Alapvetően két fő csoportja van az objektíveknek, melyeket további alosztályokra lehet bontani: fix és változtatható gyújtótávolságúak. Az előbbinél csak egyetlen egy gyújtótávolság áll rendelkezésünkre (a legfontosabbak itt: 24 mm, 35 mm, 50 mm, 85 mm, 100 mm, 135 mm, 200 mm, 300 mm, 400 mm, 500 mm), míg utóbbinál egy teljes gyújtótávolsági tartomány. A zoomobjektíveket szokás még gumiobjektívnek is nevezni, hiszen gyútávjuk „nyújtható”. A teljes képmezős, vagy kisfilmes – más néven full frame – szenzoros fényképezőgépekre tervezett zoomobjektívek között a 28-70, vagy 24-70, esetleg 28-85 milliméter tartományt lefedő lencserendszereket szokás alapzoomnak hívni.
A fix gyújtótávolságú optikák lehetnek különösen nagy látószögűek (< 24 mm), nagy látószögűek (24-40 mm), standardok (45-55 mm), kistelék (50-135 mm), telék (135-300 mm), illetve szupertelék (> 300 mm). Általában a makró, a tilt/shift (perspektíva eltolásos) és a halszem objektívek is fix gyújtótávolságúak (utóbbi alól kivétel a Canon EF 8-15 mm F4L Fisheye USM). A „fixek” jellemzően nagyobb fényerővel rendelkeznek, mint a zoomobjektívek, de a kivételek itt is erősítik a szabályt.
A fényképészet hőskorában még nem léteztek gumiobjektívek, csak fix gyújtótávolságúak. Az első igazi zoomobjektívet 1902-ben szabadalmaztatta Clile C. Allen, és az első ipari célokra gyártott termék a Bell and Howell Cooke „Varo” nevű, 40-120 mm-es optikája volt 35 milliméteres filmkamerákhoz 1932-ben. A kisfilmes fényképezőgépek első zoomja a Kilfitt 36-82 mm F2.8 Zoomar volt 1959-ben.