15 colos TFT monitorok tesztje
Aki naponta sok órát tölt számítógép(e) előtt, feltehetőleg tudja, milyen fárasztó órákon át egy "sugárzó üvegbuborékot" lesni. Mostani tesztünkkel őket vesszük célba: az eszményi olvasó e fenti problémára ergonómikus, ám viszonylag költségkímélő megoldást keres; mi pedig természetesen azon leszünk, hogy találjon is.
A TFT monitoroknál - akárcsak katódsugaras társaiknál - a legkisebbek a legolcsóbbak, de köztük is akadnak jelentős különbségek, így míg az egyik kifejezetten ajánlható, úgy a másikat érdemesebb elkerülni.
Tesztszempontok és értékelés
Egy monitornál elsősorban a képminőség "A" szempont. Ezt jelen esetben lebontottuk alábbi alkategóriákra:
- színvilág
- szürkék, fehér és fekete
- válaszidőből eredő "utánhúzás"
- a kép összbenyomása
A képminőségnek alárendeltük az ergonómiát. Értjük ez alatt a kezelőszervek elrendezését, elhelyezését és minőségét. Nem elhanyagolandó szempont a különböző gombok és kapcsolók feliratozottsága sem - ezek mennyire olvashatók és mennyire egyértelműen piktogramozottak. - A monitorok külső felszereltségét is pontoztuk: van-e DVI-, video-, S-Video bemenete az adott készüléknek? Milyen a talapzat állíthatósága, súlyozottsága. És végül, az OSD menürendszert vettük nagyító alá. Az egyes szempontokat súlyozottan, százalékarányosan számítottuk bele a végeredménybe. A tesztet egy ATI 9800-as kártyával végeztük. A jeleket VGA és monitor között mindig az adott TFT-hez mellékelt jelkábelen továbbítottuk. Az egyenjogúság (és a fairness) kedvéért, a monitorokat analóg (D-Sub) jelbemeneteiknél fogva csatlakoztattuk. Némelyik résztvevőn ugyan fellelhető volt a DVI csatlakozó, de ezt csak abban az esetben használtuk, ha az analóg porton keresztül kapott képen túlzottnak vélhető devianciákat, vagy durva hibákat észleltünk (kontroll-funkció). - Természetesen adtunk minden monitornak minimum 15 perc bemelegedési időt, hiszen még a TFT-k esetén is azért szükséges némi "felkészülés" a munkára.
Teszt-tematika
Vizsgálódásainkhoz segítséget nyújtottak a Display Mate for Windows (DMW) és a Quake3 Arena. A DMW részletes képet festett a monitorok színvilágáról és képminőségéről, míg a Quake3 az egyes típusok utánhúzását szemléltette. A Quake3 egy "First Person Shooter" (FPS), azaz egy olyan gyors menetű játék, ahol belsőnézetből játszhatunk különböző MI vezérelt ellenségek, illetve ember-ellenfelek ellen. A gyors képkockaváltások nagyon szépen kihozzák az egyes TFT monitorok pixeleinek tehetetlenségét, mikor is a képfrissítés nem tud olyan sebességgel lezajlani, mint a játékban a képkockák váltakoznak. Ebben az esetben beszélünk utánhúzásról. A kép ilyenkor kissé elmosódott, szellemképes lesz (blur-ös). Általában a 25ms response time (válaszidő) az a határ, ami fölött egyértelműen észlelhető és zavaró lesz ez a jelenség. A monitorok képminőségének értékelésében ez a tényező is szerepet játszott. A színhőmérsékletet ahol lehetett 6500 K értékre állítottuk. Amennyiben ez az érték nem volt elérhető, úgy vagy a megfelelő érték manuális beállításával (RGB csatornákat egyenként) próbálkoztunk, vagy a harmonikus összképnek leginkább megfelelő színhőmérsékletet választottuk.
Mire ügyeljünk TFT monitor vásárlásakor?
Természetesen a képminőség a legfontosabb szempont, de emellett érdemes odafigyelni az ergonómiai szempontokra is. A kezelőszervek lehetőleg legyenek kézreesőek, megfelelően működtethetők és jól láthatóan feliratozottak. CRT monitoroknál már ugyan súlyuknál fogva is fontos, hogy ne csak előre/hátra lehessen őket dönteni, hanem az oldalirányú elforgathatóság is megoldható legyen a talp segítségével; a jóval könnyebb TFT egységeknél sem mindegy, milyen könnyen, s esetleg milyen áron forgathatjuk el őket adott esetben méregdrága bútorainkon - érdemes tehát erre is ügyelni. Nem mindegy a garancia ideje sem; ezzel összefüggésben említhető a kiépített szerviz-hálózat megléte.
AG Neovo F-415
Igyekeztünk a monitorok minél szélesebb választékát begyűjteni, így tesztünkben szerepel az AG Neovotól egészen a Viewsonic-ig összesen 12 (tizenkét) gyártó terméke. Az egyes gyártók különböző típusait ABC-sorrendbe állítva vizsgáltuk; lássuk hát, melyik típus mire is képes!
AG Neovo: F-415
F-415: hátulnézet
Bár nevével vadászgépre emlékeztet, mégis nyugodtan állta a megpróbáltatásokat. - Dobozából kiemelve láttuk, hogy a kis műanyag talp külön érkezik, így azt nekünk kell felszerelni. Ez nem volt nehéz, egyszerűen rá kellett pattintani a panel alsó részére.
A talpat négy kis pöcök tartja megfelelően a helyén
Tovább haladva a monitoron azt vettük észre, hogy beforrasztott analóg jelkábellel rendelkezik. Ez abban az esetben lehet gondot okozó tényező, ha a kábel megtörik, vagy esetleg a csatlakozóján egy kis tüske irreverzibilisen sérül (elhajlik, majd eltörik). Ilyenkor sajnos szervizhez kell fordulni a javításért, nem tudjuk magunk lecserélni a jelkábelt.
Nem az igazi: beforrasztott jelkábel
A monitor talpának "köszönhetően" csak előre és hátra dönthető - oldalirányba csak az asztaltól elemelve érdemes ferdíteni. Dönthetősége viszont megfelelő mértékű volt.
Öt foknyira előre..
..és körülbelül 20 foknyira hátra dönthető az F-415
A kezelőszervek a panel jobb oldalán, alul kaptak helyet. A kis kör alakú gombok határozott nyomáspontjukkal megfelelően kezelhetők, de piktogramozottságuk nehezen leolvasható rosszabb fényviszonyok mellett.
Jól működő kezelőszervek
Az F-415 belső táppal rendelkezik, ennek ellenére képe nyugodt, zajmentes.
Beépített tápegység
A képminőségről: színes betűk színes háttér előtt kicsit problémásak; néhol szellemképesen, illetve fekete elszíneződéssel jelentkeztek a képernyőn:
OSD: nem a legjobb fajtából
A szürkeárnyalatok szépen, színsemlegesen jelentek meg. A teljesképernyős fehér és szürke kép homogén volt; a fekete képe megfelelően sötét, de a háttérvilágítás némileg látható volt. A színek kissé fakó benyomást keltettek, viszont FPS-re igen alkalmas az AG Neovo F-415. Összességében a jó fényerő, a szép szürkék és a játékra való alkalmassága szólnak mellette.
AG Neovo: M-15V
Megdöbbentően masszív monitort alkotott az AG Neovo az M-15V személyében. A TFT egy vaskos, egybeépített talppal rendelkezik, amely négy kis görgőn (!) forgatható, tologatható az asztalon.
Négy kis görgőn szép az élet
A guriga közelnézetből
E megoldásnak köszönhetően megoldott az oldalirányú elforgatás is. A talp nem egyszerűen talapzati feladatok ellátására született: benne foglaltatik a két hangszóró, a tápegység, a VGA D-Sub csatlakozója, az USB Hub és az audió csatlakozók is.
A hangszórók..
..és a csatlakozási lehetőségek
Előre nemigen,
hátra annál inkább dönthető az M-15V panelje
A kezelőszervek jobbkezeseknek optimális helyre kerültek: a panel jobb alsó sarkába. Ezek jól eltalált nyomáspontúak, csak sajnos, az impregnált piktogramok messzebbről nehézkesen leolvashatók.
Jó elrendezésű kezelőszervek
A NeoV kristályoptikai szűrőnek köszönhetően a kép nagyon szép. A szürkék színsemlegesek, a színes betűk színes háttér előtt jól mutatnak. Meglepő módon a színek itt is némileg matt megjelenésűek. Hosszabb megfigyelés után vettük észre, hogy a kép alsó fele világosabb, mint a felső - ez főleg a teljesképernyős szürke és fekete esetén látszik jól. A fullscreen fekete világos:
Fent sötét, lent világos a kép
A színes betűk megfelelően rajzolódnak, némi deviancia látható
Az M-15V OSD-je
A fényerő jó, a kép némileg zajos a "Mid Range Streaking" tesztkép esetén. Gyors játékokra nem az igazi.
AG Neovo: X-150
Az X-150 teljesen páncélozott darab - részben a már jól bevált NeoV kristályoptikai szűrő látja el eme feladatot, de a teljes fém borítás se kutya. A talp és annak rögzítése sem mindennapi. Ember legyen talpán, aki ezt a panel-talp kapcsolatot erőszakosan megszüntetni próbálná!
Kis felületű, de megfelelő stabilitást nyújtó talp
Az X-150 csak előre és hátra billenthető. Az oldalirányú elforgatást a monitor megemelésével oldhatjuk meg (illetve bután elforgatva, ha nem féltjük asztallapunkat...).
Előre nem igazán..
hátra is maximum 18-20 foknyira dönthető
A monitorra kétféleképpen varázsolhatunk képet: vagy az analóg csatlakozóján, vagy az S-Video bemeneten keresztül:
DC/D-Sub/S-Video
A kezelőszervek a panel oldalára kerültek. Ezek nagyon kellemesre sikeredett, mikro-kapcsolós gombok, amik nagyon jól és könnyen működnek (ezt sajnos ki kell hangsúlyoznunk, mint majd később is olvasható, hogy miért):
A kristályoptikai szűrő jobb oldalán elhelyezett piktogramok segítségével könnyen kezelhetők a gombok. A piktogramok elhelyezése pontosan megfelel a kezelőszervekének, így garantáltan nem nyúlunk mellé, s pillanatok alatt otthonosan mozgunk az OSD menüben.
Funkcionális, könnyen kezelhető OSD menürendszer
Színhőmérséklet: legjobb a "panel default" érték
A képminőségről: összességében nagyon szép, nyugodt képe van az X-150-nek. A színek szépek; élénkek és mélyek. A szürkék gyönyörűek és színsemlegesek. A teljesképernyős szürke, fehér és a fekete homogének, egyenletesek. Sajnos, a jó képminőség ellenére a színes betűk színes háttér előtt nem voltak szépek:
Szellemképes, illetve fekete beütésű betűk
Rövidre fogva: szerettük az X-150 gyönyörű képét, a rendkívülien szép színeket és a színsemleges szürke-tónusokat. Sajnos, játékosok nem fogják örömüket lelni benne, ugyanis FPS-re nem az igazi.
AG Neovo: X-215
Szintén csak előre és hátra dönthető
Határozott kiállású medve-talp
Az X-215 külsőre gyakorlatilag ikertestvére az X-150-nek. A különbségek a belsőben rejlenek. Az X-215 rendelkezik DVI csatlakozóval is, így végre használhatjuk videokártyánk digitális jelkimenetét is. Az X-150 fényereje 250cd/nm, míg az X-215 350cd/nm - a kontrasztaránya is kisebb az X-150-nek: 400:1 szemben az 500:1 értékkel az X-215 esetén. Ugyan mindkét modell MVA technológiát alkalmaz a panelben, mégis a rálátási szöge nagyobb az X-215-nek 10 fokkal (160/160 szemben a 170/170-nel). - Egyeznek a kezelőszervek és elhelyezésük is:
Végre van DVI is! (DC/DVI/D-Sub/S-Video)
Egyezik a két testvérmodell OSD-je is
Itt is a "panel default" a legjobb színhőmérsékletért felelős érték
Az X-150-hez képest itt már sikerült kijavítani a "színes betűk színes háttér előtti" problémákat és végre szép írásképet kapunk:
Némi feketés beütés ugyan még észlelhető, de összességében már jó a kép. Ha már a képnél tartunk: mit kapunk pénzünkért? Nos, jó fényerőt, telt színeket és szép, színsemleges szürkéket. Az egészképernyős szürke és fehér kép homogén, a fekete esetében viszont a kép négy sarkában világos foltokat láthatunk (háttérvilágítás). Sajnos, FPS játékokra ez a típus sem az igazi.
Belinea: 10 15 37
"Randa, de finom!" - talán így lehetne legtalálóbban jellemezni a Belinea 10 15 37-es TFT monitorát. Külsejével nem igazán lopta be magát szívünkbe, de képével annál inkább! No, de lássuk először a ronda külső jellemzőit:
Előre minimálisan (kb 5 fok)..
..hátra annál inkább (~30 fok) dönthető a panel
Beépített hangszórók űzik az unalmat munka közben
"Befalazott" analóg jelkábel és beépített táp
A talp se szép, de nem is ez a lényeg...
"Fülén" csíphetjük a monitort, ha cipelni kell
A kezelőszervek első ránézésre jó benyomást keltenek - sajnos, mint később kiderült, nehézkesen működnek: igen erős nyomást kívánnak a működés érdekében.
De ha már egyszer megerőltettük magunkat és bejutottunk az OSD menürendszerbe, akkor ez a kép vár minket:
Letisztult, lényegre törő OSD rendszer
A 6500K optimális érték
A 10 15 37-eske képe nyugodt, éles és elszíneződésektől teljesen mentes - széles rálátási szögekkel kecsegtet. Azért némi problémák itt is adódtak: a színek egy kissé "laposak" és a színes betűk sem a legjobbak színes háttér előtt:
A fullscreen szürke, a fehér és a fekete is nagyon szép, homogén. A fekete igazi koromfekete - háttérvilágításnak nyoma sincs! Ennek a monitornak a játékőrültek is örülhetnek: akár a legpörgősebb FPS sem hozza zavarba a Belinea 10 15 37-esét! (noha papíron 40ms a válaszidő..)
Belinea: 10 15 70
(Előtört a művészi hajlam...)
A kisöccsel ellentétben a 10 15 70-es Belinea akár szépnek is nevezhető. A hagyományos árnyalatú káva jó minőségérzetet kelt. A talp megfelelő stabilitást kölcsönöz a készüléknek, és akár teljesen behajtható, így szállításkor kisebb a helyigénye. Hogy működés közben véletlenül se csukódjon össze, a gyártó ellátta a talp-mechanizmust egy retesszel.
Kicsi, de a megfelelő vasalással kellően stabil talp
Összecsukódás ellen véd: a talpat rögzítő retesz
A 10 15 70 csak analóg jelbemenettel dicsekedhet. Tápja beépített, így nincs külön tápegysége. A panel hátoldalán található a Line-In mini Jack aljzata.
DC/D-Sub/Line-In
Oldalirányú elforgathatóságról a 10 15 70-nél is csak álmodhatunk: a panel ugyanis csak előre és hátra dönthető.
Előre nem nagyon,
hátrafelé viszont annál jobban dönthető a panel
A beépített hangszórók a kezelőszervek két oldalán találtak helyet maguknak:
Csipogók..
..és nyomkodni valók
Határozott nyomáspontú, jó gombok, de feliratozásuk nehezen kivehető (közel kell hajolni a gombokhoz, hogy láthatóvá váljon a piktogramozás).
Az OSD menürendszer
Hiányzik a Kelvinre állítható színhőmérséklet
A Belinea 10 15 70-es fényereje brutális - messziről "a majmot is leégetné a fáról" (mint azt a rally-sportban szokásos mondani). Sajnos a képminőség már hagy némi kívánnivalót maga után: eleve problémás a színhőmérséklet beállítása (mi a preset 1-gyel próbálkoztunk); de a színek amúgy sem okoznak örömet: kicsit tompák, élettelenek. A "Mid Range Streaking" tesztkép jobb oldala zsizsikes (beépített táp?). A színes betűk színes háttér előtt jók voltak; a fullscreen szürke és a fehér homogén volt. A fekete kép is egyenletesen jelent meg, de némiképp világos volt. Az átmenetes szürke gradiensek színsemlegesek voltak. FPS játékokra közepesen alkalmas a monitor.
CTX: CL151G31
Korábbi bemutatóink kapcsán magas elvárásokkal indultunk neki a CTX 15 colos TFT-inek. Sajnos, ami a küllemet illeti, a CL151G31 nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a műanyag olcsó benyomást kelt, és a dizájn sem meggyőző. Ettől persze még lehetne egy remek darab..
Az apró talp
Ez a TFT sem forgatható el oldalirányban - csupán az előre s hátra dönthetőség maradt számunkra:
Megfelelő határok között döntögethetjük a monitort
D-Sub/Line-In/DC
Apró csipogók két oldalt
Szerencsére tudunk jókat is írni a CL151G31-ről. Így például említhetjük a jó működésű kezelőszerveket, a praktikus beépített hangszórókat.
Öröm az ürömben: jó kezelőszervek
Hiányzik a Kelvinre állítható színhőmérséklet
Az OSD menürendszer letisztult, kár, hogy a színhőmérsékletet csak három, előre definiált érték szerint állíthatjuk: Cool (kékes), Neutral (semleges) és Warm (vöröses) beállítások közül válogathatunk. Ezen felül van egy manuális mód is, ahol kedvünk (és idegrendszerünk) szerint keverhetjük a TFT képének színtelítettségét. - A színes felületen elhelyezett színes karakterek szépek, a színek sajnos fakók, élettelenek voltak. Az átmenetes szürke gradiens nem volt színsemleges: kékes-lilás elszíneződést tapasztaltunk, melynek mértéke ugyan némileg korrigálható, de ez nagyon időigényes és idegőrlő feladatnak bizonyult. A fullscreen szürke nem volt homogén: a képernyő két oldala és alja túl világos volt. Ugyan ez a helyzet a fehér és a fekete esetében is. Ráadásul a fekete foltos is volt.
Az "auto setup" - azaz a kép automatikus beállítása - nem volt következetes és nem mindig találta el a megfelelő értékeket, így magunknak kellett belőni a megfelelő képet. - A lődözős-szaladgálós játékok rajongói viszont szeretni fogják a CL151G31-et: FPS-re ugyanis nagyon jónak bizonyult.
CTX: S501A
A CTX S501A egy filigrán, nagyon könnyű, egyszerű felépítésű, puritán, de elegáns kis TFT. A külön csomagolt műanyag talpat nekünk kell felpattintanunk. A talp teljes egészében műanyag - nincs itt semmiféle vasalás, vagy egyéb súlygyarapító megoldás. Erre nincs is szükség, mert így is stabilan áll.
"Full plastic"
DC/Line-In/Line-Out/D-Sub
A kis S501A jóval igényesebben van kidolgozva, mint előzőleg említett testvére. Már a csatlakozók panele is sokkal igényesebb.
Az S501A is csak előre/hátra dönthető
Hangszórók hátul
Fóliás kezelőszervek
Kezelőszervek (gombok) terén a CTX óriásit vétett az ergonómia ellen! Egyrészt, a panel oldalán elhelyezett gombokra utaló semmiféle jel nincs szem előtt, így mindig oldalra kell fordítani a monitort, hogy lássuk, mit is nyomunk meg, másrészt a gombok - már ha szabad így nevezni őket - katasztrofálisan rosszul kezelhetők. Erősen kell megnyomni bármelyiket, hogy valami történjen. Ráadásul ujjbeggyel ki kell tapogatni, hol is van a gomb közepe, mert ott még valamelyest sikeresen próbálkozhatunk a nyomkodással...
Nem túl bőbeszédű OSD...
Nos, ami a képét illeti: szemből nézve a kép teteje vöröses, az alja sárgás-kékes. De a fényerő is furcsán alakul: a kép alja túl világos és ez nem is korrigálható. A szürkék barnásak. Színes betűk színes háttér előtt nem az igaziak.
Barnás-vöröses szürkék
A mezőnynek megfelelő
Az S501A színvilága fakó. A teljesképernyős szürke lent világos, fent sötét, a fehér lent kékes, a kép tetején pirosas. A fullscreen fekete homogén, de világos. FPS játékok szépen, utánhúzásoktól mentesen rajzolódtak.
DTK: L15GAM
A DTK apróka, filigrán versenyzőjét szerepeltette tesztünkben. Főbb jellemzője, hogy integrált analóg jelkábellel rendelkezik és semmiféle extrával nem kecsegtet. Ami kellemetlen meglepetést (és nem utolsó sorban frászt) okozott, hogy asztalra helyezés után a TFT megbillent előre. Szerencsére ez a megbillenés minimális volt, így nem került sor semmiféle sérülésre... A talp billeg!
Billegős talp
Belső táp és integrált jelkábel
Ez is csak előre/hátra billenthető...
A kezelőszervek a panel jobb szélén kapták meg helyüket. Ezek kellemes tapintásúak és jól működnek. Érdekes viszont, hogy a gombok nyomkodásakor az aktuálisan megnyomott gomb körül a TFT panel "hullámzik"...
"Hullámzó" TFT
A DTK L15GAM OSD menüje nagyon szépre sikeredett. Emellett logikus felépítésű és funkciók bő áradatával kápráztatja el a felhasználót.
Szép és logikus OSD rendszer
A kissé fakó, élettelen színek mellett a színes betűk szépen rajzolódtak színes háttér előtt; a színbeállításoknál hiányoltuk a 6500K értéket - végül 7300 Kelvinen teszteltünk, ami optimálisnak bizonyult. A szürkék szépek voltak - leheletnyi rózsaszínes elszíneződés volt csak látható. A fullscreen szürke, fehér és fekete homogén volt, de a kép alsó és felső peremén látszódott a háttérvilágítás. - FPS játékokra közepesen alkalmas.
ECS: EZX15F
Az ECS-t bizonyára sokan ismerik "olcsó", de megbízható alaplapjairól (is). Most egy TFT monitort kaptunk tesztelésre, ami meglepően jól teljesített (a "meglepő" kifejezést ne értse félre senki - nem rosszindulatúan értettük!). A káva jó minőségű műanyagból készült, a talp szintén. Mint az eddigi monitoroknál, itt is csak előre/hátra lehet billenteni a panelt.
Jó tapadású és tartású talp
DC/analóg integrált jelkábel/Line-In
Sajnálatos módon - mint azt a fenti kép is mutatja - a jelkábel itt is integrált, azaz nem cserélhető - hacsak nem szedjük szét a monitort és nem forrasztjuk ki...
A billentés mértéke ~25 fok összesen
Csipogók itt is befértek a csomagba
Megfelelő méretű és feliratozású gombok
Az ECS EZX15F kezelőszervei példásak: mind méretre, mind nyomáspontra és feliratozásra jelesre vizsgáztak! Nem kell közel hajolni, ha esetleg valamin állítani szeretnénk; az adott gomb karnyújtásnyi távolságról is jól beazonosítható.
Kissé problematikus OSD
Az OSD menürendszerére már annyira nem lehet büszke a gyártó: a biztos, céltudatos navigáláshoz idő kell. Gyakran vesztünk el a különböző állítási lehetőségek között - no, nem a mennyiségük miatt. Amit nagyon hiányoltunk, az a színhőmérséklet Kelvines állítási lehetősége.
Az EZX15F képminősége jó. A teljes képernyős szürke, fehér és fekete egyaránt homogének voltak, sőt, a fekete koromfeketén jelent meg (a háttérvilágítás nem látszódott). A szürke árnyalatok színsemlegesek voltak, a színek élénkek, teltek. A színes betűk színes háttér előtt nagyon csinosak voltak és minimális feketés csíkozottságot mutattak. - A kép e meggyőző paraméterek ellenére nem volt a legjobb: felső része sötétebb volt a kép aljánál - és ez bizony néha zavaró volt. (ezt mindenbizonnyal a limitált betekintési szög okozta..) Ezen felül gyorsmenetű játékokra is csak közepesen alkalmas az EZX15F.
Eizo: FlexScan L367
Természetesen nem maradhattak ki röpke tesztünkből az olyan nagy nevek termékei, mint pl. az Eizo, így hát szükségképp be is szereztünk egy FlexScan L367-est. Első pillantásra feltűnt, hogy a talapzat még magasságában is állítható, hiszen a monitor csomagolását kibontva, szinte kiugrott abból:
Masszív, flexibilis talp-rendszer
Kukacosak vagyunk, így itt is negatívumként könyveltük el az oldalirányú állítási lehetőség hiányát.
Az Eizo nem adta alább és az L367-est felvértezte egy DVI, egy fejhallgató és egy USB csatlakozóval is. Az USB csatlakozója nem USB Hub-ra utal. Szimplán a mellékelt szoftver segítségével Windows operációs rendszerek alól egérklikkelésekkel állíthatjuk a monitor paramétereit (fényerő, kontraszt, színhőmérséklet, etc.).
(Star Wars rajongókat mire emlékeztet a fenti kép?)
Bő határok között billegtethető panel
Hangszórók két oldalt, a panel alján
Majdnem elbújt szigorú szemeink elől a fejhallgató csatlakozója...
Az "irányító pult" telis-tele van apró, impregnált piktogramozású gombocskákkal, melyek bármennyire is aranyosak, nem éppen az ergonómia jóbarátai. Mivel sok van belőlük, a dolgozó ember tuti nem jegyzi meg, mi mire jó, így - hála az olvashatatlan feliratozásnak - állandóan hajolgatni kell a monitor alja felé. Ez a mutatvány csoportosan előadva akár egy új vallásirányzatot is képviselhetne...
Az OSD menüje apró ikonokkal teszi (nem mindig) érthetővé az egyes funkciókat. A színbeállításokra külön gomb van a kezelőszervek között, így azt megnyomva láthatóvá válik az alsó képen is jelzett kép. Ezt a gombot többször megnyomva válogathatunk kedvünkre az egyes színhőmérsékleti értékek közül: SRGB, Movie, Text, Picture és Custom. Majd' egy órás próbálkozásaink után kiderült, hogy a tesztre az SRGB értéke felel meg leginkább, így hagytuk is ezen a színhőmérsékletet.
Az L367 színei szépek, teltek; a szürkék színsemlegesek. A fullscreen szürke és fehér homogének, foltmentesek voltak. A fekete igazi koromfekete volt. Még a színes betűk is szépen rajzolódtak a színes háttereken. Viszont tapasztalataink szerint gyors játékokra ő sem az igazi, a 25ms kicsit csalóka...
Exair: iM1501DS
Ez Exair (számunkra) egy teljesen ismeretlen márka, így intenzívebb érdeklődéssel vágtunk neki az iM1501DS típusú TFT monitorának. A fekete és ezüst kombinációja egyébként mutatós - itt mi az ezüst/szürke színt elhagytuk volna. A monitor kávája, anyaga jó minőségű, talpa stabilan tartja a TFT-t. Egyébként, ha a talpat leszereljük, a panel hátoldalán található kis kihajtható állvány segítségével egy képkerethez hasonlóan állíthatjuk asztalunkra a monitort.
Viszonylag nagy felületű talp a stabilitás érdekében
Talp-zár az összecsuklás ellen
Nem sok: D-Sub és Line-In csatlakozók "szoronganak" a hátoldalon
Nem igazán a dönthetőség királya az iM1501DS
Hordfül a szőröskarúaknak...
A "vezérlőbillentyűzet" fekete gombokból áll, melyeken ugyanolyan szép fekete színű feliratok (nem) látszanak...
"Látják? Nem látják? Na, látják!"
Az OSD menürendszer egyszerűen, intuitívan kezelhető, csak unalmas, hogy mindig körbe-körbe karikásan kell haladnunk, ha ki szeretnénk lépni (Exit), vagy megvárhatjuk, míg X másodperc eltelte után magától "lelép" a menü...
Mint fenti képek is mutatják, a színes betűk közepesen/jól jelentek meg (mezőnyhöz viszonyítva!). Az iM1501DS-t sajátos színhőmérsekleten teszteltük - itt nem bizonyult jónak a 6500K. Az RGB érékei 16/16/9 voltak. - A monitor képét jó fényerő, fátyolos színek, színsemleges szürkék jellemzik. A fullscreen szürke és fehér megfelelő képet mutattak, de a fekete nem: ez ugyanis nagyon foltos, és a háttérvilágításnak köszönhetően világos volt.
Foltos és világos fekete háttér
Míg egy titkárnői asztalon akár jól is mutathatna, játékosok "bűn-barlangjában" semmi keresnivalója, ugyanis FPS-re nem az igazi.
Iiyama: AX3818UTC
Másik, már-már legendás monitor-gyártó körképünkben az Iiyama volt. Egyből két TFT monitorral is megtisztelt minket. Az AX3818UTC nem tudta magát szívünkbe lopni - szerintünk egyszerűen ronda. Az ezüst-szürke és a metálkék ízléstelen diszharmóniája a legszebb dizájnt is képes akár földig gyalázni... Ízlések és pofonok, lépjünk túl ezen az első sokkoló találkozáson.
A stabil talpat nem kettő, nem négy, hanem egyből hat pöcök rögzíti a panel faroknyúlványához! Bepattintani még könnyű, de szétszedni...
DC/Fejhallgató csati
DVI/D-Sub
Szerencsére az Iiyama kompenzálja némileg a vizuális ízléstelenséget a DVI porttal és az összességében jó minőséggel.
(...)
A monitor ugyan csak előre és hátra ferdíthető, de azt olyan mértékben tehetjük, hogy akár az asztal alól, illetve a plafon alatt lebegve is nézhetjük a képét! A teljes dönthetőség kb. 90 fok!
Hangszórók ide is kellenek!
Finnyás tesztelőinknek a kezelőszervekre sem lehet egy rossz szavuk! Ezek a káva jobb alsó felére kerültek, megfelelő méretűek, jól láthatóan feliratozottak.
Jó kezelőfelület
Az OSD menürendszer
Az OSD menü amolyan AG Neovosra sikeredett; oda nem voltunk érte, de könnyen és intuitívan használható, így nem kötegszünk vele tovább.
Az AX3818UTC képe nyugodt, fényereje erős volt. A színek viszont túl élénkek voltak és a szürkék csak 5800K értéken voltak színsemlegesek. Mellesleg megjegyezve, ezen az értéken volt a monitor képe a legharmonikusabb. Mint fenti képek is mutatják, a színes betűk csúnyák voltak; a mezőny csúnyasági skáláján valahol középen végzett. A teljes képes fehér és szürke homogén és szép volt, a fekete igazi koromsötét volt. Hosszabb vizsgálódás után feltűnt, hogy ha a képet egy kissé alulról nézzük, úgy az felfelé vörösödik!
Lent fehér, fent vöröses barna
A közepes/jó képminőségről kialakított véleményünket erősíti, hogy FPS játékokra is ugyan jó, de vannak nála jobbak is.
Iiyama: ProLite E380S
Az Iiyama második versenyzője, a ProLite E380S - ellentétben az AX3818UTC-vel - egy könnyed, apró kis jószág, s ráadásul elegáns is! A külön érkező kis műanyag talpat viszont már elég nehézkesen tudtuk felszerelni, olyan feszes a patentozása. A jó minőségű műanyag nem hoz szégyent a márkanévre...
A talp: két pöcök tartja ugyan, de olyan erővel, mintha anyatigris védené kicsinyeit..
Szívesen láttunk volna DVI csatlakozót is... (D-Sub/Line-In/DC)
A maximális dönthetőség összesen kb. 25 fok
Már megszoktuk a mezőnytől, így már külön ki sem emeljük, hogy a monitor csak előre hátra dönthető - bár ilyen apró súlynál még a hosszú műkörömmel ellátott office-tigriseknek sem okozhat gondot a monitor emeléses oldalirányú elforgatása...
Csipogók
S hogy utóbbiak az elnyújtott KV-szünetben se unatkozzanak egy kiadós körömápolás mellett, az Iiyama beépített hangszóróival hessegeti el az unalmat.
Vékony, katonás sorban álló kezelőszervek
A gombok elrendezése klasszikus: a panel küszöbén állnak szépen, libasorban. Vékonyságuk ellenére kényelmesen és biztosan működtethetők. Nyomáspontjuk finom, reakciójuk kiszámítható (bármennyire bagatellnek hangzik, ez sem egy elhanyagolandó szempont!).
Csinos OSD menü
Élességállítás egyedi módra
Az OSD menürendszere jól illik külleméhez: apró, vékonyka, de minden funkcióra kitérő és jól kezelhető egyértelmű ikonokkal ellátva.
Bár fenti képek nem a legjobban tükrözik a valóságot, mégis a kis Iiyama volt a színes betű tesztben a mezőny legjobbja. A különböző színű hátterek előtti színes betűk egyik konkurens modellnél sem voltak ennyire szépek. A TFT színei élénkek, s teltek voltak. A szürkék se voltak csúnyák, de egy leheletnyi rózsaszínű elszíneződés azért még észrevehető volt. A fullscreen szürke és fehér homogén, a fekete ízlésünknek egy picit túl világos, de szintén foltoktól mentes volt. A ProLite E380S-nek játékosok is örülhetnek: akár a legpörgősebb játékok sem hozzák zavarba a kis monitort.
MAG: PS-576
Még nem is láttuk a mezőny összes monitorát, mikor kicsomagoltuk a filigrán MAG PS-576-ost, de már akkor biztosra tudtuk, hogy ő lesz tesztünk szépség-győztese! Az elegáns ezüst/fekete színkombináció első számú kiválasztottá teszi azoknak, akik hasonlóan elegáns irodájukba szeretnének egy kis helyen is elférő TFT monitort. Ráadásul a MAG esetében a fényezés is igényes, hiszen már volt rá példa, hogy egyes gyártók bepróbálkoztak ezzel a színkombinációval, de annak kivitelezése miatt megbuktak... A PS-576 talpa is követi e magas színvonalat, ugyanis alumíniumból készült.
Masszív és szép: az alutalp
Egy központi csavar fogja oda a talp alsó részét az alunyúlványhoz - igényes!
DC/RCA/D-Sub
Nem is kicsit voltunk csalódottak, mikor megláttuk, hogy nincs DVI a monitor csatlakozói között! Minden jónak van valami elrontója. Kár.
Legalább 35 fokos dönthetőség - nem rossz!
Hangszórók itt is vannak
Monitornak megfelelő jelkábel: fényes fémsodronnyal áttetsző burkolatban
Gyönyörű kezelőszervek
Szerencsére a kezelőszervek esetében kellemeset csalódtunk. Első pillantásra ezek nem tűntek túl kényelmesnek, de tévedtünk. A gyártó nagyon jó tapintású és finoman működő gombokkal áldotta meg monitorát.
A PS-576 OSD rendszere
Az OSD-hez nincs sok hozzáfűzni valónk, csupán annyi, hogy megfelelő tudású és hiányzik belőle a Kelvines színhőmérséklet állítási lehetőség. RGB csatornánként ugyan próbálkozhatnak az elszántak kikeverni a megfelelő képet, de mi feladtuk - inkább maradtunk a "warm" predefiniált érték mellett.
A színes betűk a mezőnyhöz képest szépek voltak, a színek szépek voltak, megfelelő intenzitással ragyogtak velünk szembe. Az említett "warm" színhőmérséklet ellenére a szürkék enyhén kékes beütésűek voltak. A teljes képernyős szürke és fehér foltmentes volt. A fekete a kép szélein világos volt - átszűrődött a háttérvilágítás fénye. FPS játékokra is igen jól használható a kis MAG. Összességében nyugodt képével és gyönyörű köpenyével tetszelgett.
NFren: 1500-MA
Tesztünk második csodabogara az NFren volt. E bemutató-sorozat előtt ennek a gyártónak a nevével sem találkoztunk, így izgatottan estünk neki termékei tesztelésének. Sajnos, az első benyomás nem volt túl szívmelengető. A káva-dizájn nem a legszerencsésebb és a színvilága sem a legimpozánsabb. A matt sötétszürke hátoldal nem illik az ezüst "fényezésű" előlaphoz. A monitor talpa is elég haszontalan, mint azt a következő képek majd mutatják.
Ez mind a talp: instabilitás felsőfokon
Előredöntésnél hátul le kellett fogni a talpat, nehogy előre bukfencezzen a monitor. Nem vártunk mást, hiszen a talp hiába vasalt, ha egyszerűen nincs se felülete, se súlya.
Szerencsére hátrahajtáskor nem kellett lefogni a monitort...
Hangszóró
A beépített hangszórók borítása sem túl igényes, sőt, mondhatni ronda. A némileg süllyesztett műanyag rács úgy hat, mint ha megolvadt volna.
Nagy be-/ki kapcsoló gomb..
..ami legalább szépen világít
DC/D-Sub/Line-In/Line-Out
Az NFren 1500-MA kezelőszervei a panel alsó peremének két oldalára lettek elhelyezve. Működésük határozott, de elrendezésük miatt némi szokást igényelnek.
Szép OSD menü
Az OSD menüje nagyon szép - igazából nem is illik a monitor külsejéhez. A színhőmérséklet értékei között hiába kerestük a 6500K értéket - itt az 5000K mutatkozott optimálisnak, így azt használtuk.
Az NFren 1500-MA bekapcsolása után egyből feltűnt az impozáns fényerő és az, hogy a kép felső harmada sárgás. Ezt nem tudtuk kiküszöbölni a legkülönfélébb beállításokkal sem. A képminőséget vizsgálva fény derült arra is, hogy a kép bizonyos esetekben zajossá válhat. Ezt jól mutatta a "Mid Range Streaking" tesztkép jobb oldala, ami "mozgalmas életet élt". A színes betűk is csúnyán mutattak színes háttér előtt (lásd fenti képek) és a monitor színei is némileg fátyolosak voltak. A szürke gradiensek is érdekes színvilágot tártak elénk: sötétebb árnyalatukban zöldesek, míg a világosabbak sárgásan tündököltek. Ezen némileg segített a színhőmérséklet hosszadalmas kavargatása (RGB - 50/47/49), de teljesen nem sikerül kiküszöbölni a devianciákat. A fullscreen fehér jónak látszott, a szürke zöldes volt. A teljes képes fekete homogén volt, de a kép alján zavaró volt a háttérvilágítás. - Gyors játékokban is csak közepesen szerepelt a monitor.
NFren: 1500-MAE
Az 1500-MAE egy fokkal elfogadhatóbb külsővel és talapzattal érkezett, de a felhasznált műanyagok nem voltak meggyőző minőségűek. Sajnos, itt is akadt kellemetlen meglepetés: a talpat két csavar segítségével lehet rögzíteni a panelhez, de ez nekünk félórás próbálgatás árán sem jött össze. A végén inkább be sem csavaroztuk azt a két szerencsétlen csavart, nehogy új menetet vágjunk a fémbe...
"Aszondja, hogy a pici csavar abba a lukba..."
Kész, feladtuk...
Stabil talp
DC/D-Sub/Line-In/Line-Out
Maximum 20 fokos dönthetőség
Hangszórók a panel két oldalán - no persze nem végig...
Az NFren 1500-MAE kezelőpultja apró kis gombokból áll. Működtetéskor ezek kattanással adnak jelzést a sikeres benyomásról. Néha egy kicsit erősebben kellett odanyúlni, hogy "kattanjon" az adott gomb.
Tiszta, logikus OSD
Itt is jó OSD menürendszerrel találkoztunk. Ugyan ebben az esetben nem szépséggel, inkább letisztult menürendszerével okozott kellemes meglepetést az alanyunk. Kezelése intuitívan, könnyen ment végbe.
Az előző NFren modellhez hasonlóan, itt is először a hatalmas fényerő tűnt fel. A színek élénkek voltak, de nem teltek (ez valószínűleg a túlzott fényerőnek volt köszönhető). Hiába állítgattuk össze-vissza a kontrasztot és a fényerőt, ezen nem tudtunk segíteni. Vagy fátyolosak lettek a színek, vagy élénkek, de telítetlenek. Próbálkoztunk az automatikus fehéregyensúllyal is, de az eredmény láttán inkább megtartottuk a szokásos 6500K értéket. A fenti képek is valamelyest bizonyítják, hogy a színes betűk szépen rajzolódtak. A szürkék ellenben csúnyák, azaz színesek voltak (szép kékes, zöldes és sárgásak). A fullscreen fehér és szürke jók voltak, a fekete némileg foltos. Ezen felül a kép alja a háttérvilágítás miatt világos volt. Sajnos ki kell ábrándítsuk a játék-rajongókat is: az 1500-MAE nem az igazi FPS-ekre.
NFren: 1500-MAEP
Az NFren egyik csúcsmodellje az 1500-MAEP, amely még TV-tunert is tartalmaz! A gyártó távirányítót is csomagol e TFT monitorához. - A talp ugyan az a haszontalan rögzítési elvet követi, mint az 1500-MAE. Azért ismételten megpróbáltuk, de most sem jött össze...
Itt is: stabil talp
DC/D-Sub/S-VHS/RCA-Video/RCA-Audio/Line-In/Line-out
..és a TV tuner antenna bemenete
Itt is oldalt kaptak helyet a hangszórók
Szintén csak előre és hátra dönthető a panel
Jól látható feliratozás a gombok alatt
Ugyan külsőre nagy hasonlóságot mutatnak az 1500-MAEP gombjai az 1500-MAE típuséval, de ezek működése mégis más: sokkal határozottabban és főleg kattanás nélkül működnek. TV-zés közben nem kell menürendszerek mélyén kutakodnunk, ha másik csatornára szeretnénk kapcsolni, vagy a hangerőn szeretnénk állítani - ezen funkciók vezérlését az NFren közvetlenül kitette a panel aljára. A távirányítóval is kapcsolgathatunk, sőt, nagyító funkció is található! A kép adott részét így jelentősen kinagyíthatjuk.
Keressük az adót...
Kinagyított kép
Már láttuk ezt a menüt
Testvéreihez hasonlóan, az 1500-MAEP is nagyon jó fényerővel rendelkezett. - Kissé csalókák a képek, ugyanis a színes betűk tényleg szépek voltak a különböző színű hátterek előtt! És itt is ugyan az volt a bibi: a színek élénkek, de telítetlenek voltak (a színhőmérsékletet 5000K-re állítottuk a 6500-as érték hiánya miatt). A szürke gradiensek szépek és színsemlegesek voltak. A fullscreen fehér homogén, a szürke a háttérvilágítás miatt a kép alján világos, a fekete pedig egészében világos volt. A kép tetején a háttérvilágítás látható volt. Dicséret illeti az amúgy nem mindig tökéletes "auto-adjust"-ot! Mindig a megfelelő képet hozta. - Játszani imádók is szeretni fogják az 1500-MAEP-et, mert FPS-re is jó!
NFren: 1500-MAES
Igazából az 1500-MAES a talp és a hangszórók formáján kívül teljesen megegyezik az 1500-MAE-vel. Ez a hasonlóság a belbecsre is vonatkozik. Minimális különbségeket véltünk felfedezni, így például a szürkék némileg gyengébb minőségben tündököltek és a fullscreen fekete kép alsó kétharmada világos volt. Az 1500-MAES FPS játékokra is inkább csak mérsékelten ajánlható. Továbbiakban hivatkozunk a Depeche Mode "Enjoy the Silence" című művére és így minden további szöveg nélkül következzenek hát a képek:
Ezzel a darabbal le is zárul a nálunk járt NFren TFT monitorok listája. Érdekesség a gyártó által megadott színmélység, ami nem több, mint 262 ezer színárnyalat. Nos, mi puszta szemmel nem tudtunk különbséget tenni az NFren állítólagos 262000 és más TFT-k 16,7 millió színárnyalatai között. Próbáltunk utánajárni a dolognak, de a cikk leadási határidejéig nem kaptunk visszajelzést ez ügyben.
Samsung: 152B
A "digitális élet" előfutára
Már régóta tesztelgetünk TFT monitorokat, de a Samsung termékei valahogy mindig elkerülték a tesztlabort. Most végre sikerült fülön csípnünk az egyik friss modelljüket, az egyszerűen csak 152B-re keresztelt 15 colos TFT-t. - Szinte fájó szívvel láttuk meg szerencsétlen "kis csöppséget", ahogy ott kuporgott a dobozában, összegyűrve:
Összehajtogatott talp: Samsung 152B
Az érdekesen - de leginkább praktikusan - tervezett talp tartalmazza a táp- és a D-Sub csatlakozókat. Az ötletes megoldás egyik előnye főleg esztétikailag tárul elénk: a monitor hátoldalán nem csüngenek vezetékek, hanem diszkréten a talpból távoznak. Nincs szükség fedőlapokra, kábelvezetőkre.
Majdnem 40 fokban dönthető panel
A határozottan működő kezelőszervek némelyeknek kissé vékonynak tűnhetnek - mi meg voltunk elégedve velük. - A 152B annyira puritán, mint amennyire valami csak lehet: se beépített hangszórók, se Line-In, se semmi! Csakis a lényeg található meg rajta.
Az egyszerű, de egyben nagyszerű OSD menürendszerből hiányoltuk a Kelvinenként állítható színhőmérsékletet (mert mi ilyenek vagyunk). Csupán "reddish" és "bluish" predefiniált értékek közül választhattunk. A nagyon elszántaknak maradt a színenkénti állítási lehetőség. Meg kell jegyeznünk: az egyedi színhőmérséklet kikeverése közben azt vettük észre, hogy a változás még szélsőséges értékkülönbségek között is csekély. Nagy nehezen sikerült megtalálnunk a képminőségének vizsgálatához megfelelő értékeket: RGB - 55/65/10
Elsőre próbálkoztunk az automatikus képbeállításokkal. Ebben sajnos csalódnunk kellett, mert csak többszöri nyomogatásra találta meg a ténylegesen megfelelő értékeket a masina. A színek élénkek, kissé "valótlanok" voltak, a szürke árnyalatok enyhén kékesen jelentek meg (sikerült párszor felborítanunk emiatt a színhőmérsékletet, mert bepróbálkoztunk az RGB értékek változtatásával - sikertelenül). A színes betűk itt sem voltak szépek, így haladtunk is tovább. A teljes képernyős szürke viszonylag szép volt - bár a kép teteje a háttérvilágítás miatt enyhén világosabb volt az aljánál. A fullscreen fehér a képernyő bal oldali sarkaiban foltos volt; a fekete ténylegesen koromfekete volt! Ez némileg meglepett minket, hiszen a szürke képnél világos volt a kép felső része. Ami viszont tetszett, hogy a képe nagyon nyugodt és az FPS játékokban sem mutatkozott utánhúzás.
Viewsonic: VX500
Már korábban találkoztunk a Viewsonic nagyszerű VX sorozatával (VX700, VX900), így tisztában voltunk azzal, hogy a 15 colos VX500 sem lehet egy rossz darab. Külső megjelenése egyezik a nagyobb testvéreiével: letisztult, sallangmentes forma, elegáns szürke/fekete köntösbe bújtatva. - Mint majdnem az összes többi versenyzőnél, itt is csak előre és hátra dönthető a panel:
20-25 fok a maximális dönthetőség
Line-In/Line-Out/DC/DVI/D-Sub
Mic-Out/External Mic
A VX500-as kényeztet minket DVI- és külső mikrofon csatlakozási lehetőségekkel, de van neki beépített mikrofonja és természetesen hangszórója is.
Kétoldalt alul a hangszórók
Jó gombok
A Viewsonic egyes VX monitorainál érintés-érzékeny, azaz nem nyomógombos megoldásokat alkalmaz. Nos, a tesztre kapott példány nyomógombos változat volt. Nem is bánjuk, mert nagyszerűen kezelhető az összes kis gombocska a panel alsó részén. A megfelelő piktogramozás is feltétlenül jó pontot érdemel: fekete háttéren fehéren kitűnően láthatók a jelek.
Példás OSD menü
A Viewsonic VX sorozat OSD menürendszeréről is csak jókat tudunk mondani (írni). Intuitívan kezelhető, könnyen áttekinthető sémára épül.
A VX500-as képére az erős fényerő, a telt, élénk színek, a színsemleges szürkék jellemzőek. A színes betűkkel itt is támadtak problémák; nem voltunk teljes egészében megelégedve a betűk rajzolatával. A fullscreen szürke és fehér teljesen homogén képet adott, a fekete némileg foltos és a kép alján világos volt. Az automatikus képbeállítás nem mindig találta meg a kép széleit, így ezt manuálisan kellet korrigálni utólag (csak analóg csatlakozáson jelentkezett a hiba). Összességében elmondható, hogy szép, nyugodt és harmonikus képet ad, ráadásul utánhúzásmentes vele a játék.
Végszó
Nos. 21 monitor, mérhetetlen képanyag, de persze látva őket mind, döntést nem csak kell hozni, hanem lehet is, ráadásul viszonylag könnyedén. Ám ehhez kéretik megtekinteni azt a táblázatot, ahol tapasztalatainkat összefoglaltuk! A rendszer ugyan egyértelmű, de azért pár szóban kommentálnánk: ár/teljesítményre a 10 15 37-es Belinea triumfált, hiszen 85e ft-os bruttó ára remek képminőséggel párosult, és noha hivatalosan csak 40ms-es válaszidővel bírt, tapasztalataink szerint ennél "több" (=kevesebb) szorulhatott belé, hiszen FPS-játékok alatt sem vérzett el.
Az eredmények
A Legjobb Vétel kitüntető címén túl (mégegyszer: Belinea) az oldal ajánlását elnyert monitorok: az Eizo, egy AG Neovo, a Viewsonic és meglepetésünkre a MAG. Két előbbi bravúros technológiai hozzáállással nyerte meg tetszésünket (optikai filter/megépítettség/DVI/korszerű paneltechnológia - bár ezekért keményen fizetni kell), harmadik általában vett kiegyenlítettségével (ismét csak keményen fizetni kell, ráadásul a VX500 nem MVA paneles, így ezen elismerésünket adtuk át a legnehezebb szívvel...), míg utóbbi a dizájn-koronát vitte el (ráadásul 16ms-es válaszidejével is egyedül maradt) - a mi olvasatunkban. Azonban fájó szívvel tudatjuk, hogy a 15"-nak és vele együtt az 1024-es felbontásnak hamarosan már csak az emlékét idézhetjük, ugyanis az iparág nemsokára átlép rajtuk - helyüket a 17"-os panelek veszik át. Így nálunk is, a teszt-stafétát, hiszen a következő menet már a 17-esek mezőnyének veselkedik neki.
MLaca & RI_OS_bot
A tesztben szereplő TFT monitorokat a Ramiris Rubin RT, a Mycom Kft., a Narba Hungária Kft., az Expert Computer Kft., a Pulsar Hungary Kft., a Pixel Kft. és a Komel Kft. bocsátották rendelkezésünkre. Türelmükért és segítségükért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani (írni)!
