Elérhető videokártyák tesztje

Felmarkoltunk egy rakás olcsó, de azért bizonyos értelemben kimondottan versenyképes videokártyát, hogy megnézzük, mit is lehet várni tíz-húszezer forint nettóért. Van köztük régi idők nagyágyúja (NVIDIA GeForce256), mindenkori tömegcikk (NVIDIA GeForce2 MX), illetve friss vas is (SiS 315). Az említett versenyzőkön kívül járt nálunk egy ma már nemigen kapható ATi Radeon LE, egy szintén kuriózumnak számító 3dfx Voodoo4 4500, valamint egy Kyro II is. Az első fordulóba ennyien fértek...

MÁR MEGINT?

A kártyák között egyik sem világrengető újdonság (a SiS 315 még tán újdonságnak mondható), ezért komoly leleplezést egyik platformról sem tudunk mondani. Ezért nincs is értelme sokadszorra félszáz tesztet lefuttatni minden kártyán. Sokkal inkább azonos körülmények között szerettük volna összemérni a kártyák tudását, ezáltal támpontot adni a maholnap belépő szintű 3D gyorsító után nézőknek. A kártyák egy része már jó ideje piacon van, ezek mellett szólhat a kiforrottság (talán az eltelt idő miatt is érdemes friss driverek használatával összevetni őket régi és új ellenfeleikkel), míg az újabbak nagyobb teljesítményt ígérnek, tehát az értékelés mellett kicsit a technika fejlődését is nyomon tudjuk követni. Aki az egyes architektúrák kivesézésére kíváncsi, biztos fellelheti őket a neten nagyon sok helyen, nagyrészt nálunk is (kapcsolódó cikkeinket lásd az egyes kártyáknál a linkek között).

Mielőtt a számokra és értékelésre térünk, essen néhány szó a teszt hátteréről, mert nem a bevett tesztmetodológiát követtük ez esetben. Érdemes végigolvasni a háttérinfókat is, mert nem lesz sok grafikon, és ami lesz, az sem a megszokott helyen :)...

MIT MÉRTÜNK ÉS HOGYAN

A kártyákat megpróbáltuk amolyan "jellemző" környezetben tesztelni, azaz nem láttuk értelmét Athlon XP-t vagy P4-et alájuk pakolni, mert aki ilyen kártyát vesz, valószínűleg más területeken is olcsóbb komponensekből építkezik. Egy Abit KT7E alaplapot és egy 800-as Athlont dugtunk a kártyák alá, kis bűvészkedés után 6x133 MHz-en hajtva a korszerűbb működés kedvéért. Méréseink szerint a konfiguráció így kitűnően szimulál egy kb. 850-900-as sima (100 MHz-es) T-Birddel vagy 1000 MHz körüli klasszikus Duronnal szerelt VIA KT133A-ra épülő konfigot, ami ma már legtöbbünk számára elérhető. Duronoknál ugye bármilyen 133 MHz-es lapban viszonylag könnyen és biztonságosan előállítható egy 933-as vagy 1000-es példány egy megfelelően előkészített 700-as vagy 750-es prociból (feszültség- és buszsebesség-emeléssel). Egy jól meghajtott cD0 Celeronnal valószínűleg szintén hasonló eredményeket kapunk hasonlóan minimális befektetéssel.

Operációs rendszerként a játszadozást és mostoha bánásmódot jól toleráló Windows 98-at telepítettünk, az asztalt 1024x768-as felbontásra, 32 bit színmélységre és 85 Hz képfrissítésre állítottuk alapból. Ezt bármely, ma alapnak tekinthető 70 kHz-es 15 vagy 17 colos monitor elő tudja állítani. A rend kedvéért magasabb felbontásban és frissítésnél is megnéztük a kártyákat, mert tapasztalatok szerint a gyengébb kártyák képminősége a tesztbeállításunknál nagyobb felbontásban-frissítésnél erősen romlik - ez sajnos legtöbb esetben be is igazolódott. 2D képről szubjektív értékelést mondunk, melynek meghozatalában egy 17 colos, 95 kHz-es Panasonic PanaSync Pro P70 monitor volt segítségünkre.

A 3D teszthez egy-egy Direct3D és OpenGL játékot pécéztünk ki, nevezetesen jól bevált Unreal Tournament és Quake III duónkat. A felbontást itt is 1024x768-ra korlátoztuk, mert ezt ma már minden kártyától el lehet várni játszható felbontásként, másrészt a skálázódásra más adatokból is következtetni tudunk. Nagyobb felbontást sokszor az átlagos monitorok nem tudnak, ráadásul a kártyák többsége sem igazán szereti a nagyobb terhelést. A méréseket 16 és 32 biten is elvégeztük, minden esetben alap driverbeállításokkal, FSAA és vsync nélkül. Némi mérlegelés után azért döntöttünk a ma már kicsit divatjamúlt 16 bit tesztelése mellett is, mert jónéhány kártya még igenis gyorsabb ebben a színmélységben, mint 32 biten, ami a megszorult felhasználó számára teljesítménytartalékot jelenthet (a képminőség rovására).

A teszthez hozzávettük még a 3DMark 2001-et is, nem feltétlen azért, mert a legjobb összehasonlítási alapot adó 3D benchnek tekintjük, hanem mert népszerű, és ráadásul más hátsó szándékunk is volt vele: az FSAA és a skálázódás, erőtartalék feltérképezése. Először alapbeállításokkal futtattuk a tesztet, majd átváltottunk 800x600/32-bit 4xFSAA beállításokra. Bár a kártyák többsége alulmotorizált az FSAA-hoz, 800x600-ban még akár használhatóak is. Kérdés, hogy nem ad-e jobb képminőséget pusztán nagyobb felbontás használata - ezt mindenki maga tudja majd eldönteni. Tény, hogy a kisebb felbontás ellenére is jobban megdolgoztak itt a kártyák, amit a sorra kisebb 3DMark eredmények is mutatnak. Viszont ezekből az adatokból szépen tudunk következtetni a kártyák erőtartalékaira is, azaz hogyan viselkednének, ha izmosabb gépet kapnak maguk alá.

Továbbá nem állhattuk meg, hogy ahol lehet, ott ne próbáljunk meg kicsit többet kihajtani a kártyából a gyári értékeknél. Sajnos a Kyro II a chipbe integrált cache miatt nagyon érzékeny a túlhúzásra, ezért esetében nem tudtunk a gyári értéknél feljebb menni (sőt... lásd később), viszont a többi kártyára jótékony hatással volt a több-kevesebb tuning. Nem hajtottuk ki az utolsó MHz-et is a kártyákból, inkább általánosan elérhetőnek tűnő értékekre lőttünk csak. Aki nem nézi jó szemmel a specifikációkon túli járatást, tekintse ezt a kirándulást a technológiai határok keresésének :) Aki pedig nem vet meg egy kis piszkálást, az jól figyeljen oda, mert némi pénzt meg lehet spórolni a jó kártyaválasztással.

A tesztkörnyezet

A tesztkonfiguráció érdemleges elemei:

• AMD Athlon Socket A processzor 800 MHz-en hajtva (6x133)
• Abit KT7E alaplap (BIOS 64)
• 256 MB PC133 SDRAM (Hyundai CAS2-2-2)
• 2 GB Quantum Fireball ST merevlemez (boot)
• 45 GB IBM Deskstar 75GXP merevlemez (raktár)
• Acorp 300 W P4 tápegység
• 17" Panasonic PanaSync Pro P70 (95 kHz) monitor 1024x768, 32 bit, 85 Hz
• Microsoft Windows 98 magyar operációs rendszer
• VIA 4-in-1 4.35
• Microsoft DirectX 8.0
• Unreal Tournament + 4.36 patch (saját 8.dem demónkkal) - 1024x786 16 és 32 biten
• Quake III Arena (demo001) - 1024x786 16 és 32 biten, vertex lighting, utolsó előtti detail szint
• 3DMark 2001 (alapbeállitás és 800x600x32bit/4xAA/triple buffering)

Minden teszthez frissen telepítettük az oprendszert, majd az alaplap drivereit, a videokártya meghajtószoftverét (pontos megjelölést lásd a kártyák leírásánál), DirectX-et, egy Windows Navigator és egy WinZip shareware verziót. A virtuális memóriát, lévén bőven elég fizikai RAM, 64 megára korlátoztuk fixen, Cachemannal pedig 3D játékokra optimalizáltuk a puffereket, konzervatív swap file használat mellett. Ezek után msconfiggal kiirtottunk minden felesleges dolgot a Windows indítópultjából, majd egy újraindítás után elhelyeztük a benchmark szoftvereinket és a videokártyához passzoló finomhangoló programokat. A drivereket alapbeállításon hagytuk többnyire, csak néhány beavatkozást kellett olykor elvégezni (pl. vsync és FSAA kikapcsolása).

A konfigurációval gondjaink nem voltak, minden teljesen megbízhatóan működött. A videokártya driverek telepítése néha okozott ugyan fejtörést, minden gyártó a saját logikáját követi, de előbb-utóbb minden stabilitási és teljesítménybeli anomáliát sikerült orvosolni.

IN MEDIAS TEST

Mint említettem, a szokásos bevezető-tesztkörnyezet-bemutató-grafikonhegy-konklúzió formátumot felrúgtuk, tehát most élből jönnek a mért eredmények néhány grafikonba sűrítve, hogy később mindenki láthassa, miről is beszélünk.

---Unreal Tournament 1024x768


---Quake III Arena 1024x768


---3DMark 2001 alapbeállítás és 800x600/4xAA


---Különbségek a 3DMark eredményekben a két beállítás között

Nem tűnik soknak, pedig mire kiméri az ember őket! :) A grafikonokon a csúcsok/törések jelzik az egyes kártyák eredményeit, a kitöltés csupán a differenciák kiemelését hivatottak elősegíteni...

A grafikonok alapján végülis már lehet rohanni megvenni a legjobbat, de az igazsághoz még sok minden hozzátartozik, ami a továbbiakban fog kiderülni.

GeForce256, GeForce2 MX400

NVIDIA GeForce256: egykor a világ leggyorsabb videochipje, első "grafikus processzora" (GPU) - ma már sokadrangú gyártók kifutó készleteiben található meg csak újonnan. Sokan, akiknek fénykorában drága volt, ma már elhúzódnak tőle, lévén "már az MX is korszerűbb". Tény, az GeForce2 MX chip gyorsabban fut, a kisebb csíkszélességű gyártásnak köszönhetően olcsóbb is és kevesebbet is fogyaszt, ellenben a Ge256-hoz képest 4 helyett csak 2 pixel pipeline-ja van. Az MX azonban mégis a GeForce2-nek egy butított változata, ami viszont eredendően a "nagy ősnek" egy rendesen feltuningolt változata - most akkor kihez is áll közelebb az MX és hol áll az öreg Ge256? Nem mellékes a kérdés, lévén az utolsó Ge256 kártyák olcsóbbak a leggyengébb MX-nél is... Házi versenyünkbe rögtön a mai nagy favorit MX400-at vettük fel, ami 200/166-os GPU/RAM speckóival (jobbaknál 200/183) rendesen lealázza az öreg Ge256 120/150-es (ismét jobbaknál 120/166) paramétereit.

A differencia a mérésekben is megmutatkozik: az MX400 gyorsabb a Ge256-nál, de az előnye nem mondható fölényesnek, még az árarányos különbség is necces. Az MX mellett szól, hogy kevésbé melegszik és kevesebbet fogyaszt. A Ge256 hírhedt nagy étvágyáról, ami néhány gyenge tápellátású alaplapnak igenis gondot okozhat, bár mai lapok között már nem találkoztunk ilyennel.

Meg kell említeni, hogy a teszthez a 12.90 verziójú Detonator referencia meghajtót használtuk, mert némi tájékozódás után arra a megállapításra jutottunk, hogy ez nyújtja stabilan a legjobb eredményeket. Éppen a teszteléskor jelentek meg az első Detonator XP meghajtók, de ezekkel nem minden tesztet sikerült lefuttatnunk, amiket pedig sikerült, azok nem mutattak jelentős differenciát a 12.90-nel mért értékekhez képest. Ez valójában nem is meglepő, mert az új Detonator XP driverek leginkább a gyors, DDR RAM-os GeForce2-k és még inkább a Ge3-akra vannak optimalizálva. Meg lehet próbálkozni a legfrissebbekkel, de a 12.90 továbbra is a leginkább ajánlott a Ge256-hoz és az MX-ekhez.

---Ge256: a szokásos 6 nanós SEC RAM-ok most is 190 MHz-ig bírják.

A kártyák némi sebességnövelés végrehajtása után újult erőre kapnak. A Ge256 nagyobbat ugrik, mint az MX400, pedig a RAM sávszélességük egyaránt durván 26%-kal bővült. Más megközelítésben viszont az MX400 5% GPU sebességnövelés mellett lépést tud tartani a 33%-kal meghúzott Ge256-tal. Ez azt jelenti valójában, hogy mindkét kártyát a RAM sávszélesség fogja vissza elsősorban, ráadásul az MX-et nagyobb mértékben. 16 biten a Ge256 ráadásul UT és Q3 alatt le is nyomja fiatalabb testvérét így, bár nem sokkal. RAM chipekben az MX-nél az előny, az 5 nanós chipek hozzájárultak a 210 MHz eléréséhez.

---MX400: az 5 nanós Winbondok jót tesznek a húzhatóságnak, de még ez is kevés!

A két kártya ugyanattól a gyártótól származott, de míg a Ge256 a klasszikus, nem túl látványos kialakítást követi, az MX400 már kék nyákon aranyszínű hűtővel ellátva érkezett, egész minőségi benyomást keltve. 2D képük a nagy átlagot üti meg, ami valószínűleg az MX átlagon felüli minőségét jelenti, ugyanis a Ge256 a külső RAMDAC miatt elvileg ezen a területen előnyben van. Nagy felbontásokban mindkét kártya homályosodott, ezért erős monitor meghajtásához nem ajánlottak. 3D képük a Ge3 előtt megszokott fakó és kissé pontatlan NVIDIA kép, tehát itt sincs difi.

Akkor hol van? Leginkább az árban. Az MX400 kimondott előnye, hogy TV kimenetes és "márkás" kivitelben is kapható, ha ez szempont. Lévén a Ge256 kifutó modell, ritkán fellelhető és akkor is csak mezei kivitelben. Az, hogy 64 mega RAM-mal is lehet MX-eket kapni ne tévesszen meg senkit, szegény alulmotorizált MX nem nagyon tud mit kezdeni ennyi RAM-mal. Nem a RAM mennyisége, hanem a sebessége a gond a mai videokártyáknál, ezért komoly GeForce2 kártyák alatt nem érdemes plusz pénzt kidobni a 64 MB RAM-ért, ahogy valószínűleg márkás MX-et sem nagyon érdemes venni, mert egyszerűen nem ér annyit a platform. Szerencsére a 64 bites DDR RAM-mal szerelt MX-ek is eltűntek már manapság, ami szintén nagy átverés volt, mert a sima 128 bites SDR SDRAM-mal szerelt MX-ek szépen leiskolázták az előbb említett DDR MX-eket: Tudniillik a 64 bit DDR csak kvázi egyenlő 128 bittel, a valós 128 bit hatékonyságát soha nem fogják elérni. Tehát az MX-en a DDR csupán jól csengő marketingfogás, ami valójában a teljesítmény rovására megy. A rendes DDR-es videokártyák (nagyobb GeForce-ok és Radeonok, stb.) 128 bites DDR RAM-ot használnak, azaz kvázi 256 bitesek... NAGY különbség!

Egy szóval, akinek szimpatikus az MX teljesítménye, de szeretne megspórolni párezer forintot, inkább nézzen körül, hátha talál magának egy olcsó GeForce256-ot.

---Egy kezdeti korszak vége: Ge256 hátulról.

---A divatnak megfelelően hátulról is kék az Eagle MX.

PowerVR Kyro II

Az eredményeket böngészve hamar szemet szúr a Kyro II teljesítménye. Bár 3DMark alatt nem szerepel túl fényesen a T&L motor hiánya miatt, klasszikus tesztjeinkben toronymagasan vezet. Már korábbi tesztjeink is bizonyították, hogy a Kyro II nagyon ott van a szeren, ma már viszont mindenki számára elérhető közelségbe is került a kártya, ugyanis kimondottan az olcsó kategóriába sikerült betörnie az ismeretlenebb márkák előbukkanásával.

---A Kyro II-nek ennyi is elég...

Aki kicsit szemfüles, látja, hogy Kyrónk csupán 170 MHz-en futott a speckó szerinti 175 helyett. Ennek az a magyarázata, hogy az olcsóbb kártyák esetében ez sajnos bevett szokás (lásd pl. az Eagle GeForce kártyákat is tesztünkben). Az ST Lab Kyro II-k csupán 166 MHz-re belőve érkeznek, ami nem hatalmas teljesítményveszteség, de mégis bántó, ugyanis tapasztalataink szerint amúgy sem lehet 175 MHz fölé húzni a kártyákat a chipbe integrált cache érzékenysége miatt, ezért jó lett volna legalább azt megütni. A visszafogottság viszont akkor okozza a legnagyobb gondot, ha nem a saját drivereit használjuk a kártyával, hanem akár a referenciameghajtókat, mert azok rendesen felpakolják 175 MHz-re a kártyát. Szerencsére Windows alatt nyugodtan lehet ügyködni ezen a sebességen, de 3D-ben hamar elszállt a kártya. Nem kell csüggedni azonban, a Kyro II drivereiben egy csúszkával tudjuk állítani a frekvenciát, pusztán vissza kell vennünk a 175-ből és máris stabil lesz a legfrissebb driverrel is a kártya. Nekünk a 170 bevált, ezért nem is ereszkedtünk lejjebb.

Felmerültek olyan elképzelések, hogy a gyártók a RAM-on spórolnak és ezért lassabbak a kártyák, s míg ez valószínűleg igaz is a többi videochippel gyártott kártya esetén, a Kyro II-t illetően erről nem vagyunk meggyőződve. Igaz, hogy a 6 nanós SEC RAM-ok valóban 166 MHz specifikáció szerinti működést garantálnak, de más kártyán ezeket a chipeket nyugodtan 190-210 MHz közé tudtuk húzni, tehát elvileg a Kyro esetében a 175-öt megütni gyerekjáték lett volna, mégsem sikerült. Lehet, hogy itt más, a kártyát érintő technikai részletek is megbújnak (tápfeszültség, stb.), de az sem kizárt, hogy léteznek lassabb (olcsóbb?) Kyro II chipek is...

Az eredményeket elemezve feltűnő, hogy a Kyro II és a Radeon szinte semmit nem veszítenek 16-ról 32 bitre váltva, szemben a többi versenyzővel. Ez részben a chipek korszerűségének tudható be, másrészt annak is, hogy ez a két legkevésbé RAM sávszélesség-korlátozott kártya. A Kyro II a tile based rendering módszere miatt csupán okosan gazdálkodik az átlagosnak mondható sávszélességgel, míg a Radeon HyperZ okoskodását megfejeli a DDR RAM nyújtotta nyers sávszélességgel is. Ennek fényében a Kyro II tényleg lenyűgöző teljesítményt nyújt! 3DMark alatt a Kyro nem érzi otthon magát a T&L motor hiánya miatt, azonban ennél sokkal fontosabb információt lehet kiolvasni a népszerű benchmark eredményeiből: a Kyro II szenvedi a legkisebb veszteséget a gyilkos 4xFSAA bekapcsolásakor, miközben az NVIDIA kártyák csúnyán visszaesnek. Ebből az szűrhető le, hogy a Kyro II skálázódik a legjobban, azaz erősebb gépet alárakva a Kyro II tudja legjobban kifutni magát.

Az újabb drivereknek köszönhetően csak egy-két apróbb grafikai hibával találkoztunk tesztjeink során, azokkal is csak a 3DMark alatt. Ezek szerint a Kyro II teljes jogú 3D gyorsító lett, ráadásul 3D képe egy kategóriával szebb a tesztelt NVIDIA kártyákénál. 2D képe átlagon felüli, amíg kommersz felbontásokat használunk, de 1024x768 85 Hz feletti beállításoknál csúnyán leromlik a minősége. Erre gyógyír lehet egy márkás Kyro II alapú kártya vásárlása, amiknek viszont kifogástalan képminősége van (Hercules vagy Videologic) . Ez ma már nem is annyira lehetetlen, hiszen a 64 megás Herculest már nettó húszezer közelében is láttuk, ami teljességgel elfogadhatónak mondható.

---A kártyával ellentétben a Kyro II hátoldala nem túl izgalmas...

ATi Radeon LE

A Radeon LE több szempontból is kakukktojás a kártyáink között. Egyrészt ma már nem kapható újonnan, ugyanis kifutott, másrészt valójában egy báránybőrbe bújt farkas: az LE tulajdonképpen egy igazi 32 megás Radeon DDR, csak kicsit le van butítva: alacsonyabb sebességen fut, és kikapcsolták benne a HyperZ-t. (amely a DDR-nél segít csökkenteni a chip RAM sávszélesség-igényén) Legnagyobb szerencsénkre mindkét problémát szoftveresen pillanatok alatt orvosolhatjuk, és így azonnal egy kétszer ennyibe kerülő kvázi Radeon DDR tulajdonosai lehetünk.

---ATi logo: LE-ken ritka.

Az LE-k háttere nem teljesen tisztázott, sok legenda kering róluk. Úgy tűnik, hogy az ATi a specifikációkat (183 MHz dobozos, 166 MHz OEM) meg nem ütő, de egyébként hibátlan Radeon chipeket nem akarta kihajigálni, ezért elpasszolta őket valamilyen állítólagos kínai partnerének, aki amolyan OEM kártyákat gyártott velük. Ezek lettek az LE-k: más BIOS-t kaptak, hogy a driverek be tudják azonosítani őket és ez által a biztonságos 148 MHz-en fussanak, illetve a HyperZ ki legyen kapcsolva. Néhány változtatás történt a kártyák hardverén is: az aktív hűtés helyét egy átlagos méretű ragasztott borda vette át, valamint néhány részletkomponens is más lett. Minden egyéb viszont azonos: leginkább az oly nagyon fontos DDR SDRAM! A nyákon még a TV out helye is ott van, viszont az ATi felségjelzés mindenhol lemaradt, a Radeon Graphics logóban is csupán fehér űr tölti ki a helyét. Annak ellenére, hogy az ATi szerint az LE chipjei nem a legfrankóbbak, eddigi tapasztalatok szerint mindenkinek sikerült őket bőven 180 MHz felett hajtani őket! Azt is meg kell említeni, hogy az ATi újkori hagyományaihoz híven, miszerint egy videokártyából azonos név alatt is többféle változat létezik (lásd Radeon 8500-ak széles választéka), az LE-k sem mind egyformák. Vannak az úgynevezett alap LE-k, amiket fent is leírtunk, de felbukkantak már aktív hűtéses változatok is, sőt nekünk egyenesen egy LE Ultra kártya jutott. Az alaptól eltérő kártyák érdekessége, hogy gyakran gyorsabban is futnak, mint a sima LE (153-166 MHz),és néha a HyperZ sincs kikapcsolva rajtuk. További tapasztalat, hogy érdekes módon a spéci LE-kről nem hiányzik az ATi felirat a logóból, azaz ezek valószínűleg igazi ATi kártyák, nem a kínai komák által összerakottak. Hogy lehet ez? Valószínűleg vagy a gyári meónál kiesett Radeon DDR-ek lettek visszaforgatva LE-nek, vagy a garanciába visszakapott, de végülis hibátlan (javított?) kártyáktól igyekezett így szabadulni az ATi (egy ellenőrzés, egy új BIOS, egy matrica, és kész is - az aktív hűtést pedig minek már lebányászni..). Mindenesetre érdekes esettanulmány, de minket leginkább a kártya produkciója érdekel!

---A lényeg!

És bizony tud is produkálni! Alapbeállításokkal sem gyenge, de a frekvencia a biztonságosan elérhető 190 MHz közelébe emelése és a HyperZ visszakapcsolása után igazán szárnyal a kártya. Nem is csoda, hiszen az eredeti Radeon DDR nem az MX, hanem az igazi GeForce2 ellenfelének volt szánva. Meg kell hagyni, nagyon impozáns teljesítményt nyújt a felpiszkált LE: a tesztekben a leggyorsabbak között szerepel, a 32 bit meg sem kottyan neki, és van benne még tartalék, mert a 3DMark alatti FSAA nyúzás alatti is tisztességesen tartja magát. Ráadásul 3D képe az egyik legszebb, amit eddig láttunk, még a Kyro II-n is túltesz. Ehhez jön még a kártyák között a legszebb 2D kép, ami régi ATi hagyomány. A kártya maximálisan elnyerte tetszésünket ragyogó, élénk színeivel és pengeéles képével 2D és 3D alatt egyaránt, amiből még nagyobb felbontásokban sem enged. Hab a tortán, hogy az ATi kártyák további erőssége a kitűnő DVD támogatás. Külön említést érdemel, hogy az ATi meghajtószoftvere teljesen magyar nyelvű, ami mindenképpen kellemes gesztus.

Mivel újonnan nem lehet már kapni a kártyát, az igazi Radeon DDR pedig borsos árával nem mondható versenyképesnek, leginkább a használt kártyára vadászók figyeljék az LE-ket. Nem lesz könnyű találni, mert nem volt tömegkártya, és kvalitásai miatt valószínűleg nehezen válnak meg tőle a tulajdonosok.

---Van látnivaló...

SiS315

A SiS nemrég lépett elő új 3D gyorsítójával, mely mindent felvonultat, ami ma szemnek és méginkább nagy OEM-ek beszerzési menedzsereinek ingere: 4x AGP, 64 MB RAM, T&L, FSAA, nagy RAMDAC - ami kell, itt van. Ellenben eddig nem úgy tekintett a világ a SiS-re, mint videochip nagyágyúra, sőt más tekintetben sem lehetett volna rájuk aggatni ezt a címet. Azonban most nagyon beindult a tajvani cég: AMD és P4 chipsetjei a legjobbak között vannak, és ez által kezdenek egyre szalonképesebbek lenni a gyártók és felhasználók között is. Ennek fényében vajon hogyan sikerült legújabb 3D gyorsítójuk?

Azt kell mondani, hogy végül is használhatóra. 1024x768-ban 32 biten tesztjeinkben kb. 40 FPS-t tud tartani a kártya, de sajnálattal kell látni, hogy nem éppen a legkorszerűbb technológiát vonultatja fel, ugyanis 32 biten jelentősen lassabb, mint 16-on. Azt sem mernénk megkockáztatni, hogy egy MX200-zal felveszi a versenyt, a Ge256 pedig rendszeresen eltángálja. Képminősége 3D alatt a korai GeForce kártyákra hajaz: fakó és kicsit elmosódott. Viszont az FSAA implementációja izgalmasra sikeredett a chipnek: saját méréseink leginkább a teljesítménytartalék elemzésére készültek, és ezek tanúsága szerint a SiS kevésbé szenvedi meg a brutális bánásmódot, mint a Ge256 vagy az MX400. Az X-Bit Labs viszont kimerítően elemezte a chipet, és ők is leginkább az FSAA-ra hívták fel a figyelmet: állítólag rendkívül okos és jó minőségű. Ezt az előnyt csupán két dolog rontja: az egyébként gyenge 3D kép, illetve a gyenge izomzat. Azonban bíztató, hogy egy jó FSAA technológiával rendelkeznek, mert későbbiekben ezt némi teljesítménnyel megtámogatva még egész jó chipet produkálhat a SiS.

---A SiS300 DDR-t is kezelne... nekünk ennyi jutott.

A kártya 2D képe átlagos, a nagyobb felbontásokat kevésbé kedveli. Az is említést érdemel, hogy a kártyával semmilyen gondunk nem volt. Sokan bizalmatlanok az ismeretlen SiS videokártyával szemben, de stabilitás és támogatottság oldaláról erre semmi ok. Legnagyobb gond a kártyával, hogy gyenge teljesítménye fényében árban nem versenyképes a konkurenciával.

---SiS300: sok a hátulütője.

3dfx Voodoo4

Érdekességként került kezünkbe egy meglehetősen minimalisztikus Voodoo4 kártya, ezért egy kis nosztalgiázás mellett döntöttünk. Bár a kártya egyenesen a nagykereskedőtől érkezett, annyira OEM kiszerelésű volt, hogy még driver CD sem jutott melléje. Ez nem is olyan hatalmas gond, úgyis a legfrissebb meghajtószoftver után néztünk a neten. Legnagyobb szerencsénkre nem kellett messzire menni, a HWHunpage nagyon szép kollekcióval rendelkezik a témában. A kártya hiba nélkül, pillanatok alatt telepíthető volt, és működése során sem tapasztaltunk anomáliákat.

Az 1 db. VSA-100 chippel ellátott kártya sajnos csak közepes eredményeket tudott felmutatni: a régies kártyákhoz illően 16 biten jelentősen gyorsabb, mint 32-n, és T&L motor hiányában 3DMark alatt is hátul kullogott. Ellenben, mint azt anno a Voodoo5 kapcsán már állunkat szedegetve megemlítettük, 3dfxék ráéreztek az FSAA dologra: a Kyro után a Voodoo4 tartotta legjobban magát a 3DMark FSAA tesztünkben! 3D képminősége átlagon felüli, de összességében továbbra is a Radeon áll a csúcson. Tuningra mérsékelt dinamizmussal reagált, leginkább 16 biten lódult meg. 2D képe szép, amint azt a Voodoo3 után már megszokhattuk.

---Nem ezen múlott...

A kártya ritkasága és bizonytalan (bár egyelőre igencsak rózsásnak mondható) támogatottsága miatt valószínűleg csak a megrögzött 3dfx rajongók gépében (gyűjteményében?) talál majd otthont. Árban sajnos például a Kyro II-vel kell megmérőznie, ami elég kilátástalan feladat elé állítja ezt az unikumot. Az is kérdéses, hogy vajon egy (felhúzott?) Voodoo3-mal összehasonlítva hogyan szerepel, ugyanis V3 kártyákhoz nagyon jutányos áron lehet már hozzájutni, ha már valaki végképp ragaszkodik a 3dfxhez.

---3dfx: Game Over :(

SUMMA: KI KICSODA?

Az első kör után egy felől könnyű a dolgunk, más részről kevésbé. Teljesítmény alapján könnyű felállítani a sorrendet, azonban néhány dobogós helyezés egyes "fanatikusok" számára nehezen lesz emészthető.

A teszt két legkiemelkedőbb, és hozzáférhető kártyája a Kyro II és a jó öreg GeForce256. A Kyro II egyértelműen az egyik legfejlettebb, legokosabb chip a társaságban, ráadásul "noname" kivitelben szemtelenül olcsó is. Rendkívül jól skálázódik, tehát erősebb gépekhez is nyugodtan ajánlható. 3D képminősége egy-két apró grafikai hibától eltekintve kiváló, támogatottsága is megfelel a kívánalmaknak. Aki komoly monitort szeretne hajtani a kártyájával, annak is van lehetősége: "márkás" kártyát is lehet találni már megfizethető összegért, amelyek 2D képminősége a felsőbb régiókban sem romlik.

A GeForce256 tuti ajánlat azok számára, akik belépő szintű 3D gyorsítót szeretnének. Olcsóbb a GeForce2 MX-eknél, de majdnem hajszálra hozza azok teljesítményét, ha nem többet. 2D képben némileg veri az olcsó MX-eket, míg 3D-ben egy tőről fakadnak, ezért nincs differencia: mindkettő ma már kicsit fakó képet mutat. Támogatottságára panasz nem lehet. Hátulütője, hogy nagyon nagy áramfelvétele miatt régebbi, gyengébb alaplapok esetleg megtagadják az együttműködést. Újonnan csak szórványosan lelhető fel (de van!), viszont a használt piac bővelkedik a különböző kivitelekben. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a GeForce256 legjobb tulajdonsága az olcsósága! Komoly pénzt nem célszerű kipengetni érte, de egy MX-re mindenképpen jó alternatíva egy olcsó GeForce256.

Aki a kaptafánál szeret maradni, azoknak továbbra sem rossz választás a GeForce2 MX400. Legnagyobb hátránya, hogy nem sokkal tud többet egy GeForce256-nál, de drágább, ráadásul felülről nem csupán a Kyro II, hanem manapság már a nettó húszezret verdeső különféle rendes, 32 MB DDR-rel szerelt GeForce2-k is szorongatják. A 64 megás meg DDR MX-eket célszerű elfelejteni, ahogy a márkás MX-ek vásárlását is nagyon meg kell fontolni. Komoly pénzt nem szabad áldozni erre a platformra, mert egyre inkább kifutóban van, illetve nagyon közel jöttek hozzá árban a tényleg izmos kártyák (GeForce2, Kyro II, esetleg a középkategóriás ATi-k).

A SiS talán első érdemleges 3D chipje, a 315 vegyes képet mutat. Végül is mindene megvan, de árban sajnos nagyon versenyképtelen. Nettó tízezer forint alatt (esetleg csak 32 mega RAM-mal?) viszont jó ajánlat lenne, de ha egy MX és közte kell választani, egyértelműen az NVIDIA kártya a nyertes.

A Voodoo4 érdekes kirándulás volt, de nem nagyon kapható és teljesítménye sem olyan, ami miatt különösebben érdemes lenne futni utána. Sajnos a VSA-100 egy átmeneti megoldás lett volna a 3dfx részéről a következő nagy dobásig, de odáig sajnos már nem jutottak el. Ismét megsirathatjuk a sokak által oly kedvelt 3dfxet, s aki dacolni szeretne az NVIDIA-val, azok (még) mindig vehetnek Kyrót...

...vagy felhajthatnak egy Radeon LE-t. A ritka kártya bizonyos célokra verhetetlen: ha valaki kifogástalan képminőséget akar, de kevés neki a Radeon VE-k nyújtotta teljesítmény, azok számára ideális kártya az LE. Sajnos újonnan már nem hozzáférhető, és használtan sem lesz túl gyakori darab, mert sosem volt tömegcikk, ráadásul GeForce2 szintű teljesítménye még egy ideig elég lesz a legtöbb célra, így nem várható, hogy elégedett tulajok egyhamar kiszórják őket.

Hat kártyánk közül tehát a legjobb benyomást a Kyro II és a GeForce256 tette ránk. A Kyro minden területen megállta a helyét, ráadásul csak hajszállal drágább egy 32 megás MX-nél. A GeForce256 pedig egykori nagyágyúból szemtelenül alacsony árával és teljes körű használhatóságával ideális belépő szintű kártya lett.

Amint lehetőségünk nyílik, szándékunkban áll más kártyákkal folytatni a sorozatot. Legfőként a nettó húszezer közelébe pottyant GeForce2 32 MB GTS/Pro/Ti kártyát akarjuk bedobni a ringbe, de ott van még például az ATi Radeon VE, vagy a használtpiacon nagy számban fellelhető TNT2 és Voodoo3 kártyák, no meg a Savage2000 is...

-karib