Hirdetés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Bad Pritt

    félisten

    Cpt. Phillips (Aizen nem röhög, én így melegítek a szakdogaírásra. :D)

    Rengeteget lehetne beszélni már magáról a film alapjáról is, de ez Greengrass gyakorlatilag minden filmjére igaz: az én szakom számára igencsak releváns témákat visz filmre rendkívüli minőséggel és többek között neki köszönhetjük az új évezred egyik legjobb akciófilmjét is (Bourne-ultimátum).
    A Phillips kapitány azért érdekes az afrikaifilm kategórián belül, mert nem közvetlenül foglalkozik a kontinensen élők problémáival, mint a Hotel Ruanda, Nap könnyei vagy a Véres gyémánt, de a filmben bemutatott helyzeten keresztül képes okosan reflektálni a problémákra, elejtett félmondatokból, elcsípett infók alapján tudatva a nézővel, miért is hajókázik egy kupac felfegyverzett szomáli férfi óriás teherhajókra vadászva. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nem véletlenül lett kiemelve a tengernyi kalóztámadás közül a 2009 áprilisi eset (csak a Maersk Alabamát támadták meg ezenkívül még négy alkalommal): ez egy minden oldalról jól dokumentált, tengernyi háttérinfóval rendelkező esete volt az ottani kalóztevékenységnek, ami a résztvevőkkel készült interjúk alapján bővelkedett intenzív jelenetekben.
    Páran, akik nem figyeltek, felróják, hogy ez is csak egy újabb amerikánszki hőstörténet, az egyszerű ember kiemelkedése a tömegből: nem. Phillips nem emelkedik ki sehonnan, arrogáns kapitányból (amit Greengrass tudatosan tompított, hisz a valóságban sokkal negatívabb szereplője volt a történteknek a derék kapitány) suta, rettegő emberré válik, sodródik az árral átvitt és szó szerinti értelemben is, többször elveszti a fejét, végül teljesen összeomlik, de mivel ő volt végig az eset középpontjában, ő írt erről könyvet, ezért ő a címszereplő, Tom Hanks pedig a tavalyi év egyik legjobb alakítását tette le az asztalra. Akitől viszont letettem a hajam, az Barkhad Abdi: előzetesen elkönyveltem egy szokásos Oscar döntésnek, hogy a fekete színészeknek mindig élvonalban kell lenniük a díjátadókon az ilyen rabszolgaság-Afrika témájú filmekben játszott szerepükért, de amit ez az egyszálbél csávó leművel, az valami embertelen. Egy filmes szempontból teljesen műveletlen férfi, aki mégis csuklóból hozza azt a szintet, ami egy olyan színészóriás mellé kell, mint Hanks, visszafogottan, még a laikusok számára is láthatóan ösztönből játszott szerep az övé, le a kalappal komolyan.
    A film egyetlen hibája tényleg az, hogy Phillips karaktere elvesztette sokszínűségét, emiatt támadták sokan a produkciót. Ugyanakkor amellett a naturális tárgyilagosság mellett nem lehet elmenni szó nélkül, ahogyan a rendező hozzáállt az egész témához: nincsenek badass, tökös amerikai hősök, csak katonákat látunk, akik a feladatukat végzik, majd utána elpakolnak és hazamennek. Ennyi, mindezt a Greengrass-re jellemző kissé száraz tárgyilagossággal, tökéletes operatőri munkával és vágással, valamint elsőrangú zenei aláfestéssel sikerült igazán érdekessé és feszültté varázsolni, főleg ha figyelembe vesszük, a film felétől kezdve egy kis dobozban játszódott a cselekmény jelentős része.
    A Phillips kapitánynak nem kell szégyenkeznie az afrikaifilmek között, feszes tempójú, meglepően akkurátus produkció, aminek az utolsó három perce még úgy is hihetetlenül erős és emlékezetes marad, hogy az aláfestő zene egyértelműen az Eredetből ismert Time-ről lett kopizva. Elnézzük, csak így tovább, Mr. Greengrass.

    [ Szerkesztve ]

    Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák