Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • itouchfan

    senior tag

    Már reggel akartam írni az iskolai tesivel kapcsolatban, most látom csak, hogy milyen komoly beszélgetés kerekedett belőle. Nem akarom tovább hergelni az érintetteket,1 mert nem szorosan kapcsolódik ide a futós topikba a téma, de mivel ebben a félévben egy jó, Pest megye előkelő részén lévő iskolában tanítottam tesit (végzős pedagógus hallgatóként) ezért azt gondolom, hogy tudok releváns véleményt írni.
    Szóval azzal kezdeném, hogy a tanárképzés borzasztó hosszú, a hasznossága igen csekély, rengeteg olyan követelményt kell teljesíteni a hallgatóknak, aminek semmi köze ahhoz, hogy a gyerekekkel hogy fognak bánni (és ez nem csak a sport képzésekre igaz, hanem az összes tanári szakra). Az egyik felsőoktatási intézmény az idei felvételin 130 helyet hirdetett meg osztatlan tanári szakra, amire összesen !140! fő jelentkezett. Tehát tulajdonképpen kijelenthető lesz, hogy aki elmegy és megcsinálja az érettségit és a felvételit, azt felveszik. Ebből a 120-130 főből, amibe boldog boldogtalan benne van, otthagyja a 11-12 félévig tartó tanárképzést legalább az egyharmada, de inkább több, a diplomáig eljut mondjuk 65-70 ember jóesetben, aminek szintén megint majdnem a fele szinte biztos, hogy pályaelhagyó lesz, tehát kijön összesen 35-40 tanár... De nem is ez a lényeg, ez csak a helyzet.

    Szóval iskola, és osztályzás.
    Ha nem osztályoznák a tesit, a maradék, objektív eszközök közül is minden megszűnne a tanároknak arra, hogy "hassanak" a rossz hozzáállású diákokra. Mert ha valaki azt mondja hogy ő fúj tesi, és nem öltözik át egymás után 5x, de nem adhat neki egyest a tanár, mit csinálhat még?

    A másik, hogy osztályzásban különbséget kell tenni a tananyagok, sportágak között, nyilván az atlétika, és pláne a futás objektív dolog, mérhető, míg egy torna elég szubjektív. Valóban fontos, hogy a gyerekeknél a folyamatot is értékeljük, mert óriási különbségek vannak a fiatalok között.
    Tehát amit ebben az iskolában alkalmaztunk, és amit én jónak tartok és talán mindkét vélemény megjelenik benne, az az, hogy mondjuk szeptemberben futott a gyerek egy 2000 m-t, amit nem bírt lefutni, sétált, lekocogott 15-16 perc alatt mondjuk. Tavasszal újra futjuk, és látjuk, hogy már fejlődőtt és most 13 perc alatt lekocogta, neki nagy erőfeszítéseket téve. (a legjobb az osztályból meg lefutotta 8 perc alatt).
    Ilyen esetben, egyszer értékelem azt, hogy 13 perc az eredménye, legyen mondjuk egy gyenge hármas, majd azt mondom neki, hogy az őszi eredményhez képest óriásit fejlődtél, lefutottad megállás nélkül, erre kapsz egy ötöst. Máris más az összkép. Aki meg 8 percet futott, annak ötös a jegye, és ha ő a legjobb az osztályban, kap még egy ötöst, mert ő az osztályelső.

    Talajtorna esetében van két gyerek mondjuk, az egyik az első gyakorlás alkalmával meg tud csinálni a gyakorlat 5 eleméből 4et hibátlanul, egyet döcögve, a másik nullát és tele van a gatyája. Gyakorolunk egy pár héti, jön az osztályzás, az extra gyerek megcsinálja hibátlanul, ötös. Jön a másik, akinek az elején egy se ment, most megcsinálja mind az 5 elemet, 3 nem túl szép, kettő oké. Milyen jegyet adsz neki? Szintén azt mondom, hogy adok neki egy 3ast, 4est, plusz a fejlődési folyamat miatt egy ötöst, máris nem rontja le a tesi átlagát és értékeltem a folyamatot.
    Az ügyes gyerek kiemelésére pedig vannak egyéb eszközök, pl. azt mondom óra végén, hogy XY, a te gyakorlatod példaértékű, tökéletes, légyszíves állj ide és csináld meg az egész osztály előtt, mert ez az etalon, és ha szeretnél elviszünk versenyre is. Vagy ha gyakorlás közben neki már minden jól megy, adok neki 2 új elemet, amit gyakorolhat (nem fogja unni az órát, amíg a többiek gyakorolják azt amit tud, és kihívás lesz), és ha azokat bemutatja, kaphat pluszba ő is egy ötöst.

    Na ez volt a mi gyakorlatunk itt az iskolában, azt gondolom, hogy itt azért elég jó gyerekek és jó képességű tanulók voltak nagyrészt, de ez a rendszer szerintem máshol is működhet. Az, hogy milyen sportágak, milyen számainak kellene benne lenni a tesi anyagában, ahhoz hogy valóban élmény központú legyen és megszerettesse a mozgást, az más kérdés, de én azt gondolom, hogy a jelenlegi keretek között is, ha megfelelő a tanár hozzáállása és személyisége, akkor lehet olyan órákat és akár komplett tanévet csinálni, hogy ez megvalósuljon, még ha 1-1 kevésbé kedvelt anyagrész is van benne. De egyet értek azzal is, hogy néhány dolgot ki kéne venni és a testnevelők számára nagyobb mozgásteret biztosítani az infrastruktúrához, iskolához igazítva.

    Nem szaporítom tovább a szót, csak azt akartam leírni, hogy talán van és működőképes egy arany középút.

    Egy néha terepfutó, többnyire bringázó, 5 nap múlva hivatalosan is pályaelhagyó pedagógus szavai :B

    „Elvetsz egy cselekvést, és egy szokást aratsz. Elvetsz egy szokást, és egy jellemet aratsz. Elvetsz egy jellemet, és amit aratsz, az a sorsod.”

Új hozzászólás Aktív témák