Fogyasztás, melegedés, audiominőség

A fogyasztás egy érdekesebb kérdés. Azért érdekes, mert – elsősorban AMD platformon – már sikerült komoly eltéréseket kimérni a hasonló chipsettel szerelt alaplapok között, igaz, a P55-ösökkel nem ez volt a helyzet. Az olcsóbb alaplapok megvizsgálásával sem borult fel ez a tézis, de az is igaz, hogy ezek az alaplapok – valószínűleg a kevesebb alkatrésznek köszönhetően – alacsonyabb fogyasztásúak csúcskategóriás megfelelőiknél, és ez leginkább a Gigabyte modelljei esetében érhető tetten. Az MSI alaplapjain be volt kapcsolva a Green Power, azaz az APS (Active Phase Switching), ami a terheléstől függően kapcsolja fel/le az egyes fázisokat, hogy energiát takarítson meg. Ennek ellenére a GD65 sem tudta megverni a Gigabyte UD4-et és az UD3-at sem, pedig ezek nem támogatnak ehhez hasonló technológiát. A Gigabyte-féle windowsos DES, vagy az Asus által fejlesztett EPU ezeken az értékeken azért nem változtat, mert alapjában véve ugyanazt teszik, amit mi is, amikor bekapcsoljuk a C1E-t és az EIST-et, tehát visszaveszik a CPU szorzóját, illetve feszültségét, valamint egyes esetekben, hogy további energiát takarítsanak meg, még az „FSB”-hez is hozzányúlnak, de ezt nem neveznénk forradalmi újításnak, és a bekapcsolásuk csak az eredményeket tette volna érthetetlenné. Nem lettek nagyok a különbségek, de kétségkívül a Gigabyte viszi a prímet ebben az árkategóriában.

23 fokos szobahőmérséklet mellett lemértük az egyes hűtőbordák melegedését némi használat után. A FET-ek hűtőbordája mind a négy alaplapon ugyanolyan mértékben melegedett fel, tehát hiába a látványos hűtések, a brutális vastagságú hőcső, mit érnek ezek, ha még csak kimérni sem sikerül a különbséget? Az északi híd helyére csak a Gigabyte P55-UD4-en tettek hűtőbordát, ez 30-35 fokig melegedett, ami szerintünk megfelelő érték. A déli híd, azaz a P55-ös PCH-n található hűtőborda kapja az igazi terhelést, hiszen ez az alaplap agya. Ezen a területen a Gigabyte vizsgázott a legjobban, ezt követte az Asus, majd az MSI 5-10 fokos eltérésekkel. Ami azt illeti ezek a hőfokok nem túl magasak, tehát egyiktől sem fog bemelegedeni a számítógépház, és a lefagyás veszélye is ki van zárva. Annyit még feljegyeztünk, hogy a tuning hatására ezek az értékek kb. 10 fokot emelkednek már üresjáratban is, tehát komolyabb terhelés jut a FET-ekre, és a feszültségemelés miatt a PCH is jobban melegszik.

Az integrált hangkártyák analóg kimenetének és bemenetének minőségét a Rightmark erre kifejlesztett szoftverével teszteltük 16 bit/44 kHz-es, majd 24 bit/192 kHz-es beállítás mellett. A hangkodekek alapbeállítás mellett csak jó értékeket tudtak elérni, az Asuson található VIA chip még ennyit sem, magas zajszinttel és magas torzítással nem éppen az ideális, legalábbis eszerint a program szerint. A második, igazán megerőltető beállításra való áttéréssel javult a hangkeltők minősége, ami természetes kell, hogy legyen, de ebben a módban csak a Realtek ALC889 „profi”, a zajszint nagyon alacsony és a torzítás is minimális, a dinamika pedig nagyon jó értékelés kapott. Az Asus, illetve a VIA még mindig nem javította ki azt a hibát, amiről már szóltunk korábban, a hangkártya ugyanis továbbra sem telepíthető fel a driver CD programjával, manuálisan kell ráerőltetnünk a meghajtót a hangkártyára, a VIA mixerét pedig manuálisan kell elindítani, ha hozzá szeretnénk férni a beállításokhoz. A Realtek telepítőjével nincs gond.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!