Képminőség
Az LCD tévéknél a technológiából fakadóan a fekete szín megjelenítése mindig is problémát okozott, és ez e modell esetében sincsen másként. Ideális beállítások mellett 0,07 cd/m² fekete szintet mértünk, ami egyébként 1714:1 valós kontrasztarányt jelent. Emellett azt is érdemes megjegyezni, hogy úgy általában a sötét tartalmaknál nem brillíroz a tévé, olykor észrevehető kisebb-nagyobb mértékű zajosodás, ráadásul nem csak SD, hanem HD tartalmaknál is. Ezen valamelyes lehet segíteni a Zajcsökkentés funkció aktiválásával, de tökéletesen ezzel sem lehet kiküszöbölni ezt a problémát. Ráadásul ezt túlságosan agresszívre, azaz maximum fokozatra állítva az elektronika hajlamos összemosni egyes képrészleteket.
A színvilág természetes, de ez a Panasonictól nem meglepő. Nyoma sincs semmiféle műanyag hatású élénkségnek, harsányságnak, sőt olyan véleményekkel is találkoztunk, amelyek szerint ez már túlságosan is visszafogott. Viszont ezen is lehet segíteni az Élénk színek bekapcsolásával, illetve a Színtelítettség növelésével. A kritikusnak számító, és még manapság is jó pár tévének gondot okozó bőrszín-megjelenítés is gyakorlatilag hibátlan. Utánhúzásnak nyoma sincs, és az egyes objektumok körül sem jelent meg remegő auraféleség.
A háttérvilágítás nem tökélesen homogén, de átlagos, hétköznapi használat mellett egyáltalán nem tűnnek fel felhők, és a sarkoknál sem szivárog át zavaró módon a fény. A felskálázás remekül működik, tényleg van értelme ennek a funkciónak, a mérnökök itt nagyon belenyúltak valamibe, ugyanis ebben a készülék a topkategóriás készülékekkel is felveszi a versenyt. A betekintési szög horizontálisan és vertikálisan is rendben van, tehát a tónusok még akkor sem kezdenek torzulni, fakulni, ha valaki túlságosan oldalról vagy felülről nézi a kijelzőt. Tévéműsoroknál, leginkább sportműsoroknál néha belefutottunk enyhe akadozásba, ami viszont egyszerűen orvosolható az Intelligent Frame Creation névre hallgató interpolációs eljárás bevetésével. A filmeknél viszont nem nagyon szabad ezt erőltetni, mert könnyen szappanoperákat idéző lehet a végeredmény.
Egyetlen olyan képmódosító technológia került be az AX630-ba, aminek semmi értelme nincs: ez pedig az Adaptív háttérvilágítás-vezérlés. Ezt aktiválva az elektronika a fényerőt az aktuális tartalomnak megfelelően módosítja, ami ugyanakkor vibrálást eredményezhet. Szintén jobb nem babrálni a Környezetérzékelőt, amely a fényerőt a külső körülményekhez igazítja. Ez ugyan villódzást nem produkál, de használata során mindig a kelleténél egy fokkal sötétebbnek tűnt a kép. A 16:9 és 4:3 képarányok mellett bekerült a kínálatba a 14:9, a forráshoz igazodó profil, valamint az automata kitöltés funkció is, amely nagyon jól működik. Emellett nem hiányoznak az ilyen számban kissé feleslegesnek tűnő, nagyított módok sem (Zoom, 4:3 teljes, Oldallevágás zoom, Oldallevágás valós), amelyekkel csak az a baj, hogy használatuk során kisebb-nagyobb részletek lelógnak a képernyőről.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
