Ez a te "végzeted"
Bár a videojátékok tekintetében kis túlzással mindenevőnek mondhatom magam, természetesen vannak olyan műfajok, amelyeket minden másnál jobban kedvelek - ezek csúcsát pedig a Destiny 2 jelenti számára. Az a Destiny 2, ami a legutóbbi, és talán utolsó kiegészítőjével, a Final Shape-pel elérte narratív, és talán játékmenetbeli csúcspontját is - így tehát ez tökéletes lehetőséget jelent egy új szerelem keresésére. Sokak szerint most kellene belevágnom a Warframe-be, de úgy érzem, hogy arról már nagyon csúnyán lemaradtam, így figyelmem inkább a 2021-ben Project Magnum néven bejelentett, majd The First Descendant néven megjelent, szintén ingyenesen játszható új looter shooter felé fordult.
A több zárt PC-s és konzolos bétatesztek és szervergyötrések után nemrég végre befutott a teljes játék, én pedig alig vártam hogy belevethessem magam a legújabb harcokba és felülhessek arra bizonyos grind-vonatra, ami sosem áll le. Miről is szól tulajdonképpen a The First Descendant? A felvezető videóból kiderül, hogy nagyjából száz évvel a játék jelene előtt az emberiséget legyőzte egy másik világból származó faj, a vulgus , őket pedig a kolosszusok követették, e méretes dögök pedig elpusztítottak szinte mindent, ami még esetleg épségben megúszta a háborút. Ahogy azt megszokhattuk, fajunk legutolsó maradéka ekkor pillantotta meg a fényt az alagút végén: felfedezték az elődök elveszettnek hitt szuperképességeit, amelyeket használva már felvehettük a harcot a betolakodókkal. Amikor az emberiség már éppen bosszút állt volna a vulgusokon, az agresszív kultúra élére egy még vérszomjasabb, még kegyetlenebb, még embergyűlölőbb vezér került, a háború állása így tulajdonképpen kiegyenlítettnek mondható. Érdekes, vagy legalább friss ötletekben bővelkedő háttérvilág ez?
Nem igazán, és a roppant hosszúra nyúló végigjátszás alatt nem is lett izgalmasabb a First Descendant története - egyszerűbb, ha inkább elengedjük az ezzel kapcsolatos elvárásainkat. Az intrót követően három kezdő karakter közül választhatunk, de a döntésen nem érdemes éjt nappallá téve rágni magunkat: a későbbiek során mindenképp meg fogjuk szerezni a többieket is, sőt, a trió mellé még vagy tucatnyi hasonló alakkal is megismerkedhetünk közelebbről. Természetesen mindegyik szereplőnek egyedi képességei vannak és eltérő stílusú játékmenetre vannak kitalálva, így választásunk leginkább attól függ, hogy következő küldetésben épp (főleg, ha társakkal együtt megyünk) milyen szerepet kívánunk betölteni. Vannak a karakterek között olyanok, akik a védelemre összpontosítanak, míg másokkal a közelharci küzdelemre érdemes fókuszálni, de később gyógyító, tank vagy éppen távolsági specialista kollégát is megnyithatunk. Miután meghoztuk a döntést első karakterünket illetően, belevághatunk a végigjátszásba, ami - és ez furcsán fog hangzani - lényegében egy hatalmas, bődületesen hatalmas tutorial. A nagyjából 25-30 órás kampány alatt a készítők végig szorosan fogják a kezünket, és legfeljebb azt szabhatjuk meg mi, hogy egy régió három küldetését éppen milyen sorrendben akarjuk végrehajtani.
A kampány során néha kicsit felszínesen, de sokkal gyakrabban szinte szájbarágós stílusban magyarázza el lehetőségeinket a játék. Talán a szükségesnél részletesebben kitérnek például a karakterek, vagyis a játék címét adó Descendantok bemutatása is, akik három gyakrabban használható képességgel, egy ultimate támadással, valamint egy passzív extrával rendelkeznek. A First Descendand erőviszonyaiban és fejlődésében azonban a szintlépés mellett a felszerelés halmozása is rendkívül fontos szempont. Ellenfeleink legyőzésével és a különféle missziók teljesítésével irtózatos mennyiségű fegyver, eszköz és nyersanyag potyog virtuális hátizsákunkba, és a műfaj szabályai szerint mind randomgenerált tulajdonságokkal rendelkezik. Amíg a kampány véget nem ér, érdemes az általunk legjobbnak vélt cuccokat felaggatni magunkra, mert annak befejezését követően egy teljesen új világ nyílik meg. Egyszerre három fegyver lehet bekészítve, valamint egy reaktort és négy külső komponenst állíthatunk még munkába - utóbbiak leginkább a statisztikáink növelésére és képességeink módosítására valók. Több száz, ha nem több ezer drop vár ránk minden órában, és egy idő után már szinte úszni fogunk a felszerelésben, és ez a legmegfelelőbb, esetleg a többi cuccunkkal is szinergiában levő darabok kiválasztását finoman szólva sem könnyíti meg.
Főszereplőinket és a gyilkos eszközeinket természetesen fejleszthetjük is, utóbbiak esetében még a gyári értékeket is megváltoztathatjuk, hogy még könnyebben vegyük fel a harcot a ránk törő dögökkel. És pontosan itt jön a képbe a The First Descendant egyik legfontosabb eleme, a modulrendszer, amely első ránézésre roppant bonyolultnak tűnhet, de szerencsére az alapokat a rendszer itt is részletesen elmeséli. Kicsit leegyszerűsítve, a rendszer lényege az, hogy a harcok során begyűjtött modokkal kisebb-nagyobb értékben módosíthatjuk mutatóinkat, megfelelően kombinálva azokat pedig az átlagnál jóval erősebb harcost rakhatunk össze. Már amennyiben elég szabadidővel rendelkezünk, ugyanis a The First Descendant - bár ingyen játszható - komoly árat követel meg: szabadidőnk jelentős részét. Minden modul, minden fegyver, és persze a reaktorok és a komponensek is véletlenszerű értékekkel ellátva esnek, és ha a lehető legjobbakat akarjuk megszerezni karaktereink számára, akkor bizony sok tucat órát kell beleölnünk a játékba, a különböző missziók teljesítésébe és ismétlésébe. Bár első ránézésre nyílt világnak tűnik a First Descendant frontvonala, a gyakorlatban a kampány során fokozatosan kapjuk meg a különböző területeket és az ott elérhető küldetéseket.
Ezek között akadnak izgalmasabb és kevésbé szerethető variációk is, de kedvencemmé a kolosszusok elleni harcok váltak. Ezek a méretes jószágok valójában az adott zóna főellenfeleinek felelnek meg és néhány szerencsés helyzetet leszámítva elsősorban összehangolt csapatokkal és nagy odafigyeléssel tudunk csak legyőzni. Roppant látványos csatákról van szó, és ha sikerül három olyan társat találni a meccskeresővel, akik tudják, hogy mikor mit is kell pontosan csinálni, a játék legjobb pillanatait is e jelenetek biztosítják. Bár a kampány végigjátszása során is sokat fogunk tápolgatni és felszerelések tucatjai közt váltogatni, annak végeztével mindez új szintre emelkedik. A semmitmondó történet végén nem csak a Hard fokozat nyílik meg, de hirtelen mindenkiből 100-as szintű felszerelések kezdenek potyogni. Itt kezdődik az igazi élet, a First Descendant igazi időrablása, az endgame ugyanis a kitartásról és a végtelen-plusz-egy-napig tartó grindolásról szól. Biztosra veszem, hogy lesz olyan játékos is, aki ide eljutva végigjátszottnak tekinti a programot, és lesz olyan is, aki a korábbiakat csak bemelegítésnek ítéli, és készen áll további órákat a végeláthatatlan tápolással eltölteni. "
Kolosszusok között
Az optimális zsákmány megszerzése azonban nem csak a kegyetlen randomgenerátorok szeszélyétől függ, de a First Descendant egy sajátos rendszerrel készült direkt arra, ha valami konkrét cuccot szeretnénk megszerezni. A fegyverek például a részegységekből - három plusz egy komponensből - viszonylag egyszerűen legyárthatók. A helyzet persze nem ilyen egyszerű, ugyanis ez a rendszer többszintes, vagyis ezek a részegységek is külön legyártandó dolgok, és ezek építőkockáit, a roppant scifi hangzású komponenseket százszámra kell farmolnunk. Készen is vagyunk? Dehogy - hiszen a gyártáshoz egy vonatkozó tervrajz is szükséges, az pedig megint csak véletlenszerű zsákmányként potyog.
Azt hiszem, jól látható, hogy egy viszonylag egyszerű, mégis potenciálisan sok-sok órát felemésztő folyamatról van szó - grindeljük a nyersanyagokat, és megpróbálunk drukkolni, hogy a megfelelő tervrajz is essen, aztán, ha végre minden összejön, végre elkészíthetjük a várt csodafegyver, amit egy ugyanilyen folyamatot követően vélhetően le is váltunk. De nem, mégsem ilyen egyszerű a dolog: a fejlesztők ugyanis kitaláltak még egy kunkort, amivel nyújtani lehet a játékórák számát! A First Descendant ugyanis komoly scifi (haha!), nem enged csak úgy egy kovácsolást - minden komolyabb eszköz legyártásához kutatási idő van rendelve, és ennek megállapításakor nem voltak szívbajosok a designerek: egy fegyver esetében akár 16 órát is várni kell, de egy új karakter megnyitása akár 30 órányi türelmet is megkövetel. Jó, nem feltétlenül a játékban kell eltölteni ezt, az idő akkor is telik, amikor mással foglalkozunk, de ez még így is a régi böngészős játékokat juttatta az eszembe. És ahogy azokban, úgy a First Descendantban is van levágás azok számára, akik pénzt akarnak költeni egy ingyenes játékban: a valós forintokért vásárolt Caliber nevű valutával nem csak teljes karaktereket lehet megvenni azonnal, de bármelyik kutatási időt is nullára csökkenthetjük vele. (És persze a műfajtól megszokott módon millió skint és egyéb kozmetikai extrát is vehetünk rajta.)
Az én pénztárcámhoz képest roppantúl túlárazottnak bizonyultak ezek az időkímélő megoldások, de hát ez egy olyan dolog, amit mindenki a maga lehetőségei alapján fog megítélni. Egyrészt tényleg érezhető a rendszeren, hogy az úgy lett felépítve, hogy a fizetés, az időspórolás felé terelje a játékosokat, de az is tény, hogy a megfelelő idő befektetésével minden, de tényleg minden karakter, fegyver, reaktor, ultimate eszköz megszerezhető pusztán a játékidő befektetésével is. Én e téren megértő vagyok: szerintem ez egy teljesen vállalható rendszer, és bár időnként zavaró tud lenni egy komolyabb fejlesztésre várni 20+ órákat, addig sem unatkoztam, hanem kerestem egy jobb missziót, és még inkább, egy újabb kolosszuscsatát egy új csapattal. Ami a technikai hátteret illeti, a First Descendant ötödik generációs Unreal motort használ, annak minden előnyével és hátrányával. A fontos dolgok valóban gyönyörűek, a karakterek és szörnyek is szinte lemásznak a képernyőről, és az effektek is látványosak, ahogy a helyszínek nagy része stílusos. Legalábbis amíg el nem jutunk azokra a területekre, ahol a statikus fák és a leginkább kontérként létező tereptárgyak leginkább az előző generációra emlékeztetnek
Az összkép azonban így is szép, igaz, ennek van ára is: minden platformon akadnak teljesítménygondok is. Konzolokon a két, ma már megszokott grafikai mód mellett elérhető a 120 Hz-es tévék támogatása is. Utóbbi esetében aktíválható a Frame Generation mód is amivel akár 100-120 fps-t is kisajtolhatunk a játékból, de ez minden, csak nem stabil főleg a nagyobb harcok vagy a sok effekttel járó jelenetek (mint például a Swamp Walker elleni csata) azok, ahol érezhetően bezuhan a képfrissítés.Persze még mindig ott a lehetőség, hogy visszaváltsunk a képminőséget előtérbe helyező módra, de a 30 fps szerintem kevés egy ilyen alkotáshoz. A zenék meglepően jók lettek, főleg a nagyobb küzdelmek alatt megszólaló dallamok nyújtanak adrenalindús kíséretet. A szinkronnal már nem vagyok kibékülve: a koreai hangokkal semmi baj nincs, de az angol szinkronnál nem csak az ajakszinkron “rossz”, de a fordítás sem feltétlenül a legigényesebb, amit játékban valaha láttunk. Maguk a szinkronszínészek nem alibizték el a munkát, de a szöveg, amit felolvasnak sokszor homlokráncolásra sarkallja az embert.
A First Descendant majdnem minden szempontból egy olyan, nagy költségvetésű, ingyenesen játszható akciójáték, amivel elkerülhető az azonnali csőd az évtizede finomodó-bővülő sikeres riválisok között. Tulajdonképpen semmi kiemelkedő nincs benne, és friss ötletek terén sem brillírozik - de azt, amit vállal, azt jobbára igényesen hozza. Vérmérséklettől és szabadidőtől függ, hogy kinek mennyire lesz elfogadható az, hogy a végtelen grindolást még sokórás várakozásokkal is tovább nyújtják - de mivel legrosszabb esetben is ingyen kaptunk egy 25-30 órás, átlag feletti akciójátékot, olyan nagyon haragudni nem lehet a fejlesztőkre.
Összegzés:
Nem egyszerű dolog betörni a Warframe és a Destiny 2 által uralt területre, de a First Descendant a korábbi próbálkozóknál jobban vette ezt a legelső akadályt. Jól néz ki, minden tartalom megszerezhető ingyenesen is, ráadásul az eddigiek alapján a fejlesztők nem csak új tartalmak tömegével készülnek, de a játékosi panaszokra is hamar reagálnak. Igen, a sztorit követő végjáték a végtelen tápolásról szól, és azt még nem dobják fel olyan extrák, mint a Destiny-béli trükkös raidek, vagy a Warframe döbbenetes mennyiségű tartalma, de aki esetleg azokba már belefáradt, sokkal rosszabbul is tölthetné az idejét, mint a First Descendanttal.
Az ingyen letölthető The First Descendant PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series konzolokra jelent meg.
A The First Descendant legjobb pontjai:
- Teljesen ingyen játszható;
- látványosak és élvezetesek a harcok;
- a kolosszusok szerepeltetése;
- számos karakter közül választhatunk;
- hosszú hetekre/hónapokra leköt minket a farmolás;
- minden megszerezhető a játékban valódi pénz költése nélkül.
A The First Descendant leggyengébb pontjai:
- Roppant repetitív küldetések;
- rém bugyuta történet;
- a türelmetlenebbek a világ összes pénzét elkölthetik a játékban;
- helyenként technikai gondok;
- zabálja a szabadidőt.
oriic