Hirdetés

Elérhető videokártyák tesztje -- II. rész

BEVEZETŐ

Ismét belemarkoltunk az olcsó videokártyákba, hogy kicsit kiegészítsük korábbi tesztünket. Néhány kártya viszont túlságosan is kilógott a sorból, belőlük lett az oldies cikk, a többieket pedig ezennel prezentáljuk.

Cikkünk első felvonásában az NVIDIA GeForce256, GeForce2MX400, az ATi Radeon LE, a SiS 315, a 3dfx Voodoo4 4500 és a Kyro II mérkőzött. Ezeket részletesen újra nem értékeljük, de eredményeiket most is beemeljük a grafikonokba a könnyebb áttekinthetőség kedvéért. Korábbi cikkünket itt olvashatjátok.

Hirdetés

A második fordulóba feliratkozott egy NVIDIA GeForce256 DDR, egy GeForce2Ti, a Radeon VE/7000 SDR és DDR memóriával egyaránt, egy-egy G450-es és G550-es Matrox, valamint egy 3DLabs Oxygen VX1 2xAGP, de szó esik a 3dfx Voodoo3-ról is.

MÁR MEGINT MÁR MEGINT?

A szereplők ismét nem újdonságok, sőt sokuk már kifutó típus. Gyors összevetésük viszont azért lehet érdekes, mert egyrészt a használtpiacon tömegével vannak jelen, másrészt nagy hányadukkal még ma is találkozhatunk újonnan, sokszor horribilis árakon. Nem árt tudni tehát, hogy mire érdemes pénzt áldozni és mit kell inkább kihagyni.

Tesztmetodikánkat és -környezetünket tekintve minden azonos az előző cikkel, ezért ennek összefoglalását onnan emeljük át. Annyit megjegyzünk, hogy azóta fejlettebb platformok is hasonlóan olcsón hozzáférhetők (pl. újabb, DDR-es chipsetek, gyorsabb chipek), azonban az összevethetőség kedvéért megtartottuk a konfigot. Akinek már ismerős, ugorjon a harmadik oldalra :)

MIT MÉRTÜNK ÉS HOGYAN

A kártyákat a megpróbáltuk amolyan "jellemző" környezetben tesztelni, azaz nem láttuk értelmét Athlon XP-t vagy P4-et alájuk pakolni, mert aki ilyen kártyát vesz, valószínűleg más területeken is olcsóbb komponensekből építkezik. Egy Abit KT7E alaplapot és egy 800-as Athlont dugtunk a kártyák alá, kis bűvészkedés után 6x133 MHz-en hajtva a korszerűbb működés kedvéért. Méréseink szerint a konfiguráció így kitűnően szimulál egy kb. 850-900-as sima (100 MHz-es) T-Birddel vagy 1000 MHz körüli klasszikus Duronnal szerelt VIA KT133A-ra épülő konfigot, ami bárki számára bagóért elérhető. Duronoknál ugye bármilyen 133 MHz-es lapban viszonylag könnyen és biztonságosan előállítható egy 933-as vagy 1000-es példány egy megfelelően előkészített 700-as vagy 750-es prociból (feszültség- és buszsebesség-emeléssel). Egy jól meghajtott cD0 Celeronnal valószínűleg szintén hasonló eredményeket kapunk hasonlóan minimális befektetéssel.

Operációs rendszerként a játszadozást és mostoha bánásmódot jól toleráló Windows 98-at telepítettünk, az asztalt 1024x768-as felbontásra, 32 bit színmélységre és 85 Hz képfrissítésre állítottuk alapból. Ezt bármely, ma alapnak tekinthető 70 kHz-es 15 vagy 17 colos monitor elő tudja állítani. A rend kedvéért magasabb felbontásban és frissítésnél is megnéztük a kártyákat, mert tapasztalatok szerint a gyengébb kártyák képminősége a tesztbeállításunknál nagyobb felbontásban-frissítésnél erősen romlik - ez sajnos legtöbb esetben be is igazolódott. 2D képről szubjektív értékelést mondunk, melynek meghozatalában egy 17 colos, 95 kHz-es Panasonic PanaSync Pro P70 monitor volt segítségünkre.

A 3D teszthez egy-egy Direct3D és OpenGL játékot pécéztünk ki, nevezetesen jól bevált Unreal Tournament és Quake III duónkat. A felbontást itt is 1024x768-ra korlátoztuk, mert ezt ma már minden kártyától el lehet várni játszható felbontásként, másrészt a skálázódásra más adatokból is következtetni tudunk. Nagyobb felbontást sokszor az átlagos monitorok nem tudnak, ráadásul a kártyák többsége sem igazán szereti a nagyobb terhelést. A méréseket 16 és 32 biten is elvégeztük, minden esetben alap driverbeállításokkal, FSAA és vsync nélkül. Némi mérlegelés után azért döntöttünk a ma már kicsit divatjamúlt 16 bit tesztelése mellett is, mert jónéhány kártya még igenis gyorsabb ebben a színmélységben, mint 32 biten, ami a megszorult felhasználó számára teljesítménytartalékot jelenthet (a képminőség rovására).

A teszthez hozzávettük még a 3DMark 2001-et is, nem feltétlen azért, mert a legjobb összehasonlítási alapot adó 3D benchnek tekintjük, hanem mert népszerű, és ráadásul más hátsó szándékunk is volt vele: az FSAA és a skálázódás, erőtartalék feltérképezése. Először alapbeállításokkal futtattuk a tesztet, majd átváltottunk 800x600/32-bit 4xFSAA beállításokra. Bár a kártyák többsége alulmotorizált az FSAA-hoz, 800x600-ban még akár használhatóak is. Kérdés, hogy nem ad-e jobb képminőséget pusztán nagyobb felbontás használata - ezt mindenki maga tudja majd eldönteni. Tény, hogy a kisebb felbontás ellenére is jobban megdolgoztak itt a kártyák, amit a sorra kisebb 3DMark eredmények is mutatnak. Viszont ezekből az adatokból szépen tudunk következtetni a kártyák erőtartalékaira is, azaz hogyan viselkednének, ha izmosabb gépet kapnak maguk alá.

Továbbá nem állhattuk meg, hogy ahol lehet, ott ne próbáljunk meg kicsit többet kihajtani a kártyából a gyári értékeknél. (...) Nem hajtottuk ki az utolsó MHz-et is a kártyákból, inkább általánosan elérhetőnek tűnő értékekre lőttünk csak. Aki nem nézi jó szemmel a specifikációkon túli járatást, tekintse ezt a kirándulást a technológiai határok keresésének :) Aki pedig nem vet meg egy kis piszkálást, az jól figyeljen oda, mert némi pénzt meg lehet spórolni a jó kártyaválasztással.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés