P55-ös alaplapok olcsóbban

Tesztalanyaink

Az LGA1156-os platform továbbra sem tekinthető olcsónak, hiszen az Intel a Core processzorok árát nem igazán szándékozik csökkenteni, legalábbis egyelőre nem, hiszen itt a karácsonyi szezon. Ám úgy vettük észre, hogy az alaplapok frontján történt némi változás, az újdonság varázsának betudható, elszállt összegeket tartalmazó árcédulákat leszedték a gyártók, és egyes modellek egészen jó, vagy mondjuk úgy, fair árazást kaptak. Ha az új inteles rendszert összehasonlítjuk az AMD AM3-as platformjával, természetesen az utóbbi olcsóbb, de egyben lassabb is. Jelen tesztünkben 40 000 forint körül kapható alaplapokat vizsgáltunk meg, ami – ha az LGA1156-os platformról esik szó, akkor – a középkategóriának tekinthető, és bár ezen az áron az AM3-as alaplapok csúcsát kaphatjuk meg, ha átnézzük a specifikációkat, akkor kiderül, hogy a középkategóriás LGA1156-os alaplapok nincsenek lemaradva tudásban és felszereltségben ezektől.

A négy érdekesnek tűnő alaplap az Asus, az MSI és a Gigabyte műhelyéből érkezett, manapság ez a három gyártó tekinthető dominánsnak, az Epox, az Abit, a Soltek vagy ide sorolhatnánk a Chaintechet is, sajnos eltűntek, vagy legalábbis nem túlságosan erőltetik meg magukat az LGA1156-os alaplapok tervezésével. A négy modell nagyon ismerős lesz, hiszen ezek a már bemutatott csúcskategóriás modellek lecsupaszított verziói. Az Asus P7P55D Deluxe-sza és EVO-ja után megismerjük az utótag nélküli változatot, az MSI jól sikerült P55-GD80-asának az alacsonyabban árazott, kicsit megnyirbált változata a P55-GD65, és itt van nekünk a Gigabyte P55-UD5-ös középkategóriába szánt, illetve még annál is olcsóbb változata, az UD4 és az UD3. Ha az árakat vesszük alapul, akkor az UD3 kilóg a sorból, ugyanis gyanúsan olcsó a többihez képest (kb. 10 000 forint a különbség), de éppen emiatt gondoltuk úgy, hogy érdemes vetni rá egy pillantást. Idehaza (és talán külföldön is) a túlhajtott és ár/teljesítmény optimális arányának megfelelően összerakott konfigurációk többsége a még jól tuningolható, de olcsó alaplapok köré épül, és a Gigabyte P55-UD3 is valami ilyesmi, hasonlóan a nagy sikerű P35-DS3-hoz vagy a EP45-UD3-hoz, gyakorlatilag slágertermék volt mindkettő.


Csomagolás és körítés [+]

Az Asus körítése nem ismeretlen, a gyártó a P7P55D-t is sötétkék dobozban tálalja, és ami a mellékelt eszközöket illeti, ezúttal sem vitték túlzásba az ajándékozást, az alaplaphoz csak leírást, driver CD-t, négy SATA kábelt, egy IDE kábelt és egy hátlapi takarólemezt csomagolt. A csúcskategóriás modellek között az Asus Deluxe volt a legszegényesebb ebben a tekintetben, és ez ezúttal is igaz. Ezzel szemben az MSI igencsak komolyan veszi ezt a témát, a GD65 dobozában ugyanannyi a SATA kábel, viszont több a CD, és találunk benne SATA tápkábelt is, hátlapi USB-s kivezetést, illetve egy-egy SLI, valamint CrossFire hidat (emlékeztetőül, a P55 támogatja mindkét megoldást). A Gigabyte az Asushoz hasonlóan szerényebb választékkal szolgál, az UD4 mellett egy SLI híd is van, de az UD3 mellől már ez is hiányzik és csak két SATA kábelt találunk a dobozban, na nem mintha másra számítottunk volna, ez az egyik legolcsóbb P55-ös lap.


Asus P7P55D és MSI P55-GD65 [+]

Az alaplapok külsőre szintén nagyon hasonlítanak drágább elődeikre, az Asus P7P55D a P7P55D EVO megkurtított verziójának tűnik. Azonnal észrevenni, hogy a színösszeállítás ugyanolyan, a fekete alapon kékes-feketés foglalatok megegyeznek. A processzorfoglalat környéke azonos a két típuson, négy memóriafoglalat az egyik oldalán, hűtőbordákkal lefedett MOSFET-ek a másikon, alatta pedig kellő távolságra a PCIe x16-os bővítőhely található. A memóriákat csak egy pöcökkel kell lefogatni (Q-DIMM), ami megkönnyíti a modulok kivételét, mert nem kell a videokártyával törődni. A memóriafoglalatok mellett találjuk a MemOK! gombot, aminek a segítségével akár az is elképzelhető, hogy a számítógép még egy hibás memóriával is el tud majd indulni. A CrossFire és az SLI támogatása csak elviekben megoldott, a P7P55D-n az alsó PCIe-foglalathoz valójában csak négy sávot vezetett ki az Asus, tehát a kétkártyás rendszerek használata ezzel az alaplappal nem ajánlott. A hosszú bővítőhelyeken kívül két PCIe x1-be és három PCI-ba tehetünk kártyákat (az EVO-n az egyik PCI helyett egy PCIe x16-os található). A „déli hídon”, pontosabban fogalmazva a P55-ös PCH-n ugyanolyan hűtőborda látható, mint az EVO esetében, ami végeredményben elvégzi a dolgát, de láttunk már ennél komolyabbat is. A P7P55D-nek ezen a környékén érhető tetten a legtöbb változás, eggyel kevesebb lett a SATA portok száma, ráadásul ezeket már nem forgatták el 90 fokkal, mint az EVO-n, és hiányzik a Power, illetve a Reset gomb is. Szerencsére egyik sem túl nagy veszteség. A bal oldalon látni, hogy az integrált eszközökből is kevesebb van, de erről majd később. A P7P55D-n összesen négy ventilátoraljzat található.

Ami a színösszeállítást illeti, az MSI-nél sem változtattak, de a P55-GD65-öt jobban átalakították a GD80-hoz képest, mint az Asus a P7P55D-t az EVO-val összehasonlítva. A processzorfoglalat körül azonnal szembeötlenek a különbségek. A memóriahelyek száma, színe és elhelyezése változatlan, de a DrMOS feliratú, hőcsöves hűtés alsó harmadát „levágták”, ugyanis a GD80-on találunk egy hűtőbordát az északi híd helyén is, ez a GD65-ön már nincs ott. A hűtőbordákat külsőre is megváltoztatták, bár úgy tűnik, hogy a hőcső még mindig 8 mm vastag. A feszültségszabályzó alkatrészekből is kevesebb van, ami talán rossz hír a tuningosoknak. Az alaplap szélén megtaláljuk a V-Check Pointsot, amivel a rendszer egyes feszültségeit mérhetjük ki, viszont eltűnt a V-Switch, ami a feszültségek valósidejű emelésére szolgál. A P55-GD65 alsó feléről is jó pár dolog hiányzik, ha a GD80-nal hasonlítjuk össze. Ide sorolhatjuk az éppen aktív fázisok számát mutató kijelzőt, a Clear CMOS, a Reset és a Green Power gombot, az érintésérzékeny területet is eltüntették, a diagnosztikai LED-es kijelzőről is le kell mondanunk, és a déli hídon található hűtőborda már csak önmagában áll, nincs összeköttetésben az „északi híddal”. Hosszúnak tűnik a hiányzók listája, de ha belegondolunk, ezek közül egyik sem vészes veszteség, valójában csak extrák voltak, ezek nélkül a GD65 még lehet jó alaplap. A memóriafoglalatok alatt 90 fokkal elforgatva találjuk az IDE csatlakozót és a hat SATA portot, a GD80-on ezeket pont fordítva helyezték el. A bővítőhelyekből nincs hiány, két PCIe x16 , két x1 és egy x4, illetve két PCI foglalat található a P55-GD65-ön. Úgy tűnik, hogy az MSI nem akarta elkövetni azt a hibát, hogy lehagyja az OC Genie-t, ugyanis ez a funkció jelenleg a cég legújabb és leginkább propagált fejlesztése, ami az új BIOS-ok kihozatalával együtt javul, és hasznos dologról van szó, mert az átlagos, a tuningot nem ismerő felhasználók is túlhajthatják vele a számítógépet, elvileg garanciavesztés nélkül. A GD65-re az Asushoz hasonlóan négy ventilátort köthetünk rá.


Gigabyte P55-UD3 és UD4 [+]

A Gigabyte sem változtatott a színösszeállításon, és a P55-UD4-ről nem spórolt le túl sok mindent, ha az UD5-öt vesszük alapul, legalábbis semmi olyat, ami nélkül ne tudnánk élni. A CPU-foglalat környéke igen hasonló, de a sok kis „kockából” (tekercsek) kevesebb van. Az UD4-en még az északi híd helyén is meghagyták a hűtőbordát, ami egy hőcsőn keresztül összekapcsolódik a MOSFET-ek hűtésével. Az UD3-ról már leszedték a kockák nagy részét, és a szóban forgó hűtőborda is eltűnt onnan. A memóriafoglalatok mellett találjuk a nagy tápcsatlakozót, alatta pedig az IDE csatolót. A déli híd helyén található hűtőborda a két olcsóbbik verzión megegyezik, ez külsőre más, mint az UD5-ösön található, de nem mondanánk, hogy rosszabb, csak kisebb, és ez már nincs összekötve a többi hűtőbordával, tehát egymagának kell elboldogulnia a P55 lehűtésével. Az UD4-en két PCIe x16, három x1 és két PCI foglalat található, míg az UD3-on az egyik PCIe x1 helyére egy PCI-t tettek, nem túl nagy érvágás. A chipset mellett immár kevesebb a SATA port, az UD4-en és az UD3-on is 6+2-t találunk, az UD5-ön viszont 6+4 van, de ki az, aki ennyi tárolóeszközt szeretne rádugni az alaplapra? Szóval emiatt sem megyünk a Dunának. Az olcsóbb változatokról leszedték a bekapcsológombot és a CMOS Clear kapcsolót, annyi baj legyen. Az UD4-en öt, az UD3-on három ventilátoraljzat található (a CPU-ventilátoréval együtt), ez egyeseknek kevés lehet.

Hirdetés

Bővebben


A processzorfoglalat környéke (Asus / MSI, Gigabyte UD3 és UD4) [+]

Az Asus a P7P55D-t 12+2 fázisú VRM-mel (a +2 fázis a memóriavezérlőt szolgálja) szerelte fel jó minőségű MOSFET-ekből és a japán kondenzátorokból, a MOSFET-eket pedig dizájnosnak tűnő, de a hatékonyság szempontjából nem biztos, hogy túl jó hűtőbordákkal fedte be. Az MSI kicsit fukarabb volt, a minőségre, azaz a DrMOS-ra nem lehet panasz, de kevésnek tűnik a „kockák” száma. Az alaplapon található feszültségszabályzó komponensek DrMOS-féle verziója egy „tokba” foglalja a Driver IC-t, a felső és az alsó MOSFET-et, ez pedig azt jelenti, hogy a jeleknek rövidebb útvonalat kell megtenniük, az elektronikus zaj csökken, jobb tuningra számíthatunk és alacsonyabb a fogyasztás. A 6+1 fázisos P55-GD65 tehát egy amolyan 18-24 fázissal ellátott „másik márkájú" alaplapnak felel meg, legalábbis az MSI ezt állítja... A Gigabyte P55-UD4-en 10 fázis látható, az UD3 pedig már csak 6-tal szolgál. A közelebbi képeken már jól kivehető, hogy míg az UD4-en a MOSFET-ek hűtését hőcső köti össze, az UD3-ból ezt kiszedték, nem hiába, ez az alaplap csak 31 000 forint.


Asus MemOK! / MSI OCGenie és a V_Check_Points [+]

Bár nem csúcskategóriás alaplapokról van szó, az Asus és az MSI még így is egy kis plusszal kedveskedik, a Gigabyte viszont le van maradva ezen a téren. Az Asus P7P55D-n a memóriafoglalatok mellett találtunk egy gombot, ami a MemOK! névre hallgat: ha ezt lenyomjuk, akkor bármilyen memóriáról is legyen szó, az időzítéseket automatikusan beoptimalizálva elindul a számítógép, egyes esetekben még akkor is, ha rossz a modul; ezt nem próbáltuk ki, mert nem volt kéznél rossz memória. Az Asus Deluxe-án további, a feszültség emelésére szolgáló kapcsolók vannak a memóriafoglalatok felett, de a sima P7P55D-re ezek közül csak az egyik, a memória feszültségét (OV_DRAM) megemelő került fel, az is csak jumperes formában. Az MSI P55-GD65-ösén is találunk egyet s mást. Először is a legalsó PCI foglalat alatt ott van a bekapcsoló-, az OC Genie és két Base Clock feliratú gomb plusz és mínusz jelzéssel. Az OC Genie egy hardveres tuningchipet takar, pontosabban a billentyű segítségével aktiválhatjuk vagy deaktiválhatjuk azt. Az OC Genie elsősorban az átlagfelhasználóknak készült, de a tuningosok is hasznát tudják majd venni. Bekapcsolásával, azaz egy gombnyomással túlhajthatjuk a rendszert: a processzort, illetve a memóriát, mégpedig garanciavesztés nélkül. A csúcsok megdöntésére továbbra is a manuális tuning a javallott, de az OC Genie arra mindenképpen megfelel, hogy a tuningban kevésbé jártas felhasználók is biztonsággal túlhajthassák a számítógépet anélkül, hogy instabilitást tapasztalnának. Az MSI azt ígéri, hogy a funkció használata teljesen biztonságos, használata egyúttal a tuningosoknak is jól jöhet a processzor képességeinek feltérképezéséhez. Azért különleges, mert hardveres, ergo nem kell hozzá semmilyen szoftver, na és persze azért, mert automatikus. Számos tapasztalatunk van már vele, a P55-GD80-nal és az első bétás BIOS-okkal még elég sok problémánk volt, de mostanra jól működik az OC Genie, és ez igaz a P55-GD65-re is. A hardveres túlhajtáshoz kapcsolódik a Base Clock is (Direct OC), ezekkel a gombokkal a rendszer elindulása után csökkenthetjük vagy emelhetjük a BCLK (FSB) órajelét szoftver használata nélkül.

A P55-GD80-on mutatkozott be a V-Kit, ami a V-Switch és a V-Check Point funkciók gyűjtőneve. A GD65-ről lehagyták a V-Switch-et, viszont a lényeg (legalábbis szerintünk), a V-Check Point továbbra is rendelkezésünkre áll. Ennek segítségével (illetve egy multiméterrel) kimérhetjük a CPU, a CPU VTT, a DRAM és a PCH részegységek feszültségét, tehát nem kell többé forrasztgatni és leírások után kutatgatni: a tuningosok jól tudják, hogy a BIOS-ban szereplő feszültségértékek és a valós feszültség sokszor igencsak eltér egymástól, főleg amikor terheljük a rendszert, tehát a valós értéket kimérve stabilabb tuningra lesz lehetőségünk. Az alaplap mellé csomagolt eszközök között elvileg meg kellene találnuk a V-Check Pointhoz szükséges kis hosszabbítókat (ezek egyik végét a multiméterre kell ráhúzni, a másik végük pedig pont a V-Check Pointba passzol), de a GD65-höz nem adtak ilyeneket, ami elég nagy hiba az MSI részéről.

A sok kis „bigyó” után egy kicsit szárazabb téma: az integrált eszközök. Túl sok újdonságra nem kell számítani, 2009-ben az alaplapok már olyan szinten vannak, hogy az integrált LAN és audio az alapfelszereltségbe tartozik, és már csak az számít plusznak, amit ezeken felül találunk az alaplapon. Integrált hangban az MSI és a Gigabyte a Realtekre szavazott, az előbbi vállalat kicsit igényesebb volt, mert egy újabb változatot integrált a P55-GD65-re, de alapjában véve mind nyolccsatornás, HDA minősítésű hangkodek. Az Asus különcködik, a P7P55D-re egy VIA hangchipet applikált rá. Hálózati vezérlőkből sincs hiány, itt is a Realtek a favorit a gyártóknál, az Asus és a Gigabyte egy, az MSI két vezérlővel rendelkezik, mind PCIe „csatornán” keresztül kommunikál a chipsettel, ami jó, mert itt elegendő a sávszélesség és alacsony a CPU-terhelés. Már csak a FireWire hiányzik, mindhárom gyártó gondolt erre, de a Gigabyte UD3-asa már nem fért bele ebbe a kategóriába, ehhez már túl olcsó. Az Asuson és az MSI-n kettő, a Gigabyte UD4-esén három port található, de ezekből csak egyet, egyet és kettőt használhatunk, ugyanis a maradék csak alaplapi tüskék formájában létezik, márpedig a gyártók kivezetést egyik esetben sem mellékeltek. Ha USB portról van szó, manapság nyolc az alap, és emellé egyes gyártók eSATA/USB-kombó portot is felkínálnak, ahogy azt az MSI és a Gigabyte is tette.


Hátlapok (Asus / MSI / Gigabyte UD3 és UD4) [+]

A hátlapokon manapság az USB portok tömkelege dominál, ezen felül a hat audio- és egy PS2-es csatlakozó az, ami szinte mindig látható. Az Asuson kívül mindhárom típuson találunk koaxális és optikai SPDIF kimenetet is, a VIA chipes Asusra csak optikait szereltek. RJ45-ös Ethernet aljzat mindenhol van (az MSI-n kettő is), IEEE1394-es portot vagy portokat az UD3-on kívül mindhárom típus kínál, és ugyanez igaz az eSATA-ra is. Érdekes, hogy az Asus weboldala szerint itt egy szimpla eSATA-portot látunk, míg a másik két gyártó eSATA/USB-kombókkal versenyez.

Alaplap típusa Asus P7P55D MSI P55-GD65 Gigabyte P55-UD3 Gigabyte P55-UD4
Processzortámogatás Core i5/i7 (8xx)
Foglalat típusa LGA1156
Lapkakészlet Intel P55
Memória 4 DIMM / maximum 16 GB DDR3-800/1066/1333/(1600/1866/stb. oc)
kétcsatornás DDR3 támogatás
Bővítőfoglalatok 2 PCI Express 2.0 x16 (x16 vagy x8 + x4)
2 PCIe x1
3 PCI
2 PCI Express 2.0 x16 (x16 vagy x8 + x8)
1 PCIe x4
2 PCIe x1
2 PCI
2 PCI Express 2.0 x16 (x16 vagy x8 + x4)
2 PCI Express x1
3 PCI
2 PCI Express 2.0 x16 (x16 vagy x8 + x8)
3 PCI Express x1
2 PCI
Serial ATA / RAID 6 SATA port (RAID 0, 1, 5, 0+1) - Intel P55
1 eSATA port – JMicron JMB363
1 SATA port – JMicron JMB322
6 SATA port (RAID 0, 1, 5, 0+1) – Intel P55
1 SATA port - JMicron JMB363
1 eSATA/USB port – JMicron JMB363
6 SATA port (RAID 0, 1, 5, 0+1) – Intel P55
2 SATA port (RAID 0, 1, JBOD) – JMicron JMB363 (Gigabyte chip)
6 SATA port (RAID 0, 1, 5, 0+1) – Intel P55
2 SATA port (RAID 0, 1, JBOD) – JMicron JMB363 (Gigabyte chip)
2 eSATA port - JMicron JMB362
Parallel ATA / RAID 1 Ultra-ATA 133/100/66 – JMicron JMB363
Integrált audio Intel HDA – VIA VT1828S nyolccsatornás hangkodek – optikai SPDIF-kimenet Intel HDA – Realtek ALC889A nyolccsatornás hangkodek – koaxális/optikai SPDIF-kimenet Intel HDA – Realtek ALC888 nyolccsatornás hangkodek – koaxális/optikai SPDIF-kimenet
Integrált hálózati vezérlők Realtek Gigabit Ethernet 8112L (PCIe) 2 x Realtek 8111DL Gigabit Ethernet (PCIe) Realtek 8111D Gigabit Ethernet (PCIe)
FireWire (IEEE 1394) 2 port (egy a hátlapon, kivezetést nem mellékeltek) - 3 port (kettő a hátlapon, kivezetést nem mellékeltek)
USB 2.0/1.1 8 port a hátlapon, 3 az alaplapon (kivezetést nem mellékeltek)
1 eSATA/USB kombó
7 port a hátlapon, 3 az alaplapon (kettőhöz kivezetés)
1 eSATA/USB kombó
10 port a hátlapon, 2 az alaplapon (kivezetést nem mellékeltek) 10 port a hátlapon, 2 az alaplapon (kivezetést nem mellékeltek)
2 eSATA/USB kombó
Méret ATX, 305 x 244 mm
Gyártó honlapja Asus MSI Gigabyte
Termék leírása P7P55D P55-GD65 P55-UD3 P55-UD4
Bruttó fogyasztói ár kb. 40 000 Ft kb. 41 000 Ft kb. 31 000 Ft kb. 44 000 Ft
Garancia 3 év

Tesztkonfig, alkalmazástesztek


Alaplapok Asus P7P55D BIOS rev. 1102
MSI P55-GD65 BIOS rev. 1.5
Gigabyte P55-UD3 BIOS rev. F5
Gigabyte P55-UD4 BIOS rev. F4

Asus P7P55D Deluxe BIOS rev. 0701
Asus P7P55D EVO BIOS rev. 0501
Gigabyte P55-UD5 BIOS rev. F4
MSI P55-GD80 BIOS rev. v1.51b3
Processzor Core i7-870 (2,93 GHz)
Memória CSX CEC DDR3-1600 – 2 x 2048 MB
Órajel DDR3-1600
9-9-9-24-1T időzítések
Videokártya Radeon HD 4850
Meghajtóprogramok Catalyst 9.8
Intel INF chipset driver 9.1.1.1019
Merevlemez Samsung SpinPoint T166 500 GB (SATA; 16 MB cache)
Tápegység Cooler Master 600 Watt
Operációs rendszer Windows Vista Ultimate 64 bit SP1


Az Everest információs oldala a négy alaplappal: Asus / MSI / Gigabyte UD3 és UD4 [+]

A korábbi tesztekből tudjuk, hogy a Lynnfield processzorokban találunk egy memóriavezérlőt, ezért, amikor a memória elérésének sebességéről esik szó, az alaplapoknak nincs túl sok közük a teljesítményhez. Korábban a Core 2-es processzorok (illetve még annál is korábban a Pentiumok) a rendszerbuszon keresztül kapcsolódtak a memóriához (pontosabban az északi hídhoz, ami a memóriát vezérelte), és így elképzelhető, hogy volt némi differencia az alaplapok sebessége között, de ez igazából a 875P/865PE párosánál jelentkezett utoljára. Az Everest tesztjében mind a négy alaplap ugyanolyan értékeket ért el, minimálisak a különbségek, tehát nem érdemes az alaplapválasztást a grafikoncsíkokra bízni.

WinRAR Asus P7P55D Deluxe Asus P7P55D EVO Gigabyte P55-UD5 MSI P55-GD80
benchmark (kB/s) 3300-3500 3400-3600 3300-3500 3400-3600
Asus P7P55D MSI P55-GD65 Gigabyte P55-UD3 Gigabyte P55-UD4
benchmark (kB/s) 3200-3400 3500-3600 3300-3500 3300-3400

A teljes mértékben memóriát tesztelő benchmark nem mutatott ki szinte semmilyen eltérést az alaplapok között, márpedig innentől kezdve az alkalmazástesztekben sem számíthatunk más eredményekre, a négy alaplap azonos beállítások használata mellett gyakorlatilag azonos sebességű. Két dolgot érdemes feljegyezni. Egyrészt az x264-es kódolásban a Gigabyte P55-UD4 rejtélyes módon elhúzott a többiektől, amire nincs magyarázat, de a különbség még itt is 4% alatti. Másrészt, ha más nem is, de annyi kiderült, hogy az alaplapok BIOS-a javult előző tesztünk óta, hiszen az alacsonyabban árazott, de újabb BIOS-verzióval ellátott típusok sokszor gyorsabbak voltak a drága csúcsmodelleknél, melyeken az LGA1156 megjelenése után elérhető legújabb BIOS-verziók teljesítettek szolgálatot. Ez egy jó pont a gyártóknak.


HDTune teszteredmények: Asus / MSI / Gigabyte UD3 és UD4 [+]

A lapkakészlet SATA-vezérlőjének sebességét csak gyorsteszteltük, ehhez a HDTune-t hívtuk segítségül. Ahogy a teljesítménytesztekben, úgy itt sem sikerült komolyabb eltérést kimérnünk, az átlagos olvasás, az elérési idő, a löketszerű adatfolyam sebessége és a CPU-használat is hasonló volt mind a négy esetben.

Fogyasztás, melegedés, audiominőség

A fogyasztás egy érdekesebb kérdés. Azért érdekes, mert – elsősorban AMD platformon – már sikerült komoly eltéréseket kimérni a hasonló chipsettel szerelt alaplapok között, igaz, a P55-ösökkel nem ez volt a helyzet. Az olcsóbb alaplapok megvizsgálásával sem borult fel ez a tézis, de az is igaz, hogy ezek az alaplapok – valószínűleg a kevesebb alkatrésznek köszönhetően – alacsonyabb fogyasztásúak csúcskategóriás megfelelőiknél, és ez leginkább a Gigabyte modelljei esetében érhető tetten. Az MSI alaplapjain be volt kapcsolva a Green Power, azaz az APS (Active Phase Switching), ami a terheléstől függően kapcsolja fel/le az egyes fázisokat, hogy energiát takarítson meg. Ennek ellenére a GD65 sem tudta megverni a Gigabyte UD4-et és az UD3-at sem, pedig ezek nem támogatnak ehhez hasonló technológiát. A Gigabyte-féle windowsos DES, vagy az Asus által fejlesztett EPU ezeken az értékeken azért nem változtat, mert alapjában véve ugyanazt teszik, amit mi is, amikor bekapcsoljuk a C1E-t és az EIST-et, tehát visszaveszik a CPU szorzóját, illetve feszültségét, valamint egyes esetekben, hogy további energiát takarítsanak meg, még az „FSB”-hez is hozzányúlnak, de ezt nem neveznénk forradalmi újításnak, és a bekapcsolásuk csak az eredményeket tette volna érthetetlenné. Nem lettek nagyok a különbségek, de kétségkívül a Gigabyte viszi a prímet ebben az árkategóriában.

A hőmérsékletek alakulása (Celsius-fok) Asus P7P55D MSI P55-GD65 Gigabyte P55-UD3 Gigabyte P55-UD4
A FET-eken található hűtőborda hőmérséklete kb. 1 órányi használat után 35-40 35-40 35-40 35-40
Az északi híd helyén található hűtőborda hőmérséklete kb. 1 órányi használat után - - - 30-35
A déli híd helyén található hűtőborda hőmérséklete kb. 1 órányi használat után 40-45 45-50 35-40 35-40

23 fokos szobahőmérséklet mellett lemértük az egyes hűtőbordák melegedését némi használat után. A FET-ek hűtőbordája mind a négy alaplapon ugyanolyan mértékben melegedett fel, tehát hiába a látványos hűtések, a brutális vastagságú hőcső, mit érnek ezek, ha még csak kimérni sem sikerül a különbséget? Az északi híd helyére csak a Gigabyte P55-UD4-en tettek hűtőbordát, ez 30-35 fokig melegedett, ami szerintünk megfelelő érték. A déli híd, azaz a P55-ös PCH-n található hűtőborda kapja az igazi terhelést, hiszen ez az alaplap agya. Ezen a területen a Gigabyte vizsgázott a legjobban, ezt követte az Asus, majd az MSI 5-10 fokos eltérésekkel. Ami azt illeti ezek a hőfokok nem túl magasak, tehát egyiktől sem fog bemelegedeni a számítógépház, és a lefagyás veszélye is ki van zárva. Annyit még feljegyeztünk, hogy a tuning hatására ezek az értékek kb. 10 fokot emelkednek már üresjáratban is, tehát komolyabb terhelés jut a FET-ekre, és a feszültségemelés miatt a PCH is jobban melegszik.

Rightmark Audio Analyzer 6.2.3
16 bit / 44 kHz
Átviteli függvény (40 Hz-től 15 kHz-ig), dB Zajszint, dB (A) Dina- mika, dB (A) THD, % THD + zaj, dB(A) IMD + zaj, % Sztereó áthallás, dB IMD 10 kHz-en, % Minősítés
Asus P7P55D
VIA VT1828S
+0,19, -0,18:
Nagyon jó
-75,0:
Átlagos
75,0:
Átlagos
0,222:
Gyenge
-47,7:
Gyenge
0,453:
Gyenge
-77,6:
Nagyon jó
0,403:
Gyenge
Átlagos
MSI P55-GD65
Realtek ALC889
+0,06, -0,16:
Nagyon jó
-88,7:
88,8:
0,130:
Átlagos
-52,8:
Gyenge
0,257:
Átlagos
-72,8:
0,322:
Átlagos
Gigabyte P55-UD3
Realtek ALC888
+0,09, -0,13:
Nagyon jó
-85,8:
85,7:
0,131:
Átlagos
-52,8:
Gyenge
0,255:
Átlagos
-75,4:
Nagyon jó
0,305:
Átlagos
Gigabyte P55-UD4
Realtek ALC888
+0,09, -0,13:
Nagyon jó
-85,5:
85,5:
0,131:
Átlagos
-52,8:
Gyenge
0,255:
Átlagos
-75,3:
Nagyon jó
0,305:
Átlagos
X-Fi Extreme Audio +0,10, -0,01:
Tökéletes
-99,3:
Tökéletes
92,7:
Nagyon jó
0,0042:
Nagyon jó
-82,4:
0,0100:
Nagyon jó
-100,7:
Tökéletes
0,010:
Nagyon jó
Nagyon jó
Rightmark Audio Analyzer 6.2.3
24 bit / 192 kHz
Átviteli függvény (40 Hz-től 15 kHz-ig), dB Zajszint, dB (A) Dina- mika, dB (A) THD, % THD + zaj, dB(A) IMD + zaj, % Sztereó áthallás, dB IMD 10 kHz-en, % Minősítés
Asus P7P55D
VIA VT1828S
+0,12, -0,20:
Nagyon jó
-75,2:
Átlagos
74,9:
Átlagos
0,0072:
Nagyon jó
-71,8:
Átlagos
0,035:
-74,4:
0,041:
MSI P55-GD65
Realtek ALC889
+0,09, -0,25:
Nagyon jó
-90,3:
Nagyon jó
90,2:
Nagyon jó
0,0049:
Nagyon jó
-80,1:
0,094:
Nagyon jó
-72,5:
0,012:
Nagyon jó
Nagyon jó
Gigabyte P55-UD3
Realtek ALC888
+0,11, -0,22:
Nagyon jó
-86,2:
86,6:
0,0033:
Nagyon jó
-79,6:
Átlagos
0,012:
Nagyon jó
-74,1:
0,015:
Nagyon jó
Gigabyte P55-UD4
Realtek ALC888
+0,11, -0,22:
Nagyon jó
-86,1:
86,1:
0,0037:
Nagyon jó
-78,6:
Átlagos
0,014:
Nagyon jó
-74,7:
0,016:
Nagyon jó

Az integrált hangkártyák analóg kimenetének és bemenetének minőségét a Rightmark erre kifejlesztett szoftverével teszteltük 16 bit/44 kHz-es, majd 24 bit/192 kHz-es beállítás mellett. A hangkodekek alapbeállítás mellett csak jó értékeket tudtak elérni, az Asuson található VIA chip még ennyit sem, magas zajszinttel és magas torzítással nem éppen az ideális, legalábbis eszerint a program szerint. A második, igazán megerőltető beállításra való áttéréssel javult a hangkeltők minősége, ami természetes kell, hogy legyen, de ebben a módban csak a Realtek ALC889 „profi”, a zajszint nagyon alacsony és a torzítás is minimális, a dinamika pedig nagyon jó értékelés kapott. Az Asus, illetve a VIA még mindig nem javította ki azt a hibát, amiről már szóltunk korábban, a hangkártya ugyanis továbbra sem telepíthető fel a driver CD programjával, manuálisan kell ráerőltetnünk a meghajtót a hangkártyára, a VIA mixerét pedig manuálisan kell elindítani, ha hozzá szeretnénk férni a beállításokhoz. A Realtek telepítőjével nincs gond.

A BIOS és a tuning


Asus P7P55D BIOS [+]


MSI P55-GD65 BIOS [+]


Gigabyte P55-UD4 BIOS [+]

A négy alaplap a BIOS szempontjából mindazt felkínálja ami szem-szájnak ingere, ez alól egyik sem kivétel. A Gigabyte P55-UD3-asa teljesen megegyezik az UD4-gyel, tehát aki az előbbit veszi meg, az sem fog lemaradni semmiről. Az összes alaplap BIOS-áról elmondható, hogy jól felépített, átlátható és a tuningopciók bőséges kínálatát nyújtja széles intervallumokkal és kis lépésközökkel (gondolunk itt például a fesztültségekre), ennél több nem is igazán kell egy átlagfelhasználónak. Amit érdemes megemlíteni, az a ventilátorszabályzás és a különböző automata túlhajtási lehetőségek. Az Asus a CPU és a ház ventilátorát engedi szabályozni, három fokozat létezik, a Standard, a Silent és a Turbo. Mi egy a fordulatszámot százalékosan és/vagy a processzor hőmérsékletétől függően vezérlő opciót szívesebben látnánk itt. Az MSI nagyon belehúzott az utóbbi időben, a GD80 is nagyon jól sikerült szinte minden szempontból. A P55-GD65-ön a CPU ventilátorát a hőmérséklettől függően szabályozhatjuk, és beállíthatjuk azt is, hogy a légkavaró maximum hány százalékig pörögjön fel. A Core i7-870-esen található hűtést úgy állítottuk be, hogy legfeljebb 45 fokig melegedjen a CPU és maximálisan 12,5%-on forogjon a ventilátor, és a gép teljesen elhalkult, még amikor tuningra került a sor, sem hangosodott be. Ezt szeretjük! A GD65-ön két további ventilátor szabályzására van lehetőségünk, de ezek esetében már csak az 50/75 és 100%-os forgási sebességek közül választhatunk. A GD65 a GD80-nal ellentétben nem méri a CPU-fázisok hőmérsékletét, tehát ilyen opció nincs is a BIOS-ban. A Gigabyte alaplapjainak BIOS-ában tetszett az M.I.T Current Status menüpont, ahol a processzor belső részegységeinek, illetve a memória beállításait láthatjuk viszont szép és rendezett formában. Tetszett az is, hogy egy nagy tuningos menün belül különválogatták az órajeleket, feszültségeket és memóriabeállításokat, így nagyon jól átlátható az egész. Sajnos a ventilátorvezérlésben a Gigabyte a legszegényesebb, csak egyetlen ventilátort irányíthatunk, azt is csak aszerint, hogy az PWM-es vagy Voltage módban van-e. Szerencsére a windowsos EasyTune 6 alatt az MSI-hez hasonló szabályzásra is lehetőséget kapunk.

Az előző P55-ös összevetés során a különböző gyári, automata tuningprogramok nem igazán győztek meg minket létjogosultságukról, egyedül az MSI-féle OC Genie volt az, amiben láttunk fantáziát. Ez talán a korai BIOS-oknak tudható be, mindenesetre az Asus és a Gigabyte is némileg javított a helyzetén, legalábbis a mi szemünkben. A Gigabyte EasyTune 6-os programjának Quick Boost nevezetű opciója is egy ilyen gyári, automata tuningoló, ez a 2,93 GHz alapórajelű Core i7-870-est 3,8 GHz-re küldte fel 1,35 V-os feszültség társaságában. Egyetlen problémánk ezzel csupán annyi, hogy a program nem ellenőrzi a stabilitást, gyakorlatilag olyan, mintha csak az előre „betáplált” paramétereket állítaná be a BIOS-ban, aztán vagy megy és stabil a gép, vagy nem. Ennél egy fokkal jobbnak tűnik az Asus BIOS-ában található OC Tuner Utility, ami előző tesztünkben csődöt mondott. Ez „max performance” módban 3893 MHz-re húzta a processzort, 1,31 V-ra állította a feszültséget, viszont a memóriát visszaskálázta DDR3-1160-as beállításig. A gép stabil volt (tudjuk, hogy ennél többet tud a CPU), de nem teszteltük órákig vagy napokig. Ugyanakkor a windowsos „Auto tuning” a TurboV egyik opciója, ugyanezt a feladatot látta el, sokkal lassabban és kevesebb eredménnyel. Az Auto tuning 3454 MHz-ig hajtotta túl a CPU-t, de ehhez kb. 10-szer újraindította a gépet (minden újraindítás után újrapróbálkozik és ellenőrzi a stabilitást), tehát nem igazán látjuk az értelmét. Az EPU6 nem volt felinstallálva, mert úgy tudjuk, hogy a két program összeakad (ez is elég érdekesen hangzik). Az MSI-féle OC Genie 3733 MHz-ig emelte a processzor órajelét, ami szintén jól hangzik, de a CPU feszültségét 1,42 V-ra, a memóriáét pedig 1,716 V-ra emelte. Azt elfogadjuk, hogy a CPU-nak ennyi kakaót adott, aki tuningolni akar, és az szerezzen be egy jó hűtést, de a memória 1,7 V-ra emelése nem tetszik, hiszen az Intel maximálisan 1,65 V-ig garantálja az integrált memóriavezérlőt is tartalmazó Core processzorok működését, márpedig nem létezik, hogy az MSI garanciát vállaljon a CPU-ra is. Az OC Genie használatával egyetemben kikapcsolnak az energiatakarékossági funkciók (C1E, EIST), tehát lőttek az alacsony fogyasztásnak.

CPU-tuning
CPU és CPU_VTT
feszültség: 1,35 V
RAM feszültség: 1,65 V
Asus P7P55D MSI P55-GD65 Gigabyte P55-UD4 és UD3
CPU-órajel / BCLK 4190 MHz / 190 MHz 4190 MHz / 190 MHz 4200 MHz / 210 MHz
4095 MHz / 195 MHz
QPI 3047 MHz 3047 MHz 3360 MHz
3120 MHz
Northbridge (UCLK) 3428 MHz 3428 MHz 3780 MHz
3510 MHz
Memória DDR3-1522 DDR3-1522 DDR3-1680
DDR3-1560
BLCK-tuning (alacsonyabb szorzóval) 190 MHz 200 MHz 210 MHz
195 MHz

Bárhogy is, ezek az autotuning funkciók nem helyettesítik az emberi kéz által végzett túlhajtást, az ember ugyanis képes arra, hogy figyelembe vegye a külső körülményeket (ezt egy Windows-program vagy egy chip nem látja) és tud finomítani a beállításokon. Nem meglepő tehát, hogy saját kezűleg jobb eredményeket értünk el mind a négy alaplappal, mint amit ezek a programok produkálni tudtak, lásd a táblázatot. Ezek után biztosan vagyunk benne, hogy javultak a BIOS-ok, mert a csúcskategóriás alaplapokkal maximum 3960 MHz-et sikerült elérnünk (Gigabyte P55-UD5), de a többiek még ennél is gyengébbek voltak, holott ugyanazokat az alkatrészeket használtuk. A korábbi eredmények megtekinthetők itt.

BIOS

Alaplap típusa Asus P7P55D MSI P55-GD65 Gigabyte P55-UD3 Gigabyte P55-UD4
BIOS típusa AMI Award
Tesztelt verzió 1102 1.5 F5 F4
Beállítható FSB (internal base clock) 80-500 MHz 100-600 MHz 100-1200 MHz
Szorzó állítható
PCIe-órajel 100-200 MHz 90-190 MHz 100-150 MHz
QPI Data Rate (Core i7-870) 4270 MHz, 4800 MHz 16x, 18x x32, x36
DRAM szorzók DDR3-800, DDR3-1066, DDR3-1333, DDR3-1600
Ai OverClock Tuner D.O.C.P állásban: DDR3-1800, DDR3-1866, DDR3-2000, DDR3-2133
3x, 4x, 5x, 6x 6.0, 8.0, 10.0, 12.0
Uncore frequency / ratio nem állítható
Feszültségek
CPU Offset módban: +0,00625 és +0,50000 V között
Fixed módban: 0,85000 és 1,70000 V között
0,87000 és 2,07000 V között 0,50000 és 1,90000 V között
RAM 1,2 és 2,0 V között
az OV_DRAM kapcsolóval 2,5 V-ig
0,906 és 2,405 V között 1,300 és 2,600 V között
QPI - QPI/VTT: 1,050 és 1,990 V között
További feszültségek és órajelek IMC: 1,1 és 1,7 V között
CPU PLL: 1,8 és 2,1 V között
PCH: 1,05 és 1,15 V között
DRAM DATA REF Voltage on CHA/CHB: 0,395x és 0,630x között
CPU differential amplitude: 700/800/900/1000 mV (BLCK tuninghoz)
CPU clock skew: 100 és 1500ps között
Load-line Calibration: Disabled (Intel spec.), Enabled (stabilabb tuning)
CPU PLL: 1,000 és 2,400 V között
CPU VTT: 0,451 és 2,018 V között
PCH 1.05(V): 0,451 és 1,953 V között
DRAM_VREF_CA_A/B(V): 0,450 és 1,150 V között
DRAM_VREF_DA_A/B(V): 0,450 és 1,150 V között
CPU Amplitude Control: 700/800/900/1000 mV (BLCK tuninghoz)
PCI Express Amplitude Control: 700/800/900/1000 mV (BLCK tuninghoz)
VDroop Control: High (Intel spec.), Low (stabilabb tuning)
CPU PLL: 1,600 és 2,540 V között
PCH Core: 0,950 és 2,000 V között
DRAM Termination: 0,530 és 1,235 V között
Ch-A/B Data VRef.: 0,720 és 1,590 V között
Ch-A/B Address VRef.: 0,720 és 1,590 V között
CPU Clock Drive: 700, 800, 900, 1000 mV
PCI Express Clock Drive: 700, 800, 900, 1000 mV
Load-line Calibration: Disabled (Intel spec.), Enabled (stabilabb tuning)

Értékelés

Valószínűleg tesztelgetés és vizsgálgatás nélkül is hasonló konklúzióra jutottunk volna, mint a tesztelés után, hiszen az alaplapok esetében manapság a körítés, a felszereltség és a tuning számít (na meg az ár), az azonos chipkészletű lapok teljesítményében nincs számottevő különbség. A Gigabyte P55-UD3 különösen ajánlott, mert sokan vannak, akiknek az extrák kevésbé fontosak, mint a kedvező ár, körükben biztosan népszerű lesz ez az olcsó, egyszerű, azonban árához képest jól tuningolható modell. Szinte még túl olcsónak is mondható, mert kevesebbe kerül, mint a jelenleg kapható, beleillő processzorok. Az UD3 valószínűleg inkább a kétmagos Core i5-ösöknek ad majd igazán jó táptalajt, ezek a processzorok ugyanis rohannak, mint a veszett egér, tuningban is jeleskednek, az egyedüli probléma, hogy az alaplapon nincs videokimenet, így nem lehet vele kihasználni a processzorba integrált GPU-t.

A másik három lap közül mindenképpen az MSI-t választanánk. Az Asus egy ezressel olcsóbb, de jóval gyengébb a körítése, és funkcionalitásban, illetve tuningban is elmarad tőle. Ugyanakkor a Gigabyte P55-UD4 drágább, mégsem tud többet (pontosabban csak FSB-tuningban jobb). Az MSI-n látszik, hogy igyekszik, hiszen ahhoz képest, hogy a P55-GD65 egy középkategóriás modell, jól kitömték a dobozát, és az alaplapról nem spóroltak le semmi igazán lényegeset (a GD80-hoz képest), összességében ez tűnik a legkiegyensúlyozottabb modellnek. Mindemellett az Asus és a Gigabyte lapjai is jól sikerültek, nem rossz a véleményünk róluk, de esetükben egy-két dolgon még lehetne javítani, és most akadt jobb alternatíva náluk.

MSI P55-GD65
Gigabyte P55-UD3

fLeSs

Az alaplapokat az Expert Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés