Érdekes írással jelentkezett nemrég a Chips and Cheese, amelyben azt taglalták, hogy az AMD az 1.0.0.6-os és 1.2.0.2a-s AGESA verziók között valamikor letiltotta a Zen 4 magokban található loop buffer képességet. Ez eredetileg arra szolgált, hogy kis számú, korábban már betöltött utasításokat tároljon, és ez biztosítja ezeknek a végrehajtását úgy, hogy a processzormag front-end részének bizonyos részegységeit nem szükséges aktiválni.

Szigorúan elméletben a loop buffer némi energiát tud megtakarítani a működését tekintve, és esetlegesen gyorsulást is el lehet vele érni, ha az adott szituációban a front-end rész hagyományos formában kevésbé optimális az utasítások betöltése szempontjából. Erre a technikára egyébként az ARM és az Intel dizájnok eléggé építenek, az AMD is ezért vezette be, de fontos figyelembe venni, hogy az AMD oldalán a processzormagok eleve alkalmaznak egy op cache nevű gyorsítótárat, ami a gyakorlatban hasonló előnyöket biztosít. Ilyen formában az AMD-féle loop buffer valószínűleg nem kínált kézzel fogható előnyt, mert a saját op cache implementációjukkal már az alapvető utasításbetöltés is eléggé hatékonyan volt megoldva.

A fentieket alátámasztják a mérések is, ugyanis a loop buffer kikapcsolása a Zen 4 magon belül nem eredményezett lassulást a teljesítményt tekintve, a Zen 5 magból pedig fizikailag is eltűnt ez a képesség.

Ez az egész jól mutatja, hogy az egyes processzormagok koncepcionálisan is különbözhetnek annyira az architektúrát nézve, hogy egy adott dizájnban jól működő funkció esetlegesen nem lesz hatékony egy alternatív dizájnban. Az elméleti előnyök tehát nem mindig ültethetők át a gyakorlatban.