Órajelkezelés és specifikáció

Van még azért egy jelentős különbség az új Xboxok és az új PlayStation között. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a Sony egy kicsit újított az órajelmenedzsment tekintetében, mivel korábban minden konzolra jellemző volt, hogy fix órajelen üzemeltek a részegységeik. Ennek prózai oka volt: a megvásárolt gépeknek mindig pontosan ugyanazt a teljesítményt kellett nyújtaniuk, akárhol kapcsolják be őket a világban, legyen az a fagyos Finnország vagy a fülledt India.

A Microsoft viszi tovább ezt a hagyományt, így az Xbox Series S és X processzormagjai fix órajelen üzemelnek – bár az SMT függvényében ez eltérő lehet. Mindez az IGP-re is igaz, tehát nincs itt semmi látnivaló. A fix órajelnek ugyanakkor az előnyei mellett vannak igen komoly hátrányai is, például az, hogy nem igazodik a munkafolyamathoz. A processzorrész, illetve az IGP is fix fogyasztási keretből gazdálkodik, és nem számít, ha egy alkalmazás inkább az előbbit vagy az utóbbit terheli, a részegységek teljesítménye nem módosul. Ráadásul külön gond, hogy a beállítandó órajelet a legrosszabb terheléshez kell kiszámolni, csakhogy egy lapka a gyakorlati működés tekintetében nagyon ritkán közelíteni meg ezt a szintet, így a feldolgozás zömében teljesítményt veszít.

A Sony ezen a ponton húzott egy nagyot, és bevezették a PlayStation 5-re a dinamikus feszültség- és órajelskálázást, ráadásul olyan formában, hogy a legyártott konzolok teljesítménye pontosan meg fog egyezni, akárhol is működnek majd. Ezt úgy érték el, hogy a PC-n alkalmazott frekvenciaskálázási technológiákkal ellentétben nem a hőmérséklethez kötik az órajel- és feszültségértékek módosítását, hanem a CPU és az IGP terheléséhez. Ez a módszer a hőmérsékletet egyáltalán nem veszi figyelembe a megfelelő órajel beállítása során, és mivel a leterheltség programfüggő, így minden alkalmazás pont ugyanúgy fut minden egyes legyártott PlayStation 5-ön. Ráadásul a Sony beveti az AMD SmartShift technológiáját is, vagyis a terhelés függvényében a processzormagoknak szánt fogyasztási keret egy része odaadható az IGP-nek, ha azzal több előny szerezhető sebesség terén.

[+]

Ez a módszer nagyon hasznos, mert igen magas órajel beállítását is lehetővé teszi, és a japán cég itt főleg az IGP-re koncentrált, ami 2,23 GHz-en működhet, továbbá a fogyasztás tekintetében is jó eredmények érhetők el a dinamikus feszültségskálázás által. Mindez megint egy olyan fejlesztés, ami rosszul hangzik egy konzolnál, ahogy például az Xboxok memóriakonfigurációja, de a valóságban ismét egy bombaötletről beszélünk, aminek nagyon is van értelme.

Specifikációk

Az áttekintés után készítettünk két specifikációs táblázatot, amiben összehasonlíthatóak a gépek paraméterei.

Valójában a Microsoft és a Sony konzoljai között nincs lényeges különbség. A számok alapján az Xbox Series X tűnik a legerősebb gépnek, és értelemszerűen a Series S a leggyengébb, de utóbbinak az árát is egész kellemes szintre lőtték be. Persze számításba lehet még venni a kontrollereket, a Sony DualSense haptikus visszajelzése is jól hangzik, de ez szubjektív döntés.

Úgy gondoljuk, hogy a legtöbb multiplatform játék az Xbox Series X-en fog a legjobban futni, de a Sony az exkluzív címeivel képes lehet meglepetésekre, és itt visszakanyarodnánk arra, amivel kezdtük a cikket: nem biztos, hogy a hardver alapján érdemes kiválasztani a megfelelő konzolt, elvégre bizonyos tartalmak a Microsoft és a Sony tulajdonait képezik, és ha valaki ezek közül nagyon szeretne az egyikkel játszani, akkor az már el is dönti a kérdést.

Abu85