EZ Solution

Három friss AOpen ház járt szerkesztőségünkben. A javarészt barebone rendszereiről ismert gyártóra jellemző a könnyű szerelhetőség, kellemes formaterv, jó minőség és a komponensek igényes kiválasztása. Ennek jegyében készült az EZ Solution is. A megnevezés könnyű megoldást (easy solution) sugall.

Első látásra egy letisztult formavilágú, ezüst-fekete színkombinációjú dobozkával van dolgunk. Anyaga acél, az elején műanyag borítóelem található. Az ötnegyedes meghajtók ezüstszínű ajtó mögött rejtőznek, a 3,5 hüvelykeseket, valamint az előlapi csatlakozókat pedig egy sötét lenyitható lemez takarja. Ha minden ajtót bezárunk, csak a méretes bekapcsológomb és a működést jelző kontrollámpák maradnak fedetlenül.

Sajnos az ajtó csak kilencven fokban nyílik, és zsanérja nem túl elegáns, a mágneses zárszerkezet viszont jól sikerült.

Az előlap elegáns megjelenésével kontrasztban áll az oldallapon kialakított kör alakú szellőzőrostély és a zárral kombinált nyitószerkezet. Kár, hogy nem a kör és a fogantyú alatt található fémbe vágott diszkrét méhsejtes szellőzők stílusában készültek a műanyag elemek.

Az oldallapot megfordítva látható az egyszerű zárszerkezet, mely a műanyag nyitó kis fogait blokkolja le; valószínűleg egy erélyesebb rántással eltörhető. A kör alakú lélegeztető alatt egy cső rejtőzik, mely egyenesen a processzorhoz juttatja a friss levegőt.

A házat hátulról szemlélve 9,2 centiméteres ventilátort látunk, a tápra pedig egy szabályzó került, amivel légkavarójának fordulatszáma állítható. Természetesen a regulálásba hőérzékelő is beleszól, így nem fenyeget a leégés veszélye. A tekerő egyetlen hátránya, hogy hátul nem biztos, hogy könnyen elérjük majd.

Sajnos a hét bővítőkártyahely közül csak a felső négy fölé jutott csavarmentes rögzítő. Ez nagy hiba, mert a többség szereti jó minőségű hangkártyáját a többi melegedő és elektronikus zavarokat keltő alkatrésztől jó távolra, a ház aljába tenni.

A rögzítők működése amúgy nagyszerű, végre olyan kialakításúak, hogy a magasabb nyomtatott áramköri lapra épülő videokártyákkal is rendeltetésszerűen használhatóak.

A ház belső kialakítása sallangmentes, az élek mindenhol szépen el vannak dolgozva. A meghajtókat műanyag gyorszárakkal kell a helyükre rögzíteni, ezek bepattintásához nincs szükség a túlsó oldali takarólemez eltávolításához.

A belsőbe négy ötnegyedes, továbbá két elölről elérhető és öt belső 3,5 colos meghajtóhely került, ennek megfelelően háromféle zárszerkezet van.

A merevlemezek megfelelő szellőztetéséről a ház elejébe szerelt 80 mm-es Yate Loon ventilátor gondoskodik, ugyanilyen márkájú a hátsó 92 mm-es is. Hangjukat tekintve a hátsó egyáltalán nem zavaró, de az első nagyon zajos, ami javarészt az előtte kialakított rácsozásnak és zárt előlapnak tudható be. A problémát sajnos csak a légkavaró jelentős lassításával, és ezáltal a légszállítás drasztikus csökkentésével lehetett orvosolni.

A beépített 350 wattos táp feliratozása kísértetiesen hasonlít az FSP tápoknál megismerthez. Viszonylag alacsony teljesítménye ellenére két 12 voltos ága van, melyeken 10, illetve 15 amper leadására képes. A mostanában egyre kevesebbet használt 3,3 és 5 voltos ágak 22, illetve 21 amperrel terhelhetőek. Ezek a paraméterek pontosan megegyeznek az FSP Blue Storm 350 hasonló adataival. Természetesen aktív PFC is része a felszereltségnek.

A táp hűtéséről is Yate Loon ventilátor gondoskodik, mégpedig egy 12 centiméteres, melyenk hibrid csapágyazása van, vagyis egy golyós- és egy csúszócsapágy gondoskodik a finom járásról. A szabályzót a leglassabb állásba tekerve szinte hangtalan volt a tápegység, még közepes – 200 watt körüli – terhelésnél is alig lett zajosabb.

Lássunk egy képet a belsőről is:

A kis ház ellenére a kábelek jó hosszúra sikeredtek. Az alaplapi csatlakozó alapvetően húsztűs, de van hozzá négytűs kiegészítő is; kábelét fekete hálóba csomagolták. Mivel négy nagy meghajtó van, az öt gyorsnyitós molex és a két SATA-tápcsatlakozó elegendőnek tűnik. Ezenfelül van még négytűs, 12 voltos stabilizátor, valamint PCI Express videokártyához és floppymeghajtóhoz való konnektor.

A csupán 455 milliméteres mélység első hallásra kevésnek tűnt, de ATX alaplapunk elfért, bár a merevlemez veszélyesen rálógott. Összeütközés azért nem történt, mert a kisebb meghajtók keretét kihozták a nagyok vonalába.

Az optikai meghajtó is elfért, de a hosszabb belső merevlemez-keretek csak az alaplap fölötti két helyre férnek majd be.

Főbb paraméterek:

Impression

Mai második tesztalanyunk, az AOpen Impression jó öt centiméterrel magasabb az EZ Solutionnél. Anyaga szintén acél, és szintén van ajtó az előlapján, de minden más tekintetben eltér az előző AOpen háztól.

A tesztpéldányunk ezüstszínű volt, de létezik fekete változat is. Megjelenését tekintve nem túl radikális, nem túlzottan visszafogott és nem is hivalkodó, így talán mindenkinek tetszik majd. A termetes zárható ajtó eltakarja az összes meghajtót és a kapcsolókat is. Elején egy formatervezett gyári logó látható. Az ajtó alatt jó sok fedetlen csatlakozó található. Az oldallapi ablakban ismét ott figyel a kör alakú szellőző, mely mögött gégecső húzódik. Sajnos a kissé otromba zárszerkezet is megmaradt, ráadásul ezüst fényezést kapott.

Az ajtó ismét csak 90 fokban nyílik, és zsanérozása nem valami esztétikus. A zárszerkezet kialakítása sem nyerte el tetszésünket, és keveselltük a 475 milliméteres magassághoz tartozó négy ötnegyedes meghajtókeretet is.

A frontpanelre összesen négy USB csatlakozó került, ez minden igényt kielégít. Van még szokásos audio ki- és bemenet, valamint FireWire is.

Oldalról a termetes ablakon keresztül jó látható a táp alatt keresztbe futó merevítő. A plexibe vágott kör alakú rés műanyag fedelére kerülhettek volna nagyobb, vagy sűrűbb lyukak is, a videokártya környékén kialakított szellőző jó pontot érdemel. A csillogó-villogó nyitó- és zárószerkezet nem igazán tetszett.

A takarólemezt leemelve elénk tárul a belső. Felül ismét FSP-től származó tápegységet látunk, ebben az esetben 400 wattosat. Alatta egy újabb Yate Loon ventilátor köszöntött minket, ezúttal 12 centiméteres méretben és kék világítással. Nagy örömünkre itt már mind a hét bővítőkártyahely gyorszáras rögzítőt kapott.

A merevlemezeket tartó blokkot 90 fokkal elforgatták és a ház eleje felől egy 92 milliméteres ventilátor látja el őket friss levegővel. Sajnos, ennek az egységnek is nagy a hangja, melyet csak a fordulatszámának lecsökkentésével lehet megzabolázni.

A belső merevlemez-helyek fölött található, kívülről elérhető három és feles keret – első pillantásra így tűnt – egy csavar oldása után, majd a tároló kifordításával tehető szabaddá.

Amikor nekiálltunk a kiszedésnek, a csavar meglazítását és a kar lenyomását követő erőlködésünk nem vezetett sikerhez. Tüzetesebb vizsgálódás után találtunk még egy csavart, melynek meglazításához az előlapot is el kellett távolítani.

A frontpanel leszerelése után találtunk még egy csavart, valamint szem elé került az első ventilátor porszűrője és az igényesen kivitelezett előlapi csatlakozós elem.

A kétszemélyes keretbe akár merevlemezt is helyezhetünk, de a rögzítéshez csavarokat kell használni, rezgésgátló pedig nincs.

A belső merevlemez-helyekre szánt adattároló rögzítéséhez sem ússzuk meg a csavarozást. Ugyan nem egyenesen a házba kell beletekerni őket, hanem a meghajtót tartó sínekre. Sajnos ezek fémből készültek, így a rezgések itt is vígan terjedhetnek tovább.

A továbbiakban a beszerelés már pofonegyszerű, csak kattanásig be kell tolni az elkészült szendvicset. A képen jól látható, hogy az előlap felőli ventilátor irányából csak a síneknek kihagyott helyeken áramlik be levegő, így több merevlemez esetén felforrósodhat a helyzet. Jó lett volna egy szellőztető a ház alaplap felőli oldalába.

Térjünk vissza az immár 400 wattos tápra! Kisebb testvéréhez képest javarészt a ma már kevésbé használatos 3,3 és 5 voltos ágakon erősített 30, illetve 28 amperre. A stratégiailag fontos dupla tizenkettes vonalon 14, illetve 15 amper leadására képes, így a komolyabb rendszerekkel is megbirkózik. Paramétereit tekintve ez a táp az FSP Blue Storm 400-assal egyezik, és aktív PFC-vel is ellátták, külső szabályzó is került rá. A kábelek ugyanolyan hosszúak és elrendezésűek mint az 50 wattal kisebb típusnál.

A külső hasonlóság belül is folytatódik; a 400-as táp elrendezése ugyanolyan, mint a 350-esé.

Eltérés csupán a ventilátorban van. Ugyan a méret itt is 12 cm, de a lapátok száma csupán öt.

A nagyobb belmagasságnak köszönhetően az Impressionban a felső három ötnegyedes meghajtó már az alaplap fölé magasodik, így ide hosszabb merevlemez-keretek is elférnek. Az elforgatott merevlemez keret miatt lejjebb sincs gond.

Bekapcsolás után mindkét ventilátor kék fényt ad.

Főbb paraméterek:

Nouveau

A harmadik AOpen ház neve is ’újdonság’ – Nouveau. Külső méreteiben megegyezik az Impressionnel, de sokkal könnyebb, ugyanis alumíniumból készült. Amellett, hogy tesztpéldányunk fekete volt, a két ház előlapja is jelentősen eltér egymástól.

A fekete frontpanel sokkal konzervatívabb formát kapott, nekünk jobban is tetszett. A méretes ajtót, mely a kis- és nagymeghajtókat rejti, csupán egy kis dekoratív márkajelzés díszíti. Alatta egy vonalban találhatóak az előlapi csatlakozók és a bekapcsoló-, valamint reset gomb. Alulra került egy krómkeretes, hangszórót imitáló szellőzőrostély.

Az ajtó zsanérozása itt sem a legszebb, de a zárszerkezettel is akadt gondunk. A műanyagba akaszkodó vékony fémfülecske zárt állásban némileg lekókadt, így elég volt egy határozottabb rántás, hogy kinyíljon.

Az előlapi csatlakozók alatt ugyanaz a panel rejtőzik, mint a Impression esetében, így itt is négy USB csatlakozót üdvözölhetünk az audioki- és bemenet, valamint a FireWire aljzat mellett. A reset gomb lehetne nagyobb is.

A fekete Nouveau még a műanyag előlapon is nagyon szép festést kapott, ebben a színösszeállításban a hátsó zárszerkezet sem hatott olyan idegenül.

Közelebbről megvizsgálva látható, hogy ez EZ Solutiontől eltérő, az Impressionnel azonos megoldással van dolgunk; a kulcslyuk a hátsó oldalra került.

A retesz a hátsó fal fémlemezén kialakított résben fordul el, így eléggé erős. A működés kicsit elnagyolt, a zár nyelve csak fél centiméteres hátrasiklás után akad meg, erre jó lett volna figyelni.

A hátsó fertályt egészében nézve a az Innovation szakasztott másával állunk szemben. Ugyanúgy megtalálható a szabályzós táp, alatta a 12 centiméteres ventilátor rostélya és a mind a hét kártyahely fölé nyúló gyorsrögzítő.

A borítás alá kukkantva a régi AOpen A600 belseje nézett ránk vissza, csak a bővítőkártyák rögzítője volt újdonság. A táp az Impressionben megismert 400 wattos FSP-származék.

Az összes meghajtó majdnem csavarmentes rögzítést kapott. Egy-egy csavart kell tekerni a meghajtókba, melyek az erre a célra kialakított fülekben akadnak meg. A be- és kiszereléshez mindkét oldallapot el kell távolítani.

Kicsit elforgatva ráláthatunk az elöl trónoló, sajnos ismét nagyon hangos ventilátorra, mely a merevlemezeket látja el friss levegővel.

Említést érdemel az üveglapra rögzített, a processzor szellőztetését szolgáló cső, mely több lépcsőben állítható. Sajnos a magasabb, alaplappal párhuzamosan fújó processzorhűtők mellett ez a cső nem fér el, így ki kell szerelni.

A beköltözéssel a Nouveau esetében sem volt gondunk. A három fölső ötnegyedes hely az alaplap vonala fölé került, a legfeljebb hét merevlemezt befogadó alsó traktus jó kialakítást kapott, a meghajtók nem lógnak az alaplapra és szellőzésük is megoldott.

A két magasabb AOpen ház a stabilitás érdekében kihajtogatható lábakat is kapott.

A támasztók kialakítása elegánsabb, mint a korábbi AOpenek hasonló alkalmatosságaié.

Főbb paraméterek:

Tesztelés, értékelés

Tesztelésképpen az AOpen házakba Prescott magos Intel Pentium 4 processzorunk köré épülő rendszerünket szereltük be, etalonnak a Casetek CK-1020 házban mért eredményeket használtuk. A processzor hűtésére a friss Coolink U8-92-1900-at használtuk kétféle fordulatszámon:

• Intel Pentium 4 3,2 GHz Prescott mag, nagyon korai, melegedős modell
• Coolink U8-92-1900
• MSI 875P Neo-FISR
• 2 x 256 MB Corsair DDR RAM
• Elsa GeForce 6600 GT
• 160 GB-os Maxtor PATA-merevlemez
• Cooler Master Real Power 450 tápegység
• Casetek 1020 ház elöl 8 cm-es, hátul 9,2 cm-es coolink ventilátorral

FONTOS! A tesztkonfigurációnk egyfajta legrosszabb esetet szimulál. Ugyan a 3,2 GHz-es Prescott első hallásra nem tűnik annyira veszélyes jószágnak, de a mi esetünkben egy extra processzorról van szó. Még a régebbi Socket 478-as foglalatba illeszkedik, és az első tesztpéldányok közé tartozik, egyenesen az Inteltől érkezett. Felépítését tekintve a legelső, nagyon melegedő, szivárgási árammal küzdő darabról van szó, mely ugyanazon körülmények között akár 10-15 fokkal is melegebb lehet, mint a hasonló teljesítményű, modernebb LGA775-ös változatok.

Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 perces 100 %-os processzorterheléses melegítési időszak és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és a lecsengés jobban láthatóvá váljon.

Az első menetben a processzorhűtőt maximális, 1800-as fordulatszámra állítottuk, a házak szellőzését pedig bekapcsoltuk. Az AOpenek esetében ez annyit jelentett, hogy a hátsó ventilátorokat teljes gőzzel járattuk, az elsőket viszont civilizált hangerejűre lassítottuk. Mivel az Impression és a Nouveau belső kialakítása és teljesítménye szinte teljesen egyforma volt, így csak az utóbbi értékei kerültek a grafikonra.

Az EZ Solution néhány fokkal megelőzte márkatársát, mely a Casetek házzal azonos „köridőt” futott. Mindhárom ház esetében a kisebbik, sűrűbb rácsozattal ellátott ventilátor volt a hangosabb, de nagyjából egymáshoz igazítottuk őket. Hangosság tekintetében is az EZ Solution volt a nyerő, a Nouveau hátsó ventilátora felől némi rezonancia érkezett.

Másodjára kikapcsoltuk a házak szellőzését, de a processzort hűtő légkavaró fordulatszámát megtartottuk.

A sorrend némileg átrendeződött. Továbbra is a legkisebb EZ Solution állt az élen, de a Casetek CK-1020 megelőzte a Nouveau-t. A CPU-hűtő hangja legkevésbé a Casetek házból szűrődött ki, ennek anyaga masszívabb, rezgésre kevésbé hajlamos. A legtöbb zaj a kicsi EZ Solutionből jött.

A processzorhűtő fordulatszámát percenként 1500-ra állítva és a házak szellőzését visszakapcsolva a következő eredményt kaptuk.

A három ház eredménye nagyon közel került egymáshoz, hajszálnyival a Nouveau került az élre, az eddig vezető EZ Solution, ha csak egy kicsivel is, de a harmadik helyre szorult. Zaj szempontjából ez a tesztsor alig volt hangosabb, mint a megelőző magas processzorhűtő-fordulatszámú házszellőzés nélkül, de alacsonyabb hőmérsékletet mértünk, ráadásul a merevlemez is jobban érezte magát.

Az igazi meleg, de hangtalanság is, kikapcsolt házszellőzés és alacsony processzorventilátor-fordulatszámnál köszöntött be. Ilyenkor a házak leginkább forró skatulyára emlékeztetnek, így a belső hőmérsékletek között sem volt túl nagy különbség.

Mindhárom háznál nagyjából öt fokos hőemelkedést, és megnyugtató csöndet tapasztaltunk. Ismét a legkisebb AOpen ház került az élre, noha az eltérések alig láthatóak.

Értékelés

Az AOpen házak továbbra is megtartották alapvetően jó minőségüket és igényes kidolgozásukat. A felhasznált kiegészítők mint az FSP tápok és Yate Loon ventilátorok nagyszerűek, a formára sem lehet panaszunk, bár ez ízlés kérdése. Amivel nem voltunk maradéktalanul megelégedve, az a nyitó- és zárószerkezetek kialakítása, itt még lehetne javítani.

Nem beszéltünk még az AOpen új házainak áráról. Ez a márka soha nem tartozott az olcsók közé, így van ez az mai tesztalanyunkkal is. A legkisebb EZ Solution közel 26 000 forintos vételárát még a jó minőségű táp fényében is magasnak találjuk. Hiába a négyszáz wattos FSP táp és a plexi oldalablak, a hagyományos, acélból készült Impression 37 000 forint fölötti ára indokolatlan, a sokkal nagyobb AOpen H700 ötezer forinttal olcsóbb. Ugyan alumíniumból készült, és nekünk nagyon tetszett az A600 belsejű Nouveau, 46 000 forintos ára arcpirító; a lötyögő zárral és lezárt állapotban is kinyitható első ajtóval nem egyeztethető össze.

rudi

Az AOpen házakat a Sowah Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.