ELSŐ OLDAL

Aki nem szereti az Arcade játékokat, az szerintem most fejezze be az olvasást, és ugorjon a következő cikkre. Mindezt csak azért mondom, mert a Burnout az Arcade játékérzés netovábbja, a lehető legjobban leegyszerűsített irányítással. Sőt mi több, tovább fokoznám. Nem lehet benne tuningolni a kocsikat, nincsenek licencelt márkák, és még nagyszabású beépített rendőrös-jó csajos sztori sincs benne. Most joggal kérdezhetné mindenki, hogy „de akkor miért jó?” A válasz pedig elég egyszerű. Azért, mert egyedi, és egy olyan érzést ad vissza, amit semmi más.

Annak idején az Xboxon már végigjátszottam az eredetit, és imádtam az online részét is. Most a telepítés után az első dolog, ami arcon csapott, az a magyar menü volt. Ezt még egy pár mély lélegzettel lekezeltem, megcsináltam a profilomat (bár ennél a pontnál érdekelne, hogy van-e lehetőség a Live profilom használatára, illetve, hogy kezeli-e az xbox mentésemet), megcsináltam az idióta fejű jogsifotót, majd felszálltam az első géppel Paradise Citybe. A géppel épp szálltam volna le, amire a légi kísérő kisasszony ennyit mondott: „isten hozott Paradise City-ben” én pedig a sírógörcs szélén állva, a plüssrákomat megmarkolva csak annyit tudtam ismételgetni, hogy miért kell mindent elrontani? Elvégre ha egy játékmódnak az a neve, hogy Road Rage, akkor azt biztosan tükörfordításban kell lefordítani arra, hogy Országúti Tombolás. A Takedown-t pedig arra, hogy kinyírás... Na de mindegy.

A következő meglepetés az volt, hogy bár minden beállítást közepes szinten hagytam, a játék elég érdekesen szaggatott, ha nagyobb tereket kellett belátnom, viszont az ütközések alatt tökéletes framerate-tel ment. Aztán rájöttem, hogy csak 256 Mega van a videokártyára rakva, és amint ráraktam +1 giga osztott memóriát, konkrétan majdnem kiszaladt a játék a monitorról.

A grafikát meglátva igencsak meglepődtem, egész korrekten optimalizálták a Criterionos srácok a játékot. Sokkal szebb lett, mint az Xbox verzió, és nincsenek meg benne a konverziós problémák(legalábbis a grafikánál semmiképp). A zeneszámok picit ki lettek egészítve, viszont a menüt egy-az-egyben úgy hagyták ahogy volt. Ami egész jó volt a kontrollernél, ugyanis evidens volt, hogy a triggerekkel lehetett lapozni, de itt első ránézésre a kutya se mondaná meg, hogy az F1 a következő lap. A kiosztott irányítás picit mintha úgy készült volna, hogy „hogy vennéd a kezedbe a kontrollert, ha billentyűzet formájú lenne? ami azért valljuk be, elég gáz. Ami pedig a hangokat illeti, az „isten hozott Paradise City-ben” után a „This is DJ Atomica, welcome to Crash FM” eléggé kontroverzre sikeredett. Ugyanúgy, mint ahogy a feliratoknak is egy részét fordították le, egy részét pedig hagyták úgy, ahogy volt.
Ezzel ismételten elő kell vennem az egyik kedvenc témámat, az „Álljunk már le a magyarítással” petíciógyűjtésemről szeretnék veletek beszélni...

A koncepció nem sokat változott az Xbox verzióhoz képest, továbbra is annyi, hogy menj, és zúzz. Erre a következő játékmódok állnak rendelkezésre:

Race - A pontból B pontba verseny, ahol nincs láthatatlan fal, neon nyilakkal vagy útlezárások. Arra mész amerre akarsz, és ott vágsz le amerre akarsz. Persze ennek is megvan a hátránya, ugyanis ha nem ismered a várost úgy mint a tenyeredet, könnyen eltévedsz vagy csak mész tovább egy kanyarnál, ezzel is csinálva egy felesleges és nagy kerülőt. Pont ezért találták ki a készítők, hogy azok is tudják merre kell menni, akik még nem játszottak sokat a játékkal, hogy a kocsi indexel a kanyarok előtt. Így elég az utat figyelni, és az indexhangból meg lehet állapítani, hogy merre kell fordulni a következő kanyarnál (gondolom a villogó index ötlet azért nem vált be, mert egy szanaszét zúzott kocsi nem fog villogni).

Marked Man - A pontból B pontba verseny, az ellenfelek elől menekülve, totálkár előtt beérve a célba(nekem mindössze egyszer sikerült kiütnöm egy üldözőt... egy év alatt). Road Rage – Erre azt hiszem a legegyszerűbb magyarázat a deathmatch.

Stunt Run – Trükközés előre megszabott időn belül ahol meghatározott pontszámot kell elérni. Itt annyit érdemes megjegyezni, hogy a Tony Hawk, SSX, Skate és egyéb hasonló játékokból bevált módszerrel. Ha valami extra dolgot csinálunk kapunk egy szorzót. Ha több ilyen mutatványt összekötünk, a pontok összeadódnak, és a szorzók is nőnek. Így akár 1-2 nekifutásból is csinálhatunk több százezer pontos mutatványsorokat, csak meg kell találni a rámpákat és az egyéb lehetőségeket.

Burning Route – Minden autóhoz van egy hozzárendelt verseny, amit megnyerve egy jobb kiadást kapunk az autókból. időre megy, ellenfelek nélkül.

Ezek az alap játékmódok, és csak egyvalamit hiányolok a mai napig, a Crash módokat, amit bár megpróbáltak mással pótolni, de sajnos nem ugyanaz lett. De erről majd később.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!