Igényes furcsaságok
Rotwood
Az első játék, amit a Rotwood kapcsán az eszembe jutott, a Cult of the Lamb volt, legalábbis annak akciódúsabb fele. Ezúttal is egy roguelite akciójátékról van szó, amit nyilván kellemesen egymásra épülő fejlődési rendszerek tesznek élvezetesebbé. A színes látványvilág és a rajzfilmes igényességgel animált ellenfelek is kiválóan néznek ki – utóbbiak még a Klei stúdió szokásos szintjét is felülmúlják. Nagy extrája a Rotwoodnak az, hogy nem csak egyedül lehet ogrénkat irányítva a Rothadáserdő mélyén rekedt barátainkat megmenteni, de akár négyfős kooperatív módban is nyúzhatjuk a játékot. Egy háromfős online meccsen volt szerencsém részt venni random demónyüstölőkkel, és bár még pár játékrendszer hiányzik a demóból (ráadásul egy főellenség hamar szétcincált minket), így igen szórakoztató volt a kaland.
Cryptmaster
Egészen különleges játéknak ígérkezik a Cryptmaster, amelyben ugyan a műfaji előírásoknak megfelelően négy karakter mászkál egy dungeonben, mégis radikálisan új élményről van szó. A csapatot ugyanis ostoba zombik alkotják, akik alaposan rá vannak szorulva a kriptamester segítségére. A fekete-fehér látványvilágon túl a hangulatnak ez a remek szinkronnal ellátott figura ágyaz meg, aki cinikus szövegeivel próbálja a legalapvetőbb dolgokat elmagyarázni rothadó agyú karaktereinknek – karaktereinknek, akik még az alapvető képességeikre sem emlékeznek. A játékrendszer lényegét a szöveges parancsbevitel jelenti: nem csak a harcok zajlanak így (itt a karakternevek felelnek meg a HP-nek, a képességeket be kell gépelni, az ellenséges pajzsok pedig egy-egy betűt blokkolnak), de a szórakoztató ládanyitogatások is. Itt a zsákmányt akkor kapjuk meg, ha sikerül kibarkochbázni, hogy mi is az: kriptamestert a talált tárgy megnézésére, megkóstolására, meghallgatására és hasonló vizsgálataira utasíthatjuk, és így kell kitalálnunk, hogy az a valami egy pajzs, egy térkép, avagy egy patkány e. A fejlődés is hasonlóképpen, szavakat megtalálva zajlik: az új és új képességek nevei az akasztófa játékhoz hasonlóan gyűlnek a karakterportrék mellett, és ha kitaláljuk, hogy mi lehet a szó, megkapjuk azt. A demó körülbelül 20 percet ölel fel, kipróbálása mindenkinek ajánlott, aki az alapvető angol fantasy szókészlettel tisztában van.
Tribes 3: Rivals
Bár finoman szólva sem dübörög még a Tribes 3 marketingje, a kétezres évek leggyorsabb FPS-e tényleg visszatérőben van. A felállás az elődöket idézi: a játék kizárólag multiplayerre van kitalálva, a szokásos deathmatch és CTF módokat pedig a sajátos közlekedés teszi sokkal trükkösebbé, és ha kitanultuk minden csínját-bínját, élvezetesebbé. A lejtőkön bekapcsolva a síelést eszelős tempóra tehetünk szert, amivel egy emelkedőnél a jetpackkel kombinálva óriási ugrásokat indíthatunk. Ezeket összefűzve sosemlátott sebességgel suhanhatunk át a pályákon, míg ha hiba csúszik ebbe a Flappy Birdre is emlékeztető ritmusba, lelassulunk, ami itt majdnem biztos halált jelent. Bár a demóban csúcsidőn kívül akár öt percet is kell várni egy-egy meccsre, az ugyanolyan remek szórakozást biztosít, mint a második rész tette bő öt éve.
Pacific Drive
Amikor a Pacific Drive-ot bejelentették, az első trailerek még nem mutattak be mindent a stalkeri értelemben vett anomáliákkal teli terepen való autózásról szóló játékról, így a demót mindenképpen érdemes kipróbálni vásárlás előtt. No nem azért, mert rossz lenne (sőt!), hanem azért, mert nem egy narratív horrorjátékról van szó, hanem egy craftolós, roguelite-elemeket is tartalmazó nyílt világú felderítésről: tropán induló, de később szépen felberhelhető autónkkal egy bizarr amerikai vidék elhagyatott világában kalandozhatunk, új kalandokat és rengeteg zsákmányt keresve mindenütt. A sztoriból még bármi lehet (a demó a Pacific Drive legelejét tartalmazza), a látvány és a hangulat eszelős, és a gyűjtögetés-craftolás is sokkal élvezetesebb, mint a szokásos fakitermelés-asztalbarkácsolás. Egy dologra érdemes figyelni: ez a demó nem fut Steam Decken.
További három meglepő ajánlat:
Rusty’s Retirement
Nem témáját vagy funkcióit tekintve különleges a Rusty’s Revenge (egy farmerkedős játékról van szó), hanem abban a tekintetben, hogy úgy lett kitalálva, hogy a mindennapi számítógéphasználat közben, a képernyő alján fut. Most is, ahogy e szavakat írom, Rusty a Word alját elfoglalva locsolja a retkeket, majd ha azok eladásából összejött elég pénz, már építi is a második automatikusan dolgozó robotot. Ha tényleg mindig multitaszkolni akarsz (a Rusty akár más játék alatt is futhat!), ezt imádni fogod!
Lightyear Frontier
Teljesen más irányból közelíti meg a farmok építését a Lightyear Frontier: ez egy gyönyörű, hatalmas és szabadon bejárható világgal rendelkező játék, amelyben lépegetőnket irányítva kell fát, követ, és később jóval egzotikusabb anyagokat gyűjteni, majd kertet, farmot és végül talán várost kialakítva. A játékot multiplayer teszi igazán szórakoztatóvá, de a demó egyedül játszva is szórakoztató volt.
Summer Sprint
És most jöjjön valami egészen más, mégpedig egy égbekiáltó állatság: nagyjából a Trials és az Elastomania jóval könnyebb társának írható le a Summer Sprint, amelyben a sirályok által ellopott táskánkat hajszoljuk, mégpedig egy zsúfolt kikötővárosban, krosszmotoron. A demó öt pályája cirka ugyanennyi perc alatt teljesíthető, de egy rövid mosolynak így is megéri kipróbálni.
Bényi László
