Határvidék újra újratöltve

2009-ben a Gearbox Software túlzás nélkül új műfajt teremtett két, már létező zsáner ötvözésével. A belső nézetes lövöldözős játékok és az akció-RPG-k házasításából születő Borderlands óriási siker lett játékmenete, rajzfilmszerű, mégis gyönyörű látványvilága és jópofa humora miatt. A játék negatívumaival a három évvel később érkező folytatás számolt le végleg, amely tartalomban és változatosságban is páratlan alkotás lett – megszületett a „looter-shooter” stílus, vagyis a Diablo FPS megfelelője. Sokáig nem is csinálta utána senki.

Mostanra azonban változott a világ, és több franchise is sikerrel adaptálta, és formálta saját képére ezt az izgalmas műfajt, elég csak a Destiny és a The Division sorozatokra gondolni. A fejlesztők ennek ellenére nem érezték a nyomást, és kereken hét évig ültek a következő számozott folytatáson. A Borderlands 3 megérkezett, és bár vannak hibái, összességében egy nagyon kellemes játék lett.

Az események természetesen a második rész után játszódnak, ám sajnos a történet a játék egyik igazán gyenge pontja. Merthogy mi történik? Ismét felbukkan egy gonosz, aki az uralma alá akarja hajtani a galaxist, természetesen a Vaultok kinyitásával, és most is akadnak bátor Vault Hunterek, akik ezt hivatottak megakadályozni – nevezett Vaultok kinyitásával. Karizmatikus főgonosz helyett ezúttal a Calypso ikreket kapjuk (az egész váltás nagyon hasonlít a Far Cry 5 / New Dawn párhuzamra), a főszereplőket pedig négy új karakter jelenti, akik közül a játék elején választhatunk. Újdonság, hogy most nem csak Pandorán járunk, hanem a galaxis több bolygójára is elutazhatunk, igaz, a helyszínek változatossága így sem lépi túl a Borderlands 2-ben látottakat. Sivatagot, várost, mocsaras dzsungelt, aszteroidát is láttunk már korábban, így ez inkább csak formai változtatás a játékmenetben.

Központként ezúttal űrhajónk, a Sanctuary III funkcionál (persze, csak miután megszereztük, ami egy Borderlands játékban sosem magától értetődő esemény), itt találjuk a megszokott elemeket, fejlesztési és boltolási lehetőségeket. Aki játszott bármelyik korábbi epizóddal, annak azonnal ismerősek lesznek a lehetőségek, és a történetben felbukkanó régebbi szereplők is. Maga a cselekmény és a forgatókönyv nem rossz, de a fejlesztők nem is erőltették meg magukat. Most is annyi történik, hogy Vaultok („Széfek”) kulcsai után kajtatunk, és persze a gonosz ikerpár mindenben előttünk jár. Ebben a világban persze senki nem normális, a küldetések sosem terv szerint alakulnak, minden csavarra jön még egy csavar, csak hogy újabb és újabb ellenséges hullámokat lőhessünk szitává, pontosabban loottá. A duma folyamatos, csak éppen akció közben nem igazán lehet koncentrálni rá, így a történet jó része egyszerűen elszáll az ember füle mellett. Nem emiatt fog játszani a Borderlands 3-mal senki.

Hanem amiért játszani fogunk vele, az a játékmenet magja és a karakterfejlesztés. A harmadik részben ismét négy kaszt közül választhatunk, egyedi képességekkel, perkekkel és fejlesztési fákkal. Ezúttal minden karakter három különböző képességfával (skill tree) rendelkezik, ezek között oszthatók szét a szintlépésekkel megszerzett pontok, illetve van egy úgynevezett Action Skill, egy speciális mozdulat vagy támadás, ami szintén fejleszthető. Ha valamiben, ebben mindenképp történt előrelépés: karaktereink jóval szélesebb körben szabhatók testre, mint az előző részekben, a jelenleg maximális, 50-es szint elérése után pedig természetesen végtelenül fejleszthetők tovább az úgynevezett Guardian szintekkel.

Nincs új a Nap alatt (de talán nem is kell)

A karakterfejlesztést leszámítva a Borderlands 3 játékmenete szinte egy az egyben a második részt kopírozza, különösebb újdonság nélkül. Van egy új mozdulat (főhőseink fel tudnak kapaszkodni párkányokra, hasonlóan a Halo 5 újításához), de ezen kívül minden változatlan. Egy nagyon tempós, jól játszható FPS-t kapunk, ezúttal már körülbelül egymilliárd fegyverkombinációval (minden kaszt használhat minden fegyvert, ebben nincs különbség). A pisztolyok, shotgunok, gépkarabélyok, mesterlövész puskák és rakétavetők most is gyártónként különbözőek, van közöttük új, statisztikáikban és extra tulajdonságaikban pedig ugyanúgy véletlenszerűek, ahogy eddig.

Mindent a szintek határoznak meg, az ellenfelek és a küldetések szépen skálázódnak felfelé, mi pedig fejlődünk velük együtt – erről szól a kampány első végigjátszása. A sztori befejezése után endgame tartalmak nyílnak meg – ilyen például a Mayhem mód (mindjárt három fokozatban), amely erősebb ellenfeleket kínál jobb zsákmányért cserébe, de elkezdhetjük a kampányt Vault Hunter módban is, ami ugyancsak ezt teszi, még erősebb ellenfelekkel. A kampány mellett két extra tevékenységet választhatunk. A Circle of Slaughter tulajdonképpen a Horda mód különböző helyszíneken, míg a Proving Grounds rövid, de kőkemény dungeonöket kínál szintén extra zsákmányért cserébe. Nem váltja meg a világot, de a DLC bővítmények megérkezéséig ezek a tartalmak bőven elszórakoztatják majd a játék rajongóit.

Mint minden Borderlands játék, a harmadik rész is elsősorban kooperatív játékra lett kihegyezve. Ennél fogva sajnos örökölte az előd egyik negatívumát, miszerint egyedül játszva nem az igazi. Aki szólózni akar, megteheti, de a játék (különösen a kampány első fele) nehezebb a kelleténél, és jóval unalmasabb is így – végső soron egy grindfest az egész. Sokkal nagyobb móka másokkal, akár barátokkal, akár idegenekkel játszani, szerencsére ezt most már szinttől függetlenül megtehetjük. Minden játékosnak a saját szintjéhez mérten jelennek meg az ellenfelek, és a saját szintjéhez illő zsákmány hullik, így tényleg bármikor, bárkivel játszhatunk együtt, senki nem fog hátrányt szenvedni. Ha valaki mégis szeretne másokat „felhúzni”, az bekapcsolhatja a klasszikus Borderlands koopot is, a fejlesztők tényleg nem állnak senki szórakozásának útjába.

Kétarcú dolog ez, őszintén szólva – a Borderlands 3 pont olyan jó játékmenettel rendelkezik, mint elődei, viszont szinte semmivel sem lép túl azokon. Ha egy random pillanatban megállnánk, és megmutatnánk valakinek, valószínűleg nem tudná megmondani, hogy a második vagy a harmadik részt látja-e. Minden, de tényleg minden ugyanúgy működik, mint hét vagy tíz éve, ami egyfelől jó, hiszen egy nagyon szórakoztató sorozatról beszélünk, másrészt azért a többiek már továbbfejlesztették ezt a műfajt. A kampány egyébként kellően hosszú (legalább 30-40 óra), és végtelenül lehet grindolni és lootolni, de az igazság az, hogy ezen felül nem is kínál igazán semmit.

Bár a térképek ösztönzik a felfedezést, mellékküldetésekkel, extra kihívásokkal, összegyűjthető kis extra dolgokkal, igazából sosem fogunk kötődni ehhez az univerzumhoz. Ez nem Mass Effect, hogy a bolygók egyedi flóráját és faunáját, apró-cseprő ügyeit megismerjük. Ez nem Division, hogy az események mögé nézzünk, és apró részleteket fedezzünk fel minden sarkon. A Borderlands 3 végső soron egy nagyon hosszú grindfest, ahol azért zsákmányolunk és fejlődünk, hogy a magasabb szinteken tovább zsákmányoljunk és fejlődjünk. A világ, a történet, a játékmenet nem mutat túl az elődökön, a cselekmény jószerivel a második rész pepitában. Tényleg erre kellett hét év?

Remegő technikai hadilábak

Hogy a Borderlands 3 régi-új játékmenete és története valakinél pozitív vagy negatív benyomásként csapódik-e le, az egyéni ízlés kérdése. Az viszont sajnos egyetemes tény, hogy a játék meglepően kiforratlan állapotban jelent meg, még ennyire hosszú fejlesztés után is. A Gearbox ezúttal Unreal Engine 4 grafikus motorra váltott, aminek nyilván megvoltak az előnyei, de sajnos ez több negatív dolgot is magával hozott.

A játék grafikájával nincs gond – alapvetően ugyanazt hozza, mint az előző részek, rajzfilmszerű látványvilággal, dinamikus napszakokkal (de nem dinamikus árnyékokkal), szép bevilágításokkal. Ránézésre alig lehet megmondani, melyik részt látjuk, annyira hasonló. Viszont rosszabbul fut. Míg a felújított Borderlands játékok a jelenlegi konzolokon simán 60 fps-sel futnak, addig a harmadik epizódot harminccal kell élveznünk az alapmodelleken. Erősebb konzolokon (PS4 Pro és Xbox One X) lehetőség van 60 fps módot választani, ám ez csak ígéret, a gyakorlatban ettől nagyon messze áll. Különösen a kampány második felében, de bármelyik intenzívebb tűzharc során a képfrissítés láthatóan lezuhan, és ez nagyon kellemetlen. PS4-en még 30 fps módban sem annyi, hanem rendszeresen alacsonyabb a teljesítmény, így ez egyértelműen visszalépés a stabil második részhez képest.

Ott vannak még az egyéb technikai problémák: az Unreal Engine rákfenéje, a lassú textúra betöltés itt is rendszeresen visszaköszön. A pályák betöltése után az automatákhoz odalépve nem jelennek meg a gombok. Az Xbox One X verzió hajlamos túlmelegíteni a konzolt (ezáltal az játék közben fogja magát, és kikapcsol), nálam pedig egy alkalommal nem jelentek meg azok az ellenfelek, akiknek kellett volna, így elakadt az egyik küldetés. Az is általános probléma, hogy a menük nagyon lassúak és akadoznak. Az inventory kezelése ezáltal nehézkes, néha másodperceket is várni kell, hogy megnyíljon, az egész élmény messze nem annyira sima és gyors, mint kellene neki. A hibák többségét remélhetőleg idővel javítják majd, de jelen állapotában a Borderlands 3 mindenképp kiforratlan, hét év fejlesztés után ennél azért több kellett volna.

Hogy az említett hátrányok, hibák és a fejlődés viszonylagos hiánya kit mennyire bosszant majd, az természetesen egyéni megítélés kérdése. A Borderlands 3 jó helyzetben van, mert van annyira szórakoztató, humoros és élvezetes, hogy könnyen feledteti minden gyerekbetegségét. Az alapok sziklaszilárdak, a helyszínek, a lövöldözős-lootolós játékmenet, a folyamatos fejlődés, a színes, őrült karakterek – az egész egy kiválóan összerakott produkció, ami rövidebb adagokban, vagy hosszú órákra is tökéletesen leköti az embert. De ugyanezt már a Borderlands 2-ről is el lehetett mondani, és ahhoz képest tényleg nem sok előrelépés történt. A Határvidék abszolút megér egy újabb felfedezést, de forradalmat nem szabad várni tőle. Az üdvösséghez pedig valószínűleg ennyi is elég lesz.

Pro:

• kiforrott és kibővített akció-RPG játékmenet;
• hosszú kampány rengeteg helyszínnel;
• változatos endgame és egyéb tevékenységek;
• remek kooperatív lehetőségek;
• végig jópofa humor.

Kontra:

• alig történt előrelépés az előző részhez képest;
• a történet nehezen követhető és elég érdektelen;
• akadozó menük és kisebb bugok;
• konzolokon zavaró képfrissítési problémák.

70

A Borderlands 3 PC-re, PS4-re és Xbox One-ra érhető el.

dreampage