Hirdetés

RetroPie, a játékos nosztalgiavonat

Nem csak a drága, eredeti hardverek adhatják vissza a 8-16 bites korszak hangulatát, egy Pi-ből is könnyedén varázsolhatunk emulátorközpontot.

Mivel lehet játszani?

Telepítést követően akár azonnal játszani kezdhetünk a kezdőcsomag valamelyik címével, ám jó eséllyel nem ezek között bukkannak fel a régi kedvencek. Az EmulationStation menü csak azokat a rendszereket jeleníti meg, melyekhez rendelkezünk futtatható állománnyal. Saját gyűjteményünk méretétől függően érdemes legalább 16 GB-os kártyát használni. A Pi-t csatlakoztatva a hálózathoz a RetroPie automatikusan megosztja a lemez- és képállományok tárolására kialakított mappákat, melyeket legegyszerűbben az asztali gép fájlkezelőjébe gépelt \\retropie útvonalon érhetünk el. A roms mappán belül értelemszerűen az emulálni kívánt rendszer saját könyvtárába tölthetjük fel a tap, dsk, rom, d64, tzx (stb) játékfájlokat. Ettől kezdve a Pi kezelőfelületén is elérhetőnek kell lenniük. Ha automatikusan nem jelennek meg, egy mappaváltás, vagy újraindítás megoldja a problémát.

Játék minden mennyiségben
Játék több tucat platformon, minden mennyiségben [+]

A hálózati másolás mellett természetesen közvetlenül is pakolhatunk a kártyára, vagy egy üres, FAT/NTFS meghajtót illeszthetünk a már üzemelő Pi szabad csatlakozójához. Amint a meghajtó felhagy a villogással, RetroPie kialakította a fentebb már említett roms/rendszerek struktúrát. A PC-ről az adattárolóra helyezett fájlokat automatikusan átteszi az SD kártyára a Pi rendszere, melyek újraindítás után kerülnek listázásra.

Számos oldalról lehet játékokat szerezni, arról azért érdemes meggyőződni, hogy a szerzői jogra vonatkozó időlimiten túl lévő tartalmakat töltsünk le. Mi az Emuparadise, a CoolROM , illetve a FreeROMS segítségét vettük igénybe, de rengeteg az alternatíva. A legjobb legális források gyűjtésében számítunk olvasóinkra is!

Hirdetés

ZX Spectrum, Commodore, Amstrad és Apple

A platform kiválasztása után megjelenik a feltöltött Rom-ok (lemezek, szalagok, stb.) listája. Ha sikerült dönteni, már indul is az emulátor. Alapértelmezésben mindegyik rendszer a saját, megszokott billentyűivel irányítható, ebből adódóan bizonyos esetekben még a kilépés módja is eltérő lehet. Az Amigán a bal Ctrl és az ESC együttesen léptet ki az emulátorból, a ZX Spectrumot képernyőre varázsoló FUSE-ban az F10-zel hozható elő a záró menü, a Commodore 64 megjelenítéséért felelős VICE az F12-re kezd búcsúzni. A többi emulátornál az ESC, vagy valamelyik funkciógomb léptet vissza az EmulationStation főmenüjébe.

Régen volt már, nem?
Régen volt már, nem?

Régebben a CapriceRPI felelt az Amstrad CPC programok működéséért, a legújabb RetroPie viszont már a FRODO-t használja, ami automatikusan indítja a CPC virtuális lemezeit. Ha ez mégsem történne meg, a kék Amstrad bejelentkezőképernyő után a CAT parannccsal listázható az Emulation Stationben kiválasztott virtuális lemez tartalma, a RUN”fajlnev pedig értelemszerűen a programot indítja (záró idézőjel és fájlnév kiterjesztés, azaz a pont utáni részre nincs szükség).


[+]

A LINAPPLE az Apple II programokat kezeli. Itt az F1 a súgó, az F10 a kilépés, az F2 a reset, míg az F3 és F4 gombok a lemezkép kiválasztásához fognak kelleni (1-es és 2-es meghajtók). A sajátos állománymegnyitó dialógussal, a nyilak és az Enter segítségével keressük fel a /home/pi/RetroPie/roms/apple2 mappát, ahova az dsk kiterjesztésű fájlokat mentettük. A kiválasztást követően a reset gombbal indítható a játék.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Fotóznál vagy videóznál? Mutatjuk, melyik okostelefon mire való igazán!

PR Vásárlás előtt érdemes megnézni, mit kínálnak az aktuális telefonok, ha igazán ütős képeket vagy profi mozgóképeket szeretnénk készíteni.

Azóta történt

  • Veszélyes lehet a Pokémon Go

    Amerikai rendőrök azt gyanítják, hogy a játék alkalmas arra, hogy a bűnözők visszaéljenek vele.

Előzmények