Boku wa michi wo nakushi.
Konoha. A falu, ahol minden emberben, szülőben és gyermekben, harcosban és civilben ott lappang valami, amit csak azok érhetnek meg, akik átélik. Valami, amit ők úgy hívnak; a Tűz Akarata. A Tűzé, amely erőt, magabiztosságot és az összetartást lobbantja lángra minden avarrejteki szívében. Abban a faluban, ahol főhősünk is megszületett, akkor, amikor a kilencfarkú rókadémon szinte mindent és mindenkit elpusztított, immáron cirka 16 éve. Bebörtönzése és elzárása a negyedik Hokage, Minato Namikaze életébe és Naruto fájdalmasan nehéz gyerekkorába került.
„Egyedüllét, kitaszítottság és megvető pillantások mindenkitől, mindenhol. Tudjátok milyen az, amikor egy gyerek ilyen érzések és indulatok szorításában nő fel, szerető szülők nélkül egy ilyen kegyetlen világban? Mennyire nehéz kötelékeket, barátságokat szőni egy ilyen érzelemgombolyagból? Milyen érzés az, mikor valaki emberként néz rád, s nem a szörnyet látja benned?”- Naruto.
Nos, Naruto tudja, mert mindezt átélte, rengeteget szenvedett, de sosem adta fel. Immáron minden konohai ismeri, s nem csíntevései vagy bosszankodást okozó viselkedése miatt. De ami még az ismeretségnél is fontosabb; elismerik.
Igen, ez az ő; Naruto Uzumaki és az ő Ninja Útja!
Ramen imádó, szexi jutsu-val orrvérzést gerjesztő, bajkeverő, s nem utolsósorban leghangosabb ninjánk visszatért! A Shippuuden részeket felölelő Ultimate Ninja Storm
(a továbbiakban UNS), immáron sorozattá alakult történetét folytatva, hogy multiplatform megjelenéssel még több anime és manga rajongót tegyen boldoggá.
Dióhéjban; a játék szinte minden téren, nagyon impozáns módon tovább fejlődött, de ugyanakkor még mindig sok olyan hiányossággal küzd (harcol?), amik felett egy fanatikus rajongó (mint a cikkíró is), nem tud szemet hunyni.
Boku wa michi wo nakushi. / Teljesen elvesztettem az utam.
Mielőtt mélyebben belemerülnénk az UNS 2 „rejtelmeibe”, jobb, ha néhány dolgot kifejtünk és ismertetünk. Mit is jelent az anime, ill. a manga, mint fogalom? Leegyszerűsítve tulajdonképpen Japán rajzfilmekről és képregényekről beszélünk, érdekességük a tipikusan nagy szemek, fura és színesebbnél-színesebb hajviseletek, ill. a nyugatias gondolatvitelnek szintén nehezen megszokható emóciós jelek és jelbeszédek, egyes esetekben a kanjis jeleffektek.
Hazánkban leginkább a Dragon Ball, az Inuyasha, Pokemon vagy a Sailor Moon anime-k a legismertebbek, sokunk ezeken nőtt fel, majd akik kíváncsisága nem nyughatott, további Japán eredetű rajzolt kalandok után néztek. Manapság szerencsére egyre elterjedtebbek ezek a művek, a Naruto az egyik legnépszerűbbek közé tartozik, játék sem egy készült már a témából, ennek ellenére még azért sokan nem ismerik, nem találkoztak vele semmilyen formában.
Konoha és a fő utca. A hegyoldalba vésett öt Hokage arcképe, ha tippelni kellene, szerintetek ki lesz a hatodik? :)
A történet alap szituációja már a monológból is nagyjából leszűrhető; adott a nehéz sorsú szöszke Naruto, a testébe zárt rókadémonnal és több száz manga és anime résszel, amelyből most a Shippuuden (Hurrikán) néven összefoglalt fejezet (mondhatni az egész anime-s történet második nagy felvonása, az előző UNS volt az első) az, amelyet végigjátszhatunk, megismerve és irányítva nem egy karaktert a sorozatból. Velük immáron szociális kapcsolatot is kialakíthatunk, attól függően mikor, mennyit segítünk az adott karakternek, hogyan bánunk velük, szép, pici szívecskéket kaphatunk az albumunkba, mintegy gyűjthető szeretetpontot.
A kézzel festett hátterek egyik tipikusan szemet gyönyörködtető példája a folyót átívelő híd; a víz csobogása, a békák ugrándozása és a halak fickándozása mesés és nagyon hangulatos!
Iki Wo Shitakute Koko Wa Kurushikute, / Lélegezni akarok, de itt nagyon fájdalmas,
A program érdekessége, amit már ugyan láthattunk pár játéknál (mint pl. a Ninja Gaiden Sigma 2-nél is), de annyira sajnos még nem elterjedt, hogy a Playstation HDD-jére való telepítés közben tőmondatokban, röviden, Naruto mosolygósabbnál-mosolygósabb arcokat vágó jelenlétével, a feliratozás mellett elmeséli az eddig történteket. Ahogy belépünk a játék menüjébe, a kék égen úszó felhők után jön az első megdöbbenés; nagyon pofásan és stílusosan tálalva, fantasztikusan jól adja vissza a játék menüje a mese hangulatát, tágra nyílt szemekkel és boci nézéssel tapasztva a játékost (főleg a rajongókat) a képernyő elé. Az első benyomások mindig nagyon fontosak, szerencsére már itt meglátszik, hogy jó irányba terelődik az Ultimate Ninja sorozat (a Storm nem az egyetlen mellékág).
Pain és a „Shinra Tensei” (Mindenható Csapás); csak por és hatalmas kráterek maradnak a technika után, igazán lenyűgöző, de korántsem barátságos és környezetbarát…
A nyitány is hasonlóan mellbecsapó érzéssel kezd; egyből a sztori végére, nem is a közepére vágja a nézőt. Pain „Shinra Tensei” jutsu-ja (technikája) porig rombolja Konohát és rengeteg életet küld a túlvilágra egyetlen, hatalmas „isteni” csapásával, csak hogy érvényesítse akaratát, s hogy megszerezze a Naruto-ba zárt Jinchuuriki-t (egy vagy több farokkal rendelkező démon), a Kyuubi-t (a kilencfarkú rókadémont).
A story ugyanis esetünkben két és fél évvel a „sima” Naruto cselekményei után folytatódik, amikor is Jiraiya a viccesen emlegetett Ero-Sennin (a három legendás konohai harcos egyike, aki nem mellesleg egy hihetetlenül "perverz-remete", amit „Ero” jelzője és "Sennin" személyisége is sugall :) visszatér hősünkkel a faluba, Konohába. Kishimoto (a manga rajzoló és történetíró Sensei) tulajdonképpen újrarajzolta a fiú külsejét (sok már szereplővel egyetemben), ruhája ugyan maradt narancssárga és fekete, de más dizájnt kapott, jóval magasabb lett, viszont sok tekintetben ugyanolyan idióta és lassú felfogású maradt, mint ~13 éves énje.
Az Akatsuki, a teljesség igénye nélkül a játékban (balról jobbra haladva); Hidan, Sasori, Kakuzu, Deidara, Itachi, Kisame, Konan és „Pain” (akik nincsenek a képen, de a csapat tagjai: Zetsu és „Tobi, a jófiú”)
Az Akatsuki (vörös felhő) miatt hosszú útra induló kétfős csapat hazatérésével indul be a játék; találkozunk régi-új arcokkal, ill. azonnal szembe tűnik pár radikális változtatás is.
A program ugyebár nem kevés részt egyesít egy nagyjából 10-12 órás kalandba, ami mellé természetesen mellékküldetések (filler részek?) is társulhatnak, mint a 37 baba-szobrocska begyűjtése folyamatosan a story előrehaladtával (gonosz másolatokkal való harc, nehezített feltételek mellett). Ami már ezen a meghatározott és alapvető ponton is kritikus hiba; a történetmesélés. Ugyan sokat fejlődött és javult ez a rész is az előzményhez képest, de még így sem elég bő, kimért, jól adagolt és kreatív ahhoz, hogy teljes mértékben elégedettek legyünk a kivitelezéssel.
Naruto vs. Sasuke; a játék egyik leglátványosabb és legizgalmasabb cutscene összecsapása. Ha a történetmesélés ilyen ütemesen és hangulatosan lett volna kivitelezve az egész játék alatt, egy szavunk sem lehetne a hiányos, néhol a fővonaltól eltérő és sokszor érthetetlen mesélésre
A cutscene-ek és az egyéb átvezető videók, QTE-kkel (Quick Time Event) megspékelt jeleneti egyszerűen bámulatosan szépek és kellően akciódúsak, mondhatni felpumpálják az adrenalint az emberben, plusz extraként, ha jól és ügyesen csináljuk amit kell, titkos jelenteket is megnyithatunk a történetben (un. Secret Factor-t). Ezt egy csillagokat osztogató rendszerrel oldották meg a készítők, igazán ötletes és nosztalgikus pillanatokban lehet részünk, ha ügyesen csináljuk a QTE-ket. Példának okáért, a Sasuke elleni harc (ill. tulajdonképpen az összes nagy „Boss Fight” ilyen, mint a Gara vs. Deidara, a Sakura és Chyo-Baa vs. Sasori összecsapás, vagy, hogy a Pain elleni végső küzdelmet ne is említsük…) egyszerűen fenomenális ezzel a megvalósítással, a belassítások, a folyamatos visszaemlékezést és a beszéd, az újrajátszható harci jelenetek az előző UNS-ból; egyszerűen mesések!
Kotoba sura nakushite shimau!
Kotoba sura nakushite shimau! / Nincs szó rá, hogy elmondjam!
Azonban, az egész játék alapkoncepciója a harcra és annak sokszor túlzsúfolásig megtervezett, betáblázott menetére épít, ami azért problémás, mert a mesélés, a story élményének és a mit sem sejtő játékosok informálódásának a rovására megy.
A fő és eredeti elmeséléstől nyomokban ismételten eltérünk nem egyszer, ez tulajdonképpen a már leírt harci központúságra építő játékmechanizmus rákfenéje.
Ha valakit, aki nem is ismeri a sorozatot, a képernyő elé ültetünk, hogy játssza végig, a végére maximum csak annyit tudna mondani; a harcok fantasztikusak voltak, de semmit sem értettem az egészből. Miért ragaszkodik annyira Naruto Sasuke-hez, miért akarja Pain a játék monológusában a Kyuubi-t, kik és mik vannak az Akatsuki-ban és miét utálja a kisöcs (Sasuke) bátyust (Itachi-t)? Igen, pont ez az egyik legnagyobb probléma, ahogy más, Namco Bandai játékokkal is (lásd a Dragon Ball szériát, semmitmondó sztori meséléssel), igaz, sokkal puritánabb körítésben, de az első UNS-ban pl. a töltőképernyők alatt mesélték el a story nagy részét. Arigato, Harakiri.
A képen éppen Lars Alexandersson (a Tekken 6 vendégszereplő karaktere) püföli némi előnnyel Naruto komát. Pedig a szél elem felsőbbrendűbb, mint a villám...
Ezzel együtt a harcrendszer szinte alig változott, a történetet és a vele összekapcsolódó új szereplőket mind-mind megtaláljuk a játékban (még egy vendégszereplőt is, mégpedig nem akárkit; a Tekken 6 Lars-át, akit Masashi-Sensei rajzolt meg ebben a stílusban), sőt, pozitívum, hogy immáron több mellékszereplővel is kalandozhatunk nem egyszer. Természetesen vannak új technikák és mozdulatok, amik elvárhatóak voltak, meg is kaptuk őket, szintén van „Awakening” mód, de ennyi.
A mentési rendszer és egyéb apróságok is megváltoztak. Immáron kis madáretetőknél tudunk állást menteni (egyébként van auto-save is), s mindenek felett; végre van élet a faluban!
"Híd a konohai folyón" - csendélet. A látvány magáért beszél, de abba két csónakba lent, baloldalon egyszerű emberek (nem ninják) hogyan szállnak be?
Ez nagy szó, ahogy az is, hogy végre nincs pop-up-olás, nincsenek tekercsgyűjtő feladatok sem. Igaz, helyette kapunk mindenféle úton-útfélen, dobozokból, madaraktól és békáktól, cserépedényekből és egyéb helyekről összeszedhető anyagokat, matériákat, így a boltozás és üzletelés megmaradt, bár, ennek sincs különösebb lényege az egyjátékos harcokban. Eszközök nélkül is könnyűszerrel lehet nyerni, még nehéz fokozaton is (a netes, keleti játékosok ellen meg úgyis mindegy mit használ az ember, veszíteni fogsz…), talán a nagyobb főellenfelek előtti életerőcsík visszatöltése jöhet jól néha.
Amit viszont érdemes használni és élni a lehetőséggel, az a Jizo mini-szentélyeknél fellelhető szobrok és az imádkozás. Ezzel megnövelhetjük „szerencsénket”, így a keresgélés és a harc is több esetben a mi javunkra fordítható (tipikus Japán játékelem, neveljük a gyerekeket és a felnőtteket az istentiszteletre).
Minato, a Negyedik Hokage; jobban belegondolva, mintha hasonlítana valakire, hm…
Immáron van muliplayer opciónk is, ami azért számít nagy pozitívumnak és előrelépésnek, mert eddig nem volt, most debütált. Vegyes tapasztalatok ismét. Legjobban a Tekken 6 rendszeréhez tudnám hasonlítani, annak minden fránya hibájával és hiányosságával együtt, még a sokat javító patch időszak előtthöz. Szóval, nem a legjobb. Lényege ismételten maga a harc, az „arénás” küzdelmek, bajnokságok, kártyák gyűjtögetésével és fejlődési rendszerrel, ami azért egész jó, persze a sok csatlakozási és session hiba itt is közbeavatkozhat, így az élmény nem a legtökéletesebb. Kapunk 23 interaktív és nyomokban rombolható, szépen megalkotott helyszínt, a faluközponttól a sötét erdőn át, a sivatagig.
Sasuke Mangekyou Sharingan-ja, aki nem tudja, miről van szó; egy Do-Jutsu (szemtechnika), ráadásul a meglehetősen ütős fajtából, jobb nem találkozni vele…
Ismételten két, opcionálisan választható karakter segítőtársnak, akik védekező, támadó állasba is kapcsolhatóak, sokszor jól jöhetnek és mivel minden karakter más-más technikákkal harcol, ill. védi magát, ezért elég változatos és kaotikus helyzetek is kialakulhatnak a harctéren. A történetben természetesen az adott helyzethez kapcsolódó és oda illő segítőtársak csatlakoznak hozzánk. Összesen 44 karakter közül választhatunk, persze sokuk alapból nem elérhető, tehát fontos végigmenni a story módon, ill. keményen ráfeküdni a pontok gyűjtésére és mellékküldetések megoldására, ha mindannyiukat meg szeretnénk szerezni (és ez most nem a Pokemon:). Nem lesz egy sétagalopp, ilyen szempontból van tartalom és kihívás bőven a játékban.
Dakedo hitotsu dake wa nokotteta, / S csak egy dolog maradt,
A kézzel, a Ninja Világ vásznára festett hátterek, a külön játékhoz írt zene, Chikayo Fukuda művészi komponálásában, mind magasra tették a mércét, így ilyen szempontból egy szavunk sem lehet, nagyjából minden remekül néz ki, minden zene és hang passzol a játékhoz. A karakterek megjelenítése ugyan hagy némi kivetnivalót maga után, főleg a cell-shaded motor legalapvetőbb és legtipikusabb problémája; a kontúrok enyhe megléte és a fogazott, recés vonalvezetések, amik valamennyire rontják a prezentáció összképét, esetenként a kameraállás miatt a karakterek árnyékai csúnyán vetülnek a földre, recések és pixelesek.
A feliratozott dialógus részek, melyekből bőven van a játékban. Akár a JRPG elemek közé is sorolhatnánk őket, azok mindennemű rossz tulajdonságával és szokásával együtt; sajnos itt sem túl izgalmas hosszú percekig olvasni őket, legtöbbször szinkron nélkül…
Ezen hibák ellenére a játék szépen adja vissza a rajzfilmet és annak vizuális hangulatát, sokszor szebben is, mint magát az anime-t rajzoló és animáló Studio Pierrot. Azonban mint mindennek, ennek is ára van. A töltési idő ismételten hosszadalmas a telepítések ellenére is, főleg egyes bevágások, cutscene-ek után érezzük úgy magunkat, hogy elalszunk egy ültő helyünkben, vagy a körmünket rágjuk éppen egy-egy izgalmas harci jelenet után, várva a folytatást.
A félig-meddig már Kyuubi-vá átalakult Naruto. Még Orochimaru is megsínyli a harcot, sőt, Sakura is kap egy kicsit az érzésből, ami miatt ismételten önutálatba fordul főhősünk...
Osore nai de...
Osore nai de... / Félelem nélkül...
Amik ismételten nem annyira szem, s szájnak ingerei; az ismétlődő hátterek, helyszínek és harcok, a dialógusok (melyekből akadnak eléggé amatőr megoldások is) ill. a szinkronhangok hiánya egyes esetekben (a hárompontos „…” gondolatmenetek ábrázolásáról nem is beszélve), ill. ahol jelen van, ott is érdekes lett megoldva. Ha Japán szinkronnal játszunk, a legtöbb részen az angol szöveghez igazított szájmozgással találkozhatunk, viszont érdekesség, hogy a nem átvezető videók alatt látható-hallható részeknél viszont már a Japán szinkronhoz megy a tátogás. Hm. Pozitívum azért ilyen téren is akad, lásd a meccsek végén elcsattanó beszólásokat, nevetéseket és győzelemittas ujjongásokat, nagyot dobnak a hangulaton és nem egyszer mosolyogtatnak meg miket, rajongókat és / vagy játékosokat.
Jiraiya és a két segítője, Mama (Shima) és Papa (Fukasaku) béka (nem vicc) a Pain elleni harc közepén, az Eső országában. Szintén izgalmas Boss Fight, főleg a Remete Mód miatt, s hát a jelenet befejezése se semmi…
Kimi no koe ga! / A hangod!
Elérkeztünk hát a végéhez, nem csak képletesen, de szó szerint is. Az anime nem sokkal tart előrébb, mint a játék utolsó, Pain elleni harca Naruto-val, tehát ergo jó ideig nem kapunk majd új Storm részt, hacsak nem találnak ki valami frappánsat a fejlesztők. Esetlegesen a mozifilmek feldolgozása, vagy egy előzményeket feldolgozó játék, amiknek biztos, hogy hatalmas keletje lenne. Összességében, a rajongók örülhetnek is, hiszen az egyik legjobb feldolgozást kapják meg a pénzükért, ugyanakkor koránt sem lett olyan a játék, mint amit a témából egy kis plusz ráfordítással ki lehetett volna hozni. A mesélés korántsem teljes, ez a legfájóbb pontja az egésznek, viszont ennek ellenére is tud szívszorító és könnyfakasztó lenne, már ha egy vérbeli fan ül előtte.
A dühös Senjutsu-t használó Naruto és a meghökkent „Pain”. Nos, igen. Erre azért korántsem számított…
Ellenkező esetben csak vakargathatjuk a fejünket, mert egy kukkot nem értünk az egészből, miért nincs már harc, vagy merre vannak azok a látványos ninjás jelenetek, unom a feliratok elnyomogatását… Ugye. A fejlődés megtörtént, nagy lépésekben, kisebb botlásokkal, de örvendetes, mind a szép művészi kivitelezés, mint a trófeatámogatás és a multi megléte. Nem feltétlenül kötelező vétel, de erősen ajánlott a sorozat kedvelőinek, laikusoknak viszont csak kellő előismertekkel ajánlható, pont az említett hiányosságok miatt.
Rasenshuriken. Igen, eldobható, mint egy Shuriken, de azért jóval hatékonyabb!
Ha az Ubisoft Montreal Rise of a Ninja-ja és Broken Bond-ja, ill. a CyberConnect2 UNS szériája egyesülne, talán egy tökéleteshez közeli játék születhetne, interaktivitással, jó történetmeséléssel és ötletes technikatanulásokkal, de ugyebár, ez eleve esélytelen. Két kiadó, két külön célkitűzés, ráadásul az Ubisoft erősen Xbox 360 elkötelezett ilyen téren, viszont álmodozni, nemcsak hogy lehet, de ilyen esetben ajánlott is. Befejezésképpen még egy rövid, de szintén mély mögöttes tartalommal bíró vers következik.
„A Hős mindig az utolsó pillanatban érkezik!”
„Emberek, érzések, s kötelékek,
Mennyi boldog arc, mennyi ártatlan tekintet.
Senki, senki egy pillanatra sem gondol bele,
Ha egy Isteni erő, mindent elégetne,
Mi minden az, mit ennyi szív s lélek elveszíthetne?
A fájdalmam; mely haragot szül,
Mely befészkelte magát, s magányosan, egyedül szívemen ül.
Lelkemen a keserűség az, mi bekerít,
Nincs már senki, ki rajtam valaha is segít.
De talán, talán lehetséges lenne?
Mint „isten”, sohasem hittem benne…
Van, ki eljut idáig, ki ide hírtelen betoppan?
El sem hiszem, de ki kell, hogy mondjam:
- Te, igen! Te vagy az a valaki!
Én, én hiszek benned; Naruto… Uzumaki! "
Nagato
(“Teikansi Kami”)
| Értékelés | |
| 7 |
Játékmenet: A történetmesélés ismételten nem lett a játék erőssége, tulajdonképpen, ha nem vagyunk rajongók és nem ismerjük, legalább alap szinten ki-kivel van, mit-miért csinál, mik a motivációk és mi az alap szituáció, szinte semmit sem fogunk megérteni az egészből, csak kapkodjuk ide-oda a fejünket. Javult, de még korántsem az igazi. Végre van multiplayer is, igaz, a maga szarvas hibáival egyetemben, ill. sok-sok apróságot javítottak a fejlesztők, ennek ellenére még bőven van, ill. lenne hova fejlődnie. |
| 7.5 | Hangulat: Már a menü is megadja a kellő alaphangot, a cutscene-ek gyorsasága és áll-leejtő mechanizmusa mindenkit a képernyők elé tapaszt, ezzel nincs semmi gond. Minden fan megtalálja benne a kellő Naruto-s életérzést, de vannak pillanatok, amikor ellaposodik az egész, újraismétlődnek a jelenetek, a harcok, egyszóval unalmasodik egészen addig, míg egy újabb, monumentálisabb jelenet fel nem csigázza a játékost. Tulajdonképpen egy hullámvasút sikításokkal és könyöklésekkel.gee |
| 9 |
Grafika: A játék leg kiemelkedőbb eleme. Ugyan nem tökéletes, mert vannak hibái a motornak, de a kézzel festett hátterek, a sokszor még magánál az anime-nél is szebb megjelenítés és az effektek a technikák alatt, mind-mind hihetetlenül magasra tettél a lécet. Tulajdonképpen bátran kijelenthető, hogy ennyire szép és részletes cell-shaded grafikájú játékot még soha senki sem csinált, nagy piros pont érte, a CyberConnect2 ismét kitett magáért ezen a téren! |
| 8.5 | Hangok: A zenét Chikayo Fukuda írta, külön a játékhoz. Ez azért érdekes, mert maga a Shippuuden széria is rendelkezik saját, Takanashi Yasuharu által írt OST-al (Original Sound Track), ámbár korántsem rosszak a játék alá írt dallamok sem, sőt! A megszokott komor, szomorkás és a vele ellentétes vidám, pörgős muzsikák mind-mind beleillenek a játék világába, jól passzolnak az adott jelenetekhez, szituációkhoz. A szinkron csak is japánul élvezhető tökéletesen, az angolt mindenki hanyagolja, feliratozás bekapcsolása mellett persze. A hanghatások és effektek is mind-mid a helyükön vannak, de semmi extra. |
| 7.5 | Összességében: Objektív szemmel nézve a játék tulajdonképpen nem más, mint egy szép és nyomokban meglehetősen hangulatos „verekedős játék”. Ami nem is lenne nagy probléma, ha ebbe a kategóriába próbálna csak beletartozni, épphogy valamicske történettel, ami nem igaz. A játék próbál mesélni, de a legtöbb jelenetben nem megy neki. Viszont amikor ezt nem feliratos, szinkronmentes szöveggel teszi, hanem igazán belevaló cutscene QTE pillanatokkal, akkor jön át igazán az érzés és a történet maga, de sajnos csak ezekben a pillanatokban. Valahogy erre a szintre kellett volna felhozni az egész történetmesélést, sokkal interaktívabbá és szórakoztatóbbá tenni az egész valóját a játéknak, nem csak a harca és egyes kiemelkedő jelenetekre alapozni, mert így egy nagy hullámvasút lett a végeredmény, ami tartalmaz ugyan epikus részeket, de unalmas félórákat egyaránt. |
A játék Xbox360-as verzióját a Konzolvilág konzol webáruház és szaküzlet biztosította a számunkra, ahol ti magatok is beszerezhetitek a legújabb játékokkal együtt.
