Bolygójáró kis kaland
A 2023-as Planet of Lana egy kompakt, de élvezetes narratív platformjáték volt, amelyben Lana egy kis lény, a macskaszerű Mui segítségével próbálta megmenteni ismerőseit egy váratlan robotinváziók követően. A finálé során az egész techno-birodalommal épp csak ismerkedő duó sikeresen pacifikálta a gépeket, a mélyűrből érkezettekhez kapcsolódó technológiát pedig elkezdték jóra használni a közösségben. A bolygó más törzsei azonban egyéb felhasználási módokat is találtak e kütyükre, aminek nem várt (vagy hát a folytatásokat ismerő játékos számára: kiszámítható) következményei is vannak. A csoportok, törzsek közti feszültség egyre csak nő, a feszültségek egyre magasabbra hágnak, míg végül egy falunkbéli kislányt megmérgez egy furcsa, rejtélyes nyersanyag. A Planet of Lana II-nek ez az indító incidense, emiatt indul Lana és Mui újabb küldetésre; mindezzel párhuzamosan pedig a konfliktus egyre csak fokozódik, miközben sötét titkok derülnek ki az egykor támadó robotok múltjáról és kapcsolatáról Lana bolygójával.
A Wishfully fejlesztői az eredeti részhez igen hűen kezelték a folytatást, ami, ha időtartamban nem is sokkal hosszabb, de mechanikáit és helyszíneit tekintve jóval tágabb élményt kínál. Az alapvető képlet maradt a régi: Lanát irányítva és Muinak parancsokat osztogatva kell átjutni a különböző akadályokon. Lana realisztikusan mozog, így nem tud például magasról lezuhanni és ugrásai sem emberfelettiek. Hősünk például dobozokat tologatva, kapcsolókat váltogatva, köteleket húzgálva tudja egyengetni saját és társa útját. Az első részben megszerzett karkötőjével képes a gépeket is manipulálni, átvéve felettük az irányítást: például mágneses drónokkal lehet tárgyakat pakoltatni. A még mindig roppant aranyos Mui ezzel szemben aprócska, nagyokat szökken és jóval agilisabb társánál. Elektromos kisülésekkel tudja megbénítani a masinákat és egyéb szerkezeteket, miközben az élővilág manipulálására is képes.
Míg a játék felépítése maradt a régi, az új részben jóval változatosabb helyszínekre utazhatunk el, melyek sokkal változatosabb lehetőségeket és történeti elemeket is kínálnak. Ez a váltás több vágóképet is eredményezett, szemben az előd szinte szünetmentes jellegével, de ezt egyáltalán nem gondként éltem meg. Fagyos hegyek ormain küzdhetünk a süvítő széllel; dús dzsungelben ismerkedhetünk meg a helyi... lakókkal; napsütötte tengerpartokon merülhetünk a kéken tündöklő óceán mélyére; vagy épp az ellenfelek létesítményeiben bóklászhatunk. A területek egyrészt szuperül festenek, mintha a Studio Ghibli esztétikai érzéke keveredne a Star Wars hangulatával, egy igen érdekes, magával ragadó egészt eredményezve, ami szemet gyönyörködtető és öröm bejárni. A kapcsolódó feladványok is kreatívak és szépen illeszkednek a helyekhez. Én a „sötét, emberalkotta épület” stílust a végére már egy picit untam, de még ott is ötletes kihívások vártak. Lana például már a víz alá is le tud merülni, míg Mui továbbra is retteg tőle, ami érdekes lehetőségeket nyit meg. Hiába nem mi irányítjuk Muit, az esetek nagy részében igen precízen tudjuk utasítgatni, és minimális frusztrációt okoz csak ez az indirekt vezérlés. Plusz, szuper látni a fürge kis szerzetet és azt, ahogy gyakorlatilag magunkkal játszunk egy kooperatív játékot. Muihoz kapcsolódik két új jópofa lény is: tintát fröccsenő halak a „vízalatti lopakodás” segédei, a gyúlékony görgő puffancsokkal pedig kanócot húzva tudunk tüzet eljuttatni akadályainkhoz. Ezek mind változatos, de átlátható próbatételeket kínálnak, amiknél gyakran van amolyan „Heuréka!” sikerélményünk.
Hirdetés
Ezúttal a történet is kidolgozottabb lett, több szereplővel és némileg dialógussal – bár saját, fiktív nyelvüket használják, így csak a kontextusból tudunk következtetni az elhangzottakra. A narratívában is visszaköszön a Csillagok háborúja-hangulat, a cselekmény pedig meglepően sötét fordulatot vesz, miközben kibontja a világ múltját is, ami remek döntés volt a készítők részéről. Sajnos a finálé igen hirtelen érkezik, szinte félbevágva a cselekményt: a játékidő egyébként bőven elég volt a maga öt órájával, de a történet szempontjából szívesen követtem volna még tovább az eseményeket. Maga a narratíva nem kifejezetten komplex, klasszikus hősmotívumokat sző össze a természet kizsákmányolásáról, váratlan fordulatokról és a múlt meghökkentő visszatéréséről. Ugyan nincs nagyon elmélyítve, de ebben a formában is pont elég, és elegánsan teszi indokolttá a játékmenetet, hogy a kettő szépen építkezzen egymásból. Mindennek az alapja ugyanis az együttműködés: emberek, lények és közösségek között. Mui továbbra is imádnivaló, és szerencsére róla is többet tudunk meg, miközben elmélyíti kapcsolatát Lanával a számos interakción keresztül.
A Planet of Lana II így egy remek folytatás lett, gyakorlatilag minden szempontból javítva elődjén. Maradt kompakt jellege, de – még mindig – rövid játékidejébe számos helyszínt és ötletet passzírozott bele, így nemigen fogjuk megunni egyik helyszínt sem. Néha egy kicsit lomhának hathat, és számos feladat építkezik azonos útvonalak többszöri bejárására. Gyakran éreztem, hogy fejben már megoldottam a kihívást, és egy picit lassúnak éreztem, mire gyakorlatban is végigviszem: azonban még így is nagyon magával ragadó az egész. Igen nehéz abbahagyni, és bár a hirtelen érkező stáblistát sajnáltam, nem kérdés, hogy izgatottan várom a harmadik részt.
A Planet of Lana II PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switchre és Switch 2-re és Xbox Series konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Thunderful biztosította.
Georgiadisz Leonidas
Összefoglalás
A Planet of Lana II még több abból, ami elődjét szuperré tette, változatosabb helyszínekkel, történettel, kihívásokkal és lehetőségekkel. Egy meseszerű, magával ragadó élmény meglepő sötétséggel a széleken – csak várni lehet a következő epizódot!
A Planet of Lana II pozitívumai:
- Gyönyörű, változatos helyszínek;
- kreatív új mechanikák és remek feladványok;
- mélyebb történet és világépítés.
A Planet of Lana II hiányosságai:
- Néhol önismétlő zónák;
- hirtelen ér véget a sztori.




