10. A halál, a vadász és a mozgásérzékelő

Egy igazi akciójátékot is beválogattunk a listára, mégpedig a ’90-es évek végéről a Rebellion műhelyéből, hiszen meglepően hatásosan volt képes visszaadni a sivár folyosók sötétjének dermesztő halálszagát. A pulzusunk minden alkalommal az egekbe szökött mikor egyre gyorsabban pittyogott a mozgásérzékelő és száguldott felénk a halál. Az Alienek kifejezetten erősek, fürgék (a falakon is rohangáltak) és halálosak voltak, így tökéletesen eltalálták a kihívás és a para mértékét. A lőfegyverek hatékonyságához maximális éberségre volt szükség, a sötétben sosem tudhattuk, honnan érkezik majd a veszedelmes Xenomorf, a jeladónk vészjósló csipogása pedig rendszeresen megtépázta idegrendszerünket, mikor az általunk használt liftet jelezte mögöttünk.

[+]

A Predatort vagy az Alient irányítva már sokkal kevésbé dominált a rettegés, inkább hatalmas tököket növesztett a játékos, ahogy a falon futkározva az Idegennel a katonák nyakába ugorva gyilkos karmainkkal darabokra kaptuk őket. Az irányítás mondjuk komoly kihívások elé állította a játékosokat, de ha sikerült elsajátítani, akkor a falakon rohangálva, az ellenfeleket becserkészve könnyedén a koponyáikba mélyíthettük belső fogsorunkat vagy akár a plafonról lesújthattunk penge éles farkunkkal is, amit rendre lehulló végtagok kísértek.

[+]

Az Alien mellett a Predator is képes volt a rajongóknak bazi nagy élménydózist biztosítani, hiszen a Vadásszal láthatatlanul a különböző vizuális szűrőkből mazsolázva cserkészhettük be áldozatainkat, az elejtésükhöz pedig a teljes fegyverarzenál rendelkezésünkre állt. Az ikonikus három lézerpöttyös mozgáskövetésre is képes vállágyúval (Plasmacaster), a halálos csuklópengénkkel (Wristblades), a gyilkos frizbivel (Smart Disc) és még egy a fejek falra szögezésére is képes szigonypuskával (Speargun) rendezhettünk vérfürdőket. Igazi hangulat bomba volt, ahogy egy hangos üvöltés közben lekaphattuk az emberi koponyákat a holttestekről. Az Alien szintén szerette az agyvelőt, a fogacskáival beharaphattuk a fejeket, a regenerálódásunkhoz pedig igazi tunkolást kellett rendeznünk.

Egy azonban biztos, a Tengerészgyalogos játékmenet az előző évezred végén olyan mértékű rettegést és félelmet volt képes kiváltani, melyre akkoriban nem sok akciójáték volt képes. Ennek eléréséhez pedig nem tett mást, mint autentikus környezetet teremtett meg, remek audio anyagok kíséretében és az Idegeneket valóban halálos gyilkológépekként, nem pedig egyszerű ledarálásra született csótányokként alkalmazta. A Xemomorfok tetemeiből csak úgy fröcskölt a veszélyes sav és a csapkodó gyilkos farkukat is érdemes volt elkerülni agonizációjuk közben. A sötétség a sérülékenységünkkel felerősítette a játékosokban a félelmet, ami alapjaiban határozta meg a játékélményt, így az Alien vs Predator joggal bitorolja toplistánk tízedik helyét.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!