800+ órajeleket akár 1,7 V-on is. Ez egy DDR3-1333-as memóriától szép teljesítmény, de egy DDR3-1600-as esetében már nem túl figyelemreméltó esemény, habár még annak is tekinthetnénk, hiszen mint láthattuk előző tesztünkben, egyes memóriapároknak még az 1700-as órajel is komoly problémát okozott.

AMD

Intel

A túlhajtási tesztet minden esetben az AMD processzorral szerelt rendszerben kezdtük. Azonnal érdekességbe botlottunk, ugyanis a gyári órajeleket nem vitte stabilan a gyári feszültség mellett, 1,9 V-ra kellett emelni azt, hogy stabil legyen a konfig. Az AMD-s rendszerben a tuning nem alakult valami fényesen: 220 MHz-es „FSB”-ről, azaz DDR3-1760-as beállításról egészen DDR3-1620-ig kellett visszaskáláznunk az órajelet, hogy stabilan működjön a gép, ennél kicsit többet vártunk volna. Ennél is érdekesebb, hogy alapórajelen a memóriapár csak 1T (Command Rate) beállítással volt hajlandó elindulni, 2T-vel instabilitást észleltünk, holott általában ennek a fordítottja a jellemző. Ezek után az inteles rendszer igazi meglepetéssel szolgált, ebben ugyanis DDR3-1800-ig jutottunk, igaz ehhez 2 V-os feszültségre volt szükség, ráadásul még az alapórajeles, alapfeszültséges beállítással sem volt gond. A Patriot Viper úgy tűnik, hogy nem éppen az AMD Phenom zsánere, legalábbis a tapasztaltak után csak erre tudunk gondolni.

Sector 5 G

Patriot Sector 5 G Series

Második tesztalanyunk a Sector 5 G széria, ami (a Vipernél említetthez hasonlóan) nem tévesztendő össze a Viper II Sector 5-tel, az ugyanis egy jóval drágább típus. A Sector 5 G a Viperrel egyetemben az EP (Enhanced Performance) vonalhoz tartozik, de némiképp különleges, ugyanis alapjában véve az LGA1156-os processzorok mellé szánták. Ez abban nyilvánul meg, hogy a gyári 9-9-9-24-es időzítéseket 1,65 V-os feszültségen viszi. Mint tudjuk, az LGA775-ös processzorokkal ellentétben az LGA1156-os processzorok már nem a rendszerbuszon kapcsolódnak a memóriához, hanem tartalmaznak egy memóriavezérlőt, ez az integrált részegység pedig az Intel szerint 1,65 V-os memóriafeszültség felett károsodásnak van kitéve, ezért speciális memóriákra van szükségünk, ha LGA1156-ban gondolkozunk. A Sector 5 G csak egy ezressel drágább a Vipernél, ami nagyon jól hangzik, mert az LGA1156-os rendszerek ellen sokszor a memóriák magas árát hozzák fel érvként. A hűtőborda külsőre nem sokban különbözik a Viperen látottól, annál egy kicsit alacsonyabb és kevésbé barázdázott, de ugyanazt az olcsó érzést kelti bennünk a vékony alumínium. Dizájnból a Corsair és az OCZ jobban vizsgázott, na nem mintha ez túl lényeges lenne.

Az Everest az SPD-ből kiolvasott információk alapján azt állapította meg, hogy ez is csak egy DDR3-1066-os modulpár, azonban a Sector 5 G már támogatja az Intel XMP-t is (Extreme Memory Profile), amiben az SPD-hez hasonlóan időzítések és feszültségek kombinációit lehet eltárolni, ez alapján pedig a Sector 5 G egy valódi DDR3-1600-as kit, ami 1,65 V-on képes a 9-9-9-24-es időzítésekre. A hűtőborda alatt szintén Micron chipekre bukkantunk, de ezek már D9JNM feliratúak. Ez a D9KPT-hez hasonlóan szintén egy gyárilag 1333-as chip, de a gyártók előszeretettel használják fel az alacsony feszültségre hitelesített, LGA1156-os platformhoz szánt memóriákon. Állítólag ugyanolyan jól viseli a tuningot, mint a D9KPT, de egyes tapasztalatok azt mutatják, hogy jobban mennek relatív alacsonyabb, tehát 1,80-1,85 V körüli feszültségen, mint 1,90 V felett.

AMD

Intel

Ezt az állítást mi nem tudjuk megerősíteni. Az AMD-s tesztrendszerben a Sector 5 G sem tündökölt, mindössze 1680-as beállításig jutottunk, erre is csak 2 V mellett volt képes a modulpár. Az inteles konfigban ezúttal is jobb eredmények születtek, a Viperrel megegyező mértékű tuningra futotta tőle, DDR3-1800-as órajelig stabil volt a rendszer, de csak 2 V-on, 1,8-1,9 V-on fagyásokat tapasztaltunk. Összességében nagyon úgy tűnik, hogy a Viper és a Sector 5 G is az Intel chipsetet szereti jobban az AMD Phenom II X3 720 memóriavezérlőjével szemben. Nem tudjuk, hogy itt valóban a Phenom memóriavezérlője-e a ludas vagy a túlhajtásra használt alaplap. De az is könnyen lehet, hogy a memória, ugyanis a többi márkával nem tapasztaltunk ilyen nagy mértékű eltéréseket.

Signature

Patriot Signature Series

Utoljára tartogattuk a Signature szériát, ami komoly meglepetéseket okozott nekünk. A Signature felfogható a gyártó alaptermékének is, ami olyan, mint a GeIL esetében a Value termékvonal, gyakorlatilag az olcsó, tömegeknek szánt verzió. A Signature létezik hűtőbordás és anélküli változatban egyaránt, mi az előbbit teszteltük, ugyanis partnerünknél csak ez kapható. A borda nélküli verzió annyiban talán érdekes lehetne, hogy még a bordás változatnál is olcsóbban adják, de nem valószínű, hogy túl nagyok lennének az eltérések. A Signature DDR3-1600 kb. 27 000 forintba kerül, és ezzel a legolcsóbb DDR3-1600-as memóriapár, ami nálunk járt, de nem tűnik valószínűnek, hogy ennél olcsóbban találnánk márkás memóriát. Ez a kit gyárilag igen alacsony, 1,5 V-os feszültséget igényel a CAS 9-es beállításhoz, a gyártó ugyanis nem specifikálta a többi időzítést (azaz a RAS to CAS, RAS Precharge és Cycle time értékeit). Végül is a CAS 9 teljesen általánosnak és átlagosnak tekinthető, itt inkább az 1,5 V-os feszültség az, ami bizakodásra ad okot, ha a tuningra kerül a sor. A Signature hűtőbordájáról nincs mit elmondani, ez az alap, a legegyszerűbb darab, amit egy memóriamodulon láthatunk, egy szimpla alumíniumlap mindenféle csicsa nélkül.

Az Everesttel való vizsgálódás okozta az első meglepetést, ugyanis, mint kiderült, ennél az olcsó memóriánál a gyártó vette a fáradságot, és beprogramozta a DDR3-1600-as órajelek értékeit az SPD-be. Ebből kiderül, hogy ezen az órajelen gyárilag 9-9-9-28-as időzítéseket tud a modulpár, ez lényegében a megszokott számsor. Miután a gyártó specifikálta a gyári feszültséget (1,5 V), már tudtuk, hogy honnan indítsuk a túlhajtást. A második meglepetést a modulokon található felirat okozta, ugyanis a Signature-ön ugyanolyan Micron D9KPT chipek trónolnak, mint amilyeneket a Viperen is láthattunk. Ez az alacsony feszültséggel párosítva jó előjelnek tűnt. Maga a tény, hogy egy teljesen alap memórián ugyanolyan modulokat találunk, mint egy tuningra kihegyezett típuson, eleve érdekesnek tűnt. Bár ez némi gyanakvásra is okot adhatna, hiszen azt is gondolhatnánk, hogy a gyengébben sikerült, azaz kevésbé strapabíró chipeket applikálják rá a Signature NYÁK-jára.

AMD

Intel

Szerencsére nem ez történt, legalábbis a kezünk ügyébe akadt példányok nem úgy viselkedtek, mint valamiféle „selejtes” modulok. Az AMD-s tesztrendszerben először az időzítések leszorításával próbálkoztunk, és 1,8 V-on, azaz nem éppen magasnak mondható feszültségen 7-7-7-21-ig jutottunk, melyek általánosságban a DDR3-1333-asokra jellemző értékek. Ezután az órajeltuning következett, és DDR3-1760-as beállításig jutottunk szintén 1,8 V-os feszültség mellett, ami nem tűnik kiemelkedő eredménynek, de ismerve sok tuningra kihegyezett csúcsmemória képességét igencsak meggyőző. Még jobb eredmények születtek az inteles tesztrendszerrel. Az időzítéseket ebben a konfigurációban is le tudtuk szorítani 7-7-7-21-ig 1,8 V mellett. A Signature azonban tovább menetelt, már ami az órajeleket illeti, ugyanis a DDR3-1920-as beállítással is sikerült elboldogulnia, igaz, ehhez már 1,9 V-ra volt szükség.

Verdikt

Tesztünk egyértelmű győztese a Patriot Signature DDR3-1600 lett, hiszen ezzel tudtuk elérni a legmagasabb órajeleket, miközben a legolcsóbb a DDR3-1600-asok mezőnyében. Nemcsak a tuningpotenciál miatt tetszetős a kit, de a gyárilag igen alacsony feszültség is az ő javára billenti a mérleg nyelvét. Újabb jó hír, hogy a Patriot memóriákra is élettartam-garancia vonatkozik, ez azonban teljességgel elvárható, elvégre a többi nagy nevű gyártó is így árulja szettjeit.

A Patriot Viper és a Sector 5 G sem lebecsülendő, bár a róluk kialakult kép kicsit vegyes. Ezek a párok, mint kiderült, az AMD-sek számára nem túl izgalmasak, mert valamilyen okból kifolyólag nem voltak képesek igazán komoly tuningeredményeket elérni. Ellenben az Intel-hívők jól járhatnak velük, mert az előző tesztünkben szereplő eredményeknél jobb értékeket értek el, mindezt pedig úgy, hogy jóval olcsóbbak az abban szereplő csúcskategóriás memóriakiteknél (GeIL EVO ONE, OCZ Gold/Platinum/Reaper).

Továbbra is fenntartjuk a Corsair XMS3 DHX-re és a GeIL Value-ra vonatkozó ajánlásunkat, ezek ugyanis a Patriot Signature-höz, illetve a Viperhez hasonló áron nyújtanak igen jó teljesítményt (külön érdekes, hogy ezek az AMD-vel mentek jobban).

Patriot Signature DDR3-1600	Patriot Viper és Sector 5 G - LGA775-höz és LGA1156-hoz

fLeSs

A Patriot memóriákat az Expert Computer Kft. forgalmazza.