Felhasználói élmény
Egyelőre – és úgy néz ki, idén ez már nem is változik – csak egyetlen Windows RT-t futtató tablet van a hazai piacon, az Asus VivoTab RT. Ahogy korábban leírtuk, most még csak az NVIDIA Tegra 3 SoC-hoz van megfelelő szoftveres támogatás, így nem meglepő, hogy az Asus arra épített, ráadásul Android alapon már bőven van tapasztalata ezzel a hardverrel, hiszen a Transformer táblagépek aktuális generációjában is Tegra 3 szív dobog.
A VivoTab RT (TF600) ugyanazt a Tegra 3 T30L SoC-t kapta, mint a Transformer TF300, négy CPU magja 1,3 GHz-en dolgozik, a GeForce ULP pedig 416 MHz-en, munkájukban 32 bites, 667 MHz-en járó DDR3 memória segíti őket, egy csatornán, 2 GB mennyiségben, a háttértár pedig jó nagy, 64 GB, ráadásul microSD kártyával tovább bővíthető.
A 10,1 hüvelykes kijelző Super IPS paneles, 1366x768 pixel felbontású, és kapunk n-es Wi-Fit, Bluetooth 4.0-t és NFC kommunikációt, micro HDMI-t, átalakítóval USB csatlakozót, illetve két kamerát: a hátlapi 8, az előlapi 2 megapixeles. A vékony, mindössze 8,3 milliméter vastag, igényesen összerakott, fémburkolatos házba házba egészen nagy, 25 wattórás akku fért. Akinek ez nem lenne elég, megvásárolhatja a VivoTab RT-t dokkolóval is, abban még egy 22 wattos akku van a billentyűzet és a touchpad alatt. Az Asus VivoTab RT a hazai forgalomban 189 900 forintért kapható, dokkolóval 229 900 forintot kóstál – ebből sejteni lehet, hogy a prémium szegmensben az iPad és a csúcs androidos táblagépek ellen indul harcba. Rövidesen külön cikkben írunk róla, azonban most a Windows RT használhatóságára koncentrálunk.
Táblagépen, érintőképernyővel egy csapásra értelmet nyert az a kezelőfelület, amit billentyűzettel és touchpaddal szerelt notebookon, Windows 8 alatt alaposan meg kellett rágni, hogy emészthető legyen. A csempék méretét éppen megfelelőnek találtuk, a kezdőfelület pontosan olyan folyamatossággal siklik jobbra-balra, ahogyan azt 2012 végén elvárja az ember, és az oldalról besimított extra funkciók és kapcsolók tényleg intuitívnak bizonyultak. Hamar megszoktuk, hogy jobbra vannak az opciók, alul vagy felül (kinek hol kényelmesebb elérni) az extra funkciók, balra pedig alkalmazást lehet váltani messze kényelmesebben, mint eddig bármilyen mobil operációs rendszernél. És arról se feledkezzünk meg, hogy itt az osztott képernyőn vagy az asztalon valódi multitask folyik.
Felhasználói felület működése
A gyárilag előtelepített eszközök egyszerűek és nagyon funkcionálisak, de itt-ott szívesen láttunk volna több lehetőséget: az e-mail kliensben a levelek rendezésén, esetleg automatikus leválogatásukon lehetne javítani, az Üzenetekből nagyon hiányzik a Skype-támogatás, a zenelejátszó nem kezeli az OGG és FLAC formátumot, a videólejátszó az MKV konténert és egyes régi DivX/Xvid anyagokkal is meggyűlt a baja, a Windows Store pedig lehetne okosabb.
Fura, és Android vagy iOS után meglehetősen zavaró, hogy az alkalmazások indulás előtt kivárnak pár másodpercet. Még a pofonegyszerű naptár is megtorpant, amikor először elindítottuk, amikor viszont már betöltődött, szinte azonnal rá tudtunk váltani más alkalmazásból. Tetszetős a fényképezőgép azon funkciója, hogy a képernyőn hosszan megérintett képrészletre fókuszál, és utána az exponáláshoz elég bárhol rákoppintani. Még ennél is jobban elvarázsolt minket az Üzenő működése, amikor online fiókkal léptünk be a Windowsba. Ugyanis – igaz, némi késéssel – minden szöveg megjelent a táblagépen, amit másik, Windows 7-es számítógépünkön gépeltünk be a Messengerbe.
Előtelepített alkalmazások
Tény és való, hogy az alkalmazásbolt kínálatának még van hová fejlődnie, mert kellően gazdag repertoár nélkül nehéz lesz befogni a konkurenseket. Van még mit csiszolni a már meglévő alkalmazásokon is, például a közkedvelt és pofonegyszerű Fruit Ninja bizony néha szaggatott, és máshol is belefutottunk kisebb akadozásokba, amit szintén a platform friss mivoltának tulajdonítunk. Sokkal nagyobb baj lesz, ha fél-egy év múlva is hasonló problémákkal küszködik majd a Windows RT.
Internet Explorer 10 és Office 2013
Dokkolóba dugva a VivoTabot és átváltva a klasszikus desktopra (ami itt leginkább egy külön alkamazásnak tűnik), merőben más felhasználói élményben volt részünk. Egy teljesen funkcionális netbookot kaptunk valódi billentyűzettel és ugyan kicsi, de használható touchpaddel. Itt aztán kivillantotta foga fehérjét az Office, simán el lehet vele készíteni a legtöbb iskolai beadandót, egy kis gyakorlattal az OneNote pedig kiválóan használható jegyzetelésre.
Nagy erőforrás-zabáló hírében van a Microsoft irodai csomagja, ezért különösen kíváncsiak voltunk, mit mutat a rendszermonitor. Tempós gépelés közben akár 50%-is is felment a CPU-terhelés, de ennél sokkal fontosabb, hogy a karakterek késleltetés nélkül jelentek meg a képernyőn. Jó hír, hogy többezer bejegyzéses Excel táblázatunk nem feküdte meg a tablet gyomrát, viszont 4-5 MB-os képekkel telerakott prezentációnk szerkesztése közben itt-ott megtorpant a PowerPoint. Mindenesetre olyan desktop funkcionalitást kaptunk, amihez foghatót nem nyújtanak a konkurens tablet operációs rendszerek. Emellett a képernyőn megjelenő virtuális billentyűzet is nagyon jó, nem hiányoznak róla az ékezetes betűk, jól elrendezték az extra karaktereket is. Kár, hogy az oldalra rendezett verzió nagyon sokat kitakar a képernyőből.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
