Közismert tény, hogy a HPC szerverek piacán az erősorrend felállítására a Linpack teszt szolgál, mely az elmúlt évtizedek során megfelelőnek számított, de elsődlegesen a számítási teljesítményt értékeli, ugyanakkor ezek a nagyvasak sokkal komplexebb rendszerek, így valós körülmények között nagy hangsúlyt kap a kommunikációra szolgáló interfész, illetve az adatmásolások is komoly késleltetéssel járnak, ami különösen a gyorsítókkal rendelkező rendszereket érinti.
Bár Dr. Jack Dongarra elégedett azzal, amit a saját fejlesztésű Linpackje az elmúlt években elért, a változás a piac velejárója, így a régóta készülő, új fejlesztésű tesztcsomag sokkal jobban meghatározza az egyes gépek közötti igazi különbséget, és a tényleges alkalmazások futtatásakor is hasonló eredményekre lehet számítani. Az idei ISC alkalmával meg is érkeztek az első eredmények, ami alapján az új tesztprogram fejlesztői is felállították a maguk listáját a leggyorsabb tíz szuperszámítógépről. Ez persze nem hivatalos eredmény, csupán egyfajta előrejelzés, hogy mire lehet számítani akkor, amikor az új teszt leváltja a Linpacket.
[+]
Az új eredményeket az utolsó, HPCG oszlop tartalmazza. Előtte látható az aktuális top500-as listában szereplő helyezés, illetve a Linpack által mért teljesítmény. Az adatokból leolvasható, hogy az egyes gépek között csökkent a különbség, illetve a gyorsítókat használó rendszerek a háttérbe szorultak. Kína azonban ebben a listában is megtartotta az első helyét, köszönhetően annak, hogy nagyságrendekkel több erőforrás dolgozik a Tianhe-2-ben, mint az új tesztben feltörő K Computerben. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ha a fogyasztást is belevesszük a képletbe, akkor az energiahatékonyság szempontjából újra a K Computer kerül az élre. Dr. Jack Dongarra arra azért figyelmeztet, hogy ezek csak előzetes eredmények, tehát a tesztcsomag még nincs véglegesítve, de érdekes látni az átrendeződést.
Az eddig megosztott adatok alapján az új tesztcsomaggal mért teljesítmény sokban függ az adott szuperszámítógépben alkalmazott fabric összeköttetéstől, ami például a K Computer fő erőssége, és ezért is közelítette meg ennyire a Tianhe-2 eredményeit, de ennél is sokkal nagyobb szerepet kap az adatmásolásból eredő késleltetés. A gyorsítókkal rendelkező nagyvasakat főleg ez a hátrány sújtja, hiszen a gyorsítók, illetve a host processzorok különálló memóriát használnak, tehát a munkavégzéshez folyamatosan adatmásolásra van szükség, ami drámaian lerontja a teljesítményt. Dr. Jack Dongarra szerint azonban a gyorsítóknak a jövőben is lényeges szerepük lesz, csupán nem különálló kártyaként, hanem a processzorba integrálva. Ezzel kihasználhatók az új ötletekben rejlő előnyök, kiemelve a megosztott virtuális memóriát, illetve a platformszintű atomi utasításokat.
A szimulációk alapján a gyorsítók integrációjának modelljét kiemelten díjazza az új tesztcsomag. Ez persze inkább egy működésből eredő következmény, mintsem direkt tervezés eredménye, és nyilván nem véletlen, hogy a piac összes szereplője az integráció elmélyítése felé menetel. Egyszerűen ez a következő lépcsőfok a komplex feladatok energiahatékony adatpárhuzamos feldolgozásának ösvényén.
Arról egyelőre még nincs megegyezés, hogy a Linpack tesztet mikor váltja le hivatalosan az új rendszer. Azt tudni kell, hogy a Linpack alapjaiban egy 37 éves tesztprogram, ami persze fejlődött, de ma már inkább félrevezető eredményeket ad, ami Dr. Jack Dongarra szerint hibás döntések meghozásához is vezethet az adott szuperszámítógép alapjának kiválasztásakor. A Linpack természetesen egy marketingeszköz is, ami a piac velejárója, hiszen relatíve egyszerűen képes jellemezni a szuperszámítógépek teljesítményét, de a jellemzése egy szűk problémakörre korlátozódik, így ha a megépített gép más igényekkel rendelkező alkalmazásokat futtat, akkor a Linpackben felmutatott eredmény használhatatlan, ez pedig jelentős probléma, főleg úgy, hogy a megoldásra váró feladatok adatintenzitása extrém mértékben nő.
Az új tesztcsomag egyébként érdekes változásokat is hozhat a szuperszámítógépek tervezésében. Az elmúlt időszakban több tanulmány is készült arról, hogy az új ARMv8 processzormagokat a legújabb ARM Mali IGP-vel kombinálva, olyan rendszerchipek is tervezhetők a szuperszámítógépekbe, amelyek sokkal jobban lefedik a valós igényeket, mint a ma használt processzorok és különálló gyorsítók. Ezek ráadásul nem csak gyorsak, hanem rendkívül energiahatékonyak is lehetnek. Bár az ARM-os felvetés extrémnek tűnik, de valójában minden megvan az említett architektúrákban, ami egy szuperszámítógépbe kell. A legjobb Mali IGP még támogatja a dupla pontosságú feldolgozást is, ráadásul az elméleti teljesítményük ilyenkor csak a felére esik vissza. Mindez érdekes változásokat vetíthet előre a HPC-piacon.
