Külvilág, ergonómia I.
A Canon EOS 60D szerintünk identitászavarban szenved. Felépítését, funkcióit figyelembe véve látszik, hogy ez a gép már nem egyértelműen a 10D-50D vonal következő láncszeme. Ugyan számozásával a gyártó egyértelműen jelezni óhajtja, hogy de, bizony ez a masina az 50D hivatalos utódja, tessék csak megvenni, tisztelt „fél professzionalista fotósok”, mi azonban inkább arra tippelnénk, hogy az 50D méltó folytatása valahol a 7D és a 60D öszvére lenne. Ilyen gép azonban nincs, nem is lesz - az EOS 60D láthatóan azoknak szól, akik megunták a három számjegyű (pl. 500D) sorozatot, de nem akarnak (vagy nem tudnak) súlyosabb összegeket áldozni hobbijukra (mert a 60D inkább az igényes hobbistát szólítja meg, mintsem a profit – persze, ez is egy sablon duma, hiszen az a cucc „profi”, ami pénzt termel).
Ha már említettük a felépítést: az EOS 60D ellenben a korábbi kétszámjegyű modellekkel már nem magnéziumötvözetből készül, hanem üvegszállal erősített műanyagból, amely alumínium vázra lett ráhúzva. Kézbe véve a motyót ebből nem sok érződik, a minőségérzet semmit sem romlott az 50D óta. A gyártó ezzel a felépítéssel nyert pár grammot, azaz valamivel könnyebb lett az új váz. A 60D terjedelme valamivel kisebb, mint az 50D-é (145 x 106 x 79 mm vs 146 x 108 x 74 mm), ami csak akkor feltűnő, ha a két generációt egymás mellé tesszük. Az 50D markolati része magasabb, de a 60D markolata mélyebb, hosszabb ujjú fotósnak is kényelmes fogást biztosít.
A design a maga kerekebb formáival egyértelműen az új termékvonalat követi. Látszik, hogy a 60D már az EOS 7D és az 1D Mk IV formavilágát követi. A váz természetesen képes az EF bajonettes optikák mellett az EF-S típusúak fogadására is – bemutatónkhoz is EF-S kitobjektívvel (EF-S 18-55 mm F3.5-5.6 IS) érkezett a masina.
Az elülső oldal nem sok eltérést mutat az elődéhez képest (csak annyit, hogy immár használhatjuk ezzel a készülékkel is a gyártó IR távirányítóit); a nagyobb horderejű változásokat a hátoldalon kell keresni: a 60D immár artikulatív LCD-vel rendelkezik. Elhagyták az 50D mikro joystickjét, cserébe a paraméterező tárcsa belseje lett egy több irányban nyomkodható kezelőszerv. Az 50D nyomógombjait is lecserélték szögletes, nagyobb felületűekre. Ami az új kezelőszerveket illeti, nem voltunk maradéktalanul elragadtatva ezek működésétől. A hátsó paraméterező tárcsa egy kicsit túl keményen működik, így tekergetés közben ujjainkkal véletlenül működésbe hozhatjuk a belső kurzor- felületet. A szögletes nyomógombok működésére az érzéketlen, nyúlós, bizonytalan nyomáspontú jelzők illenek. Az sem könnyítette meg a gép használatát, hogy a lejátszás és a törlés gomb pont a hátlap két ellenkező sarkába került. Az élőkép/filmfelvétel dedikált gombbal hozható működésbe, de ellenben a 7D-nél látottakkal, itt először a módválasztó tárcsát kell filmfelvételi módba állítani, csak akkor tudjuk e mozgóképrögzítést elindítani. Egyéb fotózási módokban nem lehet videót rögzíteni.
A Canon EOS 60D módválasztó tárcsája csak akkor forgatható el, ha a központi gombot lenyomjuk rajta. Tehát: lenyom, nyomva tart, közben forgat a módszer. A 7D és az 5D Mk II ezt a kis pluszt csak külön szervizben való látogatással tudja produkálni (kérésre bruttó 25 000 forintért építi át a hazai márkaképviselet szakszervize az említett fényképezőgépeket). Van, aki esküszik erre a megoldásra, nekünk több év alatt, számtalan dSLR vázzal sem sikerült véletlenül működési módot váltani (se táskából kivéve, se közelharcot vívva stb.).
Adatlap
Külvilág, ergonómia II.
Nos, mielőtt tovább folytatnánk a váz körbejárását, nézzük, mik a lényeges különbségek az 50D és a 60D között:
- 18 vs 15 MP felbontású CMOS érzékelő,
- ISO 100-6400 + 12 800 vs 100-1600 auto ISO + 3200 + H1 (6400) + H2 (12800),
- 63 zónás vs 35 zónás TTL fénymérés,
- 96% vs 95% képfedésű kereső,
- artikulatív 3” LCD 1 040 000 képpontos felbontással és 3:2 oldalaránnyal vs sík LCD 920 000 képponttal és 4:3 oldalaránnyal,
- 5,3 fps sorozatfelvétel vs 6,3 fps,
- SD, SDHC, SDXC memóriakártya kompatibilitás vs Compact Flash (I, II és UDMA),
- a vakuszinkron foglalat el lett hagyva,
- műanyag + alumínium test vs magnéziumötvözet,
- filmfelvételi képességek,
- nincs AF finomhangolás (50D-ben van),
- plusz szolgáltatások bevezetése, mint gépen belüli RAW szerkesztés, kreatív szűrők és hasonlók.
Amint látjuk, az újonc valahol kicsit butább, valahol kicsit okosabb lett elődjénél, tehát a hovatartozás kérdése a funkciók és szolgáltatások listájából sem egyértelmű. Szerencsére, manapság igen szépen fejlődik az SD (SDHC, SDXC) memóriakártya szabvány, így már nem feltétlenül negatívumként kell felhozni azt a tényt, hogy a 60D már nem CF kártyákkal, hanem az SD és annak változataival kompatibilis.
Az elérhető csatlakozások közt szerepel a külső mikrofon bemenet, a HDMI kivezetés, az USB és a vezetékes távirányító aljzata. Mindezek egy masszív gumifedél alá kerültek, ami annak ellenére, hogy (végre) könnyen leszedhető, jól véd a koszolódástól.
Eddig csak írtunk róla, most lássuk képekkel is, hogyan viszonyul egymáshoz méretében a Canon EOS 60D, az 5D Mark II és az Olympus minije, az E-450 (sajnos, pont 50D-t nem tudtunk senkitől kölcsönkérni):
A 60D – ha csak a gyártó saját termékvonalát nézzük – az EOS 550D és a 7D közé helyezhető mérete alapján. A váz alján, az optikai középvonal alatt látható a fém állványmenet; az akku egy egyszerűen nyitható fedél alá került a markolatba.
A váz tetején baloldalt a módválasztó tárcsa látható, ami alá a bekapcsoló került. Jobboldalt a kis kijelző fölé öt nyomógombot helyezett a gyártó. Ezek sajnos kis méretük mellett laposak is, így nemhogy kesztyűben, de csupasz kézzel is körülményesen kezelhetők. A kioldó és a felső paraméterező tárcsa működése ellenben megfelel az elvárásoknak.
Pár szót mindenképp érdemel a kitobi: fókuszálás közben forog a frontlencse (manuális élességállításhoz ennek a kis recés peremét kell forgatni), az AF motorja közepesen hangos, síró hangot ad, és kb. 2 FÉ előnyt adó képstabilizátorral rendelkezik. Felépítése közepes és jó közé esik, anyagminősége csak közepes. Hogy képe milyen, azt majd egy későbbi pontunkban tárgyaljuk.
A Canon EOS 60D nagyon praktikus, elforgatható és kifordítható kijelzőjének finom képe van, ami nem utolsó sorban magasabb felbontásának köszönhető; a mélyebb markolat nagyobb kezű fotósoknak is kényelmes, biztos fogást tesz lehetővé. Azonban a hát- és a tetőlapon elhelyezett lapos és szögletes nyomógombok működése, működtetése nem nyerte el tetszésünket. A hátsó paraméterező tárcsa lehetne egy kicsit finomabb, lazább, az ezen belül található kurzoregyüttes pedig lehetne határozottabb nyomáspontú.
Menürendszer
A Canon EOS 60D menüje öt alegységből áll, melyek összesen tizenegy oldalt tesznek ki. Ebből az utolsó a saját menü, ahová egy igen terjedelmes listából válogathatjuk össze a számunkra legfontosabbakat. Bosszantó, hogy ez a saját lista legfeljebb hat elemből állhat.
Az első négy oldal a fotózással kapcsolatos témaköröket öleli fel, mint például képminőséget (RAW, JPEG formátumok), hangjelzés, periférikus világítás korrekció, vakuvezérlés, képstílusok, fehéregyensúly, színtér, portörlési adatok, automatikus ISO maximális értéke, AF mód, képarány, csendes felvétel és hasonlók.
A második alosztály a már rögzített fotókkal foglalkozik. Kérhetjük a képek védelmét, elforgatását, törlésüket, nyomtatásra való kijelölésüket, kreatív szűrők alkalmazását, átméretezésüket, a RAW fájlok gépen belüli feldolgozását, az AF pont jelölését a felvételen, a hisztogram jellegét, diavetítést és másokat.
A harmadik szegmens az általános jellegű beállításokat tartalmazza. Ilyen például az automatikus kikapcsolás, az automatikus elforgatás, a formázás (memóriakártya), a fájlszámozás, az LCD fényereje, a dátum és idő, a nyelv, a videorendszer, az érzékelő tisztítása, az akku info, a szerzői jogi beállítások és mások.
Végül a negyedik (az ötödikről már beszámoltunk) halmaz a mélyre menő beállításokat tartalmazza, azaz a híres „Custom Functions-t”. Itt mindent beállíthatunk, ami az expozícióval, a képpel, a fókusszal és az egyéb működést befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos, de akár törölhetjük is az összes beállítást, ezzel visszaállítva a gyári állapotot.
Fenti képek azon menüpontok listáját mutatják, melyek közül hatot beválaszthatunk a saját menüpontunkba.
A fényképezőgép hátoldalán található „Q” feliratot viselő gomb megnyomásával a gyorsmenü aktiválható. Ennek egy kivételével (ez a bal felső sarokban kijelzett működési mód) az összes változóját módosíthatjuk: ISO érték, expozíciós eltolás, időzítő, szintező, vaku fényerejének szabályozása, képi mód, fehéregyensúly stb.
Ugyanitt az info megnyomásával többféle képernyő csalogatható elő. Az első általános információt ad a fényképezőgép aktuális beállításairól, a második a digitális szintezőt adja a képernyőre.
Fotóink nézegetése közben egy-egy képnél megállva a fenti ábrán látható funkciókat érvényesíthetjük. Persze, kérhető az egyes fotókról részletes információs oldal is, ami szinte az összes fontos adatot megjeleníti:
A Canon EOS 60D-ben lehetőségünk van a nyers (RAW) fájlok alapvető feldolgozására is, melyekből a masina külön JPEG képet készít anélkül, hogy az eredetit (már ha RAW+JPEG képkészítést választottunk) törölné. Íme:
A készülék élőképes működése bármikor aktiválható a felvétel/élőkép gomb megnyomásával. A megjelenített kép ábrázolhatja csak magát a gép által látott témát, de ugyanúgy, mint a fotók visszanézésekor, itt is sok részletet kérhetünk a géptől.
Filmfelvétel közben is hasonló a helyzet az élőképpel és az élőképes képernyővel:
Akinek már volt a kezében újabb Canon dSLR, az otthonosan fog mozogni a 60D menüjében is. Elég sok állítgatnivaló van, de a rendszer áttekinthető és minden könnyen megtalálható. Egyes rövidítések azonban magyarázatra szorulnak első használatkor, lapozzuk át bátran a felhasználói kézikönyvet!
Működés
Az EOS 60D és elődei közt több fizikai különbség van, ami a masina működését, kezelhetőségét is befolyásolja. Amint azt cikkünk első pontjában már mutattuk, elmaradt a korábbi kiadásnál megszokott (és megszeretett) joystick a hátlapról és a nyomógombok is megváltoztak – nem előnyükre. Cserébe kaptunk egy artikulatív kijelzőt, ami igen magas felbontásával remek eszköz elkészült képeink megtekintésére, de az élőképes használatkor sem jön rosszul, ha épp manuálisan próbálunk élességet állítani a kinagyított képen, vagy lehetetlen szögből kell témánkat fotózni és épp nincs kéznél szögkereső.
Az élőképes használat során kétféle automatikus élességállításra van lehetőségünk. Az egyik sajnos igen lassú (kontrasztérzékeléses), de cserébe nincs „blackout”, mint a másik módszerrel (Quick Mode, azaz gyors AF), amely a kioldó félig lenyomásakor leereszti a tükröt (ezért szűnik meg az élőkép egy pillanatra), élességet állít a fázisérzékeléses gyors AF-vel, majd újra felcsapja azt, hogy a kép ismét látható legyen a kijelzőn.
A „Set” gomb lenyomásával előhívható az elektronikus szintező, ami bizony, gyakran jön jól, ha állványon használjuk a fényképezőt.
Egy igazán bosszantó funkcionális „hibára” nem kaptunk a mai napig gyógyírt: a tükörfelcsapást még mindig a menü egyik legeldugottabb helyén lehet aktiválni – más gyártóknál ez elegánsan, gyorsan alkalmazható. A Canon védelmében szóljon, hogy legalább már a saját menühöz hozzáadható a tükörfelcsapás funkció, így – ha már nem is dedikált gombbal, vagy kapcsolóval – jóval gyorsabban hozzáférhetünk.
Kissé degradálja az EOS 60D-t a tény, hogy még mindig azt az „ősi” kilencmezős AF rendszert használja, ami a 40D- ben mutatkozott be 2007-ben. Ront a helyzeten, hogy míg a közvetlen előd, az 50D rendelkezett AF finomhangolással, úgy a 60D-t már ettől a funkciótól is megfosztották. Az említett élőkép alatti lassú kontrasztérzékeléses fókuszálás ráadásul akár 3-4 másodpercet is igénybe vehet, ami szintén nem javít a felhasználói élményen.
Hogy ne csak rosszat írjunk a gépről: a masina általános használati sebessége jó, fürgén reagál minden beavatkozásra. Sorozatkép készítése ugyan nem veheti fel a versenyt nagyobbik testvérével, a 7D-vel, de így sem kell szégyenkeznie, főleg, ha a lehető leggyorsabb SDXC memóriakártyákat használjuk.
A 60D több olyan szűrőt kínál, amit fotózáskor alkalmazhatunk. Egyrészt lehetőségünk van különféle színsémák használatára (normál, portré, tájkép, semleges, élethű, egyszínű), melyeket ráadásul igen részletekbe menően finomhangolhatunk. A fekete-fehér szűrőnek például négyféle alváltozata van, amivel különböző hatású fekete-fehér képeket alkothatunk. Ha maradunk a FF színsémánál, akkor fentieken túl többféle színezést is bevethetünk, mint szépiát, kéket, bíbort, vagy zöldet. Másrészt utólagosan is feldolgozhatjuk képeinket, ami nem csak a JPEG fotók utólagos szűrését, hanem a RAW fájlok gépen belüli feldolgozását jelenti.
Persze, az asztali számítógéppel való feldolgozást nem fogjuk tudni így helyettesíteni, de ha épp nincs kéznél gépünk, vagy notebookunk, akkor ez a megoldás is megteheti. A legalapvetőbb paramétereket (fényerő, fehéregyensúly, színséma, zajszűrés, képméret, színtér, periférikus megvilágítás korrekció stb.) kedvünk szerint állíthatjuk, majd menthetjük egy új JPEG-be.
Utólag használhatjuk a kreatív szűrőket, amiből összesen négy áll rendelkezésünkre (miniatűr, játékkamera, szemcsés egyszínű kép, lágy fókusz). Legtöbbjüket ízlésünk szerint paraméterezhetjük, így például a miniatűr függőleges és vízszintes módon is használható, ráadásul a fókuszsík tetszőlegesen tologatható a kiválasztott képen.
Képminőség
18 MP egy APS-C méretű szenzoron – a nagy pixelsűrűség nem feltétlenül jelent zajos, vagy rossz képminőséget, de amint azt már a Canon EOS 7D cikkünkben is olvashattuk, ehhez a lapkához már üveg is kell. Üveg, ami nem egyenlő a gyári kitben megvásárolható EF-S 18-55 mm F3.5-5.6 IS objektívvel.
Fenti kis „vázsapka” igazából akkor jó, ha utolsó pénzünkből vettük meg a rendszert, és ezért egyelőre nem telt valami jobb optikára. A spórolási időszakot ki lehet bekkelni a kis műanyag csodával, de sem felbontóképessége, sem optikai minősége nem fogja engedni, hogy mindent kihozzunk az EOS 60D-ből. Sőt. Tesztünkhöz ezért a Canon 24-105 mm F4 L IS USM objektívet is segítségül hívtuk; persze nem az volt a cél, hogy kizárólag ezzel az objektívvel fotózzunk, ha már kitben kaptuk a fényképezőgépet a 18-55-ös csodával.
Csak röviden pár jellemző a 18-55-ről: fenti animációból fény derül érdekes, hullámos torzítása, ami használat közben fel sem tűnik, ha nem töltünk perceket egyes fotóink nézegetésével. Ami azonban zavaróbb, az a kromatikus aberráció, ami nem volt teljesen kiszűrhető nyers fájljaink előhívásakor sem. A felépítésből adódóan nem szerelhetünk ennek az optikának cirkuláris polárszűrőt sem a frontlencséjére, az ugyanis élességállítás közben forog (azaz de, rakhatunk, csak akkor minden mozdulat után újra állítgathatjuk a szűrőt). Az objektív csekély mérete és tömege nagyon jól hordozhatóvá teszi, így ha készek vagyunk kompromisszumokra, akkor túrázáshoz is magunkkal vihetjük, nem kapunk sérvet cipelésétől. A beépített képstabilizátortól nem vártunk csodákat, hiszen nem egy drága „L” kategóriás lencserendszerről van szó. Próbáink során kb. 1,5-2 FÉ előnyt adott létezése – több a semminél és olykor „életmentő” lehet.
Pechünkre a legrosszabb időjárást fogtuk ki a fényképezőgép tesztelésére, ezért most nem szolgálhatunk extrém művészi, vagy csodálatosan színes képekkel. Köd, olvadás, eső és sár jellemezte szabadtéri fotós szafarinkat. Az EOS 60D – csakúgy, mint az 5D Mark II – még normál, vagy semleges színbeállítások mellett is túlszaturált vöröseket produkál. Ez a jelenség szinte tipikus a Canon tükröseire; már a 10D, az 1D Mark II, de az 5D is hajlamos volt erre.
Zajszűrés tekintetében ugyanazzal a kettős elvvel találkozhattunk, mint a 7D-nél: az egyik a hosszú expozíciós zajszűrés, a másik a magas érzékenységen történő szűrés. A 60D ISO 100 és ISO 12800 (kibővített mód) között engedi változtatni az érzékenységet. Íme, zajos képeink (szűrések kikapcsolva):
Jó fényviszonyok mellett (ahol rövid záridőket használhatunk) akár ISO 6400-on is elfogadhatóan alacsony marad a zajosodás, de még a legmagasabb értéken sem esik szét a kép. A szűrés bekapcsolásával egészen ISO 3200-ig várhatunk, ennek bizonyítékaként már ISO 800-on is próbára tettük a rendszert. Lássuk a különféle szűrések hatását ISO 800-tól egészen ISO 12800-ig:
ISO 3200-on még az erős szűrés is kellően megtartja a képi részleteket, nem kell félni a túlzott pixelmosástól. ISO 6400-nál a normál szűrés még szép eredményt produkál, míg ISO 12800-on (ami már eleve nem túl szép) már csak az enyhe szűrés használata ajánlott. Mivel már nem csak a Canon saját, nyers képek feldolgozására tervezett szoftvere képes a 60D cr2 fájljainak megnyitására, ezért érdemes szűrés nélkül fotózni, majd utólag, tehát vagy a RAW feldolgozása során, vagy a már elkészített JPEG-en, külső szoftver segítségével zajt szűrni. Mi a Canon Digital Photo Professional 3.9.1.0 és az Adobe Camera RAW 6.3-mal próbálkoztunk:
Érdekes volt látni, hogy bármiféle belepiszkálás nélkül az Adobe Camera RAW 6.3 hozta a legszemrevalóbb JPEG képet, ami a szűrt változatra is igaz volt. Bizonyára lehetett volna még játszani az egyes beállításokkal a Canon DPP-ban, de célunk a minél kevesebb ráfordítással elérhető legjobb szűrés volt (a kép más paramétereibe nem nyúltunk bele, tehát se a színeken, se semmi egyéb paraméteren nem változtattunk). Tehát az ACR használatával még az ISO 12800-as fotóból is nagyon jó minőséget tudtunk kihozni (ezért is érdemes RAW-ban fotózni).
Az EOS 60D képminősége szinte azonos a nagyobbik testvér, a 7D-ével. Magas érzékenységet használva itt is érdemes kihagyni a beépített szűrést, ha később ráérünk a nyers fájlokkal bíbelődni – az Adobe Camera RAW jelenleg legújabb változata megér egy próbát, nekünk gyorsabban és kevesebb ráfordítással sikerült szebb képeket varázsolni segítségével. A 18 MP megköveteli a jó minőségű (és sajnos drága) objektívek használatát, a kitben kapott 18-55 mm csak kompromisszumokkal használható.
Filmfelvétel és értékelés
A Canon EOS 60D filmfelvételi képessége egyezik a korábban már bemutatott 7D-ével. Maximális felbontásban 1080p-t tud ~30 vagy ~25 fpssel. Megkötés, hogy itt csak videó módban (módválasztó tárcsa egyik végállása) lehetséges a mozgóképfelvétel, tehát P, A, S, M és egyéb módokban, ha megnyomjuk a felvétel/élőkép gombot, csak az élőkép fog aktiválódni. Amennyiben azt a menüben engedélyezzük, akkor azonban teljes manuális vezérlést kapunk, a rekesz és a záridő (1/30 mp-ig bezárólag) fölött. Az ISO értéket a gép maga állítja az expozíciós értékeknek megfelelően, dinamikusan. Felvétel közben lehet használni az automatikus élességállítást például a kioldó félig történő lenyomásával. Ekkor természetesen csak a lassú kontrasztérzékelős metódus áll rendelkezésünkre. Mozgókép rögzítése közben fotót is készíthetünk, amit a készülék sRGB színtérben ment el, attól függetlenül, hogy mit állítottunk be. Ilyenkor a felvétel folytatása automatikusan történik, kb. 1 másodperces szünetet (azaz kiesést) fogunk majd látni videónkon. A felvétel hossza vagy 29 perc 59 mp, vagy 4 GB lehet fájlonként.
A hangfelvétel hangerejét beállíthatjuk manuálisan, ráadásul szélzaj szűréssel is kedveskedik a gép, ami szintén ki/bekapcsolható. A beépített mikrofon monoaurális felvétel készítésére képes, de lehetséges külső, sztereó hangfelvevő csatlakoztatása is. Felvételeink képminősége jó, de a hang miatt sem kell szégyenkezni. A felvett fájlok másodpercenként 5,5 MB tárhelyet igényelnek maximális felbontás mellett. Tesztfilm.
Értékelés
Nem véletlenül szerepel cikkünk címében az identitászavar szó, hiszen a Canon EOS 60D utódja is meg nem is az 50D-nek. Egyes funkcióiban butább, másokban pedig többet tud nála, de szerintünk az 50D igazi leszármazottja a 7D, hiszen annak felépítése és anyaghasználata követi a hagyományokat, fejlett AF rendszere pedig a kor elvárásainak is megfelel. A 60D valahol az 550D és az 50D közé lenne helyezhető, ami a gyártó szempontjából előny, hiszen így nagyobb különbség van a X0D és a XD számozású gépek között.
Nagyon praktikus a ki- és elforgatható kijelző, melynek felbontásán az elődéhez képest még egy hangyányit javítottak, a videórögzítés pedig szintén nem egy haszontalan dolog. Az elavult AF rendszer, a szerintünk gyengébb ergonómia (szögletes gombok a hátlapon) és a képek vöröses árnyalatainak túlszaturáltsága nem nyerte el tetszésünket. Szerencsére a markolat kényelmesebb, mélyebb, mint elődjénél, így nagyobb markúak is kényelmesebben használhatják majd a fényképezőt. Összességében egy tetszett plecsnit mindenképp megérdemel a masina, ami a 18-55-ös kitobiról már nem mondható el.
Termék megnevezése | Canon EOS 60D |
---|---|
Jellemzés | Identitászavaros 50D utód, amely egyszerre okosabb és butább elődjénél. |
Pro | + Nagyon jó markolat, + jó minőségű felépítés, + hasznos szolgáltatások, funkciók, + teljesen egyénre szabható, + jó kép- és hangminőség mozgóképfelvétel során, + jó állókép minőség (főleg RAW-ban), + alacsony zajszint, + korlátozottan időjárásálló felépítés, + szép képű, artikulatív LCD, + külső sztereó mikrofon is csatlakoztatható, + élőképes mód, + gyors működés, + fényképezőn belüli RAW hívás, + jó akkuidő. |
Kontra | - JPEG-ben nem mindig a legjobb képminőséget kapjuk, - nincs beépített AF segédfény, - lassú AF élőképes módban, - régi AF rendszer a 40D-ből, - tükör felcsapás még mindig menüből működik, - elődjénél gyengébb felépítés. |
Ergonómia | ![]() ![]() ![]() ![]() |
Képminőség | ![]() ![]() ![]() ![]() |
Mozgóképek minősége | ![]() ![]() ![]() ![]() |
Ár/érték | ![]() ![]() ![]() ![]() |
Felépítés, anyaghasználat | ![]() ![]() ![]() ![]() |
Ennyire kellene | ![]() ![]() ![]() |
Canon EOS 60D
MLaca
A Canon EOS 60D fényképezőgépet a Canon Hungária Kft.-től kaptuk tesztelésre.