Hirdetés

Ugyanaz, de másképp

Aki az első Civ megjelenése óta követi a szériát (helló, én egy 286-oson kezdtem 1992-ben), annak néha van hiányérzete, néha viszont bele tudja magát élni a mostani kiadás új funkcióiba. Eléggé játékosfüggő, hogy ki és mit szeret, én speciel különös kéjjel rohantam le fejletlen, furkósbottal védekező népeket tankokkal, ez most már nem opció, mert amikor korszakot lépünk, akkor mindenki ugrik egy technológiai szintet. Nekem korábban az is sokat tett hozzá a játékhoz, hogy az infrastruktúrát is mi építettük ki öntözéssel, utakkal, vasúttal, ez a “worker” kategória eltűnt a játékból, pedig adott egy extra réteget az egészhez. A seregbe ömleszthető egységek élén álló hadvezér viszont jól működik, a győzelmek után ez is fejleszthető, csak egy ponton már nagyon kell rá vigyázni, mert egyedül elég védtelen és fájó lesz az elvesztése. Nem szerettem, hogy a városokba csak egy egységet lehet beásni, ahogyan azt sem, hogy egy egység lehet csak egy hatszögön (kivéve a seregnél, de akkor nem tudunk támadni, csak ha előbb szétszóródunk), földrajzilag néha nagyon genyó módon vannak elhelyezve városok, hogy csak egy oldalról lehessen őket támadni — vagyis csak egy egységgel, kivéve a távolról lövöldöző alakulatokat, de azok meg bevonulni nem tudnak.

Bagdadban relatív rossz a hangulat [+]

Az nekem életszerűtlen volt, hogy egy szinte teljesen felosztott földrész közepén a felfedezések korában is még “keletkeznek” amolyan barbár népek egy városkával, akik utána indulnak terrorizálni a környéket, azt pedig nem értem, hogy a navigáció felfedezése előtt miért tépázza meg jobban a tengeri vihar a hajókázó egységeinket, mint utána. Ha nagy térképen játszunk (igazából ennek “standard” a neve), akkor irtó sokat fogunk csak ülni és várni, hogy az alakulataink eljussanak sok kör alatt oda, ahová szeretnénk, ráadásul ha a gépre bízzuk az útvonalat, akkor az AI útválasztás elég ostoba és pont nem kalkulálja be, hogy oké, most félúton pont ott áll egy egységünk, de az is útközben van, szóval el fog onnan húzni, nyugodtan tervezhet úgy is útvonalat, hogy feltételezi (mi több: tudja), hogy egy kör múlva már nem lesz ott a lovasság.

Mindenképp szívás lesz [+]

Korábban külön DLC volt, hogy adódnak természeti katasztrófák, most viszont bármikor kitörhet egy vulkán, vagy jöhet egy árvíz, ami tönkretesz egy adott városban épületeket. Ez a kelleténél kissé gyakrabban történik szerintem, no meg ha már ezt így beleszőtték a játékmenetbe, akkor az sem lett volna ostobaság, ha megkapom a lehetőséget, hogy például építsek gátat. Szerepet kap a vallás, egyrészt növelheti a boldogságszintet, másrészt mindenféle bónuszokat gyűjthetünk be (befolyáspontokat és kulturális fölényt), ha a mi vallásunkat a hittérítőink más népeknél hatékonyan hirdetik, nem kell az ismert vallások közül választani, a Bog-fanclub például kimondottan népszerű lett a görögöknél egy időben. Néha van extra szivatás, mert ugyan mindenféle fejlesztésekkel egyre több extrára tehetünk szert körről-körre, de van, amikor krízishelyzetet kell menedzselni és el kell dönteni, hogy melyik ujjunkba harapunk bele.

Valamiben hinni kellene [+]

Viszont ezek mind részei a játékmenetnek. Az első néhány kör a tanulási fázis. Amikor rájövünk, hogy a barbárok semmi perc alatt tudják a fővárost elfoglalni, amikor kiderül, hogy az ellenfeleknek is vannak taktikái és sunyiban felbukkannak a birodalmunk tök másik pontján, hogy a hátországban zúzzanak, vagy amikor már annak a tudatában kezdjük legalább három “explorer” egységgel a játékot, hogy ezek a felfedezők irtó sok relikviát és barátságos népet tudnak felkutatni, akiktől pénzt, termelési pontot, boldogságot, vagy konkrét tudományos találmányt lehet elcsaklizni. Variálhatunk az államformák és a törvények között, követhetjük a tanácsadóink javaslatát a narratívánk és a fejlesztési irányunk kapcsán, tehát a variációs lehetőségek száma végtelen.

Azért a középkorban is születtek híres filmrendezők [+]

Az időm viszont nem az. És bármennyire is úgy érezni sokáig, hogy a Civ7 egy jól balanszolt, komótos, de mégis megoldandó feladatokkal teli, akár körről-körre változó geopolitikai helyzettel szembeállító taktikai agytorna, nekem bizony voltak holtpontok. Mert eleinte még egész hamar be lehet darálni a közvetlen szomszédainkat, akár úgy is, hogy amikor elkezdenek kellemetlenül állni a csatamezőn, akkor több városukat is odaajándékozzák a béke érdekében, akár pedig úgy, hogy ettől még úgyis végetek (és ez a remek attitűdünk, hogy felrúgunk egy olyan békét, amiért városokat áldozott be egy nép, kábé semmiféle negatív következménnyel nem jár a jövőben, csak az aktuális háborúnál indulunk néhány negatív ponttal, de túlerő esetén ez tökmindegy). De aztán a modern kor hajnalán már kialakulnak elég látványos méretű birodalmak, én pedig úgy éreztem, hogy biztos a kínaiakat is legyűrném 57 kör alatt, de ahhoz most megint el kéne kezdeni egységeket gyártani, azokat seregekbe szervezni, odairányítani egy másik földrészre egyenként — és őszintén úgy voltam vele, hogy ehhez most épp nincs kedvem / hangulatom / türelmem / időm. Nem vagyok vérbeli Civ rajongó? Lehet, hogy már nem vagyok az. Hogy ez a játék hibája-e? Nem tudom. Változunk. A jelek szerint markánsabban, mint a Civilization széria, amely ugyanazt kínálja, amit 30 évvel ezelőtt is kínált, vannak benne persze új csavarok és a sorozat rajongói biztos szeretni fogják. Sőt, azt gondolom, hogy talán még jobban fogják azok szeretni, akiknek ez az első Civ-élményük, mert egy kicsiszolt, összetett, de az összetettséget lépésről-lépésre adagoló játékról van szó, ahol az ember saját magának támaszt új kihívásokat azzal, hogy most egy másik néppel, egy másik taktikával, egy másik attitűddel állok neki megint felépíteni a kezdetektől egy világhatalmat. Zömmel nehéz abbahagyni, zömmel működik a “még egy kört” jelenség, de amikor egy ponton azt mondod, hogy ennek a hadjáratnak ma éjjel már nem állok neki, akkor a következő éjjel már nem biztos, hogy megint be akarsz cserélni egy táskás szemmel ébredést azért, mert okvetlenül be akarsz vonulni Rómába.

A Civilization VII legfőbb pozitívumai:

• Végtelenszer újrajátszható;
• rengeteg különböző stratégiával próbálkozhatunk;
• a korszakok bevezetése új csavar a játékmenetben.

A Civilization VII legnagyobb hiányosságai:

• Sokszor van déja vu érzése az embernek;
• rengeteg időt visz el;
• nagyobb léptékű vérfrissítés ráfért volna.

A Civilization 7 PC-re, Mac-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

Bog