Az előző hónap közepén írtunk arról, hogy megválhat az ARM-tól a SoftBank, és az NVIDIA személyében van is érdeklődő, sőt, feltűnt a Foxconn és a TSMC is. A legnagyobb kérdés azonban még mindig az, hogy megéri-e egyáltalán felvásárolni az ARM-ot. A legfőbb probléma, hogy az érintett divízió szellemi tulajdonai rendkívül értékesek, de tulajdonképpen itt véget is érnek az kézzel fogható előnyök, ugyanis az üzlet, amit az ARM visz, hosszabb távú megtérüléssel működik, és ezen nyugodtan lehet évtizedes távlatokat érteni. Az egész a licencelésre épülő modellből ered, ugyanis a tervezéssel a felvállalt kockázatok sem nagyok. Hoznak évente pár új dizájnt, pár új technológiát, amelyeket a partnerek licencelhetnek, de a valós nehézségek, illetve a tervezés költséges része, vagyis a tömeggyártásra való felkészülés főleg a licencelőt terheli.
A fenteik eredményezik azt, hogy a SoftBank ARM divíziója hiába uralja gyakorlatilag versenytárs nélkül az ultramobil piacot, az elmúlt éves, licencelésből származó bevételük csupán nagyjából 2 milliárd dollárhoz közelített, és ha nem lett volna egy egyszeri, 1,67 milliárd dolláros jóváírásuk egy Kínával létrehozott vegyesvállalat kapcsán, akkor 400 millió dollár veszteséget termeltek volna. A SoftBank pont azért keres vevőt, mert ezért a cégért 32 milliárd amerikai dollárt fizettek, vagyis a megtérülés a jelenlegi üzleti modell mellett elképesztően lassú.
A jelenlegi adatok szerint az ARM értéke 50 milliárd dollár köré becsülhető, vagyis megközelítőleg ennyiért biztosan megválna tőle a SoftBank. Ezzel saját maguk hasznot termelnének, hiszen drágábban adták el a font akkori gyengélkedése miatt anno relatíve olcsón megszerzett céget. Viszont ilyen üzleti modell mellett rendkívül kockázatos 50 milliárd dollárért felvásárolni az ARM-ot, sőt, még 32 milliárd dollárért is az volt, nem véletlenül megy most a kutakodás egy potenciális vevő után.
A tényleges érdeklődők számára tehát egy konkrét távlati terv kell arra, hogy ha ennyi pénzt kiadnak egy hasznot alig termelő vállalatért, akkor gondoskodjanak legalább arról, hogy nem fognak végleg belerokkanni. Egy ekkora összeg kiadását ugyanis kvázi mindenki hitelből finanszírozná, tehát meg kell vizsgálni, hogy mennyi idő alatt lehet az ARM szellemi tulajdonaira építve egy olyan üzleti hátteret kialakítani, hogy értékelhető mennyiségű pénzt termeljen, amiből már vállalni lehet a szükséges hitelek visszafizetését. Ha ez elméletben nem lehetséges, akkor inkább nem szabad felvásárolni az ARM-ot.
Ha pusztán a pénzügyi eredményekből indulunk ki, akkor az ARM alapvetően nem ér többet 10 milliárd dolláros kiadásnál. Ez az az összeghatár, amit a tapasztalható éves eredmények alapján reálisan fel lehet vállalni kockázatként. Ennél többet adni a cégért hazardírozás, 40-50 milliárd dollár kifizetése pedig konkrétan egy orosz rulettel ér fel. Ettől függetlenül lehet, hogy lesz egy bevállalós vállalat, amely arra játszik, hogy öt lövésből elkerüli majd a golyót.
