Otthon is a Stanfordon
El nem tudjuk képzelni, hogy volt olyan, aki ne mászott volna falra attól, amikor olyanokat hallott gyerekként, hogy „nem az iskolának tanulsz, hanem az életnek!” Ennek egyfajta fokozása volt később, a felnőttek által remeknek tartott, „játszva tanulós”, „készségfejlesztő játékok” beszerzése és előzetes figyelmeztetés nélkül, gyermeki önmagunk kezébe adása. Megvannak ezek az emlékek? Ugye, hogy mindenkinek megvannak a maga traumatikus élményei a „logikai készlet” és hasonlók vonalon? Ilyen előzmények után csoda, hogy minden „innovatív”, meg „forradalmian új” oktatási módszert gyanakvással fogadunk? Éppen ezért a mi szánkból felér egy lovaggá ütéssel – akármekkora képzavar is ez –, hogy ki merjük jelenteni: olyan távoktatás-gyűjteményre bukkantunk, ami javarészt térítésmentes, a világ legnevesebb egyetemeinek előadásaira ülhetünk be a segítségével, használható, gyakorlati tudást igyekszik átadni és a végén még hivatalos dokumentum is kerül a kezünkbe az elért eredményeinkről, a neves oktatási intézmény által kibocsátva. Nem, ez nem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
A Coursera két tudós, Andrew Ng és Daphne Koller közös gyermeke. Mindketten a mesterséges intelligencia területének kutatói. Ng neve – már ha valaki hajlamos megjegyezni ennyire szokatlan neveket – a Google Brain, neurális hálózat projektje kapcsán csenghet ismerősen.
Andrew Ng és Daphne Koller. Fotó: AllThingsD
A bevezető ismeretében bármennyire is meglepő, a Coursera bevétel-orientált vállalkozás, mely 2012 áprilisában indult. Jelenleg nagyjából 25 szakterületen kínál oktatási programokat, közel hetven intézménytől. Ezek java része egyetem – közülük egyértelműen a két legjobban csengő név a Stanford és a Yale –, de köztük van például az Amerikai Természetrajzi Múzeum is. Azonban szó sincs arról, hogy csak amerikai intézményekkel állnának kapcsolatban, partnereik listáján ott találjuk Edinburgh, Leiden, Tokió, Koppenhága, Barcelona, Taipei felsőoktatási intézményeit is, és jelenleg angol, spanyol, francia, kínai és olasz nyelveken tanulhatunk.
Hirdetés
A Coursera a diákoknak jellemzően ingyenesen kínálja tanfolyamait, de üzleti modellje lehetővé teszi, hogy olyan forrásokból szerezzen bevételt, mint a vizsgadíjak – már ahol ezt a megoldást választották –, fizetős tanfolyamok, a diákok és a potenciális munkáltatók illetve fejvadászcégek összehozása – szigorúan a diákok beleegyezésével –, adományok, illetve szponzoráció.
Tapasztalatból mondjuk, hogy a Coursera remekül ötvözi a tanulás érdekében mindazt, amit az informatika az elmúlt 20 évben a multimédia és az IP-alapú kommunikáció jegyében elterjedtté és népszerűvé tudott tenni.
Az orvosi informatikától az egészséges főzésig
Be kell valljuk, hogy a Courserába egészen véletlenül botlottunk bele; teljesen más területen kerestünk oktatással kapcsolatban. Így viszont sikerült egy olyan, az informatika világával mindenféle kapcsolatot nélkülöző kurzust találnunk, ami érdekes volt valakinek egyikünk családjában, így közvetlen közelről figyelhettük meg, hogyan is megy a Courserán az online tanulás a Gyermekélelmezés és Egészséges Főzés témában, a Stanford Egyetemen. (Aggodalomra semmi ok, informatika témában is bőséges a kínálat.)
Egy oktatófilm a sok közül
A mai munkaerőpiac alapvetően papírvezérelt volta miatt valószínűleg az első kérdés, ami felmerül a potenciális diákban, hogy ad-e valamiféle bizonyítványt egy ilyen tanfolyam, és ha igen, milyet. Az általunk választott tanfolyam ingyenes és a hathetes képzés végén Stanfordos bizonyítványt kapunk, ami az osztályzatunkat is tartalmazza. A vizsga módja egyébként tanfolyamonként eltérő lehet, van olyan képzés, aminek a végén vizsgadíjat kérnek, és olyan vizsga is akad, melynek során a vizsgáztató webkamerán keresztül figyel minket és kommunikál velünk. Az ezekre vonatkozó információt természetesen a tanfolyam leírása mindig tartalmazza, így biztosan tudhatjuk, hogy mire számítsunk, mielőtt belevágnánk valamibe. Alapvetően nagyon részletes ismertetőt kapunk arról, hogy a tanfolyam miről szól, mit ad, az értékeléskor mit vár el, hogyan történik az osztályzás és mi mekkora súllyal számít bele majd a jegybe. Így nem fognak meglepetések érni és nem kell félinformációk birtokában hetekre elköteleznünk magunkat.
Így értékelnek
Azt gondoljuk, hogy ha valaki valóban érdeklődik valami iránt, van ideje pár héten át időt szakítani a tudása bővítésére és ennek eredményeként egy olyan papírt kap egy jó nevű intézmény nevével, ami jól mutat a szakmai önéletrajzában, már profitált. (A totális őrületbe ne menjünk bele, a lépcsőházak takarítására, OKJ-s takarítóképesítést megkövetelő – nem vicc – céget nyilván nem fogja más érdekelni, maximum a vaskalapbolt elérhetősége.)
Mint feljebb írtuk, az általunk választott és sok egyéb más képzésért nem kell ugyan fizetni, de végső soron azért nincs teljesen ingyen. Egyrészt képletesen nincs, ugyanis tanulni kell hozzá. Kitűnően felépített, leforgatott és megvágott oktatóvideók, és ezek végén néhány kérdéses kvíz, illetve írott anyagok adják át a tudást. A megszerzett ismeretekből viszont minden héten vizsgázni kell egy, körülbelül tucat kérdést tartalmazó kvízszerű kérdőív kitöltésével, sőt, gyakorlati feladatok is lehetnek. Tanfolyamunkat úgy építettek fel, hogy egy működő, középszintű (angol) nyelvtudással bíró növendék is boldoguljon, ez már a tanfolyam leírásából is kiderült, ahová beleszőtték a „várunk mindenkit a világ minden tájáról” passzust is. Az oktatás a használható, működő, gyakorlati tudás átadásáról szól, és nem úgy akar indítani, hogy „akkor holnapra mindenki fejből legyen kedves tudni a komplett kalóriatáblázatot az almától a zsályáig”. (Emlékszem, volt olyan kémiatanárunk, aki úgy szerettette meg velünk a tárgyat, hogy az első órán a fejünkbe verte a legfontosabb gyakorlati tudnivalókat, mely szerint a szobahőmérsékletű kémcső pont úgy néz ki, mint a tűzforró, illetve ha a koszos laboreszközök és a nagy felfedezések egyenes arányban állnának egymással, akkor csupa kémiaprofesszor szaladgálna a világban. Szóval nem a periódusos rendszer bemagoltatásával indított kedvcsinálónak.) A kvízeknek többször is neki lehet ugrani, és bár a mi esetünkben talán kissé túlzó a százas limit, azért mégiscsak teljesíteni kell ahhoz, hogy tovább haladhassunk. Persze vannak ennél sokkal nehezebb tanfolyamok is, sokkal keményebb vizsgákkal, tehát aki azt gondolja, hogy csak úgy feliratkozik egy ilyen tanfolyamra és a regisztrálással, valamint az elvégzést igazoló papír letöltésével megússza a dolgot, akkor nagyon téved.
Egyik heti vizsgánk
Másrészt a valóságban sincs ingyen, mert mi például minden hétre kaptunk egy kreatív főzési feladatot, amihez értelemszerűen meg kellett vásárolni az összetevőket, időt szánni az elkészítésre, lefotózni az eredményt és pár mondatban leírni, hogy miből, hogyan, mit készítettünk. A feladat nem általános, tehát nem mindenkinek sajtos omlettet kell készítenie, hanem bizonyos paraméterek mentén mondjuk reggelinek, vagy uzsonnának valót. Művünket nem csak az oktató értékeli, hanem a diáktársak is – ez nem fakultatív, ez is feladat –, mi több nekünk is értékelni kell előre megszabott számú – a mi esetünkben hat – tanulótársunk művét. Erre tehát költenünk kell, de ez megint valami olyasmi, ami más témáknál másként működik, legalábbis esélyes, hogy a félvezetők tervezéséről szóló tanfolyamhoz nem kell megvenni a TSMC-t.
Házi feladat
Arra is van lehetőség, hogy a tanfolyamon részt vevő társainkkal egy zárt fórumon értekezzünk. Ez nyilvánvalóan jó, de akit elrettent az idegen nyelven történő kommunikáció (mármint a feltétlenül szükséges mennyiségen felüli), annak az a jó hírünk, hogy ez közel sem kötelező. Elvben arra is van lehetőség, hogy az oktató csoportos feladatokat adjon, ami megkívánja a diákok közti kommunikációt, de ilyet mi eddig nem kaptunk – talán ezt nem árt tisztázni előre, ha valakinek ezzel kapcsolatos félelmei vannak.
Érdemes kipróbálni
A próba során szerzett tapasztalataink alapján azt mondjuk, hogy érdemes felkeresni a Coursera honlapját és körülnézni, hogy van-e valami, ami érdekel minket. Mi sokkal szárazabb, sokkal kevésbé emészthető – ha már a főzésről van szó – tananyagot vártunk, ezzel szemben működő, gyakorlati tudást kaptunk, és kreatív feladatokat. Ha birtokában vagyunk egy magabiztos középfokú nyelvtudásnak a fentebb említett nyelvek valamelyikén, van kedvünk és a tanfolyam leírásában meghatározott mennyiségű szabadidőnk, akkor csak nyerhetünk, ha belevágunk. (Nagyon kíváncsiak vagyunk olvasóink tapasztalataira, úgyhogy mindenkit arra biztatunk, ossza meg Courserás élményeit a cikkhez kapcsolódó fórumban!)
