Hirdetés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz brownus #143382 üzenetére

    Nem is az életem megoldását vártam volna el, hanem a karakterekét: ebből - ha akarok - meríthetek nézőként, de legalább nem tűnik öncélúnak a mű (és akkor, ugye, ha nem is szórakoztat, meg ezt sem adja...).

    #143383 proci985:
    Ezt megérteném, de [1. akkor ne jöjjenek már emberek folyton ezzel a "bezzegottfennacsudavilágbannal" (mert necces érv)], 2. még mindig a filmen belüli nihil "létjogosultságát" firtatom, nem 'szociológiai tanulmányként' (egzakt tényként) használnám e darabokat (viszont a kultúra fogyasztása nyomot tud hagyni, ezért fogyasztóként "jogom van" kritizálni az "engem" - potenciálisan/opcionálisan - célzó termékeket (és előállítóit: ld. "netflix-propagandatrendiség" vagy pl. Gaspar Noé, stb.). Másrészt nézzük meg azt, hogy nincsenek okok, előzmények meghatározva: a Druk-ban Mikkelsen karaktere egy befásult alak, ez érthető, de a tornatanárral mi van? Semmit nem tudunk róla, és a legnagyobb gebasz vele van. De a többiről se sokkal több az infónk (ami van, az arra vezethető vissza, hogy pl. minek család valakinek, ha nem bírja, nem tud örülni neki, stb. ezért alkoholba menekül). A film vége sem pozitív, szóval kaptunk egy adag lehúzást, hurrá.

    Tarrnál a Krasznahorkai-trilógiában nem a karakterek maguk keresik az önpusztulást, hanem valami külső nyomás vesz erőt rajtuk, de küzdenek a maguk módján, próbálnak túlélni, kikeveredni. A korai panel-filmjeinél viszont valóban ugyanaz az önsorsrontó nihil feszíti szét a karaktereket (ott is kívülről eredeztethető az alapgond, de még csak meg sem próbálnak nem elbukni - nincs ívük, nincs történetük, csak dagonyáznak a mocsárban).

    "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák