Első rész
Pár hete írtunk az ExtremeTech listája alapján az elmúlt évtizedek legrosszabb processzorairól. De hogy ne álljunk hozzá mindenhez negatívan, most összeszedtük azokat a CPU-kat, amelyek az elmúlt 30 évben szerintünk valamiért a legjobbak lettek. Vagy azért, mert hihetetlenül jó ár/érték arányt képviseltek, vagy azért, mert egy új korszak eljövetelét köszönhetjük nekik. Ahogy korábbi listánk, úgy ez is természetesen némileg szubjektív, hiszen az említett harminc év alatt rengeteg processzor került piacra, mi pedig igyekeztünk tíz darabra limitálni magunkat. Úgyhogy várjuk a ti jelöltjeiteket is: írjátok meg a fórumban, hogy szerintetek mit kellett volna még elhelyezni a sorban!
Intel Celeron 300A
Biztosak vagyunk benne, hogy a túlhajtás mestereinek egész generációját indította útjára az Intel olcsónak szánt Celeron szériájának legjobban sikerült példánya. A Celeron márkanév a 300A előtt nem hangzott igazán szépen, ugyanis az „eredeti” Covington magra épülő, „A” nélküli modellek egyáltalán nem kaptak L2 gyorsítótárat, úgyhogy a mérésekben és gyakorlati használat közben is elég csapnivalóan szerepeltek. Az A betűvel jelölt Mendocino magok viszont 128 KB L2 cache-sel érkeztek, amely ráadásul a magon helyezkedett el, és azzal megegyező órajelen dolgozott. A 300A ezzel egyrészt már önmagában is nagyon jó ár/teljesítmény aránnyal rendelkezett, másrészt kiváló tuning-alap is lett: elég volt az alaplap 66 MHz-es FSB-jét 100 MHz-re állítani, hogy egy 450 MHz-es szörnyet kapjunk, amely – különösen játékok alatt – az akkor piacon lévő szinte minden versenytársat lenyomta, miközben töredékáron lehetett hozzájutni. Ráadásul ez a 300-ról 450 MHz-re történő ugrás szinte minden Celeron 300A-val működött, és viszonylag könnyű volt olyan példányokra bukkanni, amelyek erősebb hűtéssel és 112 MHz-es FSB-vel 504 MHz-en működtek.
(forrás: Wikipedia) [+]
Athlon XP 2500+
Ha már az Intel OC-legendájával kezdtük, akkor folytassuk egy másik hasonló legendával, de az AMD oldaláról: ez a Barton magos Athlon XP 2500+. Bár ez nem a legolcsóbb processzor volt a gyártónál, hiszen a cég akkoriban erre a célra a Sempron vonalat szánta, azért tudásához képest még mindig meglepően kedvező árral rendelkezett. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egyrészt megduplázta az előd Thunderbird L2 gyorsítótárát, másrészt gyakorlatilag 100%-os sikerrel lehetett belőle Athlon XP 3200+-t kreálni. A tuninghoz jobb alaplapokon (NVIDIA NForce2 400 név kinek mond még valamit?) elég volt átállítani a BIOS-ban pár paramétert, de ha igazán ki akartad hozni a maximumot a CPU-ból, akkor a foglalaton található érintkezőpontokat kellett valamilyen vezetővel (például ezüstpaszta) óvatosan összekötni. Az AMD egy idő után megelégelte, hogy csak az olcsóbb processzorait vásárolják, és megszüntette ezt a lehetőséget, de addigra már nagyon közel kerültünk listánk következő szereplőjéhez.
(forrás: The Retro Web) [+]
AMD Athlon 64
Az első „mainstream” 64 bites processzorként az Athlon 64-nek megkerülhetetlen érdemei vannak a modern 64 bites világ elhozatalában. Különösen kellemetlen lehet ez az Intelnek, amely vállalat akkoriban bőszen próbálta az Itaniumot beállítani a jövő letéteményeseként, ám ez többek között a kompatibilitási problémák miatt sem sikerült. Úgyhogy végül maradt az, hogy licencelték az Athlon 64-gyel bemutatkozott utasításkészletet, az AMD64-et, amit ma is használunk. Ezen felül a CPU újításai közül kiemelendő még az integrált memóriavezérlő is, ami a memóriahozzáférés sebességét dobta meg drasztikusan.
(forrás: Wikipedia) [+]
Intel Core 2 Duo
A legrosszabb CPU-k listájában azért szerepelt a Pentium 4, mert akkori viszonyok között rengeteget fogyasztott, melegedett és ehhez képest nem is volt igazán gyors. Viszont akkoriban az Intel a végfelhasználóknak nemcsak a Pentium 4-eket kínálta, hanem a Pentium M családot is, amelyeket notebookokba szántak. Ezeket egy teljesen más csapat fejlesztette, és más architektúrára épültek. Amikor pedig a Prescott és vele a Netburst megbukott, az Intelnek nem volt más lehetősége, mint házon belülről keresni valamilyen megoldást. Ezért nyúltak a Pentium M-hez, és ennek első „asztali” verziója volt a Conroe kódnevű Core 2 Duo. Amikor piacra került, óriási előrelépés volt fogyasztás és teljesítmény területén egyaránt, és évekig minden téren behozhatatlanná tette az Intel előnyét a PC-s világban.
(forrás: Prohardver) [+]
Intel Core i5-2500K
Az Intelnél maradva, egy másik legendás és sokak által kedvelt CPU volt a Core i5-2500K. A cég akkoriban követett tick-tock stratégiájában a Sandy Bridge architektúra a „tock” részt képviselte, azaz egy már ismert node-on (32 nm) készült, új architektúra volt. Amiért nagyon szerettük, az remek tuningolhatósága volt. Ezt többek között a forrasztott IHS sapkának is köszönhette, amely remek hővezetést biztosított, és a szorzózár hiányával kombinálva lehetővé tette, hogy a bolti példányok nagy részével bőven 4 GHz fölé emelhessük az órajelet. Ez akkora teljesítményugrás volt, hogy játékhoz jó pár évig nem volt jobb ajánlat nála, hiába kerültek piacra újabb architektúrák és gyártástechnológiák.
(forrás: Amazon) [+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
