Keresés

Hirdetés

Aktív témák

  • WhrlpoolMind

    kezdő

    válasz Graphics #223 üzenetére

    2016-ban kezdődött egy jó kis szülészeti erőszakkal, azután folytatódott azzal, hogy megalázó körülmények között találkozhattunk a szülészeten (a VIP szobások szabadon jártak-keltek a folyosó teljes hoszán, de én be nem mehettem oda). Folytatódott azzal, hogy ultraerősen aktiválódott bennem a függőség és alkalmatlanság séma. Kék fényt kellett volna kapnia a babánknak, de hazaküldték feleségemet azzal, hogy adjon neki sok tápszert, így 1 hét múlva élet és halál között vittük be babánkat a gyermekklinikára. Azután feleségemnek jött a szülés utáni pszichózis. A munkahelyemen az alkalmatlanság érzése a csökkent értékűség és szégyen sémával kombinálódott. Munkahelyet váltottam, de nyilván nem segített a belső turbulenciámon. Visszamentem az előző munkahelyemre, ami újfent nem segített a belső turbulenciámon. Azt hiszem, dióhéjban ennyi.

    Az egész onnan indul, hogy feleségemmel mindketten úgy voltunk súlyosan bántalmazva gyerekként, hogy nem tudtunk róla, az elmúlt 1 évben derítettük ki. Mindkettőnknek egy-egy súlyosan nárcisztikus szülője van, és bár a másik valószínűleg nem az, a kommunkikációs és neveléssel kapcsolatos mintái miatt annak kell tekintenünk. Nem akartak bántani minket a szüleink, mégis bántottak.

    Most kezdjük érteni, miért forgatták ki feleségemet a témavezetői a PhD-ből (a legtöbb, láss csodát, súlyosan nárcisztikus volt), és én, aki pótolhatatatlan tudással és tapasztalattal rendelkezem, miért érzem magam értéktelennek és bármikor pótolhatónak. Folyamatosan javul az állapotunk, kitartó kapcsolat-újraépítéssel, egymás újra-megismerésével (ahogy folyamatosan letesszük a maszkunkat, amiről nem is tudtuk, hogy vele takarjuk magunlkat).

    [ Szerkesztve ]

    Daniel WhirlpoolMind

Aktív témák