Az AMD az első RDNA architektúrára épülő grafikus vezérlő megjelenése óta alkalmaz egy olyan NGG módot a grafikus meghajtóiban, amely nem csak a feldolgozás ütemezését módosítja, de a programokban szállított vertex és geometry shadereket is megpróbálja primitive és surface shaderekbe fordítani, így hiába van az alkalmazás a régi grafikus futószalagra írva, egyes kódok már az új generációs rendszeren futnak.
A Microsoft ezt a futószalagot a DirectX 12 Ultimate API-ban már kihasználhatóvá teszi, így a fejlesztők írhatnak úgynevezett mesh shadereket. Ez sokkal hatékonyabb feldolgozást tesz lehetővé, amit az egyes, Xbox Series S és X konzolra tervezett játékok már alkalmaznak is. A megjelent programok közül viszont egy sincs olyan, amely a mesh shadereket PC-re is szállítja, így ezen a platformon a tradicionális vertex és geometry shaderek futnak. Az ok igazából arra vezethető vissza, hogy a két rendszer nem kompatibilis egymással, és az új hardverek mellett a régieket is támogatni kell, vagyis az alkalmazásokat mindenképpen meg kell írni mindkét futószalagra. A karbantartás szempontjából ez viszont nagy költség lehet, így jelenleg inkább csak a régi futószalagot támogatják a PC-s portok, amely ugye fut az összes elérhető hardveren.
A fenti probléma miatt tervezte úgy az RDNA architektúrát az AMD, hogy képes legyen a régi kódokat az új futószalagra fordítani, így mindegy, hogy a fejlesztők a kényelmes megoldást választják, a Radeonok képesek elérni az új futószalag előnyeit. Ez azonban a Radeon RX 5000 sorozatnál, vagyis az első generációs RDNA esetében nem volt teljesen kihasználható, bizonyos vertex és geometry shader kódokat a meghajtó nem tudott a primitive és surface shader lépcsőkre lefordítani.
Az AMD saját profilozójával ezt több alkalmazásban is megfigyeltük, és úgy tapasztaltuk, hogy a tesztjeinkben szereplő játékokban az eszközillesztőbe épített fordító a vertex és geometry shader kódok 40-60%-át volt képes primitive és surface shader lépcsőkre átkonvertálni. Ezzel szemben az RDNA2 architektúrában módosult a geometria feldolgozásáért felelős hardver, és ennek hatására a Radeon Software 20.11.2-es verziótól kezdve az NGG mód is másképp működik, ez viszont nem érinti a korábban kiadott, első generációs RDNA architektúrára épülő GPU-kat.
A frissített NGG mód már a vertex és geometry shader kódok 95-100%-át is primitive és surface shaderekbe fordítja, vagyis effektíve mindegy, hogy a fejlesztő megírja-e a támogatást a mesh shaderre, a Radeon RX 6800-as és 6900-as sorozat mindenképpen ezen a rendszeren futtatja az alkalmazás jelentős részét. Ez első olvasatra jó hírnek is felfogható, hiszen mondhatnánk, hogy az AMD kíméli a fejlesztőket a PC-s portolás nehézségeitől, de a valóság teljesen más. Először is a vertex és geometry shadereket csak az RDNA2 GPU-k tudják új generációs futószalagon kezelni. Az RDNA esetében ugyan nem annyira rossz a helyzet, de minden más grafikus vezérlő kénytelen a régi futószalagot használni, mert az AMD-vel ellentétben az Intel és az NVIDIA a mesh shadert kezelő hardvert különálló formában építette be, vagyis nem lehet csak úgy átfordítani rá a régi futószalaglépcsőre írt shadereket. Ez jelenti itt a gondot, és az AMD megoldása egyáltalán nem segíti elő azt, hogy a fejlesztők mihamarabb a mesh shader felé vegyék az irányt, mert számukra sokkal olcsóbb, ha a meghajtó trükközik, még ha csak az egyik gyártóé is.
Maga az NGG mód ugyanakkor nem olyan hatékony, mintha a direkten mesh shaderben lennének írva a kódok. Átmeneti megoldásnak jó, de hosszabb távon mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a PC-s portok kapják meg az Xbox Series S és X konzolokra írt mesh shadereket is, és kár lenne, ha a fejlesztők a szükségesnél tovább bíznák ennek a problémának a kezelését az egyes meghajtók trükkjeire. Egyelőre azonban még kényelmi szempontok döntenek, így csak reménykedni lehet abban, hogy idővel változik a helyzet.
