Hirdetés

26 darab 17 colos TFT monitor a kínzópadon -- második felvonás

DTK L17AAW

Folytatjuk a pár hete megkezdett, "26 darab 17 colos TFT monitor tesztje" című sorozatunkat. A második - és egyben záró - részben a kirakó minden eleme a helyére kerül. Az első részben szereplő monitorokról ezúttal nem szólunk, ám a végső értékelésnél természetesen számolunk velük. Lássuk az újoncokat!

DTK L17AAW

A DTK 17 colosára már nagyon vártunk. Alacsony ára kíváncsiságra ad okot.

A DTK L17AAW hatalmas csomagolásban érkezett. A jó fogantyúval rendelkező doboz igen hatákonyan védi tartalmát a rideg világ nem éppen barátságos raktárosainak keze elől. Miután kihámoztuk papírpáncélzatából a monitort, kellemesen meglepődtünk. A DTK TFT-jének kávája nagyon jó minőségű műanyagból készült, formája letisztult és konzervatív. A vasalt talp jó súlyozottságának köszönhetően nem kell félnünk, hogy egy véletlen lökés hatására felborul ékszerünk.

A kezelőszervek a panel jobb oldalának szélére kerültek, ami a jobbkezeseknek könnyen elérhető, kellemes nyomkodást tesz lehetővé. A gombok feliratozása jól látható, működésük határozottabb nyomást követel.

 

A panel dönthetősége megfelelő, így az optimális dőlésszöget mindenki megtalálhatja.

Hiányzik a DVI, de legalább nem fix az analóg jelkábel, hanem cserélhető (egyébként a D-Sub csatlakozó mellett ott a DVI helye is).


Viszonylag homogén, de világos a fullscreen fekete

Az OSD menü megfelelő mértékben van felvértezve a kép beállításához szükséges funkciókkal, könnyen áttekinthető és értelmezhető. A "Mid-Range Streaking" tesztkép jobb oldala némileg zajos volt, de a színes betűk színes háttér előtt szerencsére nem okoztak csalódást: itt is szépen, szellemképektől mentesen rajzolódtak. Apropó színek: ezek kissé tompák voltak. A szürkék szépek voltak, de az átmentes gradienseknél a kép közepe táján ezek enyhe zöldes-sárgás elszíneződést mutattak. A fullscreen szürke homogén volt, a fehér is. A teljes képernyős fekete túlzottan világos volt ízlésünknek. FPS játékokra közepesen felelt meg az L17AAW.

ECS EZ17C

Következő a sorban az ECS EZ17C TFT monitora.

Az ECS EZ17C csekély súlyával lepi meg a súlyemelő kollégákat. A talp nem teljes alapterületén vasalt, ez azért sajnálatos, mert így egy kissé billegősre sikeredett.

Hangszórók a talpban – kifogásolható minőségű vezetékeléssel

A talpba integrált miniatűr hangszórók teljes mértékben ellátják feladatukat, de amint lekerül a hátoldalon található kis műanyag borítólemez, csúnya látvány fogadja a szemlélőt: a hanyag kivitelezésű vezetékelés csalódásra ad okot. A kezelőszervek az EZ17C panelének jobb oldalára kerültek. Megintcsak a jobbkezes felhasználó fog ennek leginkább örülni, hiszen a gombok kényelmesen kezelhetők, és feliratozásuk láthatósága is példás.

A mezőny eddigi átlagának megfelelően dönthető a panel előre s hátra - semmi észvesztő megoldás.

A csatlakozók terén nagy ásítozó ürességgel kell szembesülnünk: a DC, a D-Sub és a Line-In csatlakozóján kívül csak a hangszórókhoz vezető vékony vezetékek csatiját üdvözölhetjük. Utóbbi egyébként elég egyedi megoldás.

Leesett állunkat keresgéltük, miután mit sem sejtve nyomtunk egy menübe ugrasztó gombot. Az ECS EZ17C OSD menüje szokatlan ikonokkal és vigyorgó, illetve szomorkodó pofikkal fogadott minket! A vizuális sokkhatás után egyébként feltűnik, hogy az ECS menüje logikusan és átláthatóan van felépítve. A szomorkodó arcra vezérelve nem fogadjuk el a módosított beállításokat, míg a mosolygó arcocskával elfogadjuk az új értékeket. Mi azonban inkább az egyszerűbb (közérthetőbb) ikonokból (netán szövegből) álló OSD rendszereket részesítjük előnyben.

Hirdetés

A képminőség vizsgálata következő eredményeket hozta: Színes betük színes háttér előtt – mint a mezőny majdnem összes többi tagjánál – itt is szépen rajzolódtak, a szürkék színsemlegesek voltak. A színek átlagosak voltak. A teljes képernyős szürke homogén volt, csakúgy, mint a fehér. A fekete kép kerete (fent és két oldalt) a képfelület többi részénél világosabb volt. Összességében az EZ17C-nek nyugodt képe volt, s a gyors képváltásos FPS játékokra is használható volt.

EIZO FlexScan L557

Nagy renoméval rendelkező márkanévhez érkeztünk. Az EIZO a FlexScan L557-es típusával vett részt tesztünkben.

Az L557 típusjelölésű EIZO magasságában állítható, jó súlyozottságú talppal felszerelve érkezett. A roppant igényes talapzat állófelülete ugyan viszonylag kis felülettel rendelkezik, ám mégis nagyon stabilan tartja a monitor felső részét, a panelt. Azonnal szembetűnik a jó minőségű műanyagokból készült, vékony káva és kezelőszervek furcsa tömkelege.


Rengeteg apró gomb -- zavarba ejtő hatás

A panel alsó peremének két oldalán találunk csipogókat, amelyek a monoton munkát hivatottak némileg megzenésíteni. A kezelőszervek halmaza összesen kilenc apró, kör alakú gombból áll. E gombocskák kezelése méretüknél fogva nem a legegyszerűbb, és azonos színű, impregnált feliratozásuk sem könnyíti meg a felhasználó dolgát.

Az előrefelé kevésbé dönthető panel hátrafelé annál inkább billenthető: a talapzat nyúlványával egészen párhuzamos mértékig dönthető a TFT panel.


Beépített táp

Szerencsére nem követte el azt a hibát az EIZO, hogy monitorát DVI jelbemenet nélkül hagyja. DVI kábelt azonban fölöslegesen kersünk a monitor dobozában: a gyártó nem mellékeli e nélkülözhetetlen tartozékot!

Az EIZO OSD menüje egyértelmű és könnyen kezelhető. A színtér beállítását egy erre dedikált gombbal végezhetjük. Ennek nyomkodására a panel bal alsó részén jelenik meg egy külön kis OSD, amely a különböző színtereket jeleníti meg. Mi az SRGB-t választottuk a képminőség eldöntéséhez. A kép beállításának elvégzése után hagytuk, hogy hasson fáradt szemeinkre egy kicsit a monitor képe. E hatni-hagyás közben neteztünk, szerelmes leveleket írogattunk és észre sem vettük, ahogy elrohant fölöttünk az idő! Dolgozni is kéne – nyilalt bele elménkbe a bűntudat, s gyorsan vissza is tértünk a tárgyra, az EIZO-ra. A monitor képe nagyon szép és nyugodt volt (a beépített táp ellenére). A színes betűk színes háttér előtt a mezőny legszebbjei voltak - abszolut tisztán, lenyűgöző élességel tárultak elénk az unalmas tesztkép monoton szövegei. A színek élénkek és teltek voltak, mint micimackó frissen kapott mézescsupra. A szürkék színsemlegesek voltak, a fullscreen szürke, fehér és fekete képek foltmentesen mosolyogtak arcunkba. A fekete képhez meg kell jegyeznünk, hogy ez sötétségben már szinte elérte a híres AG Neovo K-19-es szintjét! A kiváló minőségű kép sajnos FPS-re nem az igazi; bosszankodtunk is rendesen emiatt.

Iiyama E430S

Az Iiyamától már több monitort is vizsgáltunk, s most sem akartuk kihagyni őket tesztünkből. Két versenyzőt is rendelkezésünkre bocsátott a forgalmazó: az E430S és az E431S típusokat. Lássuk az elsőt, az E430S-t:


A talpat nekünk kell felpattintanunk

Az Iiyama E430S jó minőségű műanyag kávája igen tetszetős volt. A beépített hangszórók ugyan nem vehetik fel a versenyt még a hagyományos asztali PC-s hangszórókkal sem, de arra bőven megfelelnek, hogy halk háttérzenét biztosítsanak internetezés vagy munka közben. A monitor talpa is műanyagból készült és viszonylag könnyű. Ennek ellenére – jól megtervezett felületének köszönhetően – biztos tartású.

A ProLite E430S kezelőszervei hagyományos helyre, a panel alsó részére, előre kerültek. A gombok feliratozottsága jól látható, működésük kattanós, kemény, de határozott. Talán felületük lehetne egy kicsit nagyobb is, hiszen hely van bőven. A panel aljára került a fejhallgató csatlakozója is.

A panel dönthetősége jó; megfelelően és kényelmesen állítható a panel dőlésszöge.

A csatlakozók terén nem sok izgalmas dolog vár a szemlélőre: csupán a külső tápegység csatlakozója, egy Line-In és a D-Sub analóg jelbemenetével találkozhatunk. Érthetetlen, miért nem kapott az E430S DVI jelbemenetet.

Ugyan találkoztunk már szebb, jobb, elegánsabb OSD menürendszerekkel, de az Iiyamáé is kezelhető – szokás és ízlés kérdése. Képminőségi vizsgálódásainkhoz sRGB színteret választottunk, s szokás szerint hagytuk az E430S-t rendesen bemelegedni. A monitor fényereje jó volt (50/50 értéket adtunk a kontraszt/fényerőnek). A "Mid-Range Streaking" tesztkép jobb oldala nagyon zajos volt, pedig a táp nincs is beépítve a panel mögé. Próbálkoztunk különféle beállításokkal, de teljesen nem tudtuk eltüntetni a zajt. A színes betűk színes háttér előtt átlagosak voltak; se jó, se rossz irányba nem tértek el a "normától". Sajnos, a színek élettelenek, fakók voltak, s a szürkék hiába rajzolódtak szépen, nem voltak teljes mértékben színsemlegesek: minimális lilás beütés volt látható.A teljes képernyős fehér és szürke homogén volt, a fekete világos és a kép fenti élen világos csík látszott. FPS játékokra közepesen felel meg az Iiyama ProLite E430S.

Iiyama E431S

Az Iiyama E431S gyakorlatilag ikertestvére az E430S-nek, azzal a különbséggel, hogy itt már DVI csatlakozót is találunk.

Sok újdonsággal nem találkoztunk az E430S TFT monitorhoz képest; a kép ugyanúgy fest: jóminőségű anyagok, stabil talapzat és beépített hangszórók a panel alsó peremének két szélére helyezve.

A kezelőszervek elrendezése és helye is ugyanaz, mint az E430S-nél. Működésükben sem fedeztünk fel különbségeket. A fejhallgató csatlakozója itt is alulra került a panel alsó peremébe.

Az E431S dönthetősége sem romlott vagy javult a kisebbik testvéréhez képest.

Csatlakozók szempontjából csak a DVI nyújtott üdítő színfoltot. Egyértelműen ezt a csatlakozási lehetőséget favorizáljuk!

A külső ikertestvériség után vajon a képminősége is azonos a két Iiyamának? Eltérésekre számítottunk, hiszen itt már DVI csatolón keresztül tápláltuk a TFT monitor áramköreit. Természetesen az E431S is tudja az sRGB színteret, így ezt választottuk. A ProLite E431S fényereje szinte teljesen ugyan az volt, mint az E430S-é, azaz 50/50-es értéket kapott a kontraszt és a fényerő egyaránt. A "Mid-Range Streaking" tesztkép jobb oldala itt is zajos volt; szerencsére a zaj minimális szintet ért csak el. Színes betűink színes háttér előtt közepesek, azaz átlagosak voltak. A színek élénkek, enyhén "szintetikus" benyomást keltenek. A teljes képes fehér és szürke itt is homogén felületet rajzolt; a fekete viszont világos és némileg foltos volt. Érdekes devianciára bukkantunk a szürke gradiens kirajzoltatásánál: Sárga csíkok jelentek meg a világosabb és a sötétebb részek határvonalánál. Az Iiyama E431S is csak közepesen szerepelt FPS játékunkban.

LG 1710S

Eddigi TFT monitortesztjeinkből hiányzott az LG. Ezt szeretnénk most pótolni két típussal is: az LG 1710S-sel és az LG 1720P-vel.

Az LG 1710S ezüst és szürke "színpompában" érkezett. A felhasznált műanyagok minősége nem győzött meg minket igazán; öröm az ürömben az oldalirányban is elforgatható talp. Az ügyes megoldásnak köszönhetően teljes 360 fokban forgatható a monitor panelje.

A szokványos helyre kerültek az alsó kategóriás LG TFT kezelőszervei: a panel aljára, középre. A gombok feliratozása jól olvasható, működésük határozott. A bekapcsoló gomb szépen világít sötétben..

A panel dönthetősége minden igényeket maradéktalanul kielégít. Még ha akartunk volna, se tudtunk volna e szempontból kötözködni (persze nem akartunk).


Beépített táp és D-Sub

Sajnos, az LG 1710S is csak analóg jelcsatlakoztatási lehetőséggel rendelkezik – DVI-nek se híre, se hamva.


Zajos volt a kép

Az LG menüje igényes és gazdag tartalommal rendelkezik. Minden lényeges funkció fellelhető benne, egyszerűen kezelhető és könnyen áttekinthető. Vizsgálódásainkhoz ismét a 6500 K értéket választottuk. A "Mid-Range Streaking" tesztkép jobb oldala zajos volt. A színes betűk színes háttér előtt átlagos minőségben rajzolódtak. A monitor színei élettelen hatást keltettek, a szürkeárnyalatok enyhe lilás elszíneződést mutattak. A fullscreen szürke és a fehér egyenletes képet rajzolt, a fekete alulról fölfelé sötétedik, de összességében is világos. Az LG 1710S közepesen állta meg a helyét FPS játékunkban. Összességében leírható, hogy a 1710S panelének képe kísértetiesen hasonlít az Iiyama E430S-éhez. Azonos gyártósoron készültek volna?

LG L1720P

A két LG TFT monitor ég és föld, avagy tűz és víz. Hogy miért? Ez mindjárt kiderül!

Ami a monitor külsejét illeti, megoszlottak róla a vélemények szerkesztőségünk tagjai között. Kinek tetszett, kinek nem. Nos, a fenti képek alapján mindenki kellő benyomást kaphat az LG L1720P-ről. A káva kiképzése igényes, és az ezüst/fém színű fényezés igényes, elegáns hatást kelt.


Gombok alulra helyezve


Jól olvasható feliratok


Művészi (fény)hatások


Beépített USB hub

Futurisztikus vonalvezetését az LG azzal is hangsúlyozni kívánta (bár ne tette volna), hogy a kezelőszerveket a panel alsó éle alá helyezte. Ráadásul a gombok igen lötyögősre sikeredtek, nyomáspontjuk nem túl határozott. AZ USB hub esetenként hasznos extra lehet.

Dönthetősége ugyan némileg elmarad a testvérmodellétől, de így sem volt okunk károgásra: mindenki megtalálta a számára optimális dőlésszöget.

Csakúgy, mint kistesója, az LG L1720P is beépített táppal rendelkezik. Szerencsére a gyártó itt már a DVI-ről sem feledkezett meg.

Az LG L1720P-t DVI csatlakozóján keresztül tüzeltük ATI Radeon 9800-as kártyánkkal. A színhőmérsékletet itt is 6500 kelvinre állítottuk. Az OSD menürendszere ugyanaz volt, mint a 1710S-nél, így most nem ejtenénk róla több szót. A TFT képe szép, nyugodt volt, zajongásnak semmi nyoma. A színes betűk szépen rajzolódtak színes hátterük előtt. Kellemes meglepetést okozott a monitor színvilága élénk, telt színeivel. A szürkék színsemlegesek voltak. A "256 intensity ramp" tesztkép szegmentált volt. A fullscreen fehér és szürke kép homogén felületett mutatott. A fekete alulról felfelé sötétedett, s némileg világosabb volt kelleténél. Az LG L1720P is közepesen felel meg FPS játékokra.

LiteOn B17AA

A LiteOn-tól még nem láttunk 17-es TFT-t, így őt is kíváncsiskodva vártuk.

A B17AA jó minőségű anyagból készült, bár ízléstelen kékes-szürkés színének köszönhetően némileg olcsó hatást kelt műanyag pongyolája. A talp pillekönnyű, vasalatlan – ennek ellenére stabil testtartást tudott megvalósítani.


Csúnya, de finom

A talapzat tartalmazza a hangszórókat. Egymáshoz közeli elrendezésükből kifolyólag a szetereó hangzás némileg csorbul – nem baj, csipogni csipognak. A LiteOn B17AA kezelőszervei rondák, de jól működnek és feliratozásuk is könnyen olvasható.

Az igen jól döntögethető panelt kedvünknek és szemünknek illően, megfelelően állítgathatjuk.


Line-In/tápcsatlakozó és fix analóg jelkábel

A LiteOn szintén takarékoskodott a digitális jelfogadás képességének integrálásával – csupán egy fixen szerelt analóg jelkábel ficereg a B17AA talpából.

Bőséges értékváltoztatási lehetőségeket kínáló OSD rendszert kapott a 17-es LiteOn. Említést érdemel, hogy külön akár a hús-tónusokat is állíthatjuk az optimális színhűség érdekében. Mi megelégedtünk a "sima" 6500 kelvines színhőmérséklettel. A nyugodt képű B17AA élénk színekkel kápráztatta megfigyelőit. A színes betűk színes háttér előtt itt is jók voltak. A szürkék kékes-lilás elszíneződést mutattak, mely deviancia a színhőmérséklet manuális állítgatásával korrigálható volt (RGB 255/255/242). A fullscreen szürke, a fehér és a fekete is homogén volt. A fekete képe ugyan szép sötét volt, de nem az igazi koromfekete. A B17AA FPS-re közepesen ajánlható.

 

MAG PS-776

A MAG gyönyörű külsejű PS-776-osával lepett meg minket.

A szép ezüstös előlap és az éjfekete hátoldal nagyszerűen harmonizálnak az alumíniumtalppal, mely külön érkezik, s egy kézzel rögzíthető csavarral párosítható a talapzati nyúlvánnyal.


L-alakú csatlakozó


A napba lehet nézni, de a...

A MAG igényes, a monitor egyéniségéhez illő, fémborítású analóg jelkábelt mellékelt. Ennek csatlakozója – mely a monitorhoz csatlakozik – L-alakú. A panel alsó peremébe hangszórók kerültek. A kezelőszervek sem rínak ki: vékony, kecses formájúak és igen jól, finoman működnek. Feliratozásuk jól ltáható.

A nagyszerű dönthetőségnek köszönhetően akár az asztal alól is figyelhetjük a monitor képét – előre és hátra egyaránt tág határok között billenthető a PS-776 panelje.


DC/D-Sub/RCA Line-In

Természetesen túl szép lett volna a kép, ha a gyönyörű külső mellé egy DVI csatlakozó is társult volna – nem társult, így a kép némileg torzult a MAG monitoráról. Kaptunk viszont RCA Line-In buxát, amely bizonyára mindenkinek roppant fontos.

A MAG PS-776 OSD menüje rotációs elvű. Nem is rossz ötlet, de nem ártana hozzá egy JOG sem (mint a régi 17-es CRT MAG-okon). A menü egyébként átlátható és könnyen kezelhető. Bosszankodtunk a "Cool" és a "Warm" színhőmérsékleti beállításokon – végül a "Warm" értéket használtuk a teszthez. Első hidegzuhany a "Mid-Range Streaking" tesztkép alatt ért minket. A kép ugyanis jobb oldalon zsizsikes, azaz zajos volt. A színes betűk a színes háttér előtt ugyan rendben jelentek meg, de láttunk már ennél szebbeket is. Legalább élénkek voltak a színek és színsemlegesek a szürkék. A teljes képes szürke, a fehér és a fekete is foltmentesek voltak. A fekete ezen felül jó sötét is volt, majdnem koromfekete (ennek főleg filmnézés közben van szerepe – minél sötétebb a kép, annál élvezhetőbb a film, nem zavarnak be a szemnek világos foltok). Aminek külön örültünk, hogy FPS játékok alatt sem kell szégyenkeznie teljesítményével a MAG-nak.

NEC LCD1701

Az NEC két versenyzőt bocsátott ringbe, lássuk az elsőt, az LCD1701-et!

Az NEC LCD1701 elegáns megjelenésű, fekete öltönyben mutatkozó TFT-je vékony kávájával és stabil, oldalirányba is forgatható talapzatával hívja fel magára a figyelmet. A teljes mértékben vasalt állófelület bombabiztosan tartja a rábízott panelt.

A kezelőszervek szó szerint a panel alsó peremében kaptak helyet. Ezek a vékonyka gombok a perem színével azonos színben bujkálnak. Impregnált feliratozásuk gyakorlatilag teljesen láthatatlan, esetleg a kifinomult tapintással rendelkezőknek nem okoz gondot a jelek kisimogatása. A fenti képen invertálással próbáltuk láthatóbbá tenni a kis terepszínű gúnyába bújtatott kommandósokat, de a nagy képen sem sikerült mivoltukat felfednünk.

Előre és hátra is kellően dönthető a panel, így kényelmesen használhatjuk a monitort. Az oldalirányú forgathatóság csak hab a torán.

Igen, ez mind. Azaz, egy beépített táp csatlakozója és a D-Sub jelbemenet. Se több, se kevesebb.

Az OSD menürendszer jól használható; a színhőmérsékletet a predefiniált SRGB-re állítottuk tesztünkhöz. A "Mid-Range Streaking" a kép jobb oldalán zajos; a színes betűk színes hátterek előtt közepesek; a színek kissé élettelenek, tompák voltak. A szürkék enyhén rózsaszínes beütésűek voltak; a "16 intensity levels" kép szélei felé ezek sárgásszöldek voltak. A fullscreen szürke, a fehér és a fekete is homogén képet tártak elénk. A fekete megfelelően sötét volt. Az LCD1701 FPS játékokra kifejezetten ajánlható.

NEC LCD1760VM

Az LCD1701 kissé elszomorító szereplése után nagy reményeket fűztünk az LCD1760VM-hez.


Forgótárcsa az oldalirányú mozgatás érdekében

Az NEC LCD1760VM az előző NEC modellhez hasonlóan magasságában állítható talapzattal érkezett. Ez a modell is forgatható oldalirányba a forgótárcsának köszönhetően.


Hangszórók és fejhallgató-csatlakozó

A panel alsó részének két szélén integrált hangszórókkal találkozhatunk, valamint egy fejhallgató-bemenetet a panel bal oldalán. A gombok itt is a panel alsó peremébe kerültek. Szerencsére a fehér színnek köszönhetően egy fokkal jobban látható az egyes gombok jelölése, de csodákra itt se számítsunk – úgy tűnik, az NEC-nek ez egy bevett rossz szokása.

A megfelelő dönthetőség itt sem kérdéses. Az oldalirányú elforgathatóság néha nagyon jól jön.

Az NEC LCD1760VM hátoldalán találjuk a beépített tápegység csatlakozóját, a Line-Int, valamint a D-Sub és a DVI csatlakozókat is. Ne örüljünk előre, hiszen az NEC sem csomagol DVI kábelt monitorához.

Az LCD1760VM OSD rendszere gyakorlatilag megegyezik az LCD1701-esével, így sok újat nem tudunk róla írni. Itt is az SRGB színteret választottuk tesztünkhöz.

Az NEC LCD1760VM színei élénkek (már-már túl szembeszökők), s teltek. A színes betűk színes háttér előtt szépek voltak, a betűk jól razolódtak. A szürkék színsemlegesen jelentek meg. A fullscreen szürke a kép alján világosabb volt, mint a kép tetején; a fehér homogén, a fekete kép teteje és alja világos csíkos, foltos volt. Az LCD1760VM FPS játékokra jó – a natív felbontástól eltérő módba kapcsolva figyelmeztető feliratot láthattunk a kép közepén. Ez a funkció véleményünk szerint fölösleges és néha bizony kifejezetten bosszantó tud lenni (nálunk pont játék közben jött elő, mint derült égből a villámcsapás).

NFren 1700MAF

Az NFren ezúttal csak egy versenyzőt küldött: az 1700MAF típust.

Az NFren 1700MAF erős hasonlóságokat mutatott a korábban tesztelt, 15 colos testvéreivel. Itt is a sötétszürke/ezüst színkombinációt alkalmazták a TFT öltözékén. Ugyan ízlés kérdése a dolog, de szerintünk ronda egy darab. A kicsiny felülettel bíró talp megfelelő vasalásának köszönhetően meglepően stabilan tartja a monitort – nekünk nem sikerült kibillentenünk az egyensúlyából.


Vajon mit takar a fedőlemez?


???

A hangszórók a panel hátoldalán találhatók. A kezelőszervek a panel jobb szélére kerültek. Ezek működése közepesnek mondható, néha kissé erősebb nyomást igényel a működésre bírásuk. Feliratozásuk gravírozott, azaz impregnált és sajnos csak közepes könnyedséggel olvashatók le.

A panel dönthetősége némelyik előzőleg tesztelt gyártó monitorához képest korlátozottabb, de így is megtaláltuk a kényelmes rálátást biztosító szöget.


DC/D-Sub/Line-In/Line-Out

Az 1700MAF sem kapott digitális jelbemenetet – kár. Szerintünk a Line-In/Out és a csipogók helyett ebben az esetben is több értelme lett volna egy DVI csatolónak.

Az igen esztétikusra sikeredett OSD menü könnyen áttekinthető, és némi gyakorlás után gyorsan kezelhető. Hiányoltuk a 6500 kelvin értéket a színhőmérséklet menüpont alól, így a "user" mellett döntöttünk (50/50/50 RGB). Az NFren fényereje nagyon jó volt. 30/35-ös értékeket választottunk a fényerő/kontrasztra. A színes betűk nagyon szépen és csinosan rajzolódtak a színes háttereken, de a színek ennek ellenére tompák voltak. A szürkék viszont színsemlegesen jelentek meg előttünk. A fullscreen szürke, a fehér és a fekete egyaránt foltmentesek voltak. A fekete ezen felül megfelelően sötét árnyalatú volt. Gyors játékokra ajánlatos az 1700MAF.

Samsung 172V

Elérkeztünk a Samsung versenyzőihez. Lássuk előbb a 172V-t.

A Samsung 172V vékony kávájával és stabil talpával okozott kellemes felüdülést köreinkben. Letisztult, egyszerű vonalvezetése attraktív külsőt kölcsönöz neki.

A káva alsó élébe helyezett gombok csak némileg kicsavart csuklótartással kezelhetőek. Sokkal jobb lett volna ezeket a káva elejére tenni. A feliratozás közepesen jól olvasható. Napfényes helyen könnyen felismerhető a gravírozott jelölés, míg sötétebb szobákban kevésbé.

Mint már oly sokszor, itt is csak ismételni tudjuk önmagunkat abban, hogy a panel dönthetősége megfelelő és segítségével kényelmes rálátást tudunk beállítani.


Táp és D-Sub

A Samsung spórolt: csak a beépített táp és a D-Sub jelbemenet csatlakozóit találjuk a készülék hátoldalán. Szerintünk kellett volna a digitális csatlakozás lehetősége, ezen a téren egyszerűen nem lenne szabad spórolniuk a gyártóknak!


Világos foltok

A Samsung 172V OSD menüje megfelelő könnyedséggel kezelhető. A színhőmérsékletet azonban csak vöröses, kékes, vagy egyénileg beállított értékekkel illethetjük. Mi az egyéni értékeket választottuk (50/50/50 RGB). A teszt "Mid-Range Streaking" képének jobb széle zajos volt. A színes betűk színes háttér előtt jól mutattak. A színek élénkek, néhol már rikítóak voltak. A szürkék színsemlegesen rajzolódtak, de a fullscreen szürke a kép tetején egy félcentis sávban világosabb volt. A teljes képes fehér homogén volt, a fullscreen fekete sajnos világos és foltos képet rajzolt. A fényerő nagyon jó volt, mind a fényerőre, mind a kontrasztra a 20-as értéket erőltettük. A 172V FPS játékokhoz ajánlható.

Samsung 172W

Tesztünk egyik gyöngyszeme a Samsung 172W volt. Érdekessége a 15:9-es képméretében rejlik.


Összehasonlítás végett egy hagyományos képarányú 17-essel


Minimalizált 172W

A 172W egyik érdekessége a 15:9-es képarány (nem, nem írtuk el, itt tényleg 15:9 az arány!). A másik az összehajtogatható talp, amely tartalmazza a csatlakozókat is (pl. D-Sub). A Samsung 172W nagyon elegáns; jó minőségű anyagokból készült és fényezése is igényes. Nyoma sincs az olcsó bóvli-feelingnek!

Mint már fentebb említettük, a 172W talpa igen különleges. Egyrészt az összehajthatósága miatt, másrészt amiatt, hogy gyakorlatilag minden extrát ez tartalmaz. Így többek között a hangszórókat is itt helyezte el a gyártó. A talp oldalán találjuk a hangerő szabályzóját, a Line-In és a fejhallgató csatlakozóit. A talp hátoldalán pedig a táp és a VGA konnektorai kaptak helyet (DC, D-Sub és DVI). Szerencsére a 172W már elég komoly monitor ahhoz, hogy legyen rajta digitális kapu. Sajnos a Samsung is spórolt, és nem mellékel DVI jelkábelt a TFT monitorhoz.

A kezelőszervek szépen illeszkednek a monitor összképéhez. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ergonómiailag is minden rendben van: a gombok ugyan a megszokott helyen – azaz a káva alsó részén, középen – vannak, de ezek nagyon vékonykák, így a praclival, manccsal megáldott egyedek némileg hátrányos helyzetbe kerülhetnek. A gombok feliratozása egyébként megfelelően látható.

Aki ilyen mértékű hátrahajítás mellett sem találja meg a számára megfelelő dőlésszöget, az máshol sem fogja.


15:9 képarány: ideális filmek nézéséhez

Az 1280 x 768 pixeles felbontás eleinte elég szokatlan volt, a brutális fényerő is (20/20 fényerő/kontraszt 100-ból). A nyugodt képpel rendelkező 172W-t rövid bemelegítő állítgatások után egyből befogtuk arra, amire szerintünk leginkább alkalmas: filmezésre. A besötétített szoba, a popcorn és a kóla, valamint a dolby digital hang mind megadták a "Csillagok Háborúja - Első rész" DVD-nek a kellő körítést. A megfelelő "szélesvásznú" vetítőeszköz csak feltette a pontot az i-re. A képminőség utáni kutatásunk előtt SRGB színteret adtunk a monitornak. A szokásos menetrendünk szerint a színes betűk színes háttéren jók, szépek voltak, a szürkék színsemlegesen jelentek meg a képernyőn. A 172W színei élénkek voltak, a fullscreen szürke és a fehér egyaránt homogén volt. A teljes képernyős fekete enyhén (világos-)foltos volt. Igaz, nem éppen erre találták ki, de a Quake 3 Arena is szépen, utánhúzásmentesen zakatolt rajta. Igazából azoknak ajánlható a Samsung 172W, akik sokat dolgoznak Excel táblákkal, vagy szeretnek számítógépükön filmet nézni.

Viewsonic VP171b

Elérkeztünk tesztünk utolsó résztvevőjéhez, a Viewsonic VP171b TFT monitorához.

Korábban már bemutattuk a Viewsonic VP171b monitorát, így bemutatónkat csak igazoljuk a tesztünkben elért eredményekkel. A VP171b egy elegáns külsővel megáldott darab. A fekete gúnya nagyon jól áll neki, és vékony kávája egyfajta finomságot kölcsönöz a 17-es Viewsonicnak. A magasságában állítható talapzat oldalirányba is forgatható, sőt, a panel portré állásba is elforgatható! A teljesen vasalt talp talán tesztünk résztvevői közül a legmasszívabb, de mégsem a legnehezebb, okos és ügyes konstrukcióra vall.

A fenti képeken látható a talapzat csuklója, melynek segítségével oldairányba is elforgatható a panel. A kezelőszervek (már néha szervkereskedőnek éreztük magunkat) jó működésű, a monitor színével egyező tónusú gombok, melyek feliratozottsága gravírozást takar. Sajnos, ezek nehézkesen olvashatók le, még erős természetes fény mellett is néha bizony közel kellett hajolni a gombokhoz, hogy lássuk, mit is nyomtunk meg, hogy eltűnt a kép. Ugyanis a jelforrást gombnyomással választhatjuk ki.

Ennyi csűrési és csavarási lehetőség mellett a megfelelően dönthető panel sem hátráltatja a felhasználót az optimális rálátás beállításban.


D-Sub/D-Sub/DVI/táp/főkapcsoló

Igen, ez már döfi! Két D-Sub és egy DVI jelbemenet! Akár három gépet is köthetünk a VP171b-re. A beépített táp csatlakozója mellett látható a főkapcsoló is, amely a jó, ha van kategóriába sorolható.

Az informatív, könnyen értelmezhető OSD menürendszert mindenki szeretni fogja. Az izmos fényerő arra késztetett minket, hogy a fényerő/kontraszt értékeit 33/33-ra állítsuk. A színhőmérséklet 6500 kelvinre hevült. A szép kép a beépített táp ellenére nyugodt, zajmentes volt. A színek élénkek, teltek voltak, a színes betűk színes háttéren problémamentesen huncutkodtak a képernyőn. A szürkék színsemlegesen jelentek meg szemeink előtt. A teljes képernyős szürke és a fehér is foltmentesek voltak, a fekete kép megfelelően sötét és foltoktól mentes. 16 miliszekes mivoltából eredően FPS játékokra kifejezetten alkalmas a Viewsonic VP171b.

Vég-szó

Tizenöt colos kistestvéreiken végzett tesztünkhöz képest itt még egy jó ráadás is volt, azaz 26 darab monitort teszteltünk végig vért s verítéket nem sajnálva. Ennyi nagyszerű monitor után nem volt könnyű dolgunk kiosztani a teljesítményekért járó díjakat, de – mint azt előző óriás-tesztünkben is írtuk – "[...] persze látva őket mind, döntést nem csak kell hozni, hanem lehet is [...]", így álljon alább az eredmény némi magyarázattal:

A teszt szépe

...ismét egy MAG termék lett. A PS-776 filigrán jellegével, gyönyörű szép alumíniumtalapzatával és éjfekete hátoldalával – de nem utolsó sorban dizájnjával – nyerte el szerkesztőségünk mélyen tisztelt tagjainak elismerését. Fölénye esztétikum szempontjából vitathatatlan, s egyöntetűen fogadtuk el anonim szavazásunk eredményét.

A legjobb vétel

...az AOC márkanevet, s LM720A típusjelölést viselő TFT lett. Az eddig számunkra ismeretlenül csengő AOC nevet érdemes többször magunkban ismételgetni, hogy legközelebbi találkozásunkkor jól emlékezzünk a gyártó három betűből álló nevére. Bruttó 114 615 forintos árával nem csak a mezőny legolcsóbb darabja, de ár/érték arányában nézve is a legjobb. Az LM720A által elért 78,85 pontos végeredmény a felső-közép kategóriába pozicionálja a terméket.

A tesztgyőztes

...egyértelműen az EIZO FlexScan L557 lett. 91 pontos végeredményét ugyan egy-két másik gyártó terméke is megközelítette, de a képminőséget favorizálva verhetetlen előnyre tett szert. Főleg a gyönyörű szép és nyugodt összhatású képével tudott igen meggyőzően viselkedni a tesztek alatt. Élénk, telt színeivel, színsemleges szürkéivel, homogén teljes képernyős szürke, fehér és koromfekete sötét képeivel minden más TFT monitort lesöpört a virtuális színpadról. Igaz, gyors FPS játékokra akad nála jobb, mégis úgy gondoltuk, nem a játékok megjelenítése lesz a legfőbb képminőségi hányadosunk.

Végezetül álljon itt táblázatunk a tesztelt monitorok adataival és pontszámaival:


Kattints a képre!

A 17 colos TFT monitorokat a Case Hungary Kft., az Expert Computer Kft., az LG Electronics Magyar Kft., a Komel Kft., a MyCom Kft., a Narba Hungária Kft., a Pixel Kft., a Pulsar Hungary Kft. és a Ramiris Rubin Rt bocsátotta rendelkezésünkre, amiért ezúttal is szeretnénk köszönetet mondani.

Hirdetés

Azóta történt

  • Eizo L885: 20 col, csak profiknak

    Az Eizo profi felhasználásra szánt FlexScan L885 20,1 colos TFT monitora járt nálunk.

  • AG Neovo X-20AV

    Az AG Neovo kristályoptikai szűrős sorozatának új tagja mutatkozik most be: az 51 cm képátlójú X-20AV.

  • ViewSonic VG910s LCD-monitor

    Bemutatónkból egy új 19 colos, alacsony válaszidővel rendelkező TFT-kijelzőt ismerhetnek meg olvasóink.

  • AG Neovo F-419

    Cikkünkben a régi favorit, az AG Neovo K-19 TFT kijelző egyik utódját vizsgáltuk meg.

Előzmények

Hirdetés