Már kész tényként kezelhető, hogy az Intel november közepén kezdi el szállítani a Waimea Bay platformot, melynek specifikációi az előzetes adatokhoz képest több helyen is változtak, de az érkező processzorok legfőbb paraméterei nem módosultak. Ahogy korábban már kiderült az új Core i7-3960X és i7-3930K esetében a szorzó felfelé is állítható lesz, ami biztosítja termék tuningját, míg az olcsóbb Core i7-3820 CPU-ban ezt az opciót az Intel nem engedélyezi. Ez az LGA1155-ös tokozású Sandy Bridge termékek esetében egyet jelentett azzal, hogy a processzor órajele nem emelhető pár százaléknál tovább, de a Sandy Bridge-E esetében ez változik.
A Waimea Bay platform már a CK505-ös órajelgenerátort használja, ami nem csak a szorzó emelésével teszi lehetővé a tuningot. Ez a működésben annyit jelent, hogy az 100 MHz-es alapórajelhez két előre beállított szorzó alkalmazható, ami stabil rendszer-órajeleket fog jelenteni. Ugye az Intel a LGA1155-ös Sandy Bridge termékek mellett sem tiltja az alapórajel megváltoztatását, ami viszont hiányzik az a DMI, illetve a PCI Express órajel fixálása. Ennek köszönhetően a rendszer a komponensek számára kritikus frekvenciákat az alapórajelből osztja le, és ezek a paraméterek 100 MHz-hez vannak kalibrálva. Ebből következik, hogy ha a 100 MHz-et a felhasználó megemeli pár MHz-cel, akkor az a CPU-ban ugyan még nem, de a konfiguráció komponenseiben már instabil működést okoz, amitől a teljes rendszer lefagy.
A Waimea Bay platformon belül a 100 MHz-es alapórajel emelése továbbra is megmarad, de hasonlóan használhatatlan lesz, mint a Sandy Bridge termékeknél. Ettől függetlenül a lehetőségek megnőnek, ugyanis a Sandy Bridge-E processzorok esetében lehet alkalmazni egy szorzót az alapórajelre is. Ennek értéke 1,25, 1,67 és 2,5 lehet, ami rendre 125, 167 és 250 MHz-re állítja a 100 MHz-es alapórajelet úgy, hogy közben megváltoztatja a DMI, illetve a PCI Express órajel osztóját, vagyis ez nem okozhat instabil működést. Teljes szabadság persze messze nincs, de a Sandy Bridge-nél mindenképpen több lehetőséget kap a felhasználó a tuningra. Ennek jelentősége viszont csak a Core i7-3820 esetében lényeges, ugyanis a két hatmagos modell mellett továbbra is a szorzó emelése a legegyszerűbb módja a tuningnak.
Az egyszerűség már csak azért is fontos, mert az Intel új módszerével nagyon előre kell kalkulálni. Mostantól úgy érdemes tuningolni, hogy a tervet visszaosztjuk a paraméterekkel. Egy példával élve, ha 5 GHz-es órajelet akarunk, akkor azt osszuk vissza a beállítható szorzók egyikével. Mivel magas az alapórajel, így érdemes az 1,67-szeres paramétert választani. Az így kapott számot osztani kell 100-zal, ami a szorzott alapórajel tervezete. Az eredmény 30 lesz, mely a processzor tényleges szorzója, tehát az 5 GHz-es órajelhez 30-as szorzó, 100 MHz-es alapórajel és 1,67-szeres alapszorzó kell. Itt ugye előkerül a szorzó állítása, ahol a Core i7-3820 esetében gondolni kell arra, hogy csak lefelé változtatható paraméterről van szó. Természetesen az 5 GHz-et máshogy is el lehet érni, de a rendszer stabilitása miatt ügyelni kell arra, hogy a visszaosztás után 95 és 105 MHz közötti értékkel (lehetőleg 100 MHz) számoljunk tovább, különben a tuning a részegységekhez tartozó instabil órajelértékek következtében nem ér majd semmit.
Persze a stabilitás a feszültségek növelésével jobb lehet, és itt jön képbe a Sandy Bridge-E CPU-k másik érdekes tulajdonsága, vagyis a lapkán belül a processzormagoknak, a memóriavezérlőnek, és az úgynevezett System Agent modulnak eltérő feszültség állítható be. Ezen a ponton az adott alaplap az elsődleges korlátja a lehetőségeknek, de a Waimea Bay platformot úgy készítik fel, hogy a processzor tápáramköre 300 wattot is képes legyen kiszolgálni, vagyis extrém paraméterekkel is találkozni lehet. A hőmennyiségből kifolyólag fontos figyelni a hűtésre is. Az alapértelmezett beállítások mellett egyébként az érkező Sandy Bridge-E CPU-k nem léphetik túl a 190 wattos maximális fogyasztást, de ezt a felhasználó szintén megváltoztathatná, ami jobb Turbo Boost képességeket jelenthet tuning mellett.
