Azon egyszerű oknál fogva, hogy az egyes mikroarchitektúrákat emberek tervezik, nem léteznek tökéletes fejlesztések, így hibátlan processzor sincs. A tervezésből eredő hibákat (erratum, tsz.: errata) egy viszonylag hosszú tesztelési procedúra során kutatják a szakemberek, majd azokat hibajegyzékben rögzítik. Amennyiben a folyamat alatt valamilyen kritikus, javítást megkívánó problémára bukkannak, akkor azt rendszerint egy új steppingben teszik meg, ezzel különböztetve meg egymástól a problémás és a probléma mentes szilíciumlapkákat.

Amennyiben egy kritikus hibára az utolsó pillanatban, vagy netán már csak a termék piacra dobása után bukkannak rá, akkor ez a termék piacra dobásának elhalasztását, illetve utóbbi esetben akár a visszahívását is eredményezheti, amire már az AMD és az Intel egyaránt szolgált példákkal fennállásuk óta. Kevésbé kritikus hibákat akár egy később kiadott, alaplapi BIOS-ban elhelyezett mikrokód frissítés keretein belül is orvosolni lehet, illetve akadnak olyanok is, amiket egyszerűen nem szükséges javítani, mivel nem befolyásolják komolyan az adott processzor működését. Utóbbiból szinte kivétel nélkül minden termékben lehet találni többet-kevesebbet. Ezek adott listája processzor steppingenként pontosan dokumentálásra kerül, illetve publikus, azaz bárki számára hozzáférhető.

Híres-hírhedt példa a korai Pentium processzorokban található FDIV erratum, illetve a konkurencia, azaz az AMD részéről a TLB erratum. Bizonyos esetekben az utólag felfedezett súlyosabb hibák a termékek visszahívásával végződhetnek.