Az AJAX elemei...

Jelen írásunkban azokra a webfejlesztési technikákra koncentrálunk, amelyek hamarosan a jelenlegi böngészési élmény átformálásához vezetnek majd - egy gyorsabb, használhatóbb, látványosabb, s talán még okosabb webet kínálva az internetezőknek.

Napjaink modern oldalaiért az AJAX néven jegyzett technikák „felelnek”. (Asynchronous JavaScript + XML, azaz aszinkron JavaScript és XML). A rövidítés a következő összetett megoldásokat foglalja magában:

• szabványalapú megjelenítőréteg, azaz az XHTML és a CSS használata,
• dinamikus felhasználói felület és interakció a DOM segítségével,
• aszinkron adatátvitel a böngésző és a szerver között az XMLHttpRequest objektummal,
• adatcsere és manipuláció XML és XSLT alapokon, továbbá
• a JavaScript intenzív használata, amely mindezeket összekapcsolja.

Lényeges megemlíteni, hogy nem csak akkor beszélünk AJAX-es kialakításról, ha a weblap ezek mindegyikét tartalmazza. Az AJAX célja, hogy rugalmasabb oldalalat (melyeknek csak a részei töltődnek újra a szerverről), gyorsabb interakciót és gazdagabb élményt kínáljon a látogatónak. Vegyük sorra, hogy melyik elem mire való, s mi célt szolgál!

Változó felület

A szabványos megjelenítőréteget talán nem szükséges bemutatni: ezekkel találkozhatunk az átlagos weboldalakon – bár az esetek többségében manapság még szabványtalan, hibás módon (amelyeket azután a különféle böngészők csak több-kevesebb sikerrel dolgoznak fel). Az XHTML az oldal tartalmának, a CSS az oldal megjelenésének a leírására szolgál.

A DOM (Document Object Model, dokumentum objektum modell) egy főként XML vagy ahhoz hasonló (a HTML is ilyen) dokumentum manipulálására használható egységes eljárás. Bármely nyelven is programozzunk, létezik olyan ajánlás, amely nyelvfüggetlenül definiálja az eljárásneveket, és azok pontos működését. Esetünkben nagyrészt a JavaScript oldal manipulációs képességéről beszélhetünk, amely lehetővé teszi az oldal elemeinek elérését, változtatását, s azt, hogy az oldalon új elemeket jelenítsünk meg, illetve töröljünk onnan.

Az XMLHttpRequest objektum egy nem szabványos, eredetileg csak az Internet Explorer alatt működő megoldás. A lényege az, hogy az oldal JavaScriptje közvetlenül képes a szerverhez fordulni, adatokat átadni, illetve onnan visszakapni. Gyakorlati haszna egy olyan oldalkialakítás, amely által – kevesebb sávszélességet használva – lehetséges az oldal egyes részeinek újratöltése. Az ilyen kommunikáció segítségével pár különleges „effekt” is lehetővé válik, mint például élő adatok megjelenítése a böngészőnkben (folyamatosan változó számláló), vagy élő keresési lehetőség (egyből megjelenik az eredménylista).

Az Internet Explorer mellett ma már a Firefox (illetve a Gecko-alapú böngészők), az Opera, a Safari és a Konqueror is támogatja az XMLHttpRequest objektumot, azaz az elterjedtebb grafikus böngészők mindegyike, így voltaképp de facto szabvánnyá vált. Az XML a szerverrel történő adatcsere során a kommunikáció nyelvét jelentheti (bár a nevével ellentétben az XMLHttpRequest kapcsolat nemcsak XML, hanem bármely szöveges adatformátum alapú lehet), az XSLT pedig gyors feldolgozási, átalakítási lehetőséget nyújt mind kliens-, mind szerveroldalon.

Végül, de nem utolsósorban: a böngészőben futó JavaScript program az a nyelv, amely összefogja ezeket, és lehetővé teszi az összetett működést. Ha a böngészőnkben le van tiltva a JavaScript futtatás lehetősége, akkor az AJAX megoldások nem fognak működni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!