Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • pecccccccca

    senior tag

    válasz gyeniko #35537 üzenetére

    Igen nagyon szerencsések voltunk vele. Sosem volt megkötve. Boldog kutya volt. Ütötte el autó, ugrott ki az 1,80 magas kerítésünkön amikor rosszul ért földet és kificamodott a csípőcsontja, próbálta valami elmebeteg megmérgezni is amikor alig tudták megmenteni az orvosok. De kitartó volt és velünk maradt. Aztán mikor már szegénykén tényleg látszott, hogy a végét rúgja, egy esős napon nem találtuk. Nem jött előre a kertből mikor szóltunk neki. Bátyámmal a szakadó esőben kimentünk a kertbe és láttuk, hogy egy sárosabb részen az oldalán fekszik és épp csak liheg, lóg a nyelve. Felkaptuk, bevittük, megszárogattuk aztán apuékkal úgy döntöttünk nem kínozzuk tovább. Elvittük elaltattatni. Érdekes, hogy előtte való nap különösen játékos colt. Sokat játszottunk mintha érezte volna, hogy az utolsó nagy játszadozás lesz. Akkoriban már 24-25 éves lehettem, de 3 napig sírtam mikor eszembe jutott és nagyon sokáig elfogadni sem tudtam az egészet. Mivel gyerekként voltunk cimborák, olyan volt mintha a testvéremet vesztettem volna el. 😞

    [ Szerkesztve ]

    Humorban nincs helye tréfának!

Új hozzászólás Aktív témák