Most ez akkor Philips?
Túlzás lenne azt állítani, hogy a Philips és a szórakoztatóelektronika kapcsolata az elmúlt időszakban túlságosan harmonikus. Az egész azzal kezdődött, hogy 2011 tavaszán a konszern szőröstül-bőröstül, gyártósorokkal, szabadalmakkal és mérnökökkel együtt eladta televíziós üzletágát a hongkongi TPV Technologynak. Ezután idén márciusban nagyon úgy tűnt, hogy értékesítik az AV divíziót is, tehát megszabadulnak az audioeszközöktől, médialejátszóktól is. Azonban a biztos vevőnek látszó Funai csak hitegetett, miközben a kötelezettségeit nem teljesítette, magyarul nem fizetett időben, így a Philips végül is elállt az üzlettől. A Philips háza táján viszont úgy döntöttek, hogy nem hagyják veszni a termékeket, és újraindítják a divízió működését, melynek ügyeit a Woox Innovations névre hallgató alvállalat kezeli majd.
Tehát e teszt alanya, a Fidelio családba tartozó, sokoldalú, 3D Blu-ray lemezek kezelésére is képes, internetes alkalmazások futtatására alkalmas BDP9700 asztali médialejátszó teljes mértékig a Philipshez tartozik. A holland vállalat mérnökei és dizájnerei bábáskodtak megszületésénél, e cég felügyeli a gyártást, a forgalmazást, a jövőbeni frissítéseket, valamint az esetleges garanciális teendőket is.
Elegáns megjelenés
Az ilyen típusú eszközök nem igazán nevezhetőek a dizájnerek álmának, hiszen az optikai meghajtó alapvetően meghatározza a méreteket, ami miatt iszonyú szűk korlátok között dolgozhatnak csak. Ennek ellenére akadnak olyan modellek, amelyek külsejük révén képesek kiemelkedni a termékóceánból, és ez is ezek közé tartozik.
A frontfelület lekerekített sarkai kiegészítve a szálcsiszolt felülettel karakteres megjelenést kölcsönöznek, amelyet tovább erősítenek a kör alakú, csillogó fém gombok. A tálcás rendszerű optikai meghajtó nyílása, illetve a kikapcsolt állapotban is látható monokróm LCD kijelző is itt kapott helyet a céglogó, valamint egy USB port társaságában. A 3 milliméteres alumínium készülékház masszív, és a szokásosnál robusztusabb, hiszen a 43,5 centiméteres szélességhez 26,8 centiméteres mélység és 9 centiméteres magasság társul, amivel szó szerint kilóg a többi asztali lejátszó közül, súlya pedig majd négy kilogramm.
Érdekes, hogy mindössze egy keskeny szellőzőnyílással látták el a hátlapon, ennek megfelelően működés közben kellemesen átmelegedett, de odáig azért nem jutottunk, hogy megsüsse az elektronikát. Hátulra került két HDMI 1.4, mellé egy-egy optikai és koaxiális digitális audiocsatlakozó, kompozit videó, USB 2.0, Ethernet, sztereó analóg és 7.1-es analóg audiocsatlakozó.
Bekapcsolva
A bekapcsolást követően a rendszernek tíz másodpercre van szüksége ahhoz, hogy felálljon, ami a másfél másodperces világrekordtól ugyan elmarad, de ennek igazából sok jelentősége nincs. A főmenü kialakításánál maradtak a már jól bevált módszernél, azaz ikonok jelzik a fő funkciókat, a navigálást pedig feliratok is segítik. Ez egy teljesen felhasználóbarát, könnyen kezelhető megoldás, de az is igaz, hogy grafikai kivitelezése ma már kicsit elavultnak számít. A kép-, hang-, hálózati- és egyéb, működéssel kapcsolatos funkciók, paraméterek beállításához meghagyták a hagyományos, hasábos felépítésű menürendszert. Ennek kezelésébe a logikus és kellően sekély struktúrának köszönhetően hamar bele lehet jönni, amit a rövid, világosan megfogalmazott magyarázó feliratok is elősegítenek.
A menüben mód nyílik többek között a képarány módosítására, sőt még előre programozott képbeállítások közül is lehet válogatni. A képprofilokat más-más jellegű tartalmakhoz (animáció, dokumentumfilm, netes videók, optimális) szabták, és a felhasználónak arra is módja nyílik, hogy saját ízlése szerint változtasson a fényerőn, a kontraszton, a színhőmérsékleten, a felskálázás mértékén vagy a zajcsökkentésen. Ezen kívül többek között bekapcsolható a gyerekzár, megadható a menü, a billentyűzetkiosztás, valamint a feliratok nyelve, vagy akár bekapcsolható a képernyőkímélő. Még a csatlakoztatott hangfalak elhelyezésének tesztelése is megoldott, ami ugyan nem számít egyedi szolgáltatásnak, de ettől még hasznos funkció.
Vezérlőeszközök
Az asztali médialejátszók jó része ma már vezérelhető ingyenesen letölthető alkalmazás segítségével iOS vagy Android operációs rendszert futtató mobil eszközökről, és ezt ennél a modellnél is sikerült megoldani. Emellett USB porton keresztül csatlakoztatott billentyűzet használatát is támogatja, ami egyes szolgáltatások, így például a böngésző vagy az internetes alkalmazások használatát jelentősen megkönnyíti.
A hozzá járó távirányító – eltérően a márka régebbi termékei mellé járó kevéssé funkcionális, ám felettébb szép perifériáitól – egy egyszerű, ám jól használható darab. A szálcsiszolt felületen a szennyeződések kevésbé látszanak meg, mint a fényes lakkfeketén. Fogása kényelmes, és a megfelelő számú funkciógomb miatt gyakorlatilag az összes lényeges szolgáltatás elérhető innen közvetlenül. Háttérvilágítás viszont nincs, ami egy ilyen árkategóriájú terméktől azért bőven elvárható lenne. Az EasyLink funkciónak köszönhetően egyébként más, HDMI CEC minősítésű termék is vezérelhető a segítségével, illetve természetesen azok távirányítója is használható ehhez.
Az eszköz egyébként elég stabilnak tűnt, egyszer sikerült halálra fagyasztani csak, de az annyira radikális volt, hogy csak az áramtalanítás segített megoldani a problémát. Az optikai meghajtó megbízható, nem nyeli le vagy eszi meg a lemezeket. Az elektronika sebessége hozza az elvárt szintet, szerencsére kellően gyorsan reagál a távirányító vagy a klaviatúra gombjainak nyomkodására.
Filmek, zenék, képek
A beépített Wi-Fivel felszerelt készülék optikai meghajtója a BDXL szabványt leszámítva az összes jelenleg is használt lemezformátum (AVCHD, BD, BD R/BD RE, CD, CDDA, CD-R/CD-RW, DVD, DVD +R/+RW, DVD -R/-RW, SACD, SVCD, VCD) kezelését biztosítja. Ezen kívül a különféle médiaállományok eljuttathatóak rá USB porton keresztül csatlakoztatott külső adattároló egységekről, illetve mivel hálózatba is köthető a DLNA tanúsítvánnyal bíró eszköz, ezért a hálózaton található többi eszközről is képes a fájlok fogadására.
A telefonokra, tabletekre letölthető Smart Share alkalmazásnak köszönhetően elméletben arra is alkalmas, hogy azokról vezeték nélküli úton juttassuk el rá a képeket, zeneszámokat, videókat. Ám mivel ez egyáltalán nem ment zökkenőmentesen, néhány próbálkozás után hanyagoltuk is inkább, mielőtt valamely termék a kétoldali falhozvágásban megsérült volna.
Videók
A videók lejátszásához a legegyszerűbb a távirányítón elhelyezett, jól megszokott funkciógombokat használni, magyarul a Playt, a Pause-t és társaikat nyomkodni. Ugyanis, bár a képernyőre csalható egy virtuális lejátszófelület, azonban itt nem lehet közvetlenül beletekerni a filmbe, csak arra nyílik lehetőség, hogy számokkal adjuk meg századmásodpercre pontosan, honnan is folytatódjék a lejátszás. Ez viszont meglehetősen időigényes módszer, a mindennapi használat során ritkán kerül elő. A készülék támogatja a külső feliratok kezelését, a karakterek mérete és színe nem változtatható, viszont a szöveg képernyőn elfoglalt helyzete elméletben módosítható, ám erre nem sikerült sehogy rávenni. Emellett a gyártótól kapott információk szerint képes tökéletesen, látható torzítás nélkül átkonvertálni a 16:9 képarányt 21:9 arányúra, de mivel ilyen, különleges kialakítású tévé épp nem volt nálunk, ezért azt nem tudjuk most megmondani, hogy ez a valóságban mennyire működik jól.
A készüléket ellátták a Marvell Qdeo képfeldolgozási technológiájával, amely elméletileg segít a gyatra minőségű, SD videók feljavításában, a zajosodás eltüntetésében, és a felbontás felskálázását is biztosítja. Az tény, hogy jó hatással van az anyagokra, elsősorban ami a pixelesedés megszüntetését illeti, de csodát várni ettől is felesleges. A Részletjavítás nevű funkció használatával a felhasználó saját maga szabályozhatja a felskálázás hatásfokát, de azt tapasztaltuk, hogy túlságosan agresszívre állítva az egyes képrészletek remegni kezdtek. Így továbbra is áll a tétel: ha valaki garantáltan jó minőségben szeretne megnézni egy filmet vagy sorozatot, akkor azzal jár a legjobban, ha valamilyen úton-módon megvásárolja vagy kikölcsönzi azt. A gyártó ígérete szerint egyébként a modell képes a hagyományos Full HD videókból 4K-s filmeket varázsolni, amit saját UHD megjelenítő hiányában szintén nem tudtunk kipróbálni. De korábbi tapasztalataink azt mutatják, hogy így csak megközelíteni lehet az eredetileg is 4K-s kamerákkal felvett anyagok minőségét.
Tesztcsomagunk lefuttatása után némiképp meglepve tapasztaltuk, hogy a formátumtámogatással akadtak gondok. A WMV lejátszását kerek perec visszautasította, a Killát elegánsan átugrotta, és ami szintén fájó, hogy a 3,8 Mpbs bitrátájú MKV többször is megdöccent, ráadásul itt még némi zajosodás is jelentkezett. Ezek után már csak szépségtapaszt jelent, hogy a többi anyaggal semmi gond nem akadt, azokat simán, akadozás és a színek torzulása nélkül játszotta le.
Képek és zenék
Az állóképek nagyíthatóak, forgathatóak, viszont a lejátszási lista összeállítására nem nyílik mód. A diavetítés funkció elindítható, a képváltás sebessége egy háromfokozatú skálán szabályozható, és különféle effektekkel színesíthető. Viszont aláfestő zene nem indítható el, és a fájlokba kódolt metaadatok, azaz az EXIF információk (milyen típusú fényképezőgéppel készült, milyen beállítások mellett, esetleg GPS koordináták stb.) feldolgozására nem képes. A JPG mellett a PNG és a GIF szabványok megjelenítése megoldott, sőt az animgifekkel is probléma nélkül boldogult.
Sajnos a zeneszámoknál is el lehet felejteni a lejátszási listát, pedig ennek beépítésére már egy garázsban összelapátolt filléres médialejátszó esetében is volt példa. A formátumtámogatással nincs gond, az MP3 mellett a WMA, WAV és FLAC fájlok megszólaltatása sem ütközött akadályba. Az ID3 tagek kezelésére képes, viszont az ékezetes karakterek már megfektették a rendszert, és arra sincs mód, hogy az egyes zeneszámokról plusz, kiegészítő információkat szívjon le egy alkalmazás segítségével a netről a felhasználó.
Extrák: DAC, Net, Skype
TI Burr-Brown D/A átalakítók
A készülékbe TI Burr-Brown márkájú digitális-analóg konverterek kerültek, amelyek a digitális audiojeleket 192 kHz-es mintavételezési arányt és 24-bites felbontást használó analóg audiojelekké alakítják. Ezáltal az eredeti analóg hanghullámformából több információ rögzül, ami elméletben gazdagabb hangteljesítményt biztosít. Ez jól hangzik, viszont hogy ezeket az előnyöket ki lehessen használni, ahhoz már "rendes", jó minőségű hangfal vagy fejhallgató szükséges.
Viszont ha valaki már ilyesmire beruház, akkor az nem fogja beérni valószínűleg egy ilyen beépített DAC rendszerrel. Többek között azért sem, mert ezekből a valóban komoly hozzáadott értéket jelentő, kiemelkedő megszólalást produkáló darabok minimum annyiba kerülnek, mint az egész BDP-9700. Ráadásul a végeredményt károsan befolyásolhatják az olyan, hangzás szempontjából felesleges, integrált elektronikai eljárások, mint például a képjavító szolgáltatások vagy akár a komplett optikai meghajtó. Épp emiatt akadnak olyan DAC rendszerek, amelyekről nem, hogy az LCD kijelzőt, hanem még a kontroll-lámpákat is lehagyják annak érdekében, hogy a lehető legjobban csökkentsék a potenciális zavaró tényezők körét. Mindenesetre az tény, hogy érezhető a beépített DAC, a megszólalás az aranyozott analóg csatlakozók, illetve jó minőségű forrásból származó zeneszámok használatakor dinamikusabb, karakteresebb. Tapasztalataink szerint főleg a régivágású progresszív rock, rock, illetve világzenei daraboknál teljesített jól, a modernebb, (kísérleti) elektronikus műfajok viszont már nem ízlettek neki annyira.
Internetes tartalmak
A Philips az első cégek között volt, amely felismerte, hogy milyen komoly potenciál rejlik a különféle internetes alkalmazások futtatásában. Kár, hogy a NetTV névre hallgató okostévérendszer bevezetése óta csak apróbb ráncfelvarrásokig jutottak, így ebbe a készülékbe is ennek a mára kifejezetten elavultnak számító szolgáltatásnak a frissített változata, a SmartTV került. Az elérhető alkalmazások ömlesztve kerülnek elénk, semmiféle csoportosításra nincs mód. A kínálatban mindössze 29 program kapott helyet, ami elenyészően kevésnek számít akkor, amikor vannak olyan vetélytársak, akik több száz ilyen applikációval próbálnak a felhasználók kedvében járni.
Az viszont tény, hogy a legfontosabbak, tehát a YouTube, a Facebook, a Vimeo, a DailyMotion és a Picasa innen sem hiányoznak. Ezeken kívül még feltűnő az úgynevezett felnőtt tartalmak, magyarul a pornó témájú alkalmazások viszonylag nagy száma. A rendszer meglehetősen lassú, nyomasztóan hosszú pillanatokig tart az egyes programok betöltése. úgyhogy kicsit nehéz elképzelni, hogy valaki akkor is ezzel töltené az idejét, ha akad a közelében egy számítógép, okostelefon vagy tablet. A Flash-támogatású böngészőről gyakorlatilag szóról szóra ugyanezt lehet elmondani: jól működik, feladatát ellátja, de kicsit lassú, és ráadásul hajlamos olykor megfagyni.
Skype
A termék elméletileg támogatja a Skype-alapú videotelefonálás használatát, azonban ehhez szükség van egy speciális kamerára, amely viszont a készülék dobozából hiányzott, úgyhogy ezt az extra funkciót nem tudtuk kipróbálni működés közben.
Értékelés
Az előzetes információk alapján minden jel arra utalt, hogy a BDP-9700-at a Philips egyfajta erődemonstrációnak szánja, hiszen az SACD támogatású optikai meghajtó, a smart rendszer, az integrált DAC és a Qdeo képjavító technológia egyben ígéretesnek tűnik, legalábbis papíron. A valóság azonban már árnyalja a képet.
Az tény, hogy az optikai meghajtó hibátlanul működik, a Qdeo is hozzátesz a kép minőséghez, átütőnek viszont túlzás lenne nevezni. A digitális-analóg konverter szintén valós hozzáadott értéket jelent, azonban egy külső, dedikált céleszközzel a végeredményt, tehát a hangminőséget tekintve nem versenyezhet. Aki azonban ad a megszólalásra, tud és akar is áldozni erre, annak ez lehet, hogy kevés lesz. A kezelés rendben van, az okostelefon, tablet és a külső billentyűzet használatának támogatásáért piros pont jár.
A rémesen elavult smart rendszer viszont sehogyan sem passzol egy ilyen, felsőkategóriásnak szánt termékhez. Médialejátszójának szolgáltatásbeli és formátumtámogatási hiányosságai mellett sem lehet elmenni szó nélkül. A dizájn ellenben elsőrangú, nem túlzás kijelenteni, hogy jelenleg ez az egyik legszebb ilyen jellegű termék a piacon. 130 000 forintos árával messze kilóg a vetélytársak közül, ami nyilván a fent említett plusz szolgáltatásokkal, extra funkciókkal magyarázható. Jó kérdés azonban, hogy erre, ebben a formában van-e létező igény.
A Philips BDP9700 asztali médialejátszót a Philips magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.
