Hirdetés
A DVD-ipar újdonságait minden eddiginél nagyobb érdeklődés kísérte, hiszen csak Németországban az elmúlt év az otthoni DVD-eszközök megháromszorozódását hozta, és a tendencia jövőre sem változik számottevően. Így a DVD jó eséllyel pályázik a minden idők leggyorsabban terjedő "média-vírusa" címre, aminek persze mind a fogyasztók, mind pedig a gyártók örülhetnek, hiszen amíg az egyik oldalon persze ugyanúgy csak egy piaci szegmensről van szó, addig a másik oldalon a médiumban rejlő lehetőségek és a minőségi felhasználás keltette rokonszenv hódít egyre nagyobb tábort magának..
Bár az újraírható DVD végleges szabványa csak nemrég óta létezik (DVD+RW), ám a Philips jóvoltából hamarosan már a boltok polcairól is elérhető az a DVDR 1000 jelű egység (képünkön), amellyel eztán bárki készíthet otthoni felvételeket, egy lemezre akár 4 óra hosszan, bár ekkor az már viszonylag "gyenge" minőségű lesz, ami ennek ellenére azért még mindig lepipálja a VHS-t.. Az egy órás üzem mindenesetre über-DVD szintet ígér, míg a 2 és 3 órás rögzítéssel a két véglet között lavírozhatunk. Mindezt egy 4.7GB-os (egy oldalán írt) lemezzel. A természetesen külső meghajtó ugyan nem lesz két fillér, sőt, ám az 1999 euróra taksált ár egy premier holmi esetén talán -inkább- megbocsátható.
A DVD+RW konzorcium egyébként olyan nevekkel van kitömve, mint a Hewlett-Packard, a Mitsubishi Chemical/Verbatim, a Ricoh, a Sony és Yamaha, bár egyedül ez talán nem lenne elég a szabvány sikeréhez, hiszen az ellentábor, bár termékeik messze nem büszkélkedhetnek a DVD+RW kompatibilitásával, szintén nem kispályás neveket hord össze: amíg a DVD-RAM szabványt a Hitachi, a Panasonic és a Toshiba propagálja, addig a DVD-R/RW a Pioneer és a Sharp üdvöskéje. Kár, hogy a DVD-RAM-ot csak az ugyanilyen meghajtó képes olvasni, ami elég keményen megkérdőjelezi a dolog életképességét. A vicc egyébként ugye az, hogy mindhárom alternatíva ugyanazon a lemeze(ke)n produkálja azt, amit, így a DVD-RAM kilátásai nem túl rózsásak, bár a Hitachi-nak egy ideje már kézzelfogható terméke is van, és ez ráadásul nem is túl drága: 70e Ft alatt hozzáférhető. Csak hát egy DVD+RW lemezt bármelyik DVD meghajtóban elolvastathatunk, ennél pedig nem kell több..
Az IFA azonban mindig az alternatívák vására is volt egyben, tehát alig meglepő módon, volt gyártó, aki az egész DVD hóbelevancot figyelmen kívül hagyva (vagy csak nagyon is figyelembe véve?..), teljesen más irányba indult: a Trekstor VDR nevű -szintén külső- meghajtója (lásd kép) a CD-R/RW lemezek sosem látott olcsóságából próbál tőkét kovácsolni, amikor az adott felvétel elkészítéséhez egymás után közvetlenül 2 (de vélhetően akárhány!) lemezt használ, oly módon, hogy amikor az egyik lemez betelik, kapásból a másikon folytatja az írást!
Így meglepő könnyedséggel (a 16x-os írás okán is..) és rugalmassággal készíthetünk x órás kép/hang felvételeket, amelyek ezután ugye bármilyen CD meghajtóban gond nélkül hozzáférhetők. A készség ezen felül sima CD lejátszóként is működik, valamint az MP3 formátummal is elboldogul, csak hogy teljes legyen a kép. A termék tehát egy az egyben nyugdíjba küldheti a VHS videókat, bár az 1500 márkás ára miatt ez nyilván nem máról holnapra megy majd. Az ötlet mindenesetre nagyszerű, bár ez, lásd a DVD-s felvezetést, az üdvösséghez még nem elég..
