A Hardware

Mindenki mással ellentétben a Nintendo úgy döntött, hogy még az uborkaszezon előtt kidobja a piacra az új kézikonzolját a 3DS-t. A Gamestop.hu által rendezett nyitópartin volt lehetőségünk elsőként kezünkbe venni, és kipróbálgatni az ördögi masinériát, aminek nem igazán tudtuk elképzelni a működési mechanizmusát, miután tényleg CSAK a saját kezeink között ad igazi 3D-s képet.

És tényleg. Működik. A félreértések elkerülése végett, nem azt az érzetet kelti, hogy a kép kifelé jön, hanem befelé érzékelteti a szemmel, vagyis mélységérzetet kelt. Az alapfelszerelés egy hálózati töltő, egy bölcső (dokkoló), és maga a konzol, ami kialakításában nem igazán tér el a klasszikus DS-től. Hátul egy stylus, fent két bumper gomb, elöl pedig a direkcionális négy kötelező gomb, és négy megszokott navigációs gomb mellett két új dolog jelent meg. Az egyik egy kifejezetten kényelmes tapintású analóg kar, a másik pedig a felső képernyő mellett egy mélységszabályzó, amivel a saját szemünkhöz kalibrálhatjuk, ha úgy érezzük, hogy szétesik a kép, vagy nagyon fárasztó lenne a nézése. Viszont ha már magát a külsőségeket nézzük, két dolgot kapásból ki is emelnék, mint hiányosságot. Az első, hogy csak egy analóg kar van, pedig ma már majdhogynem kötelező lett volna kettő kialakítása, ezt például a Splinter Cell esetében komolyan meg is éreztem. A másik, hogy továbbra sem multitouch kapacitív padot kaptunk.

A felső kijelző 3,53 inch (~9 cm) és 800*240-es felbontással bír, (3D esetén ez 400*240 pixel per szem), az alsó érintőképernyős felület 3.02" (~7.7 cm) és 320*240 felbontást tesz elénk. A háttérben a netkapcsolathoz és a multizáshoz egy 2.4 GHz 802.11Wi-Fi adatott, ezen felül pedig egy Gyro rendszer a mozgatásra figyelve, a belső oldalon egy normál kamera, a külső oldalon (hátlapon) pedig még kettő, amik a 3D-s képek ellövésére hivatottak. Ezen felül találunk benne egy mikrofont. Érdekességképen megemlítendő, hogy a konzol támogatni fogja a 3d filmek lejátszását, és az első film amit kihoznak rá, a pletykák szerint a Transformers 3 lesz. Valamint, hogy teljes legyen a kép távolkeleten és nyugaton 3D tévéadás fogására is képes lesz.

Az alap kiszerelés bár teljes értékű játékot nem tartalmaz, két AR (Augmented Reality) bemutatót is ad nekünk, némi alternatív használatra mutató techdemóként. Az egyik az AR games, ahol találunk némi céllövöldét, bármilyen felületen életre kelthetjük a kultikus Nintendo karaktereket, majd fényképezhetjük őket, a másik pedig Face Raiders, ahol fényképeket csinálhatunk az arcunkról, majd ezeket térben körbe forogva lövöldözhetjük. Techdemonak elmennek, és el lehet velük játszogatni egy ideig-óráig, de utána csak azért fogjuk elindítani, hogy mindenkinek mutogassuk, hogy mekkora májerek vagyunk.

Belesuvasztottak egy Mii creatort, ami az alap beállítások után egy fénykép segítségével automatán elkészíti a Mii képmásunkat, személyes tapasztalat alapján valami olyan módon, hogy az eredeti arcot semmiképp ne reprezentálja több próbálkozás után se.

A kezdeti játékfelhozatal kifejezetten nagy, és elmondható, hogy a startra főként a Nintendo és a Ubisoft közel 10 játékkal futottak neki a közönségnek. Ezek közül a Ghost Reconhoz, a Splinter Cellhez, a Rayman-hez, a Street Fighter-hez, az Asphalthoz, és a PES-hez volt szerencsém. Nem szeretnék teljes értékű tesztet írni ezekről a címekről első körben, miután nem adatott pár nap alatt mindet komolyabban górcső alá tenni, inkább csak rövid észrevételek a játékokkal kapcsolatban.

A Játékok

Kezdeném Splinter Cellel:

Vásárlás előtt érdemes nagyon meggondolni. Akár azt is mondhatnánk rá, hogy katasztrofális. Az irányítás pontatlan, az analóggal mozgunk, a négy gombbal nézelődünk, szaggat, és ráadásul az egész játék olyan szinten baltával faragott, hogy még a Quake első része is kenterbe veri grafikailag. Magyarán a 3DS egyik leggyengébb játékáról van szó.

Ghost Recon:

Korrekt kis körökre osztott stratégia, négyzethálón működik, a 3D hatás egész korrekt, bár picit értelmetlen, miután folyamatosan ugyanabból a szögből és magasságból látjuk a játékot. Néha már zavaró volt, így fél óra után ki is kapcsoltam. A küldetések picit lassan haladnak, és néha vontatottnak érződik, az 50 pálya miatt kifejezetten hosszú a játékidő (kb. 35 óra), tökéletes BKV-n, vonaton, távolsági buszon való játékra. A játék a Future Warfighterhez kapcsolódik, valószínűleg átvezető, bevezető lesz a nagy platformokra megjelenő játékhoz. Felül a játékmező, alul fegyverváltó illetve térképfelület.

Rayman:

Bár jobban örültem volna egy klasszikus Rayman-nek, e helyett a második rész pontos mását kaptam, el lehet vele szórakozni, de véleményem szerint eléggé középszerűre sikeredett. Igazából aki látta már a Rayman 2-t az nem kap sok újdonságot tőle, kivéve az itt-ott kifejezetten szépre sikerült 3D effektet.

Street Fighter:

Alapjáraton annyira nem jőtt át a 3D, inkább olyan érzés volt, mintha egy klasszikus verekedős játékkal játszanék , ahol csak a síkokat tolták el egymáshoz képest. A majdnem hátulnézetes mód már picit más, itt jobban előjött a tér érzése, és sokkal élvezetessebb lett, viszont így meg nagyon dragonball Budokai 3 szaga lett. Különlegesség, hogy a kombókat itt azzal hozhatjuk elő, hogy a touchpad megfelelő részét érintjük meg, így mégis egyszerűbb egy űbergigakombót lenyomni. Aki Street Fighter őrült, annak mindenképp alap, de mondhatjuk, hogy a startcímek közül az egyik legjobb cím.

Asphalt:

Mentem vele 2-3 kört, liszencelt autók, csúnyácska, arcade, de sajnos nem a job fajtából. Egynek elmegy, illetve addig amíg komolyabb autos játékokat nem dobnak ki a platformra.

Végül a PES:

Rühellem a focis vagy bármilyen hasonló sportjátékokat, az utolsó amikkel játszottam, az NHL 99 és a Fifa 99 volt. Húztam a számat, csak egy ismerős miatt tettem be. Aztán sokkolódtam. Annyira élvezetes lett 3D-ben a játék - az, hogy be lehet pauzálni, és térben körbejárni minden járékos körül, hogy tényleg olyan érzés, mint amikor az ember a lelátóról nézi a meccset - , hogy nem tudtam letenni. Ez lett az a játék, ami nekem igazán bemutatta a 3DS képességeit, ami miatt úgy döntöttem, hogy amint kijönnek az igazi húzócímek, mint Mario, Zelda, Pokémon beruházok egy ilyen kis kütyüre is.

Konklúzió:

A Nintendo ismételten megmutatta, hogy ő a legnagyobb játékos a ringben, mert bár az NGP-vel teljesítményben nem fogja tudni felvenni a versenyt, továbbra is ő mutatja az irányt. Még nem tökéletes, de az elgondolás igenis előre mutat. Végül: mindenképp várjuk az idei E3-at, ahol ha nagy bejelentések lesznek, azok azzal lesznek kapcsolatosak, hogy a Wii utódja miért lesz jó. És van egy olyan érzésem, hogy ismételten meg fogunk hökkenni azon, hogy milyen új irányba tereli a Nintendo az egész ipart.