Bevezetés és történet
Bizonyára sokan vannak közöttetek, akik emlékeznek még a 2005-ben megrendezett E3-ra, ahol is a Max Payne játékokat készítő Remedy egy új, lenyűgöző történettel és hangulatos képi megvalósítással rendelkező címmel jelentkezett. Az Alan Wake című játékot ekkor mutatták be először, még PC-re és XBOX360-ra fejlesztve.
Akkoriban épp az új, négymagos Intel Core 2 Quad processzorok, valamint a Windows Vista erejének prezentálása céljából mutogatták, kijelentetve, hogy elsődlegesen arra a platformra készítik a játékot. Ám a fejlesztés elhúzódott, később pedig a finn stúdióhoz ellátogatott a Microsoft is, akik épp akkor kerestek újabb XBOX360-exkluzív játéknak való címet, és az Alan Wake erre nekik pont megfelelőnek bizonyult.
Sajnos akkor a Remedy rosszul döntött, hogy felhagytak a PC verzió készítésével és csak a Microsoft konzoljára adták ki az Alan Wake-et, 2010. májusában. Később kiderült hogy tévedtek, mert - bár a játék kiváló kritikákat kapott - anyagilag szinte semmi hasznot nem hozott a készítőknek. Így tehát a Remedy visszatért a gyökerekhez, és elkészítette az Alan Wake-et arra a platformra, melyre eredetileg is szánták.
Döntésük helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Alan Wake PC változata már két nappal a megjelenését követően visszahozta az átírásba fektetett teljes költséget, ráadásul a dobozos példányokra is rengetegen adták le előrendelésüket. Remélhetőleg ez arra is bizonyítékul szolgál majd, hogy érdemes PC-re fejleszteni, hiszen konzolokon is ugyanúgy van warez, valamint a számítógépes játékosok között is akadnak jócskán olyanok, akik megvásárolják a programot és nem kalózkodnak, ahogyan azt a kiadók állítják.
Most pedig térjünk rá az Alan Wake PC verziójának ismertetésére. A tesztpéldány kódját a PlayON Magyarország Kft. biztosította számomra, ezúton is köszönöm nekik a segítséget, hogy létrejöhetett ez a bemutató. A játék Steamen keresztül telepíthető és játszható, a dobozos kiadás majd március 2-án jelenik meg a boltok polcain, de persze azokat is aktiválni kell majd a Valve rendszerén keresztül.
A játék elején megismerhetjük főhősünket, Alan Wake-et, aki egy ismert horror regény író, több könyve jelent már meg idáig, és szinte mindenhol hallottak már róla. Azonban, ahogyan az előbb-utóbb minden írónál előfordul, Alan jelenleg éppen alkotói válságban szenved. A menedzsere egyre nyugtalanabb, hiszen lassan már két éve annak, hogy utolsó regénye megjelent, azóta pedig Alan képtelen új könyvének írására koncentrálni.
Hogy megszabaduljon ettől a stressztől, feleségével, Alice-szel úgy döntenek, hogy egy idilli környezetben fekvő, nyugalmas kisvárosba, Bright Fallsba költöznek. Alan felesége előrelátóan mindent előkészített, hogy férje nyugodt körülmények között tudjon dolgozni új könyvén. Ám a pár nem sokáig élvezheti az aprócska szigetre épült házikó viszonylagos biztonságát, hiszen alighogy megérkeznek és berendezkednek, elmegy az áram.
Miután Alice nagyon fél a sötétben, így Alan-nek minél hamarább működésre kell bírnia a ház melletti generátort. Miután azonban sikerült bele életet lehelnie, meghallja Alice sikoltását és segélykésérét. Alan azonnal a segítségére siet, de már csak hűlt helyét találja feleségének. Ekkor elájul, majd azt követően saját, balesetet szenvedett kocsijában tér magához.
Hirdetés
Nem tudja, hogyan került oda és azt sem, hogy mi történhetett addig vele, egyedül csak annyit lát, hogy a közelben egy benzinkút fényei világítanak. Alan Wake tehát elindul hogy megmentse feleségét, ám ahhoz, hogy segítséget tudjon hívni, előbb át kell vágnia a sötét, ködbe burkolózott, baljós erdőn...
Innentől kezdődik maga a játék, Alant irányítva meg kell mentenünk Alice-t, ám ahhoz, hogy ezt megtehessük, előbb fel kell derítenünk a Bright Falls városát övező, sötét titkokat is. Ennyit elöljáróban, most pedig térjünk rá a játék grafikájára, lássuk, hogyan muzsikál az Alan Wake grafikus motorja számítógépeinken.
Telepítés és beállítások
Mielőtt rátérnék a játék PC verziójának grafikájára, előrebocsátom, hogy mivel nem játszottam az XBOX360 kiadással, ráadásul még csak élőben sem láttam azt egy HDTV-n, ezért nem is áll szándékomban összehasonlítani a kettőt egymással. Az Alan Wake telepítést követően mintegy 7,5 GB helyet foglal el merevlemezünkön. A grafikai lehetőségek elég széles tárházát nyújtja a program, lássuk, milyen beállításokat érdemes használni a folyamatos játékhoz.
Az itt látható első három képet FRAPS segítségével készítettem, hogy FPS értékeket is tudjak mutatni. A játékot egy Intel Core i7-920 CPU, 6 GB DDR3 RAM és egy AMD Radeon HD 6870 1 GB VRAM kiépítésű gépen teszteltem. A legelső képen 1920x1200-as felbontásban, minden lehetséges beállítást maximumra állítva láthatjátok az Alan Wake grafikáját.
Nos, nálam mindent csutkára nyomva a játék FullHD felbontáson picit szaggatott, nagyobb területeken vagy több effekt hatására sokszor 30 FPS alá zuhant a sebesség. Sajnos ez már azt jelenti, hogy számomra így játszhatatlan az Alan Wake, lejjebb kell venni pár beállításból.
Sajnos a játék nem engedi teljesen kikapcsolni az élsimítást (Antialiasing), pedig annak segítségével lehetne legtöbbet növelni az FPS értékén. Kipróbáltam a Medium beállítást is, azonban miután abban is 4xAA szerepel, így hiába a csökkentett látótávolság és pár effekt butítása, ugyanúgy szaggatott a játék.
Végül arra jutottam, hogy egyedileg szabom testre a beállításokat. A harmadik képen láthatjátok, hogy miket vettem lejjebb a maximális grafikából. Ha teljesen ki lehetne kapcsolni az AA-t, talán még elbírná a kártya a full részletességet, így azonban ki kellett pár effektet kapcsolnom, hogy 60 FPS közelébe jussak sebesség tekintetében.
Az itt látható beállításokkal már vígan szaladgál az Alan Wake, szinte alig esik 50 alá az FPS mérő. Látvány tekintetében nem sok eltérés tapasztalható, a képeken talán ez jobban kijön, de játék közben még így is szép marad a grafika, nem kell levennünk a látótávolságból.
Miután nem láttam még élőben az XBOX360 verziót, így nem tudok nyilatkozni arról, hogy vajon mennyivel szebb a PC-s Alan Wake. Azonban annyit biztosra mondhatok, hogy a többi hasonló játék mellett nem kell szégyenkeznie, még az általam használt, picit butított látvány mellett is szépnek találom a játék grafikáját.
Miután az Alan Wake főleg sötétben játszódik, így a fényhatásokra érezhetően odafigyeltek a készítők. Megfelelően nyomasztó érzés járt el, miközben elemlámpám fénye jelentette az egyetlen védelmet számomra, és szinte örültem neki, amikor egy nagyobb megvilágított területre értem, ahol kicsit kifújhattam magam.
A sötét ködbe burkolózó ellenfelek megvalósítása is kellőképpen hátborzongatóra sikerült, bár miután megvilágítottuk őket lámpánk segítségével, felismerhetővé válik emberi mivoltuk és puskával le tudjuk őket lőni. Viszont addig kellően amorf, árnyékokkal borított sziluetteket látunk csak, ami nagyban növeli a játékos adrenalin szintjét, a torz, túlvilági hangjukkal együtt.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az Alan Wake PC változatának grafikája nagyjából megfelel a mai követelményeknek, azonban van két dolog, amit mindenképpen meg kell említenem vele kapcsolatban. Először is, a szájmozgás animációja nem lett éppen tökéletes, azért 2012-ben erre odafigyelhettek volna, hogy a szöveggel szinkronban mozgassák a szereplők ajkait.
A másik - bár nem kapcsolódik közvetlenül a grafikához, de a látványban közrejátszik - a kamerakezelés. Valamilyen okból a Remedy úgy gondolta, hogy az eddig látott TPS játékokkal ellentétben a kamerának nem Alan jobb, hanem a bal válla fölött kell lennie alapértelmezettként. Számomra így roppant zavaró volt, szédültem, megfájdult a fejem, egyszerűen nem tudtam így vele játszani. Íme, ezen a képen jól látható:
Szerencsére a TAB billentyűvel akármikor válthatunk a bal és jobb váll feletti nézet között, azonban hiába állítjuk be a nekünk tetsző nézőpontot, a játék minden átvezető után visszarakja bal oldalra a kamerát. Ez pedig - miután nagyrészt az átvezetők után harc következik - nagyon zavart tesztelés közben.
Most pedig térjünk rá a játékélményre, azaz hogy milyen érzés volt játszani végre az Alan Wake PC verziójával. Miután majdnem két évet kellett rá várni, így természetesen kíváncsi voltam arra, vajon milyen lehet vele játszani. Lássuk.
Játékélmény és tapasztalatok
Mielőtt elkezdeném beszámolómat a játékról, annyit mindenképpen el kell mondanom, hogy alapjáraton nem nagyon foglalkozok túlélő-horror vagy pszichológiai témájú játékokkal. No nem azért, mert félnék tőlük, hanem mert felidegesít az ezekben alkalmazott kiszolgáltatottság.
Nem szeretem, ha elfogy a lőszer és nem tudok másképp védekezni csak elfutni, ráadásul amikor egy bekapott találattól mindjárt a fél HP-m elveszik - bár életszerű - mégis felbosszant. Mindezek ellenére az Alan Wake PC verziójának tesztelését örömmel vállaltam el, hiszen az XBOX360 verzió kritikái, valamint a Steam kiadás megjelenése óta olvasott kommentek meggyőztek arról, hogy érdemes lesz szenvedni vele egy kicsit.
És bár a végén nem bántam meg döntésemet, azért nézzétek el nekem, hogy ez a beszámoló picit rövidebb lesz a megszokottól, hiszen sokkal kevesebbet játszottam eddig az Alan Wake-kel, mint amennyit ennyi idő eltelte után például a Reckoninggal. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tetszene a játék, csak valahogy nem köt le annyira, mint például az RPG elemekkel dúsított Dead Island, ahol azért a zombik irtása könnyebb volt, mint itt az állandó rohanás és menekülés.
No, de félretéve az egyéni szociális problémáimat, térjünk rá végre a játék ismertetésére. A Remedy jó munkát végzett, amikor a történetet fejezetekre bontotta, így végigjátszás közben végig olyan érzésünk van, mintha egy könyv vagy film főszereplői lennénk (Ami igaz is, hiszen az Alan által megálmodott sötét fantáziavilágban kell bolyonganunk).
Minden fejezet előtt kapunk egy rövid összefoglalót arról, hogy eddig milyen kalandokon mentünk keresztül, és ez nagyon jó elgondolás, hiszen az állandó rohanás és depresszió mellett nem nagyon van időnk játék közben a történetre figyelni. De így megérthetjük a sztori lényegét.
A kiváló történet mellett a játék atmoszféráját is ügyesen oldották meg a készítők. Amikor Alannel a sötét erdő mélyén kóborlunk, majd elkezd elhomályosodni, ködössé válni a légkör, végül feltámad a szél is gyanús hangokat hozva magával, szinte bőrünkön érezhetjük a növekvő feszültséget. Az elhagyott házakban és viskókban erre rátesz egy lapáttal a különféle extra hangulati elemként hirtelen bekapcsolódó TV-készülék és/vagy villanylámpák is.
A hangulathoz nagyban hozzájárul az is, hogy Alan egyetlen fegyvere a démoni alakok ellen a kezében tartott zseblámpa, valamint az egyéb, környezetében lévő fényforrások. Ugyan itt-ott találhatunk különféle fegyvereket, ám addig hiába lövöldözünk rájuk, amíg el nem oszlattuk az őket védő sötétséget. Ehhez pedig nem elég szimplán a szemükbe világítani, hanem erősen fókuszálnunk is kell rájuk a fényt, ám ezzel gyorsan elhasználjuk lámpánk elemeit.
Kezdetben viszonylag sok lőszert és elemet találhatunk, de ahogy egyre több és erősebb ellenfél jön, ez drasztikusan csökken. Ráadásul a játék egyik legbosszantóbb hibája - számomra legalábbis -, hogy mindegyre elszedik tőlünk megszerzett felszerelésünket. Így aztán hiába takarékoskodunk az erősebb fegyverekkel, ha nem használjuk ki azokat a kellő pillanatban, akkor könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy nem maradt semmink.
És ezzel pont elveszik a rejtett utánpótlások felkutatása érdekében tett kitérők értelme is, hiszen hiába derítjük fel a terepet, a gyűjthető tárgyakon kívül (Alan regényének lapjai és termoszok) gyakorlatilag minden így fellelt felszerelés kizárólag az adott pályarészen nyújt némi plusz biztonságot, későbbre nem lehet átvinni.
Szintén bosszantó dolog volt számomra az irányítás is. Például az ugrálás kimondottan idegesített, nem egyszer haltam meg azért, mert egy platformra/platformról nem sikerült megfelelő ütemben le/fel ugranom. És mivel ez nagyon szerves részét képezi a játéknak, ezért úgy vélem, erre jobban odafigyelhettek volna.
Harc közben is használnunk kell az ugrást, hiszen ha elfogy lámpánkból az elem vagy pisztolyunkból a lőszer, csak így kerülhetjük el, hogy ellenfeleink felkoncoljanak. Hacsak nem sikerül elmenekülni és egy villanyoszlop fénye alatt keresni menedéket, ahol legtöbbször találunk felszerelést is.
Viszont, akárcsak közlekedésnél, a küzdelmek során is gyakran okozott bosszúságot az irányítás. Ugyanis harc közben a SHIFT billentyű nyomva tartása mellett tudunk elhajolni a csapások elől. Viszont ez egyben a futást is aktiválja, így sűrűn előfordul, hogy nem félreugrunk, hanem szimplán beleszaladunk a szemben álló ellenfelünkbe, aki így lazán belénk tud csapni, legtöbbször azonnali halált okozva.
A csoportosan támadó ellenfelek likvidálásához szerencsére néhol felhasználhatjuk a terepen elhelyezett reflektorokat, de szintén hathatósak ellenük a rendőröktől zsákmányolható fénygránátok, illetve a nem sokáig égő, de annál nagyobb fényt adó fáklyák is.
Legjobb fegyverünk azonban a csak nagyon ritkán fellelhető jelzőpisztoly lesz, ezzel ugyanis egy rakétával elintézhetünk akár több ellenfelet is, hiszen egyből eloszlatja róluk a sötétséget. Mondanom sem kell, hogy ezekből nem fogunk sokat találni, többségében rejtett helyekre vannak eldugva, melyet fel kell kutatnunk.
Véleményem a játékról
Amikor elindítottam az Alan Wake PC verzióját, első benyomásom az volt, hogy vajon miért szaggat a játék maximális grafikai beállítások mellett, amikor más játékokban ennél szebb látvány mellett is megvolt a 60 FPS sebesség? Azt, hogy nem lehet teljesen kikapcsolni az élsimítást, személy szerint nem tartom jó ötletnek, elvégre ha már egy HD 6870 ennyire megszenved annak kezelésével (Akár driver, vagy egyéb okból), akkor a gyengébb kártyák tulajdonosainak nagyon le kell butítaniuk a látványt mellette.
Miután azonban elkezdtem játszani, még az enyhén visszafogott látvány ellenére is elég részletesen kidolgozottnak és hangulatosnak találtam a program grafikáját. Külön élveztem a sötét, nyomasztó erdőben való mászkálást, és nagyon ötletesnek találtam azt a megoldást is, hogy lámpámmal kellett eloszlatni ellenfeleimről a sötétséget. Miután pedig kiderült, hogy voltaképpen emberek bújnak meg az árnyékok mögött, egy pár lövéssel el tudtam őket intézni.
Eleinte maga a játék is nagyon tetszett, bejártam a pályák minden zegét-zugát, felkutattam a rejtett felszereléseket. Sajnos azonban később, mikor egyre többször csaklizták el tőlem nehezen megszerzett kincseimet, már lelohadt a lelkesedésem. Így is elég idegesítő volt csaták közben állandóan újratöltögetni a fegyvert és a zseblámpát, ráadásul ha már hárman vagy többen jöttek, egyikük mindig hátba tudott csapni, miközben én a többiekkel voltam elfoglalva. Igazán megmaradhatott volna nálam pár fáklya, amit korábban találtam.
Az igazat megvallva, nem tudom mit gondoljak a menekülős részekről, azaz amikor az egész pálya gyakorlatilag abból áll, hogy végig kell sprintelni rajta. Nem mintha nem lenne ennek is egyfajta hangulata, de én nem szeretek így játszani. Akkor már inkább berakhattak volna egy nyílt terepet, melyben lámpákkal világítva keresnek bennünket a zsaruk, nekünk pedig a tereptárgyak fedezékeit kihasználva kellett volna meglépnünk előlük.
Szerencsére az autós részek némi változatosságot vittek a játékba. Jólesett végre a Dead Island-hez hasonlóan kocsival halomra gázolni az ellenfeleket, nem pedig rettegve menekülni mindazon árnyékok elől, melyek csak feltűnnek körülöttünk. Amikor épp nem az árnyalakok elől kellett futnom, akkor valóban jólesett nézelődni, bekukkantani az elhagyott helyszínekre. Pláne az volt jó, amikor követni kellett a sárga festékkel jelzett nyilakat, melyek egy rejtett helyre vezettek, ahol mindenféle finomság volt eldugva.
Alapvetően tetszett a játék hangulata, néhol valóban kellemesen borzongató élményt tudott nyújtani az Alan Wake, amikor épp nem kellett tucatnyi ellenfelet egy szál zseblámpával villogva elintéznem. Tudom, hogy akik szeretik a műfajt, azok számára pozitívumnak számít, ha limitálva van a felszerelés. Számomra viszont erősen frusztrálóan hatott, hogy állandóan elszedegették a cuccaimat.
Az ellenőrzőpontokon történő mentési rendszerrel szerencsére nincs probléma, meglehetősen sűrűn ment a játék, így halál után nem kell sok részt újra megoldani. Viszont ennek ellenére beletehettek volna legalább pályánként egy-két kézi mentés lehetőségét is, főleg a nehezebb részeknél, amikor a hullámokban támadó ellenfeleket kell legyőzni.
Összességében számomra az Alan Wake egy olyan játék lett, amivel néhanapján el lehet szórakozni. Azonban mivel műfajából adódóan lineáris játékmenettel bír, ami ráadásul néha meglehetősen idegesítő is (számomra), ezért nem hinném, hogy egyszeri végigjátszás után újra elő fogom majd venni.
Mindezek ellenére azt mondom, hogy a Remedy jól döntött, amikor kiadta PC-re is a játékot, hiszen egyrészt így végre profitáltak is belőle, másrészt a számítógépes tábor is bebizonyította, hogy nem csak kalózok gyülekezetéből áll, akik csak azt nézik, mit tölthetnek le ingyen az internetről.
Értékelést most nem készítek, hiszen egy olyan műfajú játékról van szó, amit én alapból nem szeretek, így nem is tudnék objektív véleményt alkotni róla. De mivel mégiscsak tesztre kaptam a játékot, ezért valamilyen számot mondanom kell. Véleményem szerint az Alan Wake - ha eltekintünk a műfaja által nekem okozott kellemetlenségektől -, akkor szerintem egy 8 pontot megérdemel a 10-ből. Ha a karakterek szájának animációja, vagy az irányítás és a kameranézet nem muzsikálna ilyen gyengén, akkor megadnám neki a 9 pontot.
Tízet viszont szerintem nem érdemelnek meg érte, hiszen ezt a játékot a Remedy már két éve elkészítette és csak marketing fogásból nem adták ki PC-re (Amibe azután bele is sültek). Mindezek ellenére én ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt, hogy amint teheti, vegye meg az Alan Wake-et, hiszen manapság, amikor minden kiadó azt harsogja hogy PC-re nem éri meg fejleszteni a kalózkodás miatt, mutassuk meg nekik, hogy ez nem így van.
