Keresés

Hirdetés

Aktív témák

  • shtml

    őstag

    Semmiképpen ne öld vagy ölesd meg - ez a helyes kifejezés, én utálom az elaltatni szót, mert ugye nem elaltatják, hanem simán megölik, csak mennyivel könnyebb elaltatásról beszélni...:(( Nevezzük nevén a dolgot, ne álszenteskedjünk.

    Ha igazán szereted azt a cicát, akkor tekintsd embernek, aki valami miatt éppen nem tud beszélni. Ha szeretett rokonodról, barátnődről, szerelmedről stb. lenne szó és ő nem tudna beszélni, akkor képes lennél megölni vagy az utolsó pillanatig reménykednél a felgyógyulásában? -- Na ugye, hogy reménykednél!

    Kurvára álszentnek tartom, ahogy sokan arról beszélnek, hogy megkímélik az állatot a szenvedéstől, ha megölik vagy megöletik. Csak saját magukat akarják megkímélni a beteg állat okozta lelki tehertől, az állatok ugyanis az embernél sokkal jobban viselik a fájdalmakat, tehát szó sincs a szenvedéstől való megkímélésről.

    Re: állatorvosok. Naná, hogy majdnem mindegyik (tisztelet a kivételnek!) a megölést javasolta, hiszen ezáltal ő keres még egyszer utoljára az állaton. De ugye látod, már máskor is meggyógyult, pedig akkor is a megölést ajánlották az orvosok...

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    Egy biztos: nekem életem végéig lelkiismeret-furdalásom lenne, ha megölném vagy megöletném a szeretett beteg állatomat, hiszen remény mindig van. És sajnos volt már ilyenben részem, cicával és papagájjal is. A cicát anyám gondozta szeretettel az utolsó pillanatáig, a papagájt én és végül a kezemben halt meg, amikor a szíve nem bírta tovább.

    Na de hogy azzal a tudattal haljon meg bármelyikük is, hogy a gazdája ölte meg???

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz dam #73 üzenetére

    Nem kimondottan neked szólt, az éjszaka közepén, egy álmatlanul átforgolódott fél éjszaka után nemigen kötöttem a hozzászólásokat konkrét nickekhez, csak kavargott bennem a sokféle vélemény.

    Nekem ez a véleményem, neked pedig más. Ebből nem kell haragnak lennie.

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz Yaye #93 üzenetére

    100%-ig egyetértek.

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz WN31RD #120 üzenetére

    ''Szerencsés, akinek ez ennyire egyszerű.''

    Na ja, én már csak ilyen szerencsés vagyok.

    ''Az állat nem tud beszélni, tehát nem mondhatja, hogy ne ölj meg. De azt sem mondhatja az állat, hogy ölj meg, pedig egy ember szájából éppúgy elhangozhat ez is, mint az ellenkezője... és adott esetben el is hangzik.''

    Persze, de ha ember mondja, akkor sem illik eleget tenni a kérésnek. Nem hiszem persze, hogy itt fogjuk megoldani az aktív eutanázia egész világon hevesen vitatott kérdését, ám legalábbis nem véletlen, hogy a világ összes kultúrállamában bűncselekmény az aktív eutanázia.

    A probléma, tudod, ott van, hogy aki kéri a halált, az sem biztos, hogy komolyan gondolja, hiszen egy betegség során előfordulhat, hogy még a látszólag tiszta tudatállapotú beteg tudata sem olyan tiszta. Ha aztán sikerült meggyógyítani, akkor örülni fog annak, hogy nem szerencséltették a ''kegyes halállal''.

    Na mármost, az én alapállásom az, hogy kétséges esetben - márpedig mivel az állat sem kérni, sem visszautasítani nem tudja a ''kegyes halált'', ez kétséges esetnek számít - mindenképpen az élet mellett kell dönteni. Ez számomra az élet tiszteletéből és a halál visszavonhatatlanságából fakad, amivel persze lehet nem egyetérteni.

    ''Ezért is jobb, ha érzelmileg nem érintett szakember hozza meg az ilyen döntést.''

    Nem tudok veled egyetérteni. Ha én szeretek valakit - akár embert, akár állatot, én nem tudok különbséget tenni -, akkor ne egy érzelmileg nem érintett szakember döntsön az életéről. Lehet pl., hogy egy állatorvosnak a 10%-os felépülési esély már kevés és inkább az állat megölését javasolja csak azért, mert mondjuk meg akar kímélni engem a kiadásoktól. Na de ha nekem magasabb prioritású az állat élete, mint a kiadások???

    ''... szerintem inkább az az álszent, aki ahelyett, hogy vállalná a tényleg igen nehéz [...] döntés (megöljem?) terhét, inkább valamilyen univerzális formulát keres (pl. sose öld meg, mindig reménykedj az utolsó pillanatig), ami garantáltan hozzásegíti őt a ''jó'' döntéshez, de legalábbis megszabadítja a döntéssel járó felelősség vállalásától.''

    Elfelejted, hogy létezik harmadik út is, ez pedig a passzív eutanázia! Azoknak írom, akik esetleg nem ismerik a fogalmat: ez azt jelenti, hogy beszüntetik a szenvedés meghosszabodását eredményező és esetleg fájdalmas kezelést, emellett pedig igen hatékony fájdalomcsillapítással teszik elviselhetővé a hátralévő időt.

    Ha a cica esetében több lelkiismeretes orvos is egyhangúlag azt állítja, hogy abszolút kizárt a felgyógyulása (na de nem kizárt, hiszen pár hónapja is felgyógyult!) és emellett láthatóan *nagyon szenved* a cica, az én erkölcsi elveim szerint akkor is csak a passzív eutanázia lehet az egyetlen járható út, nem pedig a cica megölése. Mellesleg embereknél is ez a dolog módja, tehát a beteg vagy az ő véleménynyilvánítási képtelensége esetén a hozzátartozók kérésére orvosi konzílium dönt az aktív kezelés beszüntetéséről.


    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz shtml #139 üzenetére

    A #139 kissé összezavarodott, íme a javítás:

    ''Szerencsés, akinek ez ennyire egyszerű.''

    Na ja, én már csak ilyen szerencsés vagyok.

    ''Az állat nem tud beszélni, tehát nem mondhatja, hogy ne ölj meg. De azt sem mondhatja az állat, hogy ölj meg, pedig egy ember szájából éppúgy elhangozhat ez is, mint az ellenkezője... és adott esetben el is hangzik.''

    Persze, de ha ember mondja, akkor sem illik eleget tenni a kérésnek. Nem hiszem persze, hogy itt fogjuk megoldani az aktív eutanázia egész világon hevesen vitatott kérdését, ám legalábbis nem véletlen, hogy a világ összes kultúrállamában bűncselekmény az aktív eutanázia.

    A probléma, tudod, ott van, hogy aki kéri a halált, az sem biztos, hogy komolyan gondolja, hiszen egy betegség során előfordulhat, hogy még a látszólag tiszta tudatállapotú beteg tudata sem olyan tiszta. Ha aztán sikerült meggyógyítani, akkor örülni fog annak, hogy nem szerencséltették a ''kegyes halállal''.

    Na mármost, az én alapállásom az, hogy kétséges esetben - márpedig mivel az állat sem kérni, sem visszautasítani nem tudja a ''kegyes halált'', ez kétséges esetnek számít - mindenképpen az élet mellett kell dönteni. Ez számomra az élet tiszteletéből és a halál visszavonhatatlanságából fakad, amivel persze lehet nem egyetérteni.

    ''Ezért is jobb, ha érzelmileg nem érintett szakember hozza meg az ilyen döntést.''

    Nem tudok veled egyetérteni. Ha én szeretek valakit - akár embert, akár állatot, én nem tudok különbséget tenni -, akkor ne egy érzelmileg nem érintett szakember döntsön az életéről. Lehet pl., hogy egy állatorvosnak a 10%-os felépülési esély már kevés és inkább az állat megölését javasolja csak azért, mert mondjuk meg akar kímélni engem a kiadásoktól. Na de ha nekem magasabb prioritású az állat élete, mint a kiadások???

    ''... szerintem inkább az az álszent, aki ahelyett, hogy vállalná a tényleg igen nehéz [...] döntés (megöljem?) terhét, inkább valamilyen univerzális formulát keres (pl. sose öld meg, mindig reménykedj az utolsó pillanatig), ami garantáltan hozzásegíti őt a ''jó'' döntéshez, de legalábbis megszabadítja a döntéssel járó felelősség vállalásától.''

    Amúgy pedig már a kérdésfeltevés is hibás, mert a kérdés nem úgy merül fel, vajon megöljem-e vagy sem. Elfelejted ugyanis, hogy létezik harmadik út is, ez pedig a passzív eutanázia! Azoknak írom, akik esetleg nem ismerik a fogalmat: ez azt jelenti, hogy beszüntetik a szenvedés meghosszabodását eredményező és esetleg fájdalmas kezelést, emellett pedig igen hatékony fájdalomcsillapítással teszik elviselhetővé a hátralévő időt. Vagyis a természetre bízzuk a beteg gyógyulását vagy halálát, de maximálisan enyhítjük a szenvedését.

    Ha a cica esetében több lelkiismeretes orvos is egyhangúlag azt állítja, hogy abszolút kizárt a felgyógyulása (na de nem kizárt, hiszen pár hónapja is felgyógyult!) és emellett láthatóan *nagyon szenved* a cica, az én erkölcsi elveim szerint akkor is csak a passzív eutanázia lehet az egyetlen járható út, nem pedig a cica megölése. Mellesleg embereknél is ez a dolog módja, tehát a beteg vagy az ő véleménynyilvánítási képtelensége esetén a hozzátartozók kérésére orvosi konzílium dönt az aktív kezelés beszüntetéséről.


    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz Yaye #126 üzenetére

    Miközben én ebédeltem, írtam és a szar netemmel küzdöttem, nem láttam, hogy te már leírtad a bűvös szót: passzív eutanázia. Igen, ez a maximum, ami szerintem erkölcsileg megengedhető, de ez is csak az abszolút reménytelen esetekben.

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz rog #148 üzenetére

    Nem vadparaszt, csak egy lelketlen ember. Aki megérdemelné, hogy ha legközelebb megbetegszik, 2 napi eredménytelen gyógyulás után megkapja azt a bizonyos ''szurit''.

    Neki, neked vagy nekem sincs több jogunk az élethez, mint egy szegény cicának.

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz WN31RD #156 üzenetére

    ''A társadalmi szabályoknak praktikus okokból viszonylag egyszerűnek és viszonylag könnyen, egyértelműen alkalmazhatónak kell lenniük''

    Na igen, lásd pl. PTK, BTK, adójogszabályok stb. Mindegyik egyszerű és könnyen/egyértelműen alkalmazható... Egyébként alapjában véve egyetértek veled ebben.

    ''Vagy nem sikerül. Vagy nem teljesen. És akkor nem fog örülni.''

    Vagy örülni fog a megmaradt kis életének is. Nincs jogom ezt eldönteni helyette.

    De visszatérve az előző gondolatmenetre, nyilván vannak olyan esetek, amikor szép lehetek, de okos nem. Ilyenkor pedig csak egyetlen vezérelvem lehet, mégpedig az, hogy ne okozzak visszavonhatatlan kárt. A megöléssel visszavonhatatlan kárt okozok, az életben hagyással nem - és ez itt a lényeg.

    ''Ha úgy döntesz, hogy életben hagyod, akkor ez is benne van a pakliban.''

    Értsd meg, hogy - az én erkölcsi elveim szerint - eleve nincs jogom úgy dönteni, hogy nem hagyom életben. Lásd az előző mondatomat a visszavonhatatlan károkozásról. Adnom mindig szabad, de elvennem nem szabad. Ha úgy tetszik, akkor ez számomra erkölcsi imperatívusz, ezért a mindenképpen szó.

    ''Az élet biológiai funkció, és mint ilyet szerintem nem érdemes erkölcsi kategóriák részévé tenni. [...]''

    A te szemedben talán csak biológiai funkció, az én szememben annál jóval több - mégpedig épp azért, mert nekem csak ez az egy életem van és a cicának is csak ez az egy van. A további gondolatmeneteddel egyetértek (emberi méltóság és önrendelkezési jog) és véleménynyilvánításra képes emberek esetében ezzel nincs is semmi gond. Gond csak ott van, hogy egy cica nem képes az önrendelkezésre -- ám ez messze nem ad nekem jogot arra, hogy én rendelkezzem az ő életével!!!

    A legutolsó bekezdésedben írtakkal is egyetértek. A felelősség alól nem lehet kibújni, de ez nem eredményezhet olyan önhatalmú cselekedetet, amellyel visszavonhatatlan kárt okozok másnak. (Persze sok olyan eset van, amikor mindenképpen kárt okozok valamely félnek, de ez nem olyan eset.)

    Az is a felelősségtudat megnyilvánulása, ha belátom, hogy egy adott esetben nincs jogom dönteni. A cica esetében pont erről van szó.

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz shtml #172 üzenetére

    ''Az is a felelősségtudat megnyilvánulása, ha belátom, hogy egy adott esetben nincs jogom dönteni.''

    Pontosabban hogy egy adott döntést nincs jogom meghozni.

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz WN31RD #174 üzenetére

    Mint korábban már Yaye és én is írtuk, a szenvedés nem kikerülhetetlen, hiszen az ilyen reménytelen, de komoly fájdalommal járó esetekre ott van a passzív eutanázia. Miért erőlteted a megölés és a szenvedésre kényszerítés közötti döntést, amikor ott van a se nem megölés, se nem szenvedés választása is? Az egész érvelésed hitelét veszti, ha eleve nem veszel tudomást egy bizonyos döntési lehetőség puszta létéről sem. (És itt nem arról beszélek, hogy az erkölcsi normarendszered miatt kizársz egyes döntéseket.)

    ''Amikor azt mondod, hogy maradjon életben, hátha meggyógyul, akkor nem ''rendelkezel az ő életével''?''

    Úgy érzem, most a szavakon lovagolsz. Adott esetben nem az a döntésem, hogy maradjon életben bármi áron, hanem az, hogy nem ölöm meg. Ez pedig semmiképpen nem ''rendelkezés'' az életével, hacsak nem tágítom ki az értelmezhetetlenségig a szó jelentését. - Értsd meg, hogy nem két egymást kölcsönösen kizáró lehetőség között kell választanom, lásd fent.

    ''Ezzel már te is azt mondod, amit én.''

    Vagy inkább te mondod azt, amit én már előtted leírtam... :DDD

    ''[...] te előzetesen döntöttél az összes elképzelhető hasonló helyzetre vonatkoztatva akkor, amikor erkölcsi normarendszert választottál magadnak''

    Valahol ez minden erkölcsi normarendszer célja és értelme, nem???

    De egyszerűsítsük le a dolgot a végletekig: Az a tény, hogy valaki (bármi okból is) nem kéri tőlem azt, hogy öljem meg - márpedig a cica nem kéri ezt -, kényszerít-e vagy feljogosít-e engem arra, hogy megöljem???


    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz WN31RD #184 üzenetére

    ''Nincs mindig ott ez a lehetőség, legalábbis ember esetében.''

    Nézd, minden megoldást alkalmazhatatlanná lehet tenni, csak kellőképpen ki kell tágítani azt a kört, amelyre alkalmazni akarjuk. Bízom benne, hogy nem tudatosan alkalmazod ezt a - tapasztalatlan vitapartnerekkel szemben egyébként sokszor eredményes - taktikát. E topicban konkrétan egy cicáról van szó, így maradjunk az ő eseténél, ahol tökéletesen alkalmazható a passzív eutanázia. Amint a legtöbb embernél is.

    Mellesleg az a tény, hogy egy megoldás csak az esetek 1%-ára nem alkalmazható, még nem jelenti azt, hogy a fennmaradó 99%-ra sem alkalmazható, márpedig te most valahogy így próbálsz meg érvelni. Lásd pl. newtoni mechanika versus specrel ill. áltrel - az utóbbi nem érvényteleníti a newtoni mechanikát a mi hétköznapi életünkben.

    '''Hogy ez mire jogosít fel, az attól függ, hogy honnan származtatod a ''jogaidat''.''

    Mindenesetre sokkal restriktívebben származtatom és értelmezem a jogaimat annál, mint amit a #177-es hozzászólásodban írsz. Vagyis nem gondolom azt, hogy jogom van mindent megtenni, amire megvan a lehetőségem. Idézet a hozzászólásodból:

    ''Szerintem, aki úgy dönt, hogy nem változtatja meg a sorsát valakinek (valaminek), pedig megtehetné, az pontosan az élet-halál urának a szerepében hozott egy döntést.''

    Ezt természetesen ne tekintsd személyeskedésnek, mert az eddigi tapasztalatok alapján vagy olyan kulturált vitapartner, hogy a személyeskedés fel se merüljön!!!

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    válasz FPéter #250 üzenetére

    Tudom, hülyeségnak hangzik, de az altatós üveg összetörését tekintsd figyelmeztető jelnek, hogy NEM SZABAD MEGÖLNÖD a cicádat.

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

  • shtml

    őstag

    Nagyon sajnálom a cicát, biztos nem tudod majd elfelejteni ezt a kedves társat. Nem is kell. Az én papagájom már több mint 5 éve meghalt, de még mindig minden nap gondolok rá.

    Vigasztaljon az a tudat, hogy végül is nem szenvedett sokat és - mint előttem többen megírták (tegnap dél óta nem voltam gépközelben) - legalább nem a szeretett gazdája kezétől halt meg. Így utólag már nem érdemes sokat vitázni rajta, de szerintem helyesen döntöttél.

    Re: Új cica. Embere válogatja, van, akinek bejön a kutyaharapást szőrivel, van, akinek nem.

    A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

Aktív témák