Az AMD még a Zen 2 magokkal rendelkező Ryzen 3000-es generáció megjelenésével párhuzamosan mutatta be a Precision Boost Overdrive technológiát, amely képes volt arra, hogy az egyes termékek maximális turbója fölé vigye az órajelet, persze nem sokkal, maximum 100-200 MHz-cel, és csak egy rövid ideig.
A rendszer működése azóta sem változott, de az AMD kidolgozta ennek a második generációs verzióját, amelyet egyszerűen csak Precision Boost Overdrive 2 névvel illettek. Ez a fejlesztés nem készült el a Ryzen 5000-es CPU-k startjára, de az AGESA 1180-nak már a része lesz, és az erre épülő BIOS-okkal elérhetővé válik a 400-as és 500-as sorozatú alaplapokon. Nagy fontos ugyanakkor, hogy mindenképpen Zen 3 magokat használó processzorok szükségesek az aktiválásához, a korábbi CPU-k az eredeti Precision Boost Overdrive technológiát tudják csak használni.
A Precision Boost Overdrive 2 egy alternatív megközelítést vezet be az alapértelmezett paraméterek felülírására, így nem a maximális turbót módosítja, hanem az üzemfeszültség csökkentésével próbál extra teljesítményt nyerni. Ehhez bevezeti a Curve Optimizer eszközt az alaplapok számára, amelynek az a lényege, hogy mindenféle terhelés mellett relatíve pontosan megmondja az alaplap számára azt a minimális feszültségértéket, ami mellett az adott processzor még stabilan képes működni.
Mindennek számos előnye van. Többek között az alaplap képes a gyárinál alacsonyabb üzemfeszültséget beállítani, amivel az adott processzor fogyasztása csökkenhet. Ezzel együtt a hőtermelés is mérséklődik, ami lehetővé teszi a magasabb órajelek beállítását, illetve ezek hosszabb ideig való megtartását. Persze a nyerhető extra órajel maximuma marad 200 MHz.
[+]
Az AMD régebben felfigyelt rá, hogy az üzemfeszültség csökkentésével sokan játszadoznak, de az így beállított érték mindenképpen fix lesz, vagyis nem igazodik a munkafolyamathoz. Precision Boost Overdrive 2 esetében adaptív rendszerről van szó, ami maximum 30 lépcsőt határoz meg a feszültségcsökkentéshez, és mindegyik szint 3-5 mV-os spórolást jelent. A hardver gyakorlatilag ezek között ugrál, függően a munkafolyamattól, tehát minden körülményre képes optimálisan reagálni. Extra képesség viszont a Curve Optimizer eszköz alkalmazása a feszültségnöveléshez. Mivel a lépcsős modell pozitív irányban is működik, a felhasználó kérhet adaptív feszültségemelést is. Nem biztos persze, hogy ez a legjobb megoldás, de a lehetőség adott. Ez a módszer főleg a manuális tuning alkalmazásával párhuzamosan hozhat jó eredményeket, gyári paraméterekkel inkább a feszültségcsökkentés az ideális választás.
Az AMD szerint a Precision Boost Overdrive 2 aktiválása az egy szálra levetített tempó tekintetében 2%-os extra teljesítményt hozhat, míg többszálú végrehajtás során a gyorsulás a 10%-ot is elérheti. Utóbbi esetben azért kiemeli a cég, hogy maga a rendszer a legjobban akkor működik, ha több CCD van a tokozáson, illetve ezeken belül sincs aktiválva mindegyik mag, vagyis a Ryzen 9 5900X-re van leginkább kigyúrva a fejlesztés, de üzemképes mindegyik modellen, csak a sebességelőny mértéke változik.
[+]
A rendszerrel számos, manuális tuning melletti finomhangolás is lehetséges, ezek elérhetők a Ryzen Master alkalmazásból. Az AMD a fenti képen megosztott néhány tippet a lehetséges beállításokra vonatkozóan, de minden egyes hardver eltérő, így az legjobb tuningkonfigurációt érdemes kitapasztalni.
